G

188. kép. A keresztesek temploma.

A képen a keresztesek templomát -- a kelet felé tájolt apszist és a nyugati homlokzatot, rajta egy kicsiny bejárattal -- északnyugat felől látjuk. A déli falban, az apszis közelében látszik a boltozatos ajtónyílás. Ez vezetett a kriptába. A kripta alatt van egy régi ciszterna, melyet a bizánciak fürdőmedencévé alakítottak át. Lépcsőn lehet lejutni hozzá (189. kép, 1. ciszterna). Háttérben a Szent Anna-templom.

A kép bal alsó sarkában látszik az északi Bethesda-medence délkeleti sarka. A három oszloptöredék a bizánci korszakból származik. Az apszis mögött húzódik az a terület, melyen Jézus évszázadában fürdő állt. Később a rómaiak itt rendezték be Aszklepiosz-Szerapisz szentélyüket, végezetül pedig a bizánci bazilika apszisát építették ide. A kép bal oldalának közepén sík terep rejti magába a bizánci martyrion mozaikpadlóját. Tőle jobbra még eredeti helyén áll egy oszloptalp.

A háttérben álló templom a Szent Anna-templom, amelyet Alda királyné, I. Balduin özvegye 1150-ben építtetett. A 34 m hosszú, háromhajós templom kereszthajóval és három apszissal van építve. A főhajó és a kereszthajó találkozása felett 18 m magas kupola emelkedik. A templom egy sziklába vágott kripta fölött áll, amelyet az 5--6. század óta Mária születési helyeként tisztelnek. Sajnos nincs biztos hagyomány Jézus Anyjának születési helyéről. Miután Jeruzsálem 1187-ben elesett, a templomból mecsetet, a mellette lévő bencés apácakolostorból pedig Korán-iskolát alakítottak ki. Abdul Medzsid szultán hálából azért a segítségért, amelyet a franciáktól a krimi háborúban (1856) kapott, a templomot a francia kormánynak ajándékozta. C. Maus 1863--77 között megfelelő stílusban restaurálta, majd a Fehér Atyák gondjaira bízták.

Szent Anna templom

Bethesda fürdő Szent Anna templom - Bethesda fürdő - Ásatás

189. kép. A Bethesda-fürdő alaprajza (J. M. Rousée OP nyomán)

A rajz a következő (190-es), nehezen áttekinthető fénykép megértését szeretné segíteni: bal felső sarkában van a keresztesek templomának apszisa és a tőle keletre lévő ásatási terület.

Az ,,A'' rajz a két medence helyzetét mutatja az 1958--64 közötti feltárások szerint; továbbá a háromhajós bizánci bazilikát, melyet részben a medencékre, részben a válaszfalra emeltek; az I-es ciszterna felett épített keresztes-templomot; végül a medencéktől délkeletre fekvő Szent Anna-templomot. A bizánci bazilika déli oldalhajóját hét támpillér tartotta, ezek közül egy egészben megmaradt, a másik hatot a maradványokból rekonstruálták.

A rajz folyamatos vonalai a medencék eddig feltárt darabját jelzik, a szaggatott vonalrészek pedig azt mutatják, hol nem sikerült még feltárni a medence falait. A déli medence északnyugati sarkában van a víztároló, amelynek oldalában nagy lépcsőket véstek a sziklába. A pontozott vonal a medence alatt húzódó csatorna vonalát jelzi. A válaszfalban lévő sötét négyzet a csatornalejáró aknája.

A 14,45 m mély kürtő belsejében olyan bevágásokat készítettek, hogy egy ember nyugodtan aláereszkedhetett benne, ha a csatornát tisztítani kellett, vagy a vízszintet akarták szabályozni. A három csatorna közül az első az északi medence aljából indul, két egymásfeletti nyílással; elhalad a déli medence alja alatt és 55,5 m után keleti irányba fordul a Kidron-völgy felé. Kétségtelen, hogy ez a csatorna arra szolgált, hogy levezesse az északi medence vizét, amikor a medencét tisztítani akarták. A középső és felső csatorna viszont az északi medencéből hozta át a vizet a déli medencébe. A legfelső csatornát, amelyik 9,85 m magasságban van a medencék aljától, különleges gondossággal építették és bélelték ki.

A ,,B'' rajz a fényképen látható részlet vázlata. A két medencétől keletre, a bizánci bazilika alatti részt mutatja, zsidó, római és bizánci korból származó barlangok, ciszternák, fürdők és falak maradványaival. Ezek az építmények dél felé egészen a Szent Anna-templomig értek, amelynek földalatti barlangjait már régebben is ismerték.

A központot egy 8,5 m mély, természetes barlang jelenti (4), amelyet valószínűleg Kr. e. a 2. században, amikor a fürdőmedencét építették, ciszternává alakítottak át. Déli oldalán torkollik bele egy csatorna (5), ez táplálta vízzel. A barlangot több régi, a zsidók korszakából származó, földalatti fürdő vette körül. A rómaiak korában az Aszklepiosz-kultusz céljait szolgálta, amelyet különös előszeretettel kötöttek földalatti barlangokhoz. Kr. u. a 3. században a barlang természetes sziklamennyezetét boltozattal cserélték ki, melynek később a bizánci bazilika itt álló részét is tartania kellett. A barlang falait először nagy kőtömbökkel megerősítették, végül az egészet kövekkel töltötték fel. A képen a boltozat indulását még észre lehet venni.

Ehhez a barlanghoz észak felől egy további földalatti üreg csatlakozott (6), amelyből öt lépcsőfok vezetett le egy mélyebben fekvő fürdőbe (7). A kelet felé kissé odébb lévő fürdőnek szintén lépcsőlejárata volt, melyre később a bizánci bazilika északi falát építették rá (3). A 7-es és 8-as számmal jelzett fürdők között egy ciszterna volt (9). A középponti barlang (4) keleti oldaláról lépcső vitt le a 10-es és 11-es számú helyiségekbe. A 10-es számú földalatti helyiségben egy sziklatömbhöz három lépcső vezet fel. Nem tisztázható, hogy oltárra kell-e gondolni. Az egész hely a zsidók korából való, a rómaiak csak átvették. A 12-es számú helyiség mennyezete sziklából kivájt boltozat, de a nyugati végét lefalazták. A közepén egy 40 cm magas, hengeralakú követ találtak. Délkeleti sarkában három lépcsőfok vezet le egy még mélyebben fekvő pincébe. A 14-es számú helyiséget a rómaiak négyszögletes teremmé alakították át. Eredeti formáját már nem lehet megállapítani.

Amikor az átépítést végezték, a 15-ös számú régi fürdőt használhatatlanná tették. A 4-es számú barlangtól délre ugyancsak lépcső vezet le egy olyan kis, zsidó fürdőhöz, amelyhez hasonlók a 7, 8, és 15-ös pontok. A tőle délre lévő hatalmas falból (17), amelynek alapja 7 méter mélységbe nyúlik le, következtetni lehet annak a római épületnek a nagyságára, amelyet ezen a helyen emeltek. Ugyancsak a rómaiaktól származik a 18-as számmal jelzett falmaradvány az északi oldalon. Nagyon erős eróziós károsodások érték. Valószínűleg gőzfürdő része volt, amelynek kőpadjai részben még fellelhetők voltak. Amikor a bizánci bazilikát megépítették, a Bethesda arculata megváltozott. Ebből a bazilikából a három apszis (3'), a martyrion mozaikpadlójának (19) nyomai és egy oszloptalp (20) maradtak meg.

A Bethezda fürdő ásatásának képei: