A wieliczkai sóbányák (kiejtése kb: vjelicska) Lengyelország legrégebbi sóbányái, a Bochnia sóbányával együtt a krakkói sóvidék része, a 13. századtól 1772-ig a krakkói sóbányászat részét alkotta. A bánya, mely a világ legrégebbi kősó bányái közé tartozik, Wieliczka, egy Krakkó melletti kisváros alatt van. A sótelepek a miocén korban keletkeztek, később az Alpok felgyűrődésének során a tektonikus folyamatok eredeti keletkezési helyüktől több tíz kilométerre elmozgatták. A bánya jelenleg múzeum, 2006-ban 1 065 857 látogató tekintette meg, közülük 58% külföldi volt. A bányában 1951-ben megalakult a Krakkói sóbányák múzeuma (Muzeum Żup Krakowskich w Wieliczce). A bánya legrégebbi része, ahol bányászati módszerrel termelték ki a sót, a Goryszowki akna a 18. század második felében alakult ki. Ez a világon az egyedüli olyan bánya, melyben megszakítás nélkül folyt a kitermelés a középkortól máig, lehetővé téve a bányászati módszerek fejlődésének követését az egymás követő korszakokban. A wieliczkai bányában 9 szintet különböztetnek meg, melyekből az első – a Bono szint – 64 méter mélyen van, míg az utolsó 327 méter mélyen fekszik. A tárnák összes hossza az összekötő folyosókkal, tavakkal, termekkel, aknákkal együtt meghaladja a 300 kilométert, össztérfogatuk pedig mintegy 7,5 millió m³. A bánya egyedülálló mikroklímával rendelkezik, melynek a nagy pára- és nátrium-kloridtartalom mellett állandó hőmérséklete (körülbelül 12-14 °C), nyomása, ionizációja és megvilágítása van, jelentős a mangán, magnézium és mésztartalma. A 135 m mélyen fekvő Wessel-tó termébe rehabilitációs turnusokat szerveznek légúti betegségekben szenvedő személyek számára. A wieliczkai bánya világszerte ismert földalatti turistaútja a 18. és 19. század fordulóján alakult ki. Mintegy egymillió turista látogatja évente a 64–135 m mélyen elhelyezkedő (I-III. szint), 20 teremből álló, körülbelül 3 km hosszú utat. A túra időtartama körülbelül 2 óra. Vielicskában (Wieliczka) a sóbányát néztük meg. Dombvidéken szép kis falucska mellett értük el a bányát. Szinte lakott település közepén volt a bányaépület, közel a vasút és busz pályaudvarhoz. A városkába jövet szinte átbújt az országút a sóüzem mocskos, zsúfolt kolosszusa alatt. Itt egy kaptató után a domb tetején üde liget fogadott minket. Csak az épületből kilógó beépített hatalmas bányalift mutatta a bánya ittlétét. Falépcsőkön mentünk le 3 emelet mélységbe. Az első szobor Kopernikusz szobra volt. Nem volt tiszta fehér, inkább szürke, talán egy kissé zöldesbe hajló, mert vegyi anyagok szennyezték. A hátteret ívesen hajló farönksor takarta. Mögötte a naprendszert szimbolizáló koncentrikus fénysávok világítottak. [WW1] A vezető a lámpáját odatartotta a szoborhoz, áttetsző volt, tehát nem kő, hanem kristály. Érdekes termeken és folyosókon mentünk le 150 méter mélységbe. Volt ott sokféle kápolna, sóból faragott szent-szobrokkal [WW2], vagy szépen elrendezett szentkereszttel. [WW6] H4 - H15 - H9 Mindenfelé sófaragások, a sótömbből kifaragott szoborkompozíciók, bányász életképek voltak láthatók. Volt Nagy Kázmér emlékmű, [WW4] és bányamanó kamra. [WW5] A szobrok kissé vaskosak voltak, de kifejezőek. Élénken érzékeltették a bányászok kiszolgáltatottságát, a titkos erőkről kialakult babonás elképzeléseiket. A Szentkereszt-kápolna világos mennyezetével mély vallásosságukat mutatta. (WW6) Ezeket nem hivatásos művészek készítették, de roppant érdekesek voltak. A sókristályból készült hatalmas csillár szinte ólomkristályként törte a fényt. A sóemberek és bányamanók ötletes életképekben mutatták a bányászéletet, talán még a gondolkodásmódjukat is. Az egyik fülkében a bánya szelleme mellett régi bányásszerszámokat is elhelyeztek. (WW9) A megroppant támfa sejteti azt az iszonyatos erőt, ami a bányára nehezedik. (WW8) h7 - H11 Volt belső, mesterséges tó is. A víz mozdulásakor csodálatos fénytörés játéka volt látható a falon. Ez már az ugyancsak mélyen fekvő alsó szintek egyikén volt található. A meredek vágatokban hosszú lépcsősor vezetett a mélybe. (WW7) A nagy terek és a mostoha világítás miatt nem sikerült a víz mozgását megörökíteni képen. H14 A talaj szintén sóba volt vájva, a kemény sóba volt a csillék sinpályája is kiképezve. Az egész bánya egy hatalmas sótömbben helyezkedik el. Különböző termekben bemutató volt a berendezésről, csillékkel, szerszámokkal. A bányában a régi bányász viselet mellett (WW5) a szocreál munkás ábrázolás is látható (WW8, WW10) H8 - H17 - H18 A vágatok messze belevesztek a sötétbe. Óriási volt a csend. Sokak rosszul lettek a bezártságtól, sötéttől, meg a veszély tudatától. Elképesztő famennyiség van beépítve a dúcolásba, a fal biztosításába. H19 A falakat sok helyen díszítik plakettok, domborművek, sóból faragott emléktáblák. Egy bányamérnök németül kalauzolt minket végig a mélybe tartó kanyargós járatokon. Megmutatta a még ma is működőképes fa emelőszerkezetet (WW15), amit ma már felváltott a modern lift. Régen a bányászok a kötélen csimpaszkodva utaztak a mély aknákban (WW16). Volt egy hatalmas templom is a föld alatt. (WW11) A hatalmas üregben sócsillárok fénye világított. Minden sóból készült, a szentek szobrai misztikusan opálosak voltak. Csodálatos volt a só oltár. Nagyon szépek voltak a Golgota alakjai is, de főkép egy Mária szobor lepett meg hótiszta áttetsző fehérségével. Az egyik fülkében ősi sómalom állt. Ezen aprították a nagy tömböket. (WW12) Másik teremben ember nagyságú sólé-vödrök lógtak. (WW13) Láttunk régi kisvasúti kocsikat, amely előkelő turistákat szállított valamikor a hosszú földalatti járatokban (WW14). H16 Utunk egy presszónak és emléktárgy kereskedésnek kiképzett hatalmas teremben ért véget. A hosszú út után a legtöbben kimerülten rogytak le a padokra. Voltak, akik nagy üdítőzésbe kezdtek, voltak akik vásárlással töltekeztek fel. H21 A felszínre lifttel érkeztünk fel. Nagy nevetések, visítások közepette érkezett fel a szállítókas csoport. Minden kas megvárta a következőt, így elég sokat vártunk a sötét aknában, vagy a kiszálló szint felett a levegőben. A szűk ajtón vidáman bújtunk ki, jól esett újra a napfény, a tágas szabad világ. Hiába, nem ok nélkül köszönnek a bányászok "Jó szerencsét" köszöntéssel ... H22 A vasút túlsó oldalán a laposan sütő délutáni napfény vidám hangulatú városka épületeit világította meg. A bányán kívül szinte csak ennyit láttunk Vielicskából, és már újból buszra szállva robogtunk is hazafelé. H23 - H24 ------------------ http://hu.wikipedia.org/wiki/Wieliczkai_s%C3%B3b%C3%A1ny%C3%A1k http://www.origo.hu/tudomany/20071124-wieliczka-arpadhazi-szent-kinga-sobanyaja.html
|