G

Kenyérszaporítás Temploma A Templom - Az ősi alapok - Alaprajz - Feltárás a Templomban - Mozaikok

182. kep. Hétforrás -- 183. kép. A ,,Szent kő'' és a Kenyérszaporítás templomának mozaikja (vö. a 185. képpel)

A Kenyérszaporítás-templom középpontja és becses drágaköve volt az a kő, amely Aetheria tudósítása szerint asztal gyanánt szolgált az Úrnak a kenyérszaporításkor. A kő a templom főtengelyének vonalában, a szentély közepén áll. Szabálytalan, véső nem érintette, 1 m hosszú és 57 cm széles mészkőtömb. 17 cm-re emelkedik ki a szentély padlójából, ahová mozdíthatatlanul becementezték. Északi harmadába kereszt van vésve, de ide eredetileg fémből készített keresztet tettek. Az oltárt gondosan föléje állították. Felülnézetben látjuk a nagy kő négy sarkán álló kisebb köveket, s a beléjük mélyített szögletes lyukakat, amelyekbe az oltár lapját, a ,,menzát'' tartó márványoszlopokat állították. Így az oltár alatt a ,,Szent kő'' látható maradt. 1911-ben előkerült egy teljesen ép, 1 m magas oszlop a négy közül, majd később egyszer csak elveszett. További maradványokat a későbbi ásatások folyamán találtak.

Kérdés, vajon a kő eredeti helyén áll-e, és köréje építették-e a templomot, vagy a kész templomba hozták-e ide valahonnan? A kutatások azt mutatták, hogy a kő eredeti helye nem itt volt. Arra azonban nincs semmiféle adat, hogy vajon egész közelről vagy nagyobb távolságból szállították-e ide? Annyi bizonyos, hogy már az első templomban, Kr. u. 350 körül az épület középpontja volt.

A kenyér- és hal-mozaik, amely most látható formájában már kiegészítés, az oltár és a papi szék között van a padlón. A pap ülőhelye egyszerű kőpad, s mindössze 1 méternyire van az oltártól az apszis falában. A mozaik két halat és egy kenyereskosarat ábrázol. A kosárban négy, kereszttel megjelölt kenyér van. (Azok számára, akik az ötödik kenyeret is keresnék Mk 6,38 szerint, mondom, hogy az ötödik kenyér a négy alatt ott van a kosárban!) A halak formája a Péter-halra emlékeztet. A halak mellett kétoldalt elnyúlt rombusz-díszek vannak a padlóban. A kövek nagyságából ítélve a mozaik nem tartozik a templom eredeti padlójához, hanem egy későbbi restauráció kapcsán került ide, amint ez a mozaikmező északi oldalán egy feliratból kiderült: ,,Az alapító tisztelendő M. T. pátriárka emlékezetére és lelke nyugalmáért''. A pátriárka nevéből csak a két kezdőbetű maradt meg, de a paleográfusok azonosítani tudták az alapítót: Palesztina 88 pátriárkája közül csak 3 neve kezdődik M betűvel: Martyriuszé (479--485), Makarioszé (563--574) és Modesztuszé (631--634). A T betű figyelembevételével Makariosz kiesik, s mivel az M és T betű között csak két betűnyi hézag van a mozaikban, Martyriusz az, kinek emlékezetére lerakták ezt a feliratot.

Az ősi alapok A Templom - Az ősi alapok - Alaprajz - Feltárás a Templomban - Mozaikok

184. kép. A Kenyérszaporítás temploma et-Tabghában

A Kafarnaumba vivő út mentén, mindössze 50 méternyire a legnagyobb forrástól (Q2 a 182. képen) a 19. században falakat vettek észre a földben. Mezőgazdasági munkálatok során 1887-ben mozaikmaradványok is felszínre bukkantak. Mikor a müncheni professzor, Johann Nepomuk Sepp erről a leletről hallott, ezt írta: ,,A halászok kunyhójában természetesen nem márvány, hanem a puszta föld volt a padló. A hírre azt válaszoltam, hogy a mozaik csak egy templom maradványa lehet.'' S a professzornak igaza lett: a 4. és az 5. században két templomot is emeltek a kenyérszaporítás csodája emlékére. A feltárást 1911-ben P. Karge a falak kiszabadításával kezdte. Feltárásait azonban hamarosan be kellett fejeznie, mert a terület déli határán tulajdonjogi viták támadtak. A munkát el is halasztották egészen 1932-ig, amikor A. E. Mader kezdte újra.

A képen a II. templom szabaddá tett romjait, s a rom mellett elhaladó utat látjuk (bal kéz felől). A kép közepén látszik a forrást körülvevő oktogon. A templom építésekor a domboldalt kissé lefaragták. A baloldalon látható északi fal a templom szentély felőli részén még 1,8 m (l. a 185/A képet), a hajó hosszában és az előcsarnoknál 1,3 m magasságig állt (185,M, O,P). Az északi sekrestye fala (A) 1,1 méternyire, az apszisé (A) 60 cm-re állt ki a földből. A többi falrészletnél csupán az alapokat sikerült kiszabadítani a föld alól. 90 cm vastag, 1 méter mély alapot vetettek a templomnak. Az alapon nyugvó fal 20--30 cm-rel keskenyebb volt. Építőanyagként durván faragott, 30--50 cm-es bazaltköveket használtak. A megmaradt küszöb (a kép bal alsó részében) és a presbyterium oszloptalapzata fehér ,,mizzi'' mészkőből való. Kötőanyagként fehér, tóparti homokkal és apró kavicsokkal kevert mészhabarcsot használtak. A templom falainak belső felületét fehérre, itt-ott piros színűre vakolták be.

Alaprajz A Templom - Az ősi alapok - Alaprajz - Feltárás a Templomban - Mozaikok

185. kép. A Kenyérszaporítás temploma alaprajza a maradványok megjelölésével (B. Gauer nyomán 1932-ből)

A, B a sekrestyék

A' a kórus körüli folyosó

C a püspök és a klérus kőpadja

D a kenyereskosár + halak (mozaik)

E a ,,Szent kő''

F az énekesek (schola) helye

G, H a kereszthajó két vége mozaikmaradványokkal (növény- és állatmotívumokkal)

I, K az északi és déli mellékhajó geometrikus díszítésű mozaikjai

L a főhajó mozaikpadlója

M, M' a kolostor gazdasági épületei

N a narthex

O olajsajtoló és szőlőprés

P oszloptalpak

Q kváderkövek

R kolostori helyiségek

A rajzról elhagytuk az előteret (l. a 182. képet), s ugyancsak figyelmen kívül hagytuk az I. templom helyzetét (l. a 182. képet és a 186. képet).

Egy majdnem pontosan keletnek tájolt háromhajós, oszlopokkal tagolt bazilikát látunk magunk előtt. 56 m hosszú, és 24--33 m széles volt. Eléje egy szabálytalan alakú, széles átriumot emeltek. Narthex után kezdődött a 13 m hosszú főhajó. A 18,7 m széles kereszthajó és a presbyterium között oszlopok álltak. Külön rejtély a ferdén futó északi fal, amely a kafarnaumi út felé határolta az épületet, és a kereszthajó falával egy holt szögletet alkotott. Nem lehetetlen, hogy ez a fal már állt, amikor a templomot hozzáépítették. Lehet, hogy egy római épület, mégpedig egy fürdő maradványa, amelynek ideális helye volt itt a bő és melegvízű források mellett. Ebből az épületből származhat az a márvány oszlopfő, amelyet a kereszthajót határoló oszlopok egyikére feltettek, s ugyancsak az egyik szögletes oszloptalp a kerek oszlop-alapzattal együtt. Mivel az egész épületet mészkőből építették, feltűnően elválik a többi részektől ez a néhány márványdarab. A déli és a nyugati oldalon egy kolostor épületei álltak, az északi oldalon gazdasági helyiségek, olaj- és szőlőprés.

Az alaprajz egy szempillantás alatt árulkodik arról, hogy a templom arányai nem a szokványosak. A kereszthajó majdnem a templom felét elfoglalja. Külön felkelti a figyelmet a rendkívül vastag (1,2 m) apszisfal. Két sekrestye veszi körül (A, B), de már az ív hajlatán kívül. Az apszis háta mögött (A') kialakult keskeny térség összekötő folyosó lehetett a két sekrestye között. Az északi sekrestye (A) három darabból összefaragott küszöbe megmaradt.

A 6 X 9 méteres presbyteriumot ráccsal választották el a templom egyéb részeitől. Az apszis előtt, a ,,Szent kő'' fölött állt az oltár. A presbyterium padlóját a kenyér-hal mozaik díszítette (l. a 183. képet). Az oltár mögött, az apszis falán futott körbe az 1,1 m széles kőpad a papság számára. Ennek csak az északi fele maradt meg. A két sekrestye oldalhajók felőli bejárata előtt 4--4 kőtömb áll: 40 cm-es oldala van mindegyiknek. Egymástól 1 méternyire, a faltól 80 cm-re álltak. A felső oldalukon lévő mélyedésbe illeszkedett az a rács, amely megakadályozta a szemből való belépést, csak a szentély felől volt bejárat.

A kereszthajóban álló oszlopokon és pilléreken nyugodott a kereszthajó nyugati diadalíve. A legújabb feltárásukkor készített felvételen láthatunk egy kockaalakú oszloptalpat, amely eredeti helyén áll (balról az első, l. a 186,2 képet). Valószínűleg széles diadalív állt a kereszthajó fölött, amely egy földrengés alkalmával leszakadt. Ezután állítottak be további két oszlopot (a kerek talapzatra), amelyek a presbyteriumra való rálátást ugyan korlátozták, de megtartották a diadalívet. A baloldali oszlop fehér márvány alapzatát 1911-ben találták meg.

A főhajó két oldalán öt-öt oszlop határolja a mellékhajókat. Az oszloplábazatokat sehol sem sikerült megtalálni, a mozaikmező azonban árulkodik az oszlopok számáról és távolságáról is. A három bejárat közül csak az északi mellékkapu küszöbe maradt meg. Ennek adatai szerint az ajtónyílás 1,85 m széles volt, két ajtószárnnyal és belső retesszel volt ellátva. A szélesebb főkapu 3,2 m nyílású lehetett.

A templom igazi ékességét a mozaikok jelentették, amelyekkel egész padlózatát kirakták.

Mielőtt az ásatást megkezdték volna, 1911 előtt egy kis patak folyt keresztül a területen és dús bokrok nőttek a partján. Annak ellenére, hogy a patak medre majdnem átlósan haladt végig a főhajó felett, délkelet-északnyugati irányban a mozaik háromnegyed része épen maradt. Az északi és déli kereszthajó mozaikjai a tóparton előforduló növényeket és állatokat jelenítik meg. 22 különböző madár -- gólya kócsag, kormorán, hattyú, vadkacsa -- lépked, úszik, táncol a különféle növények között. Mivel a művész a tó növény- és állatvilágát ábrázolta, a tóparti építmények is megjelennek a képen, pl. egy torony. Talán a ,,Tannur Ejjub'' ez, ,,Jób tornya'', amely a 250 méternyire lévő keleti forráshoz tartozik (l. a 182. képen a Q7-t).

A nyugati homlokzat előtt 3,3 m széles narthex állt (N). Mivel csak alapfalai maradtak meg, az átrium felőli oldalról nem tudunk semmit mondani. Maga az átrium szabálytalan négyszög volt, déli és nyugati oldalán két helyiség állt mellette. Az átriumon belül, pontosan a templom főtengelyének vonalában, egy 5 m átmérőjű, tisztálkodásra használt vízmedence alapjai állnak.

Az alaprajzon észlelhető, hogy a templom déli oldala kevésbé jó állapotban maradt meg. Ez a rész nem volt annyira mélyen a földben, és a rajta átfolyó patak eléggé megviselte. A B. Gauer által 1936-ban restaurált mozaikok fölé egyszerű csarnoktemplomot emeltek, hogy megóvják őket.

Feltárás a Kenyérszaporítás templomában A Templom - Az ősi alapok - Alaprajz - Feltárás a Templomban - Mozaikok

186. kép. Feltárás a Kenyérszaporítás templomán belül

A drága mozaikpadlót 1970-ben menteni kellett. Eddig tisztázatlan okok miatt az altalaj mozgásba jött és hullámosan felvetődött a mozaikpadló. Egy különleges szakértő segítségével fölvették a mozaikot, majd új betonágyazatba rakták vissza. De a restaurálás közben mód adódott arra, hogy a templom alatt kutatásokat végezzenek és pontosan meghatározzák az I-es számú templom helyét. A szondázásokat a ferences régész, S. Loffreda végezte.

A felvételen az északi kereszthajóban feltárt területet látjuk (G) (l. a 185. képet a 321. oldalon). A részleteket a mellékelt vázlatos rajz mutatja: a fénykép közepén látható a nagy oszloptalp (P), az észak-nyugati (NW') falban lévő lizéna (L') és a sekrestye bejárata előtt álló rácstalpazat (Q). A II. templom régi északi fala, amelyet belefoglaltak az újonnan emelt védőépületbe, a kép bal felső sarkánál átlósan áll. A kép jobb felén az I. templom északi alapfala látszik (NW). Elnagyoltan megmunkált bazaltkövekből áll, s az egyenetlenségeket malterral és kisebb kövekkel töltötték ki.

Mozaikok A Templom - Az ősi alapok - Alaprajz - Feltárás a Templomban - Mozaikok

187. kép. ,,Nézzétek az ég madarait!'' (Mt 6,26)

A három képrészlet a II. Kenyérszaporítás-templom északi kereszthajójának padlómozaikjából (l. a 185. képen a G-részt).

1. Alul két kormorán, felettük egy hattyú. A déli forróság elől a parti nádasba rejtőznek. A kehelyformájú növények ernyős virágok. A mozaikmező bal alsó sarkából való a részlet (vö. 186. kép).

2. Az északi fal félpillére és az első oszloptalp között büszkélkedik egy csodálatos páva. Természetes nagyságban rakta ki a művész, barnásvörös alapszínben. Felette három rózsa (l. a 185. képen a P és S részlet).

3. Egy kíváncsi kacsa éppen lecsípni készül egy virágot. Felette két saroktoronnyal megerősített városkapu látszik (l.a 186. képet).

A mozaik anyaga túlnyomórészt a környéken található kemény, különböző színekben előforduló ,,mizzi'' mészkő. Csak a növények kirakásánál használtak más könnyű, porózus, halványsárga és élénkpiros köveket. A művész szívesen használt átmeneti színeket is, ettől nagyon plasztikussá válnak az alakok. Az egyes figurák körvonalát a köréjük rakott fehér csík emeli ki.

A padló felbontásakor pontosan ki lehetett deríteni, hogyan rakták ezt a mozaikot. A legalsó alapréteget háromszorosan rakták le: kőzúzalékot döngöltek simára és hézagaiba még külön földet döngöltek. Erre lapos kövekből padlózatot készítettek, amelyet homokos malterral simítottak el. Erre a szilárd alapra 2 cm vastag finom mészréteg került, és ebbe rakták a színes köveket. Ennek a gondos alapozásnak köszönhető, hogy a mozaikból annyi megmaradt, amennyit feltárhattak.

De nem mindig talált egyöntetű tetszésre ez a díszítés. Nílus (+ 430), Aranyszájú Szent János egyik tanítványa amiatt panaszkodik egyik levelében, hogy ,,éppen az Úr házában, ahová mindenki bemehet, sok ezer kereszt, madár, négylábú állat, csúszómászók és növények képe látható!'' Nevetségesnek és gyerekesnek tartja, hogy a hívők tekintetét ilyen látvánnyal töltik meg. Szerinte éppen elegendő volna, ha minden helyiségben csak egyetlen keresztet lehetne látni. Vajon látta-e Nílus a Kenyérszaporítás templomának több mint ezer keresztmintáját, s ezt az állat- és növényvilágot? Egyébként belőle is vigasztalást meríthetünk: a problémák változatlanok, az ízlések pedig különbözők.

A Templom - Az ősi alapok - Alaprajz - Feltárás a Templomban - Mozaikok

<< Kenyérszaporítás temploma <<

----------------------

G. KROLL könyve szerint: