Rieth József: Szentföldi zarándoklatunk

Szentföldi út - Odaút, Ferihegy-Ben Gurion

(Szentföldi utunk)   <<Előkészület<<   Utazás   >>Tel-Aviv>>    

Indulás 

 

Ferihegy

 

(Szentfödi utunk 1. napja, 1994. október 13., csütörtök.) Indulásunk 7:30 volt otthonról, ami a reggeli felkelés szempontjából nagyon emberi időpont. A repülőtérre gyorsan kijutottunk a városi közlekedéssel. 8:35-re már a Ferihegy I várócsarnokában voltunk. Hamarosan listájára vettek minket az izraeli biztonsági szolgálat (vagy talán elhárítás) tisztviselői. Fiatal férfiak és nők voltak ezek a tisztviselők, jártak körbe körülöttünk, listákat nézegettek, rádiótelefonon beszélgettek valakikkel. Aztán kerestek olyanokat közöttünk, akik angolul beszélnek, azokat a sor elejére vezették, hogy szükség esetén tolmácsoljanak. Közülük azok, akik szóba elegyedtek velünk, csak keveset és kissé törve beszéltek magyarul, de azt a keveset hibátlanul.  A csoportunk nagyon lassan gyűlt össze, sokan késtek. Egy érkező géppel megjött valahonnan külföldről Kalamár Anikó is. Ő az utazási irodánknak, a Juliánusz Toursnak a vezetője. Nagy örömmel üdvözölt minket. Hamarosan Jancsó Márta, a magyar kísérőnk is befutott.

 

Csakhamar elkülönítettek minket az izraeli hivatalnokok a hatalmas váróteremben, az ott gyülekező, máshova utazóktól. Ezután sorra vettek minket ezek a mi tisztviselőink, sokoldalú faggatódzás következett. Maguk a kérdések sokszor nevetségesek voltak, sokszor átlátszóak, sokszor naivak. "Kit ismerünk Izraelben -- ki csomagolt nekünk az útra -- magára maradt-e idejövet valahol valamelyik csomagunk -- ránk bíztak-e valamilyen küldeményt -- tapasztaltunk-e valami gyanúsat -- stb. -- stb."  Higgadtan válaszoltunk a biztonságiaknak, akik nagyon udvariasak voltak, egy fiatalember és egy fiatal nő. Ők is érezhették a kérdések sokszor együgyű voltát. Többször is mentegetőztek: "mindez a mi biztonságunkat szolgálja".

 

Ferihegy

 

Végre aztán elindulhattunk a váróteremből: repülőjegy- és útlevélvizsgálat, elektromágneses kapu következett. Itt már rögtön le is buktam, mert a lakásunk kulcscsomója a zsebemben maradt, persze hogy ingerelte a kapu érzékelőjét, nagy csicsergéssel riasztotta a biztonságiakat. A kulcsok egy kis műanyag tálacskában megkerülték a kaput, így aztán már minden rendben volt, megnyugodtak a hivatalnokok (meg én is), és beléphettem a nemzetközi területre és ott vártunk tovább. Kissé fárasztó volt a várakozás, mert az Üzleti Szellem a korábbi sok-sok ülőhely helyét "shoppokkal", "agencikkel", "duty-freevel", étteremmel, büfékkel foglalta el. Mivel nagy tömeg várakozott a gépeik indulására, maradt a sétálgatás a kiterjedt csarnokban. A reggeli köd miatt több gép nem tudott időben elindulni, így aztán óriási volt a várakozó tömeg, majdhogy  ki nem  pukkadt a váró.

 

Gyürki László atya

 

A másfél órás várakozás közben szerencsésen ismerőst is felfedeztem, Gyürki László atyát, aki egy kaposvári zarándokcsoport lelki vezetőjeként várta az indulást. Gyürki atyát én néhány korábbi Nyugat Európai utazásunk óta ismertem. Csaknem minden utunk alkalmával megálltunk náluk Körmenden, megnéztük a templomuk folyosóján és oratóriumában berendezett Batthyány-Stratmann kiállításukat. Zoltán atya nagy örömére összeismertettem őket egymással.

 

Lassan múlt az idő, 11:40-kor elérkezett a beszállás, és 12:05-kor az izraeli légitársaság gépe szárnyára kapott minket. A föld hamar eltűnt alólunk a szürkeségben. Lenn köd, fenn felhő. Aztán tovább emelkedve áttörtük a szürke ködszerű zavaros réteget és a felhők felett ragyogó napsütésbe érkeztünk, az ég valószínűtlenül kék volt. Néha még elértek minket a felhők felső fodrai, ekkor nagyokat zötykölődtünk. Tovább emelkedve azonban már minden csodálatosan sima volt. A felszolgált ebéd a hosszú repülőtéri sétálgatás után üdítően kellemesen jött, az íze pedig pompás volt: rizs, hús, káposztasaláta, puding. Választhattunk bor, sör vagy üdítő között.

 

 

A hatalmas Boeing 767-es gépben 3 oszlopban sorakoznak az ülések egymás mellett a gép közepén és mindkét oldalán. Az ülések közötti útak felett TV készülékek lógnak három soronként. A műsort videomagnóról adják, csak úgy háttér programként, kezdet és befejezés nélkül. A műsoron egy krimi volt. A szövegét csak fejhallgatón lehetet hallgatni, angol és héber nyelven. Az utastér hangszórója egyébként mindenféle információt, üdvözleteket sorolt. Az egyes információk közt valamilyen háttérzenét, vagy a krimi szövegét közvetítették, de mindez egy zavaros összevisszaságban vegyült össze, szeszélyesen váltogatták a hangszóróban hallható műsort. Érezhetően nem a szórakoztatás volt a lényeg, hanem a folyamatos kommunikációs kapcsolat. No de sebaj, függetlenítheti magát az ember ettől az összevisszaságtól.. A háttámla zsebében ott volt egy frissen sterilizált fejhallgató lehegesztett nylonzacskóban. Az ülés karfájába van beépítve a fejhallgató csatlakozója, sávválasztója és hangerő-szabályozója. A TV szövege mellé még 10 zenei csatorna is választható az idő eltöltésére. Komolyzenei műsor sajnos nem volt köztük.

 

A Boeing 767 utastere

 

Pontosan háromórás légi úttal Tel Avivba, a Ben Gurion repülőtérre repített minket a gépünk. Nem sokat láthattunk az alattunk tovatűnő tájból. A lenn terpeszkedő tejfehér felhőtakaró nagyon homogén volt, csak időnként engedett meg pár pillantást mezőkre, tengerre, de a pára és távolság miatt ekkor sem sok részletet tudtunk kivenni az átrepült világból. Aztán leereszkedtünk a felhők alá, a Földközi tenger fodrozódott alattunk, majd part tűnt fel. Ez már Izrael volt. Nagy ívet írtunk le a szárazföld felett, láttuk Tel Aviv modern várostömbjét, és simán ereszkedtünk le a délutáni aranyszínű napfényben fürdő Ben Gurion repülőtér aszfaltjára. Szokásos módon nagy taps köszöntötte a személyzetet a sikeres leszállás örömére.

 

Tel Aviv

 

Kiszálláskor meglepett az aszfalt tisztasága. Lehet, hogy Ferihegy is tiszta, de ez az aszfalt feltűnően ragyogott. A Szentatya utjai jutottak eszünkbe: meg kellene csókolni a földet, hiszen végül is szent ez a föld. Nem csókolta meg egyikünk sem a talajt, hanem csak úgy komótosan besétáltunk a váróterembe. Gyors útlevélvizsgálat következett mindenféle ceremónia nélkül, ami az indulás fokozott óvatossága után kellemes meglepetésként ért mindannyiunkat. Megjött a csomagunk is, majd hosszan, igen hosszan vártunk. A repülőtéren elképesztő tömeg nyüzsgött. Vártunk az izraeli idegenvezetőnkre, vártunk az egyik útitársunk férjére, vártunk az újabb biztonsági vallatásra. Aztán a sok várakozás után végül minden rendben volt, és a nemzetközi területről végre igazán izraeli földre léphettünk: kitoltuk csomagjainkat a nyüzsgő forgatagba, a repülőtér parkolójába. Benn a nemzetközi váróban is hatalmas tömeg volt velünk, de ami itt várt minket, az leírhatatlan. Szerencsére kerülő úton, egy oldalkijáraton jöttünk ki. A rendes forgalmat bábeli nyelvzavar, óriási tömeg, autók kiismerhetetlen forgataga várta. Minket pedig egy kényelmes, légkondicionált autóbusz várt, egy mosolygós, kedves idegenvezető-nővel, Avivával.

 

Aviva magyar szülők gyermeke, 1956-ban távoztak az országból. Kanadába mentek, volt Ausztráliában is, majd "hazajött", ide Izraelbe. Régész, történész. Nagy lánya van, az Tel Avivban él. Szépen, és csaknem akcentus nélkül beszélt magyarul. Nagyon tárgyilagosan szólt a katolikus témákról is, egyáltalán nem úgy, mint kívülálló. Utunk eredményességét kedves egyénisége és tiszteletreméltó tudása biztosította. Nagyon türelmes volt. 1995. nyarán Magyarországra látogatott, sajnos nem találkoztunk vele. Címe: Aviva KAIN  10. Hahistadruth st. Netanya, 42441, Israel  Tel: 972-9-82 47 57.

 

(Szentföldi utunk)   <<Előkészület<<   Utazás   >>Tel-Aviv>>