Hálaadás
hálaadás -- visszatérés
-- szenvedés -- halálközelség
-- árnyoldal -- életmű
"Hálát adok Atyám ezért a két ajándék évért, melyeket
meg nem érdemeltem, de küldetésként kaptam. Visszatérésemkor fogalmam se volt,
de nem is tervezgettem a kapott időtartam hosszát. Most sem számítgatom a még
várható perceket, órákat, napokat, esetleg éveket. Érdemem szerint semennyi,
vagy csupán
minimális ajándékot kaphatok (igazság szerint még annyit sem), ezért a pillanat
varázsát igyekszem kihasználni, de igyekszem a folyamatos hálaadás állapotában
megmaradni és a lelkiismeretes munkás precizitásával
szeretnék mestermunkát végezni a rám szabott pillanatokban."
Visszatérés
hálaadás -- visszatérés
-- szenvedés -- halálközelség
-- árnyoldal -- életmű
"Nagy titok, Uram, a Lélek testben való élete. Nem
tudom, az égitestekben, növényekben, állatokban, emberekben az élettevékenység
milyen reflexiókkal zajlik, hiszen Lelkem működésére még a magam rápillantásai is teljesen felszínesek, naivak, primitíven laikusak. Homocentrikus
látásmódunkkal mindent kiforgatunk, felületesen kimagyarázunk, gyarló
tudatlansággal félremagyarázunk. Így vagyok a kapott életemmel is. Első
rádöbbenésemmel a még megoldandó feladatok elvégzését és a rosszul végzett
eddigi tevékenységeim kijavítását véltem felismerni a kapott új lehetőségben.
Két év távlatában tudomásul veszem, hogy látszólag tartósabb túlélésre kell
berendezkednem. Félve mondom ki ezt a "tartósabb" jelzőt, hiszen relatív az
időtartam. Mindenesetre kell gondolnom a holnaputánokra is, persze azzal a
biztos tudattal, hogy furcsa (és egy kicsit előre nem tervezhető) elképzelnem az esetleges nyolcvan,
netán kilencven éves
magamat, valamint az akkori leendő kondíciómat..."
Szenvedés
hálaadás -- visszatérés
-- szenvedés (aranyér,
izomfájdalmak,
vízhajtó,
fénykörök)
-- halálközelség
-- árnyoldal -- életmű
"Azt világosan látom, Uram, hogy a testi
megpróbáltatások felajánlásra serkentő és türelemformáló jelenléte lassan egyre
gyarapodik. A teljesítőképességem is apránként mintha csökkenne. Persze ebben szerepet
játszik a műtét után belém sulykolt "kímélő életmód" kényszere is.
Jobban figyelek magamra, kerülöm a veszélyesnek mondott terheléseket, igyekszem
korán észrevenni azokat az új jeleket, amelyek egészségi állapotom valamelyest
rosszabbodását mutathatják. Ez magával hozhat sokszor jelentéktelen változásra
érzékeny lereagálást, egy piciny tünetre túlzó felnagyítást. Vannak mégis, az
évek során biztosan megmutatkozó, egyértelmű jelek, amelyeket észre kell vennem,
és ezek kifejezetten bizonyos gondot jelentenek mindennapi életvitelemben."
Aranyér. "Aranyér gondom a két műtét előtt is volt, de panaszt
tulajdonképpen nem okozott. A két műtétem után fájdalmas és jelentősebb tünetek
jelentkeztek. A kitüremlett rész járás közben, leüléskor gyakran igen fájdalmassá
vált.
Megzavarja érzéseimet, viselkedésemet, gondolkodásomat. WC-használat után gondos
lemosást és ápolást kell alkalmaznom, hogy a heves fájdalmakat és a maradandó,
gyulladásszerű égető érzést kiküszöböljem, vagy elkerüljem. Ez otthoni viszonyok
közt általában sikerül is, és olyankor a napom nyugodt rendben zajlik.
Vendégségben, utazás közben, idegen környezetben a gondos ápolás gyakran igen
jelentős nehézséggel jár, vagy megfelelő mértékben meg sem oldható. Ilyenkor
komoly erőpróba a türelmes szenvedés, a diszkrét önuralom. Lehetőleg igyekszem
elkerülni az ilyesféle szituációkat, az olyan programokat, melyekben nem látom
biztosítva a megfelelő higiénés lehetőségeket. Környezetemnek nehéz tudomásul
vennie ezt a szokatlan magatartást, amikor egy-egy kirándulást, utazást, vendégséget lemondok, kerülendő az
esetleges kényes következményeket. Uram, Te ismered ezeket a gondjaimat,
köszönöm a Tőled kapott sok erőt, türelmet és gondosságot, amelyek segítenek a
nehéz helyzetek áthidalásában, segíts, hogy óvatos lelassulásom és
visszahúzódásom másokban ne okozzon megbotránkozást, hanem megértő türelemmel
tudják elviselni visszahúzódó másságomat." --
szenvedés (aranyér,
izomfájdalmak,
vízhajtó,
fénykörök)
--
Izomfájdalom. "Nem tudom, Uram, milyen terhelések idézték elő
ezeket a heves és tartós gyötrelmet okozó fájdalmakat. Úgy emlékszem, a
rehabilitáció után még nem tapasztaltam őket. Aztán egyszer csak heves és tartós
fájdalom jelentkezett a jobb karomban egy bizonyos mozdulatnál. Ha a mellúszás
tempóvételének irányában emeltem a jobb karomat, heves nyilallást éreztem,
olyasmit, mint egy alapos rándulás után. A fájdalom ettől az időtől kezdve rendszeresen
jelentkezett, ha ráfeküdtem a jobb karomra, ha magam után behúzva akartam egy ajtót becsukni,
ha egy polcra akartam felágaskodni, ha terhet cipeltem a jobb karommal. Pár
perc, esetleg néhány óra után a fájdalom ugyan elmúlt, vagy érezhetően csökkent, de nem megfelelő mozdulat újra
a maga hevességével hozta elő. Hasonló gondom a bal combom izomfájdalma. Ez
Uram, szintén egy-egy rossz mozdulat, egy-egy felállás hatására jelentkezett, de olyan heves
fájdalommal hogy alig tudtam talpon maradni, vagy elindulni. Lassan múlt el a
heves fájdalom, többször csak kitartó csípőkörzés, rugózás hatására enyhült a
bénító hasogató érzés. Szerencsére
ezt a fájdalmat azzal tudtam megelőzni, hogy felálláskor a jobb lábammal emeltem
a testem, a bal lábamat tehetetlenül húztam csak fel. Ilyen felállási gyakorlat
mellett ez a hasogató érzés az utóbbi időben már nem jelentkezik. Lassan azonban
kialakul egy sokkal kellemetlenebb, tartósan megmaradó derékfájdalom, ami ülés,
fekvés, járás alatt is kínoz, és mintha folyamatosan erősödne. Ez a fájdalom az
öltözködést, az alvást, a mindennapi tevékenységeket is heves sajgással kíséri,
folyamatosan figyelmeztet egy visszavonhatatlanul kialakuló szenvedés-időszakra.
Sajnos a nyilallást nem tudom tornával, mozdulatokkal, pihentetéssel enyhíteni,
meg kell várni a magától bekövetkező oldódást.
Lehet, hogy idővel állapotom javulni fog, de egyelőre arra az időszakra
emlékeztet, amikor könnyedén tudtam hajolni. Hálát adok ezért a hosszú
egészséges időszakért, és erőért könyörgök, hogy ha tényleg maradandóan kínozni
fog a fájdalom, legyen erőm titkolni és Neked felajánlani ezt a igencsak
kellemetlen állapotot. (A Furon vízhajtó szedésének szüneteltetése a fájdalmak
enyhülését eredményezte. amikor újból rendesen kezdtem szedni a Furont, a
hasogató érzések visszatértek. Lehet hogy ez a gyógyszer okozta a
panaszokat?...)" --
szenvedés (aranyér,
izomfájdalmak,
vízhajtó,
fénykörök)
--
Vízhajtó. "A vízhajtó gyógyszerek hatása, Uram, bizonyára életem
végéig elkísér. A kezelőorvosom minden alkalommal felírja, nem kérdezi a
tüneteket, nem kér vizeletmintát. Láthatóan együtt kell élnem a nyálkahártyám
ki-kiszáradásával, a sok folyadék felvétellel (és persze a gyakori ürítéssel). Ha
rendezett, otthoni környezetben élek, ez nem is jelent különösebb terhet, csak
utazások és a tanításom idején kell a gyógyszer adagolását a napközi
lehetőségeimhez igazítani. A gyakori éjszakai felkelésekhez hamar hozzászoktam,
a műtéteim óta folyamatosan gyakorlom. Gyorsan vissza tudok aludni, az ébrenlét
perceit pedig imára, szemlélődésre tudom használni. Ezek az együttlétek, Uram
nagyon sokat adnak nekem, nagy jóleső érzéssel töltenek el, hálát adok érte
Neked, Uram." --
szenvedés (aranyér,
izomfájdalmak,
vízhajtó,
fénykörök)
--
Fénykörök. "Még mindég rejtély
számomra, Uram, az időnként jelentkező látási zavarom, vagyis a fényes, minden
látási működést zavaró, csaknem teljesen kizáró kör-jelenség, ami rendszerint
letompuló öntudattal is együtt jár. Olyankor zavaróan közönyös vagyok a külvilág
csaknem minden eseményére. Érdekes, hogy általában kb. negyedóra alatt a kör
magától elmúlik. Érdekes a fejlődése is. Tompa, általános elszürküléssel
kezdődik, majd kialakul először a folt valamelyik határvonala, majd kiszélesedve
egyre világosabb, de kezdetben szabálytalan alakú folt kezd tündökölni, aztán
talán egy percnyi idő alatt az éleslátás területénél valamivel nagyobb kör
világosodik ki, belül vakító ezüstös felülettel, körben aranyba hajló, de szintén
tündöklő körszegéllyel. Ez a szegély mintha legömbölyítve, plasztikusan venné
körül a középső felületet. A kép így marad változatlanul néhány percig. (Csak
nagyon ritkán történt meg, hogy tovább növekedve a teljes látómezőmet befedte a
fény, ezzel teljesen megvakultam erre az időszakra) A fényt mindkét szememmel
látom és fejem, szemem mozgatásakor stabilan az éleslátás helyén marad. Néhány perc után a
tündöklés halványulni kezd, majd lassan átmegy egy barnás, lassan szürkülő és
halványuló foltba. Ilyenkor a tompa öntudat még egy jó ideig, talán negyedórára
is megmarad, majd lassan felélénkülök, rendbe jön a közérzetem, zavartanul
folynak újra a gondolataim is. Nem tudom, Uram, mi váltja ki ezt az időszakos
rohamot. Gyanítom, hogy a cukor elleni gyógyszer ilyenkor túlkompenzál és
kómaszerű állapotba visz, de ezt még nem tudtam igazolni. Volt, hogy cukrot
vettem ilyenkor magamhoz, volt, hogy más alkalommal víz ivásával próbáltam
túlsegíteni magamat, gyakran (más lehetőség nem lévén) mély légzésekkel
igyekeztem oldani a rohamot. Egyik esetben sem tapasztaltam egyértelmű
összefüggést a tünet és a gyógymód között. Talán a cukor gyorsabb feloldódást
hozott, de ezt nem éreztem meghatározónak. Mindenesetre az időnként jelentkező
rohamot én jelként kezelem, a Fénykör az Oltáriszentséget juttatja eszembe, és
ilyenkor a Te Szentséges Jelenlétedbe helyezem magam, és a "Neked élek, Neked
halok, életemben, halálomban Tied vagyok" ima hangulatával várom a roham oldódását,
minden esetben erősen bizakodva és a gyors javulás reményében hálát adva a figyelmeztetésért..."
-- szenvedés
(aranyér,
izomfájdalmak,
vízhajtó,
fénykörök)
--
Halálközelség
hálaadás -- visszatérés
-- szenvedés -- halálközelség
(időtlenség,
testnélküliség,
feloldódás)
-- árnyoldal -- életmű
"Az elmúlt két év lelki életének központjában az
általam megélt Küszöbönállás tapasztalatának feldolgozása volt. Sokan kérdezték
tőlem felgyógyulásom során, milyen élményeket tudok elmesélni a klinikai halál
kétszeres (vagy talán inkább háromszoros) túléléséről, és az ezekkel kapcsolatos
esetlegesesen megtapasztalt Másvilág érintéséről. Minden alkalommal elmondtam, hogy sem
alagút-jelenséget, sem fényjelenséget, sem hangélményeket nem figyeltem meg.
Pedig minden alkalommal nagyon erősen és vissza-vissza térve a tapasztalataimra,
kerestem az ilyen emlékeket. Az első alkalommal érzékeltem egy fokozatos
átszíneződését a látott világnak. A tapasztalt kép szinte rögzítve állt meg a
tudatomban, kikapcsolódott (lassan eltompult) a hangok érzékelése, és a szűk környezet elszürkült
képe -- elsősorban feleségem kétségbeesett tekintete, ahogy ült az ágyam lábánál
és a kezünk összefonódott -- fixálódott az emlékezetemben. Érzelmileg csupán a
sajnálkozás maradt meg bennem, fájlaltam az elszomorodását és a pillanatnyi
tehetetlen lemerevedését. De ezzel az emlékkel egyenrangú volt a rácsodálkozásom a
látott kép kicsiny, levelezőlapnyi méretére és állóképpé válására. Aztán minden
egy határtalan közönyösségben olvadt fel. Mindennek bizonyára fiziológiai
folyamatok állnak a hátterében, a vér fokozatosan csökkenő oxigénszintje, az
idegek fokozatosan növekvő ellátatlansága; tehát még messze nem túlvilági
élmények és főképen nem másvilági életjelenségek, tapasztalásformák. Az így
nyert tapasztalatok extrapolálása azonban mindenesetre nagyon értékes
következtetésekre ad lehetőséget, a lélek alapszintű működésének, és ezzel
együtt a túlvilági örök életének milyenségére. Tudom, Uram, hogy ezek a
gondolatok csupán erőtlen próbálkozások, de így tudom megközelíteni lelki
tapasztalatomat."
"Utólag rádöbbentem és elhatároztam, hogy ilyen
helyzetekben bizonyára a Küszöbre érkezett haldokló számára sokkal kedvezőbb
lehet a környezete részéről az ima, a türelemre intő vigasztalás, a higgadt, magabiztos és gyors
intézkedés élménye, emléke. Lehetséges, hogy olyanoknál, akik a lelkiélet más
(talán egyszerűbb, vagy primitívebb) fokán állnak, nem így kellene tenni, de az
én világomban ezek a módszerek váltak\válnának be. Ilyen lelki hozzáállást tapasztaltam
Kassai és Nyulasi doktorurak viselkedésében is. Mérhetetlen megnyugtatást és
önbizalmat kaptam tőlük. Áldd meg, Uram, őket ezért."
"Időtlenségben tapasztaltam meg a Túlvilág határát, és hiszem,
hogy ez nem illúzió!. Minden
időtapasztalatunk lényeges vonása a változás, az anyag periodikus, vagy egyszeri
változása. Az örök élet analízise azt sugallja számomra, hogy ott a Lélek
elhagyja az anyaghoz kötöttségét, megszűnik a Test, a Környezet, a Holnap
kontrolljának birtokolt, vagy birtokoltnak vélt összekapcsoltsága. Valami mély,
kötetlen nyugalom közegében él, -- vagy talán helyesebb úgy mondani -- létezik a Lélek, elhagyva a
Gondolatot, a Kötöttséget, a Pszihét. Valami mozdulatlan és kellemes Van-á
oldódik fel. Ebben az állapotban megszűnik az idő pillanatnyisága, és a Lélek
átmegy az Örökkévalóságba. Ilyen megtapasztalást remélek, Uram, határtalan
Országodban, ennek morzsáit véltem felfedezni határélményeimben."--
halálközelség
(időtlenség,
testnélküliség,
feloldódás)
"Testnélküliségben kell ennek
bekövetkeznie. A Test az a közeg, amelyben a Lélek szervezésében a Testet alkotó
megszámlálhatatlan, miriádnyi
alkotóelem csodálatos Szövetsége teszi a maga dolgát, vagy engedelmeskedik a Tudat
parancsának. Ezek az Elemek az Élet folyamán az Én jelenlétében (és részben
kontrollja alatt) többnyire hűséges szolgaként csodálatos szervezettséggel
születnek, dolgoznak és elhalnak. A Túlvilág színterén az alkotóelemek elhagyják
szervezettségüket, az Organizmus felbomlik és más kapcsolatok, más szervezettség
lép életbe. A Test megszűnik. Vele a fájdalom, az aggódás, a Bármi-tevés lelki
programja is kikapcsolódik. (A Feltámadás "megdicsőült test"-jét Másvilági
értelmezésben, valami ismeretlen Másság organizmusában kell értelmezni!) Segíts,
Uram, hogy az itt eltöltendő időmet hasznosan fordítsam javamra, ennek a reménybeli
Másságnak a biztos tudatában."--
halálközelség
(időtlenség,
testnélküliség,
feloldódás)
"Feloldódásban tapasztaltam meg a Küszöb-közeliséget. Megszűnik a
fájdalom, eltűnnek a gondok, és valami határtalan megnyugvásban oldódik fel az
ember. Biztos, hogy ez valami más létforma, mint amit eddig megéltünk, és mint
eddig ismeretlentől egy kissé félve készülünk rá. Pedig egy biztos: kellemes valami
lesz. Az időtlenség, a testi kötetlenség, a térnélküliség megszabadít minden
evilági tehertől és megpróbáltatástól. Nincsen teljesületlen vágy, hiszen ez a
tökéletes beteljesülés, nincsen változás, nincsen átmenet. Elvész a gond, a
remény, egy örök Jelen tölt el, a teljes Megnyugvás (talán ezt értették egyesek
a Nirvánán!?). Mi leszünk a Mindentudás, a
Biztonság, a Változatlanság, vagyis a Boldogság és a Szeretet; a VAN... (vagy
talán inkább a VANSÁG...!!!) Köszönöm, Uram,
ezt a szilárd Reményt."--
halálközelség
(időtlenség,
testnélküliség,
feloldódás)
Árnyoldalak
hálaadás -- visszatérés
-- szenvedés -- halálközelség
-- árnyoldal (példa,
megszentelés,
építés)
-- életmű
"A kétéves évforduló néhány árnyoldalt is előtérbe hoz. Ezek zavarják ugyan
lelki életemet, de csupán valamiféle keresést, valamifajta megértési vágyat
ébresztenek bennem. Ezekkel a zavaró gondolatokkal újra és újra találkozom,
valamennyire küzdenem is kell velük, bár igazi zavart lelki világomban nem
okoznak, csupán a végső eligazodás hajtórúgóiként értelmezem őket. Így veszem
igénybe segítségüket további, mindennapos fejlődésemben."
"Rossz emberek példája
vesz körül, Uram. Nem a tőlem lelki fejlődésükben kissé, vagy nagyon elmaradott
hitsorsosaimra gondolok, nem is azokra, akik pillanatnyi megtévedésükben
megbotránkoztatnak, hanem a
Világban bárhol élő,
egészen más felfogású, ellentétes céloknak élő emberekre. Politikusokra,
gazdasági és társadalmi vezetőkre, akik
tömegeket motiválnak; nevelőkre és média szakemberekre, akik egy másfajta
világszemléletet mutatnak be a tömegeknek; tömegemberekre, akik nemes célok
nélkül, vagy általam nem nemes, de általuk célnak felismert végpont felé tusakodnak. Szám
szerint ők vannak többen. Látszólag ilyen az Ember (legalább is az ő világképük
szerint, de sokszor a Kísértő exponálása szerint is!). Így kell szerintük okosan és boldogan élni. Szerintük visszatartó és rossz a mi
keresztény, istenies világképünk, mert útját állja az emberi önmegvalósításnak, az igazi boldogságnak. A fejlődés mámorát
megvalósítva kizárólag az anyagi jólét, a globalizáció céljai felé kell az ő
céljaik alapján
haladnunk. Üres örömöket, kicsinyes pillanat-boldogságokat kell szerintük
megvalósítani, elérni. Számomra szomorú, hogy az ő törekvésük a tömegek számára
vonzó és diadalmas, sokszor a hozzám közelállókat is megkísérti (talán még saját
magamat is!!!???). Láthatóan a Társadalom célja egy világméretű liberális
(valójában szabados) kavarodásban, egy ön-tudatosságtól mentes áramlásnak tűnő
felfordulásban valósul meg. Sokszor úgy tűnik, még az Egyház élete is ebben a
zavaros célja-vesztettségben bontakozik (vagy bonyolódik). Tényleg rossz emberek?
Tényleg másfajták? Tényleg rossz célok és eszközök? Sokszor nem tudom a saját
sorainkban (vagy magamban) sem felismerni a helyes utat. Pedig tudom, hogy rendelkezésünkre áll
az igazi Út, Igazság, Élet! Segíts Uram az Igazság felé!..."
-- árnyoldal (példa,
megszentelés,
építés)
Sokat gondolkozom a
bűn megszentelése problematikáján. Itt él
közöttünk, körülöttünk, bennünk a bűn. Iszonyatosan erős vonzás örvénye
igyekszik magával ragadni a bűnbe. Valahogy úgy fogom fel sokszor a bűnt, mint
az Erény velejáróját, mint a fény és árnyék összetartozását, mint a hideg-meleg
egylényegűségét, mint a magas-mély relativitását, mint a pozitív-negatív
kétpólusúságát, vagy az "É-D" mágnesezettség ellentétességét. Lehet, hogy a
Szeretet-Gyűlölet, a Bűn-Erény, Jó-Rossz is ilyen kényszerű ellentétpárok? Talán a Bűn is csak azért
fordul elő, hogy az Erény jobban tündököljön? Azért kell a Kísértésben elesni,
vagy győzni, hogy a Megigazulás világosabban diadalmaskodjon? Vajon az
Isten-polarizáltság biztos pályára állítja fejlődésünket? Hiszen ez a
polarizáltság lehetetlenné teszi azt, hogy egy Igaz Lélek tudatos döntéssel, szabad
akaratával Isten szándéka ellen fordulhasson. De így a Bűn hagyományos esetei
tartósan meg is szűnnek az erényes ember életében. Ilyenkor a hébe-hóba bűnök
tulajdonképpen a még nagyobb megigazulás, a még erősebb megtérés kiváltó okai,
lépcsőfokok a megszentelődés útján. Ilyen esetekben a bűn lényege a
polarizáltság fokozásának (és még csak nem is a szinten tartásának!!!)
elmulasztása, elhanyagolása területére tolódik el. Szerencsés az ilyen fajta
bűn. De a gyóntatónak is erősnek kell lennie, hogy az ilyen Ellanyhulás vagy
Kihagyás súlyát az Erény fejlődésében felismerje, őszintének és valóságos
súlyának megfelelő fokúnak értékelje. Én, Uram, nem találtam ilyen gyóntatót,
aki rávilágított volna a Lanyhulás, Gyengülés, Kihagyás súlyosságára,
fontosságára. Vagy talán
csak nem kellő világossággal vallottam meg Lelkiismeretemnek ezeket a
fogyatékosságait?... Ebben a szélsőségben az egyén a szentség tudatában él, de
vajon ez nem beképzeltség? Ez nem az önhittségnek egy formája? Nem farizeizmus?
Segíts, Uram ezeket a gondokat tisztázni!..."
-- árnyoldal (példa,
megszentelés,
építés)
Lelkiismeret-építés
sokféle szempont miatt szükséges számomra. Az
istenképem gyökeresen megváltozott a betegségem alatti, és a
felgyógyulásomat követő időszakban. Elveszett a korábbi, kissé antropomorf Isten
miliője. A Jelenléte és a Tulajdonságai ma gyökeresen mások, mint ahogy azt betegségem
előtt megéltem. Mostanság teljesen kitölt az Isteni Jelenlét Erőtere, apró jelekből
érzem Hatását; az események után és sokszor közben is a gondolataim, valamint az
érzéseim Őhozzá kapcsolódnak. Minden helyzetben, bármiféle különösebb felkészülés és
áhítatgyakorlat nélkül tudom -- pillanatnyi átállási idő és ráhangolódás nélkül
-- megszólítani. Érzem szeretetét, kiáradó kegyelmeit. Napi történéseimet --
lehet, hogy csak utólag, jóval később, de -- felajánlom, tudatosítom, imává
változtatom. "Uram, ezek a Rád irányulások tegyenek igaz gyermekeddé, hasznos
eszközöddé, végül is Részeddé."
Átalakult a Bűnről és Erényről
bennem élő kép. A bűn tudatos szembefordulás Isten
Szándékával, az erény pedig készség a jóra. A
kísértést gyakori, hogy legalább eljátsszon az ember egy tiltott cselekedet
gondolatával, vagy legalább gondolati szinten elképzeljen egy ilyen szituációt. Erős
lelkiismeret esetén
azonban mindég (rendszerint már a kezdeti stádiumban) egy bizonyos szégyenkezéshez, öndorgáláshoz vezetnek
az ilyen gondolati-játékok és a lélek már a kezdetén elutasítja az egész kísértést és valamilyen pozitív
tartalommal helyettesíti.
Az isteni Gondviselés, a teremtő
Közreműködése valamiféle közvetlen kapcsolattá vált. Valamiféle belső
indíték késztet arra, hogy fohásszal, vagy munkám tudatosságának fokozásával,
esetleg tevékenységem gyökeres megváltoztatásával folytassam pillanatnyi
működésemet. Ezeket az indíttatásokat mint hirtelen felismeréseket, mint
váratlan ötleteket, mint (sokszor tudatalatti) lelkiismeretvizsgálat eredményét
ismerem fel, és rendszerint azonnali fohásszal, valamint gondolataim,
cselekedeteim (gyakran gyökeres) megváltoztatásával reagálok rá.
-- árnyoldal
(példa,
megszentelés,
építés)
"Uram, én tudom, hogy a mi benső, köztünk kialakult Kapcsolatunkban mindez természetes. Megélem, hogy
minden ilyen ráébredés, elhatározás a bennem zajló Életednek, Jelenlétednek,
Együttmunkálkodásunknak a következménye. Szeretnék még szorosabban egybeolvadni
azzal az Erőtérrel mely rejtve működik és (sajnos nagyon lassan) fejlődik
bennem. Szeretném még határozottabban felismerni az Erővonalakat, amelyek nyomán
fejlődnöm, élnem, haladnom kell. Ezt az egybeolvadást szeretném egyre
intenzívebbé, mindinkább öntudatossá, pillanatról pillanatra imádságosabbá
tenni. Nem látom, milyenné fog ez alakulni a jövőben, de figyelemmel kísérem és
időről időre értékelni fogom. Add meg, Uram, a tisztánlátás kegyelmét, és adj
erőt a kitartásra, a folytonos megújulásra és a jó megvalósításra. Köszönöm
Uram, a bennem munkáló lelkiismeretet, köszönöm az indítások átéléséhez kapott
erőt. Segíts mindég tisztán látni."
A lelkiismeret folyamatos alakításának kínja miatt
soroltam ezt a lelki tevékenységemet ide, az árnyoldalak közé. Óriási felelősség
a helyes lelkiismeret megítélése. Hatalmas lehet a Kísértő aknamunkája a
lelkiismeret félrevezetésével, az önteltség, a képmutatás, az álszentség útjára
vezetéssel. Ezért kín a lelkiismeretem kontroljának a folyamatos vizsgálata, az
imádsággal, tanulással, áldozatvállalással megvalósítandó napi élet. "Szeretném
Uram, jól karban tartani lelkiismeretemet..."
Életmű
hálaadás -- visszatérés
-- szenvedés -- halálközelség
-- árnyoldal -- életmű
(betegnapló,
családleírás,
világkép)
Az állapotom stabilitásának tudatosulásával
párhuzamosan kialakult bennem az életmű záróakkordjához alkalmazkodó feladatok
kitűzése. A zárás első lépése ennek a betegnaplónak a rögzítése. Az
életmű többi oldalának folytatása két vonalon alakul majd ki: a családomról szóló anyag
első végleges változatának kidolgozása, másrészt a világképemet
összefoglaló anyag feldolgozása.
Betegnaplóm eddig is hasznos volt, de
a jövőben is szükségesnek érzem újra- és újra olvasását, kiegészítését.
Sorsfordító volt a műtétem és a betegséggel kapcsolatos élmények és
tapasztalatok felidézése, megélése, megörökítése, és ismételt kiegészítése. A jövőben is
rendszeres olvasmányom lesz ez a gyűjtemény, részben az emlékek felfrissítése
céljából, részben a kapott életszabályok újratanulása érdekében, de további
lelki életem alakításához is. Ez az anyag szerves része lesz életem leírásának
is. -- életmű (betegnapló,
családleírás,
világkép)
A családleírás régen vajúdó témám,
összetettsége és terjedelme miatt sokféle próbálkozással igyekeztem végleges
formába önteni -- mindeddig sikertelenül. Most a ".htm"-kiterjesztés csaknem
tökéletes formát biztosít a mű szép és jó kialakításához, megpróbálom egy kezelhető, kellemes külalakkal, publikus alakban rögzíteni
ezt a szerteágazó témát. Igyekszem a rendelkezésemre álló valamennyi anyagot
beépíteni, és segítő-kiegészítő társaimnak rendelkezésére bocsátani. Nagyon
értékes segítséget kaptam Manjától, Esztertől, Székely Lacitól, "hála segítő és
ösztönző közreműködésükért." Első lépés a családleírás lesz, ez folytatódik majd
második lépésben az életrajzommal és a visszaemlékezéseimmel. Ezekben
szerepel majd úti emlékeim leírása, és talán egy lelki napló is.
-- életmű (betegnapló,
családleírás,
világkép)
A világképem anyaga szintén
évtizedekre visszanyúló álmom. Óriási anyagot gyűjtöttem össze. Ezeket
rendszerezni kell és rögzíteni. Szerteágazó érdeklődésem nehéz feladat elé
állít, több eltérő témájú anyag születik majd ennek a tevékenységnek az
eredményeként. Nem lettem tudós, nem hiszem, hogy közérdeklődésre igényt tartó
munkát tudnék asztalra tenni, de nincs is ilyen szándékom. Csupán látásmódomat
és az Istenélményemet alátámasztó munkával kapcsolatos elméleteimet szeretném rendszerezni.
"Istenem, csodálatos a Világod, elkápráztat szépsége és szerkezete. Magasztos
érzés ebben a Műben Eszközödként közreműködni. Segíts, hogy megfelelő
kifejezőkészséggel szolgálhassam Kinyilatkoztató Tevékenységedet."
-- életmű (betegnapló,
családleírás,
világkép)