Háttérismeret a "GYERMEKKOROM" című anyaghoz:

Tiszaföldvár története - 1848-tól

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)    Tiszaföldvár 1848-ig < Tiszaföldvári Memorandum < Tiszaföldvár 1848-tól > Tiszaföldvár ma      

A város újkori története

Tiszaföldvár egyike Tiszazug nagyobb településeinek.

            1879-ben                 5-6000 között mozgott a lakosok száma.

            1935-re már             11467-re emelkedett.

            1960-ban                 12486 főt számláltak meg.

            2001-ben                 12842-en laknak a kisvárosban a népszámlálás adatai szerint .

Az 1848-as szabadságharc idején Kossuth Lajos itt, az egyik általános kisiskola udvarán lévő épületben készítette elő a szolnoki csatát. 50 honvédő vett részt a harcokban. 1849. elejétől három hónapra frontvárossá váltunk, amikor a magyar kormány Debrecenbe vonult vissza. A szabadságharc elvesztése utáni megtorlás a földváriakat is érintette. Kb. 30 főt soroztak be a császári hadseregbe-büntetésből.

Az első világháború súlyosan érintette Tiszaföldvárt. A lakosok közül háromszáztizenhárman vesztették életüket a csatatereken. A román csapatok 1919. április 30-án megszállták Tiszaföldvárt és szinte minden terményt és megmaradt értéket magukkal vittek hadizsákmányként. A súlyos nélkülözések, és szegénység időszakát a földreform enyhítette. A két világháború közti időszakban növekvő mezőgazdasági termelés, és a termékértékesítő szövetkezetek működése kedvezően befolyásolta a lakosság életszínvonalát.

1976. szeptember 4-től a Jászsági felső járás székhelye lett Tiszaföldvár, egészen 1948. április 15-ig. 1956-ban jelentős forradalmi eseményekre került sor. Október 26-án nagygyűlés volt, majd nemzetőröket választottak, járőrszolgálatot szerveztek. 1970. január 9-én Tiszaföldvárt Nagyközségi Tanáccsá nyilvánítják. 1993. január 1-től a Magyar Köztársaság Elnöke a 196/1992. (XII.18) határozatával városi címet adományozott. A rendszerváltás utáni első polgármester, Marosfalvi Ernő is jelentős személyisége volt az '56-os eseményeknek. Látható, hogy a földrajzi adottságok mindenkor fontos, stratégiai szerepet biztosítottak Tiszaföldvárnak.

A második világháború idején a gazdasági nehézségek és a túlzottan elaprózódott földek miatt komoly megpróbáltatások nehezítették a helyiek életét. A front közeledtével 1944. őszére sokan elmenekültek az ország nyugati részébe. Az itt maradottakat először 1944. október 8-án érte a frontvonal. Ekkor szorította ki a német csapatokat a szovjet és román hadtest. Október 19-én a németek ismét elfoglalták a községet. Az október 22-én kezdődött szovjet ellentámadást követően a harci cselekmények miatt a civil lakosságot "kitelepítették" a szőlőkbe. Ez az állapot 1944. október 6-tól 1945. január 6-ig tartott. 1944. október 8-án Malinovszkij marsall katonái vonultak végig a községen. A háborút követő években is érkeztek kitelepítettek a szőlőkbe. Ők politikai okokból kényszerültek ide távolabbi településekről.

A háborút követő években mind a gazdasági, mind a társadalmi élet fejlődésnek indult. A helyi és országos választásokra készülve Tiszaföldváron több párt is megalakult: Magyar Kommunista Párt, Független Kisgazdapárt, Szociáldemokrata Párt, Polgári Demokratapárt, Nemzeti Parasztpárt, Magyar Szabadság Párt, majd később még a Magyar Dolgozók Pártja.

Megtörtént a jelentősebb ipari üzemek és az iskolák államosítása. Itt kezdődött meg a környék települési közül elsőként a szövetkezetesítés. A következő évtizedekben a téeszesítés időszaka következett.

Az 1956-os forradalmi események Tiszaföldvárt is megérintették. Az elnyomó hatalmi jelképek megsemmisítése mellett a gimnázium diákjai és tanárai részt vettek helyi és más településeken rendezett naggyűléseken, felvonulásokon. A következő napokban a diákok élelmiszert gyűjtöttek és azt Budapestre szállították. Komolyabb incidens nem történt. A forradalom leverését követően más településekhez hasonlóan a letartóztatás és a börtönbüntetés itt sem maradt el.

Az itt élők szorgalmának, a jó szakembergárdának köszönhetően az 1980-as években már az ország egyik legjobban működő termelőszövetkezete volt Tiszaföldváron. A privatizáció eredményeként az 1990-es évek közepétől a földeket ismét magángazdák művelik. A rendszerváltást követő években sorra megalakultak Tiszaföldváron az országos pártok. A település első polgármestere 1990-től az 1998-ban bekövetkezett haláláig Marosfalvi Ernő volt.

1993. május 1-jén Tiszaföldvár városi rangot kapott. Az infrastruktúra folyamatosan fejlődik. A sok ipari és mezőgazdasági munkahely megszűnése miatt az ezredfordulóra nagyfokú munkanélküliség alakult ki a városban. A szabad kapacitásra munkahelyteremtő beruházásokra vár a város. A jövő feladatai közül kiemelendő a település teljes csatornahálózatának kialakítása, valamint a szilárd útburkolat a belső utakon. Az idegenforgalom, a falusi turizmus és a strandfürdő gyógyhatású vizére alapozott gyógyturizmus élénkítése kiemelt feladat. A helyi autóbusz közlekedés 2002. őszétől folyamatosan üzemel.

A város címere hegyesalapú hasított pajzs két részre osztva. A pajzs alsó harmada kék-fehér (ezüst) váltakozású hullámos sávok, melyet sötétbarna stilizált halom zár le. A jobboldali mezőben fehér (ezüst) háttérrel kettő aranysárga színű búzakalász. A baloldali mezőben kék háttérrel, rozsdabarna levelekkel, aranyszínű szőlőfürt. A pajzsot a felső szélén grafitszürke ornamentika díszíti, melyet kék díszekkel ellátott aranyszínű hétágú korona zár le.

Földrajzi elhelyezkedés

Tiszaföldvár Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Tisza folyó középső szakaszán, a bal parton a Tiszazug északi részén fekszik. A települést észak-déli irányban a 442. számú főközlekedési út szeli át. Északra Szolnok, és a 4. számú főút mintegy 25 km távolságra fekszik. Déli irányban a 44-es főközlekedési út a várostól 16 km-re Cserkeszőlőnél érhető el. A város keleti oldalán húzódik végig a Martfűt Kunszentmártonnal összekötő út. A közúton elérhető szomszéd települések: Martfű, Mezőhék, Kungyalu (Kunszentmárton), Cibakháza.

A város vasúton is jól megközelíthető: a Szolnok-Makó vonal vezet a város keleti határában. A Mártírok út a tiszaföldvári vasútállomáshoz torkollik. A homoki településrészen a Döbrei J. út keleti végén egy vasúti megállóhely van.

A város északi határában, a Martfűre vezető úton kompon át lehet kelni a Tisza jobb partján fekvő Vezsenyre. A települést nyugati irányban teljes hosszában a Tisza folyó határolja. Délkeleti határához közel folyik a Körös, valamint keleti határában a Keleti-főcsatorna egyik mellékága. Könnyen megközelíthető a délre fekvő Cibakházi holtág. A város ÉK-i határában található egy halastó. A településszerkezet kialakulását a múltban folytatott mezőgazdasági termelés logikája nagyban befolyásolta. A város mai északi un. központi része a sűrűbben lakott. A délre fekvő Ószőlő, és a Homok nevű településrész szerkezete többnyire az egykori szőlő-, és gyümölcsös ültetvények telekfelosztásán alapul.

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)    Tiszaföldvár 1848-ig < Tiszaföldvári Memorandum < Tiszaföldvár 1848-tól > Tiszaföldvár ma      

-------------------

http://www.oszolosi-tiszafoldvar.sulinet.hu/T%C3%B6rtenet.htm

http://tiszafoldvar.hu/tortenelem/

http://www.eszifoldvar.hu/eszi/telepueles-bemutatasa.html