Rieth József: Útiemlékek

Lourdesi utunk 1997-ben - Félbesikerült Andorrai kirándulással

FRANCIAORSZÁG - LOURDES

1997. június 24-július 1.

1. nap, jún 24. kedd.

BUDAPEST, INDULÁS

            Idegenvezetőnk: Dr TÓTH Mária ügyvédnő volt, aki tagja a kispesti görög katolikus közösségnek, és tízéves Szilvi lányával jött velünk. Gépkocsivezetőink: FENYVESI Zoltán és LUKÁCS András voltak. Papkisérőnk: Jozefa atya (SEBŐDI Miklós) bazilita szerzetes volt. Ő a kispesti parochiához tartozik. Észak-Amerikából jött haza, a görög katolikus iskoláztatás és szerzetesi élet fellendítésére. 42-en utaztunk a csoportban. Buszunk nagyon szép kinézetű kocsi volt, bár a légkondícionáló képességével nem tündökölt. Vagy huzatot érzett az ember, vagy hatástalan volt a kondícionálás. De a motor és a vezetők jól állták a sarat, így sikeresen jártuk be végül is utunkat. E22

            Indulás a Déli pályaudvartól 6,30-kor volt. Kispestre mentünk először, ahol 6,45-kor felvettük a görög katolikus csoportot az atyával, és elindultunk távoli célunk felé.

            Székesfehérvárnál lassítanunk kellett, mert a leágazásban egy Trabant elütött egy kerékpáros fiatalembert. Űlt az áldozat az árokszélen, vérzett az arca, lába, kerékpárja tönkre ment. A Trabant befúródott az árok bozótjába. Utasát éppen kórházba vitte volna a vezető-férj: gerinc-röntgenre. Összeütköztek szerencsétlen módon, és most mindenki roppant szorult helyzetben volt. A gerinc-röntgenes beteg a kocsiból sem tudott kikászálódni. A mi mobil-telefonunkon hívott segítséget az autós, de közben már jött is egy mentőautó Székesfehérvár felől. Szomorúan váltunk el tőlük, imádkoztunk értük…

VESZPRÉM

            Bementünk a városba. Két útitársat vettünk fel a Hotelnél 8 órakor. Megcsodáltuk a buszból a veszprémi várat és a Séd völgyét. A belváros látványa régi emlékeket ébresztett bennünk, korábbi kirándulásainkra gondoltunk vissza.

            Rábahídvégre 9,37-re értünk. A Rába folyó Rábafüzesig mellettünk folyt, hol közelebb, hol távolabb. Egy helyen csónakos tábort láttunk, ezek valószínüleg végig hajóztak a Rábán és a magyar Dunán. Az út mellett, ahogy közeledtünk a határhoz, egyre több út mellé kirakodott népies áru: kosarak, kerámiák, gyümölcs, stb sorakozott. Ezek az árusok és áruk a nyugati turisták valutáját szeretnék megpályázni. Érdekes, hogy ezt a stílust csak nálunk és Erdélyben figyeltem meg. (No meg Kairóban)… Körmendet9,46-kor, majd Rábafüzest 10,40-kor értük, majd hagytuk  el. Nem volt az úton körülöttünk jelentősebb forgalom. Így érkeztünk meg a magyar-osztrák határhoz.

AUSZTRIA 97

            A magyar-osztrák határon a határőrök is, de a vámosok is legyintve engedtek tovább. Güssing (AU.229) vagy régi nevén Németújvár mellett haladtunk el először, ez valamikor Batthyányi-hitbizomány volt. Még II.Géza adta el 1157-ben. Fa-, majd kővára volt. Romjai ma is láthatók. Maria Schnee (Havas Boldogasszony) temploma híres. 1704-ben itt született Faludi Ferenc költő.

            A Freistritz folyó mellett haladtunk, kb. 25 km hosszan. Burgenlandban még meglehetősen sík vidék fogadott minket. Mindenütt csodás virágokat láthattunk, utcán, kertekben, házakon. Az utcák tiszták, a házak gondozottak voltak, szép füves kertekkel keretezve. Az időnk meleg volt, sütött a nap, itt-ott gomolyfelhők voltak az égen.

            Aztán Stájer-országban dimbes-dombos lett a vidék, előttünk már magas hegyek is látszottak. Az autópálya többé-kevésbbé messze elkerüli a lakott településeket, vagy hangvédő falakkal van takarva. Így a látnivalók a hegyekre korlátozódnak, a városokból alig láttunk valamit. Én mindenesetre röviden jelzem a fontosabb helyeket, és jelzem azt is, hogy mikor értünk a közelébe, vagyis a leágazásához.

            Gleisdorf (AU.311) 1744-ben épült rokokó stílusú kolostortemplomáról híres. Kereszteztük a Rába folyót. Tőlünk  északra a Fischbachi-Alpok magasodtak. Graz (AU.319) városát még csak látni se lehetett az útról. A Mura folyó keresztezésekor már a Glein-Alpok 1988 m magas vonulata mellett robogtunk. Tobelbad (AU.342) melegvizű fürdőhely, a Kainach folyó völgyében. Az utolsó Babenberg, Harcias Frigyes is itt gyógyult. Köflach (AU.346) sem látszik, itt barnaszén-bányák vannak, jelentős az ipara. A közelben várak láthatók a csúcsokon. Ugyancsak itt a közelben fehér lipicai lóvakat tenyésztenek. Ezeket eredetileg Szlovéniából hozták ide. Közülük kerülnek ki a híres bécsi Spanyol Lovasiskola sok gyönyörűséget adó paripái. Ilyen lipicai tenyésztés nálunk a Bükkben is van.

            A Packalpe 2186 m magas vonulata látható ezután észak felöl. A Lavant folyó völgyében folytatjuk utunkat St.Andrä-ig. A  Koralpe 2140 m magas, keleten látható, míg nyugatról a Saualpe 2079 m magas vonulata. Wolfsberg (AU.348) mélyen a völgyben búvik meg. Vörös-fehér várát, mely Windsor stílusú  kastély, az erdő fái közül kiemelkedve lehet látni. St. Andrä (AU.348) 600 évig volt a lavanti hercegérsek székhelye. Völkermarkt (AU.349) Alsó-Karintia főhelye volt, kereskedelmi utak kereszteződése. A Gurk folyó mellett haladtunk Klagenfurtig .Az északról emelkedő St.Pauli hegyoldalon 1091-óta van bencés kolostor.

            Azután a Glan folyóval találkozunk. A Glan szó gázlót jelent. Klagenfurt (AU. 625) Karintia fővárosa, az autóút persze kikerüli. A délre elterülő Vörter See (AU.633) vize tiszta, a tó a mi Balatonunknak megfelelő kedvelt nyaralóhely, bár nincs annyira településekkel körülvéve. Velden (AU.636) üdülőhely, négytornyú Schloss Velden a nevezetessége; ezt egy KHEVENHÜLLER báró, 1590-ben építtette. "Lustschlossnak", vagyis kéjlaknak épült, címerek díszítik. 1865-ben itt már nyilvános strandfürdő működött.

MARIA GAIL (AU.644)

            13,50-kor értünk a kis 2100 lakosú településbe. Mise után tovább indultunk. Villach (AU.644) 30000 lakosú, jelentős település a 3 határ miatt. 1493-ban Paracelsus Theofrastus Bombatus tudós és alkimista itt született, és 14 éves koráig itt élt. Meghalt 1541-ben. Arnoldstein (AU.650) az utolsó jelentősebb település Ausztriában. A falu felett fenn bencés apátság romjai láthatók, 1106-ban alapították és 1886-ban leégett az akkor már lakatlan kolostor. A falunak ólombányája is van.

OLASZORSZÁG 97

            Az osztrák-olasz határhoz közeledve megcsodáltuk a sűrű felhőkbe burkolódzó hatalmas csúcsokat. Előttünk terpeszkedett keletről a Karavanka hegység, a Hochobir csúccsal  (2139m), és a Pack hágó 1166 m. Nyugaton a Karni Alpok tömbje tornyosodik 2166 m magas csúccsal. A fekete felhőkből nagyhírtelen óriási felhőszakadás keletkezett. Aránylag hamar kirobogtunk az esőből. A határőrök és vámosok csak a busz papírjaival foglalkoztak, továbbot intettek. A határt 15,45-kor léptük át.

            Tarvizio (IT.93)az első olasz település, az olasz határállomás. A Júliai Alpok húzódnak délnyugatra a Triglav csúccsal 2863 m magasan. A Fella folyócska mentén ereszkedünk egészen Gemonáig. A folyócska azonban láthatóan igen veszedelmes tud lenni. Hatalmas, köves és puszta árterülete tanúskodik a tavaszi olvadáskor és tartós felhőszakadás után bekövetkező örjöngő tombolásáról. Pontebba (IT.93) szép hegyi tájon fekszik. Itt már a Veneto tartományban jártunk. Ezt a vidéket venétek lakták. Az itteniek lágyabb tájszólása ma is mutatja ezt. Alább a venetói síkság következik. Udine (IT.93) 80000 lakosú városka. A velencei uralom emlékeit őrzi látnivalóiban. Pondenone (IT.93) és Conegliano (IT.93,95) városkák az ugyanilyen nevű híres velencei festők szülőhelyei. Trevizo (IT.93) középkori hangulatú városka, sok csatornnával és hidacskával. Régi templomok, és 11.századi dóm található benne. Mestre (IT.92,106) Velencének szárazföldi külvárosa. Itt már nyugatnak fordultunk.

            Velence (IT.99) városát messze elkerültük. Csak képzeletünk hozta elénk 150 vizi utcácskáját, 117 szigetecskéjét, körülbelül 400 hídját. Az autóúton robogtunk Padova (IT.175) felé. (18,57-kor értünk a határába) Vicenza (IT.181) városának 97000 lakosa volt 1973-ban. Jelentős az építészete, PALADIO (élt 1508-80 közt) alkotott itt csodálatos műemlékeket: az Olimpiai Színházat, a Bazilikát, a Loggia del Capitaniot és még sok más látnivalót. A várostól délre, messziről láthatóan, a Monte Berico dombon áll a Madonna del Berico búcsújáró templom, amely 1428-ban épült.

            Verona (IT.184) városából csak a 200000 lakosú középkori hangulatú város körvonalait láttuk. Híres a 80000 Arénája, na és persze az, hogy itt élt Rómeó és Júlia. Villafranca di Verona után észak felé kanyarodtunk el, a szálláshelyünket kerestük. Hosszú tekergés után jutottunk el Bussolongo városkába, de a Garda-tóból semmit se láttunk, az utak messze elkerülték.

            A Garda tó (IT.196) helyén valamikor jégkorszaki mamutgleccser húzódott délnek a Monte Baldo oldalából. A sziklába 2000 m mély teknőt vájt, és hatalmas morénát rakott le maga előtt ez a hatalmas jégfolyam. A tó ma 51,5 km hosszú, és 3-4 km széles. A legnagyobb és legszebb északolasz alpesi tó.

BUSSOLONGO

            20,24-re értük el ezt a kis települést.

            Másnap indultunk tovább. Kelet felé haladva a villanegyed elhagyása után középkorias városka tünt elénk. A városka plébánia templomában volt a misénk, a Maria Maggiore templomban.

            9,50-kor indultunk tovább. Délnek haladtunk. Az autópálya mellett sűrűbben lakott területet láttunk, helyenként városokat is. Balról a vidék sík volt, jobbról kopár hegyek meredeztek. Egyre sűrűbben haladtunk át alagúton. Megtudtuk, hogy Lourdesig 177 alagút, és közel ugyanannyi viadukt gyorsítja utunkat.

            Itt már Lombardia tartományban jártunk, kereszteztük a Chiese folyót. Brescia (IT.207) 200000 lakosú városka, textil- és műanyagipara jelentős. Középkori vára az itáliai szabadságharcuk fő támaszpontja volt. A rövid szabadság letörése után Haynau innen került hozzánk, mint tapasztalt szakember…Kereszteztük az Oglio és Sere folyókat. Elmentünk Cremone mellett(11,31-kor). A Ticipo, Pó  és Scrivia folyókat érintve 12,02-kor már Voghera mellett haladtunk. Ezen a vidéken az Északi Appenninok  terülnek el, Liguria tartományban jártunk

            Genova (IT.292) hatalmas kikötő, évi 15000 hajó fordul meg benne, 450000 utassal. A Genovai-öböl és a Ligur tenger terült el előttünk.. A csodálatos Földközi tenger kék vizének látványa szomorúsággal töltött el mindannyiunkat: miért is nem vagyunk olyan gazdagok, hogy nyaranta unokáinkkal ilyen helyen pihenhetnénk és úszkálhatnánk. De nem szabad elégedetlennek lennünk…

            A tengerparton délnyugat, nyugati irányban haladtunk tovább. Varezze (IT.291) városában született Jacobus da VORAGINE, aki a Szentek életéletének megírásával lett híressé. Itt már egymást érték a tengerparti városok, és az autóút szinte ugyanannyit haladt alagútban, mint szabadon. A sziklás, mély völgyekkel szabdalt partvonal végig városkákkal népesült be, szinte egymásba olvadtak. Albisole (13,53-kor) után Savona (IT.291) következett, a nagy ipari város és kikötő. Itt a  Nyugati Riviera partvidékén haladtunk, valahol itt van a Noli-fok. Finale (IT.291) híres a barlangjaiban talált ősember leletekről. Albenga (IT.291) ősi város, hatalmas téglatornyok, dóm és paloták teszik nevezetessé. A viadukt az Arroscia folyó felett vezet át, majd Imperia (IT.291) következik forgalmas kikötővel. A vidék az étolaj termesztésével foglalkozik. Itt született Andrea DORIA, 16.századi genovai admirális, és  Edmondo de AMICIS, a "Szív" című regény írója. Eddig is sok melegházat láttunk a terraszosra kialakított hegyoldalakon, érdekes volt, hogy ezek az üvegházak be voltak burkolva nádfonakkal, vagy fekete fóliával.

            Most San Remo (IT.290) következett, a Riviera legelegánsabb helye, virágközpont. Repülőgépek szállítják innen reggelente a friss virágot a világ minden tájára, világhírű a San Remói virágkarnevál. A Madonna della Costa kupolás templom 107m magasan áll a tenger színe felett. Bordighera (IT.290) híres parti promenádjairól. A hegyoldal szállókkal van tele. Sok itt a datolya, amely bár nem érik be, de szép. Ventimilian (15,13-kor) az olasz-francia határállomás. Neve 20000-et jelent, a Rómától való távolságot. A határőrök egyáltalán nem foglalkoztak velünk, csak intettek, hogy mehetünk tovább (15,20-kor). A Vörös szikláknál,minden különösebb változás nélkül, Sz.Lajos hídján léptünk át Francia földre.

FRANCIAORSZÁG 97

            Menton (FR. 472) a francia határállomás. Szinte mint egy sztráda fizetőhely. Itt sem foglalkoztak velünk. A 20000 lakosú üdülőhely már Provance tartományhoz tartozik. Innen a Cote d'Azurnak nevezett ragyogó üdülőparton haladtunk Toulonig. Monte-Carlo (FR. 472) az  autóversenyeiről és a kaszinójáról híres. Csodálatos a látkép a hegyen futó útról lenézve. Monaco (FR. 471) 17.századi kastélya a tengerbe nyúló félszigeten világosan rajzolódik ki a parkok között, a Serravalle-torony árván emelkedik a nyugati részen. Az útpályához közelebb az Oceanográfiai Intézet, és az Aquárium található, lenn a botanikus kert. Technikai szünetet tartottunk, megcsodáltuk a tengertől távolabbi oldalon, a hegy tetején díszelgő obszervatórium látványát. A 250000 lakosú Nizza (FR. 467) az olajiparáról, a parfümgyártásáról no és a virágkereskedelméről híres. Modern, íves szálloda állt az út közelében. A várost görögök alapították. Grasse (FR. 465) szintén a parfümgyártásáról  és a virágtenyésztésről híres. A hegyoldalt teljesen beborította a lépcsősen sorakozó melegházak sora. Cannes [xli] szemérmesen bújik el a dombhajlat mögött, strandjából semmit sem látni az útról. A  filmfesztiválja évről évre a világ figyelmének középpontjába hozza. St.Tropez [xlii] is távol van a nagy forgalomtól, egykor halászfalu volt, Brigitte BARDOT szórakozott itt, ez tette világhíressé ezt a piciny falut.

            Eltávolodtunk a parttól, az Argens folyó mentén utaztunk tovább egy darabig. Frejus (17,15-kor) római kori város. A környéken sok római emlék látható. Híres a vízvezeték maradványa a környéken. [v32]

            Toulon [xliii] (17,40-kor) hadikikötője a távolban látható. Itt 60 hajót sűlyesztettek el a hazafiak, hogy ne kerüljenek a németek kezébe. Marseille [xliv] messze délen van. Csak megemlékezünk arról, hogy ez Franciaország második legnagyobb városa, fontos kikötő, ipara is jelentős. Elhagytuk Aix - en Provence [xlv] városát, ez volt Provance egykori fővárosa, 55000 lakossal. A Durance folyó mellett haladtunk hosszú szakaszon, Avignonig.

AVIGNON [xlvi]

Arles [xlvii]közelében mentünk el dél felé.

            A közelben van Albi városa, amely arról híres, hogy központja volt a 11. században a Dél Franciaországi kathar-mozgalomnak, Albi városáról nevezték el őket itt albiaknak, vagy albigenseknek. Ez az eretnek mozgalom valószínüleg a Balkánon született meg a 10. században. A mozgalom gyorsan terjedt. A Balkánon a követőit bogumiloknak, Itáliában patarénusoknak nevezték őket. Szerintük a láthatatlan világot Isten teremtette, míg a láthatót a gonosz lélek, Lucifer, a világ fejedelme. A fennálló társadalmi rendet és annak minden intézményét a sátántól származtatták. Szemben álltak az egyházzal is, a hierarchiát, a szentségeket és istentiszteletet a sátán csalásának tartották. Szerintük csak úgy szabadulhatnak meg a sátán hatalmától, ha mindent elvetnek, ami az anyagi világhoz tartozik. Tartózkodtak a vagyonszerzéstől, a földi élvezetektől, a házasságtól is. Az inkvizíció keményen üldözte az albiakat, III.Ince pápa húsz éves keresztesháborút folytatott ellenük, 1209-1229-ig.. A domonkos-rend, és a ferences rend fő céljának tekintette a mozgalom megtérítését. A szekta a 14. század végére végleg megszünt. Ezekről a dolgokról beszélt az idegenvezető Albi városának appropóján.

            Kereszteztük a Viduorie folyót, majd Montpellier [xlviii] ősi városka közelében haladtunk el. Orvosegyeteme még 1221-ben létesült. A Herault folyó keresztezése után Beziers [xlix] (12,40-kor) városát hagytuk el. Az  Orb és Aude folyók elhagyása Narbone-t [l] (13,02-kor) értük el. Ez egy Kr.e. 2. századi római város, valamikor kikötőváros volt, ám kikötője beszáradt. A várost elhagyva fura szobrok álnak egy emlékparkban: stilizált alakok, nagy kerek kökorongok és kőgolyók. Ez az úton levőket is figyelmezteti a város sok-sok római emlékére.

            Délről feltüntek a Pireneusok, valahol ott magaslik a Pic d'Aneto nevű 3404 m csúcs. Lezignan városa után (13,20-kor) hamarosan Carcassone [li](13,36-kor) közelében haladtunk.  Villefranche-de-Lauragaist  (14,57-kor) elhagyva Toulouse [lii], a 300000 lakosú, római alapítású város mellett robogtunk. Ez már GASCOGNE tartomány volt. Muret városát (15,35-kor) majd St-Sulpicet és St.Gaudenst (16,25-kor) elhagyva Tournay városkát (16,56-kor) érintettük és Tarbes [liii] mellett (17,12-kor) véget ért az autópálya. Ez egy 40000 lakosú iparváros. Terveznek itt valahol egy alagutat is, amely Spanyolországba könnyíti majd meg a közlekedést. Az alagút 1813 m magasan fog kezdődni, és 1676 m magasságban éri el a tuloldalt. Mi kis városkákon haladtunk át a Saux völgyében. Ossunban, Lourdestől 10 kilóméterre repülőtér fogadja a bérelt járatokkal érkező zarándokokat. Hamarosan már meg is érkeztünk Lourdes-ba, utunk célállomásába.

LOURDES [liv]

            Lourdes a Gave de Pau folyó partjai mentén épült 15000 lakosú kisváros. Magas hegyek veszik körül, a közelében márvány és palabánya van. A Pireneus festői hegyei veszik körül a kis várost. Ezek a hegyek gyakran kopárok, mint a hegyi legeltetésre használt, és erdőgazdálkodással nem gondozott hegyek általában. Az errózió alapos munkát végez a csekély maradék talaj lemosásával.

-------------------- 5. nap. Jún 28

UTAZÁS ANDORRÁBA

            Reggeli misénk a nővérek kápolnájában volt, egy modern előadóteremben, ahol az oltár egy pódiumon álló asztal volt. Sekrestye sem volt, az atya a terem hátsó sarkában egy fogasról öltözött. Maga a terem hangulatosan volt kápolnává feldíszítve.B28

            Reggeli után megkaptuk az ebéd-csomagunkat, és elindultunk buszunk már 8 órakor. Lourdest elhagyva az autópályára mentünk. Bagneres de Bigorre városka, majd8,36-kor majd St Gaudens következett. 8,50-kor voltunk.; vissza: 17,41) Az autópályáról leágazva  9,23-kor falvak közt haladtunk erdős völgyekben St-Girons-ig. (9,52; vissza: 17,10) Lassú kapaszkodóval továbbra is végig erdők közt haladtunk, körülöttünk magas hegyek voltak, ott volt a Pic de Montvalier 2839 méteres csúcsa, és még sok szépség. la Bastide (10,15-kor; vissza: 16,49) városa után délről a Pic de Montcalm 3080 m magas csúcsát csodáltuk meg. Átkeltünk az 1249 m magas Col de Port hágón és Foix [lv] (10,45-kor) városkában álltunk meg egy fél órára. Szép várkastélya az országút felett magasodik, egykori hercege a spanyolországi urgeli püspökkel együtt voltak Andorra hűbérurai. C5, 6, 8, 9

            Maga Foix városa csendes kisváros. A környéken másút is sok vár van. Igen sok helyen van gyógyforrás, a Pirreneusok különböző ásványokban gazdag kőzetvilága biztosítja az ásványvíz ellátást. Ezért aztán a Lourdesi vizet is rendszeresen gyanusítják a kételkedők, hogy ásványvíz és emiatt gyógyító erejű. (Mintha nem lenne mindegy… De hát semmilyen ásványi anyag sincs nagyobb mennyiségben benne: közönséges víz, és kész! De gyógyulások mégis vannak…) [v49, 49a]

            Tarascon [lvi] (vissza: 16,18) városka történetében egy legenda valamilyen szörnyről szól, amit egy leány megszelídített. A szörny feltehetően egy vándorcirkuszból megszökött krokodil lehetett. A mondabeli történetet évente látványos játékokkal ünneplik meg. Most is a lámpaoszlopok krokodil alakú lámpafüzérekkel voltak díszítve. Mi azonban zuhogó esőben, meredeken kanyargó szerpentineken mentünk tovább, az időnk sürgetett. A les Cabannes 2348m magas hegy mellett haladtunk, majd Aix les Thermes [lvii](11,42-kor) városka után teljesen e hegyek vettek körül minket. Itt már egyre több és több autóval találkoztunk, ezek mind Andorrába igyekeztek, vagy onnan jöttek. Óriási a bevásárló-turizmus Franciaországból is, Spanyolországból is, Andorra vámmentessége miatt. Így, esőben, ködben, szerpentineken kapaszkodva értük el a Port d'Envalira hágót (12,26-kor) 2407 m magasságban. Ez Andorra határa, a Pirreneusok egyik nehezen megközelíthető átjárója. Télen ide nem is lehet feljutni, ezért alagútat terveznek a hágó elkerülésére.

 

ANDORRA [lviii]

            1278-ban Foix grófja és Seo de Urgel spanyol püspök megegyeztek, hogy együttesen gyakorolják a hűbérjogokat Andorra fölött. Az egyezséget a pápa is jóváhagyta, ma is érvényben van, a Francia Köztársaság elnöke és a spanyol püspök a hűbérúr. Évente felváltva viszik az ősi feudális adót Párizsba, majd a következő évben Urgelbe. Ez az adó néhány füstöltcomb, sajt, stb. Persze az ország ügyeinek intézése során nem a köztársasági elnök és a püspök tárgyalnak egymással és az andorrai tanácsosokkal, hanem megbízásukból Perpignan megye prefektusa és az urgeli püspökség vikáriusa. A napi kormányzási ügyeket az általuk kinevezett egy-egy bíró, valamint egy-egy jegyző intézi, akik andorrai állampolgárok és állandó lakosok. A kormányzáson kívül a bírói feladatokat is ellátják.

            Az ország hivatalos neve: "Andorrai völgyek", területe alig 500 négyzetkilóméter; katalánok lakják. Az ország lakosainak száma ugyan kb. 26000, de az állampolgárok száma 5-8000 körül jár. Andorra átlagos magassága 1800 m. Állampolgárságot ugyanis csak az nyer, aki az országban született, és szülei is andorrai állampolgárok.

            Az országban hat paróchia (közigazgatási egység) van, ezeket mindegyikében két-két helyi tanácsos irányítja a közügyeket. Ők 24-en együtt alkotják a Nagytekintélyű Tanácsot (Consell General des Valls), amit négy évre választanak. Kétévenként 12 új tagot választanak. A parlamentjük évente négyszer ülésezik. Az ország hivatalos nyelve a katalán.

            A miniállamnak csaknem két tucat rendőre, minden parókiának milíciája van. Minden milíciát egy évre választott kapitány és tizedesek vezetik. Évente dísszemlét tartanak a hercegi megbízott és a bíró előtt. Ezen minden milicista bemutatja fegyverét és egyet –bizonyságképpen– azzal a levegőbe lő. Van már tüzoltóságuk és mentőszolgálatuk, saját rádióadójuk. Kiépült iskolahálózatuk is. Ez kétnyelvű lehet, francia vagy spanyol. A nyolcvanas évek óta kötelezően tanítják a katalán nyelvet is, és az andorrai helyi ismereteket.

            Az országnak nincs saját pénzneme, a spanyol pezeta a fizetőeszköz, de félhihatalosan a francia pénz is elfogadott. A gyakorlatban a dollárt, fontot, márkát és lírát is elfogadták.

            Magas csúcsok veszik körül a hágót: Maia csúcs 2640 m, Pic Blanc csúcs2812m, Pic d'Ensagents 2824m, Gran Cubil csúcs2457m, Tessal de l'Ovella 2457m.

            Pas de la Casa határvároskába 13,10-kor érkeztünk meg. A határ a szokásos nyugati stílusú, a határőrök és vámosok nem törődtek velünk. A határ után közvetlen a városba érkezünk. Külváros és bármi más átmenet nélkülül a meredek és széles főutcán találtuk magunkat. Modern szállodák, vendéglők, üzletek vannak mindenütt. B37, C1, 2

            Ez a Pireneus félsziget legmagasabban fekvő települése. Magasan a város felett, a meredek hegyoldalban lapultak a kis lakóházak, néhányszobás villák. Ezek lakói olyan emberek akik a városban dolgoznak. Tovább kapaszkodva a városon túl meredek és szűk hegyi úton álltunk be egy falusi kinézetű benzinkúthoz. Itt fele annyiért kaptuk az üzemanyagot, mint amennyit Franciaországban egy benzinkútnál kellene fizetnünk. Tankolás után felkapaszkodtunk a hágóra, a legmagasabb pontra. Kiszálltunk az autóbuszból egy kicsit körülnézni, de a köd miatt semmit sem lehetett látni a körülöttünk emelkedő hegyekből, főleg pedig Andorrából. B32, 33

            A hideg szél és az élesen hasítva záporozó hódara a felnőtteket gyorsan visszazavarta az autóbuszba. A gyerekek elhatározták, hogy a párszáz méternyire levő hófoltokhoz elmennek egy kis hócsatára. Ebből a párszázméteres kirándulásból kemény hegyitúra lett. Nem csak a szél, a hideg és a szúró-hasító hódara, de a rövid, tömör fűcsomókban tárolt hideg olvadt hó is kemény próbára tette akaraterőnket. Cipőink pillanatok alatt megteltek a fagyos lével. Akaratunk mégis győzött, a hófoltot elértük, és nagy hógolyózástól lett hangos az andorrai hágó. C34, 35

            Pár perces játék után nagy futással igyekeztünk vissza, le a parkolóba. Mindenesetre meg kell vallani, jól esett visszatérni az autóbusz kellemes atmoszférájába...

            Visszaereszkedve a városkába a busszal, nagy vásárlásba kezdtünk. Az eső egyre csak zuhogott, a tetőkről és az üzletek előtti vászontetőkről bőségesen zúdult az utcára a víz. Az üzletek árukészlete bőséges, bár a választék szerintem nem túl nagy. Javarészt élelmiszer áruház sorakozott egymás mellett, volt néhány ruházati cikk és kempingfelszerelés bolt is. A hangsúly a szesz- és dohányárun volt. Ezekből külön szintek voltak az áruházaikban. Nagy nehezen mindenki kielégítette vásárlási hajlandóságát, és 14,45-kor indultunk vissza Lourdesbe. Utközben egy autós pihenőben megálltunk, mert vándorárusok itt árusították bódéikban, sátrakban falusi termékeiket. Hatalmas kenyerek halmaza, nagy tábla húsok és szalonnák, sokféle gyümölcs, speciális sütemények választéka sorakozott ezeken a polcokon. A francia vevőknek nem kellett felkapaszkodni a határig, mert már itt is megvehették ezeket az élelmiszereket.C3, 4

            A francia vámtisztviselők persze éberen riogatják a bevásárlóturizmust túllépő utasokat. Útközben láttunk egy félreállított autóbuszt, éppen akkor kutatták át a fináncok. Meg kell vallanom, én is láttam turistákat, akik több karton amerikai cigarettát, és több láda italt pakoltak be az autóbuszuk csomagtartójába. Francia busz volt. Minket a vámosok szabadon tovább engedtek, bár mi ilyen nagy vásárlást amúgy sem csináltunk. Kissé szomorúak voltunk, az Andorra belsejébe tervezett kirándulásunk elmaradása miatt, mert kíváncsiak lettünk volna az országocska belsejére is. Később amikor lejjebb értünk és az idő is kissé kitisztult, az autóútról visszatekintve meglepetéssel láttuk, hogy a hegyek telve voltak hóval.C25, 31, 32

            Hazatérve, bár az eső közben már újból szakadatlanul esett, vacsora után lementünk a gyertyás körmenetre. A tömeg az eső miatt sem csökkent, fegyelmezetten ment mindenki körben a szokásos úton, imádkozott és énekelt. A gyertyáink papír szélvédője volt az, ami a szolgálatot először felmondta. Az eső hamarosan ronggyá áztatta a papírt, az bánatosan összerogyott, zsebre kellett vágni, mint felesleges hulladékot. Cipönk, ruhánk jobban bírta, no meg mi is.

            A körmenet után mi ketten a felső bazilikába mentünk szentségimádásra. Itt ugyan hangos szentórát tartott egy olasz csoport, de minket ez nem tulságosan zavart, el tudtunk mélyedni. A szentségimádás után – mivel a templomot már zárták – mi lementünk vizért a Grottához, majd a Barlangban mégegyszer körbe járva még hosszan imádkoztunk..

-------------------- 6. nap. Jún 29. vasárnap

            Nemzetközi mise volt a X.Piusz földalatti bazilikában. Hatalmas tömeg gyülekezett, mire mi leértünk a csoporttal. Látva a nagy nyüzsgést, ketten úgy határoztunk, hogy megpróbálunk valahol egy csendesebb szentmisét keresni. A Szent Bernadette templom kis különtermében (a HemyCikle templomban) angol nyelvű misét találtunk. Nagyon családias és szép volt. Egy néger pap koncelebrált egy szikár angol atyával. Örültünk, hogy itt nyüzsgés és tömeg nélkül vehettünk részt egy szép misén. Mise után még benéztünk a földalatti bazilikába, ott éppen az áldoztatásnál tartottak. Egyidejüleg nagyon sok pap áldoztatott, körbejártak a padok közt. Az itteni mise befejezésekor megint csak ketten, külön felmentünk és a keresztútat végeztük el.

 

CARCASSONNE [lix]

            A városba 11,13-kor érkeztünk meg. Félórás tekergés után találtunk parkolót, az elsőt, ahol korábban nem volt szerencsénk, csak most már beengedtek. [v55]

            Tovább indultunk 12,40-kor. Lezignant13,11-kor, Bezierst 13,43-korés Lunelt  pedig 14,45-kor érintettük.

 

ARLES [lx]

            15,45-kor érkeztünk ide.

 

HAZAUTUNK

            A közelben volt Baux városa. Erről nevezték el a bauxitot, ugyanis itt találtak előszőr kitermelésre alkalmas mennyiségben belőle. A városnak csak párszáz lakósa van, a reformáció idején ugyanis a település kipusztult. A várban a vár történetéről, a római haditechnikáról látható kiállítás, és Van Gogh képeiből is látható egy kiállítás.[v58]

            Tovább indulás 16,45-kor volt.  Aix - en Provence (17,24) után előttünk kopár, magas hegyek terpeszkedtek a Mt.Aurelián is(18,04). Ezután művelt síkság következett Cannes, (19,20) Nizza (19,50) és Monaco után(19,57); Monte-Carloban D)(19,57) technikai szünetet tartottunk. A társaság egy része a parkoló shopja nyújtotta vásárlási lehetőséget használta ki, mi inkább a csodálatos látképben gyönyörködtünk. Alattunk terült el a nagyhercegség. E23, 24 Tovább indultunk 20,45-kor. A busz vídeóján megnéztük sötétedéskor a lurdesi keresztutat, majd megpróbált mindenki aludni. Nehezen ment az elalvás, de azért előbb utóbb mindenki elaludt. Genova-Osopo(5,35) Carnisio-Talmes(5,44) A társaság élénkedése kb. 5,45 után kezdődött. Tarviziot 7,15-kor értük el. Klagenfurtnál valamilyen esemény miatt a városba tereltek minket. Nagyon lassan haladtunk az óriási torlódás és sok közlekedési lámpa miatt. A városból szinte semmit sem láttunk, csak a külső részeken mentük ugyanis, a belváros hollététt és milyenségét csak sejtettük. Szentgothárdnál  a határt 11,10-kor értük el. Minden formaság nélkül léphettük át. Kis falvakon haladtunk, egy kis faluban, Csöröszneken volt szentmisénk. Modern szép templom volt ez, külön kis keresztelőkápolnával. Mise után a falu végén levő tejüzemben óriási sajtvásárlást rendezett a társaság. Állítólag olcsón lehetett Chamamber sajtot vásárolni. Gyorsan robogtunk hazafelé. Veszprémben (14,45) elbúcsúztunk az odaúton ott felvett házaspártól. Hatalmas esőfelhők kezdtek fölénk tornyosulni. Nagy eső kapott ell minket Budapest határában. Mire azonban a Déli pályaudvarhoz érkeztünk 16,15-kor, az eső már teljesen elcsendesedett

 

A résztvevő gyermekek:

Kucsera Szilvia(10)        XIX.Hunyadi u 74.                     280 - 59 - 64

Nothnágel Mária(10)      XI. Sáfrány u. 10.                      208 - 40 - 01

Kálvin Erika(11)             4375 Ripcse, Táncsics út 45

Csorba Attila(9)             XIX. Derkovits Gy.út 19             280 - 59 - 10

 

IRODALOMJEGYZÉK

A-E      Saját fényképfelvételek negatív száma

AU       Pethő Tíbor–Szombathy Viktor: Ausztria - Negyedik kiadás (1978,1879) - Panoráma kiadó

AV       Giovanna Magi: Avignon - Bonechi, 1994

FR        Pálfy József: Franciaország - (1967) - Panoráma kiadó

IT         Fajth Tíbor: Itália - Ötödik kiadás - (1973) - Panoráma kiadó

K          Kivágások prospektusokból, újságokból. Képeslapok

LO        Giulia Menotti: Lourdes - Bonechi, 1995

PB       Lourdes - Pilgerbuch - Führer durch das Heiligtum - Italien - 1995-1996


 

.

[xli] FR. 463.o.

[xlii] FR. 460.o.

[xliii] FR. 458.o.

[xliv] FR. 450.o.

[xlv] FR. 447.o.

[xlvi] FR. 442.o.

[xlvii] FR. 490.o.

[xlviii] FR. 495.o.

[xlix] FR. 497.o.

[l] FR. 497.o.

[li] FR. 500.o.

[lii] FR. 501.o.

[liii] FR. 509.o.

[liv] FR. 509.o.

[lv] FR. 516.o.

[lvi] FR. 489.o.

[lvii] FR. 516.o.

[lviii] FR. 515.o.

[lix] FR. 500.o.

[lx] FR: 490.o.