Először a Kiscsősz  nevű községbe mentünk, ahol éppen a falunapot szentmisével zárták. Sok vendég tartózkodott az utcán, a templomban pedig a IX. Pajtafesztivál zároaktusaképpen ünnepi szentmisét tartottak. A koncelebrált misében vendégük volt Budapestről Dr. Osztie Zoltán, a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia plébánosa. A szentmisén közreműködött, majd mise után hangversenyt adott a Forrás Női Kamarakórus.

Szentmise után a templom előtt gyűlt össze a falu népe. A kisbíró megverte dobját, üdvözölte a papságot, a "Nagyérdemű" közönséget és a szereplőket, majd vídám kőrtáncot hirdetett az ünnep tiszteletére.

Előbb lányok alkottak két kört, és kezdtek hangos nótaszóval táncolni. Ezután fiúk váltották fel a lányokat, nekik már zenekaruk is volt, és pezsgő táncba kezdtek. Élmény volt a legények lelkes tánca. Közben a házak udvaraiban sátrakban árulták a fazekasok, szűcsök, fafaragók és mézeskalácsosok a termékeiket. Az egyik udvarban kovács dolgozott, mellette a modern fujtatón lobogott a láng. Pezsgő falunapi hangulat volt. (A teljes Kiscsőszi képanyag a fotóalbumomban látható.)

Kiscsőszről mise után uticélunkra, a szomszédos Iszkázra mentünk. A jelenlegi Iszkáz község három faluból jött létre, meg is maradt három temploma, három temetője, de a falucskák tökéletesen egybe olvadtak. A környék történetét a falu honlapja ismerteti. A falu már téglaépületekkel van tele, amelyek összkomfortot (vizet, gázt, csatornázást) nyújtanak.

Nagy örömömre a régi istálló, pajta még vályogépítésű, de az ólakat már lebontották, csak egy roskadozó kukoricagóré idézi a multat. Picinyke konyhakert biztosítja a friss zöldséget és néhány gyümölcsfa kínálja jóízű termését.

Ellátogattunk Alsóiszkáz temetőjébe, ahol frissen hantolt sírokat nem láttam, de a régi sírok gondozva vannak. Egy nagyon régi síremléket találtam, ám ez sem volt elhanyagolva, egy emlékmécses áldogált a közepéből véséssel eltávolított szobrocska helyén.

A falu tiszta, rendezett. A néhányszáz (2011-ben 322 fő) itt élő embernek igyekeznek minden szükséges ellátottságot biztosítani. Az óvoda és az orvosi rendelő mögött újonan készült, modern, jó állapotú játszótér várja a (remélhetőleg a jövőben mégis csak-csak születendő) gyermekeket. Mellette sportpálya.

Jelenleg csak a Felsőiszkázi templom van használatban. Sikerült meglátogatnunk. Komoly lelki életről tesznek tanúságot az üres templomban látottak is. A kóruson szép elektromos orgonát találtunk. Mögötte áll még a régi fújtatós orgona, de annak a játszó asztalát nem láttam.

A Középiszkázi Szent Imre templomot csak kívülről láttuk. Az Alsóiszkázi (legkissebb) templom Szent Miklósnak van szentelve. Egyébként mindhárom templom mellett a háborús hősök tiszteletére gondozott emlékmű áll.

Nagy László szülőházát is meglátogattuk Felsőiszkázon. A házat Nagy Béla, a költő édesapja építette 1908-ban. Jellegzetes középparaszti lakóház, zárt folyosós, a konyha a két szoba között van, a ház két végén kamra, illetve a nyári konyha. A házhoz illeszkednek a gazdasági épületek, a kert végében pedig pajta van.

A ház ma emlékház és alkotóműhely. A déli szoba ma is olyan, mint a szülők életében. A konyhában Nagy László életét bemutató kiállítást láthat az érdeklődő, az északi szoba az alkotóműhely. A szín helyére építették az úgynevezett bolgár szobát, melyet a bolgár kormány építtetett a költő emlékére, hiszen Nagy László sok művet fordított, és ő tette ismertté a bolgár verseket magyar nyelven.

Nagy László festészettel is foglalkozott, több eredeti képét is bemutatják itt a falakon, több képe másolatban látható. A régi kamrában a költő apjának szerszámai és tevékenységét elismerő oklevelei vannak.  Az emlékházon két emléktáblát is láthatunk: a homlokzaton lévő a házat jelöli, az oldalfalon lévő, Orosz János és Szilágyi Bernadett domborműve a költőt örökíti meg.

És végül a Múlt idők egyik szomorkás emlékét mutatom be: a gazban egy enyésző tűzoltó kocsit találtunk. Bizonyára sok régi küzdelem (tűzeset és verseny) emlékét őrzi a masina, kár így a pusztulásnak hagyni. Egyszer talán felújítva egy tájház udvarán áll majd büszkélkedve. Én -- mindenesetre -- az emlékezés céljából egy karbantartott példány fotóját és egy tüzoltóverseny emlékképét mellé teszem.

Iszkáz szép, gondozott község. Kellemes emlékekkel búcsúzom tőle. Fotóalbumom még sok -- ide már be nem férő -- szép emléket őriz, azokat kísérő szövegek nélkül ott lehet végig nézni.