Háttéranyag Izraeli utazásunkhoz
Tópart Tópart - Mensa Domini - Feltárás - Apostolok trónusa - Ásatás a templomban
294. kép. A Genezáreti-tó partja a Hétforrásnál
A parton látható kicsi erdőben áll a Feltámadott megjelenésének (és a primátusnak) temploma egy egészen kicsi kikötővel. A fák mögötti terület a Hétforrás vidéke, mögötte emelkedik az Ali sejk kopasz dombja. Kicsit jobbra, fenn a dombtetőn látszik a Boldogságok temploma. A parton Kafarnaum felé futó út mentén még áll néhány pálmafa, amelyek arra a pálmaligetre emlékeztetnek, amelyről Petrus Diaconus beszélt (1137-ben).
Mensa Domini Tópart - Mensa Domini - Feltárás - Apostolok trónusa - Ásatás a templomban
295. kép. A Mensa Domini-templom
Az ásatások fényt derítettek ennek a kis sziklaterasznak a 4.század óta folyó mozgalmas történetére. 1934-ben építették ide azt a Primátus-templomot, amelynek déli oldalát láthatjuk a képen. Az ősi sziklalépcsők álltak minden vihart, öt lépcsőfok még ma is látható belőlük. Kétségtelen, hogy több fokból állt, amikor Aetheria járt rajta (384 körül). Az ajtó szintjénél van az utolsó, 5. fok. Felette kezdődik az a sziklatömb, amelynek folytatása benn a templomban a ,,Mensa Domini'' (l. a 297,1. képet).
A víz felszínén még éppen látni lehet hármat az ,,Apostolok 11 trónusából''. A vízszint ingadozása szerint merülnek fel vagy tűnnek el a víz alatt. A kép jobb sarkában álló eukaliptusz-fa idegen ezen a tájon. Örökzöld, 90 méteres magasságig is felnövő törzsével Ausztráliában őshonos növény. Palesztinába csak a 19. század közepe táján hozták be. A német telepesek honosították meg, mert szárítja a talajt és gyorsan növekszik. Nekik pedig erre szükségük volt a Hétforrás körüli, maláriával fenyegető mocsárvidéken.
A túlsó part szinte karnyújtásnyi távolságban látszik. Szemléletes illusztrációt ad az evangéliumokban többször is szereplő megjegyzéshez: ,,Átkeltek a tó túlsó partjára'' (Mt 8,18; Mk 5,1).
Feltárás a Mensa Domini templomában Tópart - Mensa Domini - Feltárás - Apostolok trónusa - Ásatás a templomban
297. képek. A Feltámadott tóparti jelenésének és Péter primátusának temploma -- alaprajz és feltárások (B. Bagatti, 1936 és S. Loffreda, 1968 szerint)
297.1. ,,Mensa Domini = Az Úr asztala''
A Mensa Domini-templom jelmagyarázata:
C--D a 4. századi, I. templom falai
A--B az 5. századi, II. templom fala
A--E a II. templom északi fala
B--F a II. templom déli fala
E, F pilaszterek
G Mensa Domini
H kavicsszőnyeg
L a II. templom oldalkapuja
P az ,,a'' padló keleti határvonala
S a II. templom főkapujának küszöbe
ST kőtömb, amelyet már nem szállítottak el
T lépcső
1--5 az Apostolok Trónusai
a a 4. réteg feletti padló (a II. templomból, 5. sz)
b a 3. réteg feletti padló (a III. templomból, 8. sz.)
c a 2. réteg feletti padló (a IV. templomból, 12. sz.)
d a VI. templom padlója, 20. sz.
Évszázadok folyamán hat templomot építettek egymás után a tópartnak azon a pontján, amelyhez két bibliai esemény fűződik: a feltámadás után az Úr itt vendégelte meg tanítványait a parázson sütött hallal (Jn 21,1--13), és itt adta át hármas formulával Péternek a primátust (Jn 21, 15--18).
A rajzon a mai Primátus-templom alapfalait a második, 5. században épített templom alaprajzába rajzoltuk bele. A hosszmetszet a sziklaalapot és az egymást követő templomok szintjeit mutatja, s különösen láthatóvá teszi annak a sziklának a helyzetét, amelyről az 5. század óta a zarándokok úgy emlékeznek meg, mint az ,,Úr asztala'' (l. az 297.1. képet). A templomtól délre lévő öt kő (1--5) az ún. ,,Tizenkét apostoltrónus''-hoz tartozik (2. kép). A fénykép az 1968-as alacsony vízállásnál láthatóvá vált köveket mutatja. A 3. képen a templom belsejében lévő ásatási területet látjuk. A jelzések az alaprajzra utalnak.
Amikor a mostani templomot 1934-ben arra a sziklateraszra felépítették, amely keleti és déli oldalával a vízbe ér (l. a 295. képet), komolyabb archeológiai vizsgálatokat nem lehetett folytatni. Az akkor felszínre bukkant régi falmaradványokról megállapították, hogy különböző korokból származó templomokhoz tartoznak, 637-től, az arab hódítástól egészen a keresztesek koráig. Erről a helyről elsőként a ,,Commemoratorium de casis Dei'' c., Nagy Károly megbízásából készült szentföldi templomjegyzék tesz említést 808-ban: ,,A tó partján áll a Tizenkét trónus temploma. Ott van az a mensa (asztal), amelyen az Úr tanítványaival evett'' (Baldi, 405. o.).
Az 1968-ban S. Loffreda OFM által vezetett ásatások legnagyobb meglepetését az a felismerés okozta, hogy már a 4--5. század fordulóján állt egy kis templom a ,,Mensa Domini'' mellett. A környék átkutatásából kiderült, hogy a Hétforrás vidékén Jézus évszázadában nem volt lakott település. A következő évszázadokban ezen a vidéken bányászták a ,,meleke'' mészkövet. Még a templom alatti sziklákon is eleven frissességükben látszottak a kőfejtés nyomai. Az egyik hasadékban találtak egy pénzdarabot, amelyet nyilván az egyik kőfejtő veszített el. Ez mint egy megállt óra jelzi az időt: Trajanus császár idejéből való, Kr. u. 106--107-ből. Több jel mutat arra, hogy a kőfejtést a negyedik században hirtelen abbahagyták: a mai templom padlója alatt találtak egy nagy, 1 méterszer fél méteres kőtömböt, amelyet még kivágtak a sziklából, de már nem szállították el (ST az E jelzés mellett). A hirtelen abbahagyott munka bizonysága két ottmaradt vas ék is. Megalapozottan tételezzük fel, hogy a kőfejtés félbehagyása és a sziklateraszon épített templom között szoros összefüggés van. Mivel azonban az első épületből csak szórványos maradványok vannak, nehéz a méreteire vonatkozóan bármit mondani és az alaprajzot rekonstruálni. Egy fehér padló- vagy vakolatdarab (R jelzésnél) és sok cserépmaradvány hirdeti a Mensa Domininél épített első templom emlékezetét.
A tópartról a Mensa Domini-hoz vezető lépcsőt először Aetheria (381--384) említi abban a szövegben, amelyet Petrus Diaconus hagyott ránk (1137) (l. a 295. képet). Az egykori, 2 m széles lépcsőkből (T) csak öt fok maradt meg. A jobbról és balról látható keret mutatja, hogy a lépcsőket a sziklából vágták ki. Mivel az első templom építését összefüggésben lehet nézni az első Kenyérszaporítás-temploméval és azzal a templomocskával, amelyet a Boldogságok hegyén emeltek, a Mensa Domini első temploma is kicsi lehetett, hiszen a 10 m széles és 15 m hosszú sziklaterasz nem nagy helyet biztosított számára.
Az 5. században ugyanerre a helyre egy második templomot emeltek, s ennek alaprajzát már mutatja a rajz. Az 1,45 m vastag falak három oldalon megmaradtak és alapját képezték az összes többi, később épített templomoknak. A falak egy 6,45 m széles (A--B) és 6,95 m hosszú (A--E, B--F) négyszöget határolnak. Sajnos a keleti fal -- s ha egyáltalán volt apszisa, akkor az apszis is -- eltűnt.
A déli falnak kb. a közepénél (D) pilaszterszerűen kiugrik a fal síkja egy vékony falmaradvány miatt. Tüzetesebb vizsgálatok kimutatták, hogy ez a keskeny fal régebbi, mint a környezete és egy korábbi épületnek volt a része. Másik, régebbi falmaradványt az R pontnál fedeztek fel. Feltűnően a D fal futásának irányában van ez az R részlet. Ennek a korábbi templomnak a maradványai a padlóban (a hosszmetszet 4-es számú rétegében) mutatkoztak. Az E és F pilaszterek viszont a II. templom vastag falainak tartozékai, s valószínűleg egy nagy ívet hordoztak, amely valamilyen formában az egész templom középpontjához, a ,,Mensa Domini''-hez (G) kapcsolódott.
Ma ez a szikla kb. 1,25 méterrel magasabb, mint a templom padlója (l. a hosszmetszetet). Északi oldalán, az E pilaszter előtt keskeny folyosót vágtak bele, ezen át lehet a templom keleti felébe jutni, ahol az oltár áll. A sziklát a többi oldalon is függőlegesre faragták, így nagyjából téglatest formája van, s észak-déli irányban keresztben fekszik a templomban. Első pillantásra feltűnik, hogy a felső oldalán megőrizte természetes színét és formáját!
A templomnak három bejárata volt: a nyugati oldalon volt a főkapu (S); a másik kettő a két hosszanti falban. Az egyik valószínűleg az L jelzésnél, ahol egy 90 cm széles kőlapot találtak; a mai fal részben elfedi. A másik a déli falban az F pilaszter mellett lehetett. Ez volt az, amelyen át a sziklalépcsőkről lehetett bejutni a templomba. A templom főkapujának küszöbe (S) még eredeti helyén állt: 1,3 m hosszú, 46 cm széles mészkőtömb. A retesz számára vágott lyuk még felismerhető benne. A H jelzésnél, az északi falon kívül egy 1,75 m széles kavicsszőnyeget találtak, amelyre egyelőre nem találtak magyarázatot. Ugyancsak homály fedi annak a két sziklalépcsőnek a rendeltetését, amelyek a keleti oldalon az N falsarokig érnek.
Apostolok trónusa Tópart - Mensa Domini - Feltárás - Apostolok trónusa - Ásatás a templomban
297.2. A Tizenkét Apostol Trónusa az 1968-as alacsony vízállásnál
A templomtól délre a vízben lévő hat kőnek (2. kép) -- a rajzon a hatodik követ nem tüntettük fel, mert az ötödiktől keletre a vízben van -- többféle magyarázata is lehet. Az 1,5 m magas és 90 cm széles kövek szív formájúra vannak faragva. Egyesek azt mondják, hogy a kikötő tartozékai. Mások szerint egy kolostor romjaihoz tartoznak. 1936-ban elektromos erőmű építése miatt a tó vízszintjét leapasztották, s ekkor A. M. Schneider pontosabban megvizsgálta a köveket. Az ő véleménye szerint a keresztesek templomának voltak részei, és a külső fal támaszául szolgáltak.
A legvalószínűbb magyarázatot a régi irodalmi utalásokban találjuk, amelyek szerint kezdettől fogva a Mensa Domini-szentélyhez tartoztak ezek a szív formájú kövek, és a tizenkét apostol tizenkét trónusát szimbolizálták.
Ásatás a templomban Tópart - Mensa Domini - Feltárás - Apostolok trónusa - Ásatás a templomban
297.3. A templom belsejében lévő ásatási terület
A hosszmetszetben bejelöltük az egymás fölé rakott padlószinteket, ahogyan a templom belsejében végzett feltárás közben egymás után mutatkoztak. A legalsó (4-es) réteg a sziklára rakott padló, és mint a szikla, dél felé kissé lejt. Ezt a legalsó réteget, amely a 4. századból származik, a nyugati (A--B) faltól a P sziklaperemig találták meg. A B--D falszakasznál fél méter vastagságot elérő réteg föld és kavics keverékéből áll, és feltűnően sok cserépdarab van benne. Néhány meszelt vakolatdarabot is találtak benne, olyat, amilyen az R kőnél és a déli fal D pontjánál is felbukkant. Kézenfekvő, hogy ezek a vakolatdarabok egy régebbi épület maradványai. Ezt a réteget a II. templom építésekor az ,,a'' padlóval lefedték. Ez a padló mész, szén és hamu keverékéből állt. Az új padlózat a P pontig ért. Az innen enyhén emelkedő sziklát fedetlenül hagyták. Ez a II. templom valószínűleg a perzsák 614-es hódításának lett az áldozata. Arkulf, aki 670-ben járta be a környéket, nem említi a templomot.
Amikor a 7. század végén vagy a 8. század elején újjáépítették, a tér keleti felét megemelték. A széles lépcső a C--D vonalnál kezdődött, és az E--F pilaszterek vonaláig tartott. Ez az új feltöltési réteg (3) nagy kövekből állt, erre tették rá a ,,b'' padlót.
A keresztesek ezt a III. templomot valószínűleg romjaiban találták, de Dániel apát 1106-ban már egy új templomot láthatott. Belső terét megint átalakították: a C--D vonalnál kezdődő lépcső magasságáig fölemelték a nyugati részt (2. réteg), és padozatot helyeztek rá, ez a ,,c'' padló. Ennyi nyoma maradt a IV. templomnak, semmi más. Nem állhatott sokáig a keresztesek temploma, mert Bibarsz szultán csapatai már 1263-ban romba döntötték.
Az V. templomból sem maradt egyéb, mint a kapujából a küszöb. Utána a sziklaterasz 7 évszázadig puszta maradt, mígnem 1934-ben a ferencesek fölépítették rá a VI. templomot, amelynek alaprajzát láthatjuk. A padlószintek beszédes tanúi a kicsi tóparti hely pusztulásainak és újjászületéseinek.
Tópart - Mensa Domini - Feltárás - Apostolok trónusa - Ásatás a templomban
------------------------------------