Laikusok bizonyították be, hogy Einstein tévedett

Több mint százezer laikus vett részt a világ eddigi legnagyobb kvantumfizikai kísérletében és bizonyította be, hogy Albert Einstein tévedett, amikor a kvantum-összefonódás jelenségét lekezelően „kísérteties távolhatásnak” nevezte.

A Big Bell Testnek nevezett szerdai kísérletben a világ tizenegy tudományos intézete vett részt – közölte pénteken az Osztrák Tudományos Akadémia.

A kvantummechanika elmélete szerint két összefonódott részecske, mint például a fényrészecskék (fotonok) összefonódása, akkor is megmarad, ha egymástól nagy távolságokra vannak. Az összefonódott részecskékből álló részecskepár egyik tagjának még a megmérése is a fény sebességénél gyorsabban befolyásolja a tőle messze lévő másik tag állapotát. Összefonódott állapotban a két részecske bizonyos tulajdonságait csak együttesen lehet értelmezni. Ha például az egyiket megbolygatják, akár a puszta megfigyelésével is, az a másikra is hatással lesz.

Mivel semmi sem terjedhet gyorsabban, mint a fény, ez ellentmond a speciális relativitáselméletnek. Einstein a jelenséget ezért „kísérteties távolhatásnak” nevezte.

A kvantum-összefonódás hatásait ugyanakkor már számtalan kísérlet igazolta. Némi fantáziával és erőfeszítéssel megtalálhatóak a kiskapuk és az eredmények klasszikus fizikával, tehát a kvantumfizikai módon is igazolhatók – úgy, hogy a kísérletben a mérési alap kiválasztásához használt véletlenszám-generátort kívülről irányítják.

A tesztnek szigorú körülmények között kellett zajlania annak érdekében, hogy meggyőző lehessen. Az egyik ilyen körülmény az előre meg nem jósolható és független inputok alkalmazása. A Big Bell Test ehhez bellstereknek nevezett, „egymástól független szabad elméket” – vagyis laikusokat – használt.

A Big Bell Test során ezért generátorok helyett minél több embernek kellett nullák és egyesek tetszőleges sorozatát elküldenie számítógépen, tableten vagy okostelefonon tíz város 11 kutatólaboratóriumába, köztük az Osztrák Tudományos Akadémia Kvantumoptikai és Kvantuminformatikai Intézetébe. E véletlenszerűen kiválasztott sorozatok alapján irányították a laboratóriumban zajló kísérleteket, ami a potenciális kiskapukat is kiiktatta.

Az elektronoktól, a protonoktól vagy a Higgs-bozontól eltérően, amelyek egymással tökéletesen felcserélhető, azonos körülmények között ugyanúgy viselkedő részecskék, minden emberi tevékenység egyedülálló, ezért nagyon értékes a Bell-teszt szempontjából.

A Big Bell Test célja az volt, hogy először mutassa be, hogy az emberi döntések is hozzájárulhatnak a tudományhoz.

A százezer résztvevő több mint kilencvenmillió bit információt termelt, és újabb bizonyítékot alkotott arra, hogy az összefonódás nem „kísérteties”, hanem valódi.

„Bécsi kísérletünk a véletlenszerűen generált adatok segítségével bizonyította, hogy az összefonódás létezik és a világ valóban olyan »őrült«, ahogyan azt a kvantumfizika állítja” – fogalmazott Thomas Scheidl kvantumfizikus.

---------------------------------------

László Dávid:

Hawking szerint veszélyes időket élünk

Bolygónk a valaha volt legveszélyesebb időket éli – figyelmeztetett meglehetősen vészjóslóan a The Guardianen megjelent véleménycikkében Stephen Hawking. És hogy miben látja a fenyegetést a világ leghíresebb fizikusa? Klímaváltozás, élelmiszerhiány, túlnépesedés, más fajok tizedelése, járványok, az óceánok elsavasodása... Ezek mind csak a jéghegy csúcsát jelentik.

Megvan hozzá a technológiánk, hogy elpusztítsuk a bolygót, amelyen élünk, de azt még nem fejlesztettük ki, amellyel elhagyhatjuk – mutatott rá a Cambridge professzora, ám ezzel még mindig csak a felszínt kapargatta.

Miközben maga is elismeri, hogy ő maga is egyfajta burokban, elefántcsonttoronyban él, Stephen Hawking a ránk leselkedő legnagyobb veszélyt az emberek közötti egyenlőtlenségben látja. Hogy nagyon kevesen szakítanak óriási összegeket, miközben csak keveseknek adnak munkát. És hogy mindezt a gazdagságot, fényűző életet az internetnek hála ma már mindenki, akár a legszegényebbek is láthatják. Hogy olyan kort élünk, mikor a szubszaharai Afrikában több embernek van mobiltelefonja, mint amennyien tiszta ivóvízhez jutnak, és ez az „Instagram Nirvana” hamis reményekkel kecsegteti őket.

A fizikai törvényszerűségek emberénél ezeknek a folyamatoknak pedig egyenes következményei a politikai változások. A brexit és Donald Trump győzelme szerinte azoknak az embereknek a hangja, akik úgy érzik, cserben hagyták őket vezetőik. És a világhírű tudós szerint a legaggasztóbb éppen az, hogy a társadalmi elit hogyan reagál ezekre a változásokra. Elutasítóan elfordul, mintha mi sem történt volna? Vagy tanul az elmúlt évek történéseiből, és elismeri elkövetett hibáit?

--------------------------------


Százezer laikus bizonyította be, hogy Einstein tévedett
08:03107

Több mint százezer laikus vett részt a világ eddigi legnagyobb kvantumfizikai kísérletében, és bizonyította be, hogy Albert Einstein tévedett, amikor a kvantum-összefonódás jelenségét lekezelően "kísérteties távolhatásnak" nevezte.

A Big Bell Testnek nevezett kísérletben a világ tizenegy tudományos intézete vett részt – közölte az Osztrák Tudományos Akadémia.

A kvantummechanika elmélete szerint két összefonódott részecske, mint például a fényrészecskék (fotonok) összefonódása, akkor is megmarad, ha egymástól nagy távolságokra vannak. Az összefonódott részecskékből álló részecskepár egyik tagjának még a megmérése is a fény sebességénél gyorsabban befolyásolja a tőle messze lévő másik tag állapotát. Összefonódott állapotban a két részecske bizonyos tulajdonságait csak együttesen lehet értelmezni. Ha például az egyiket megbolygatják, akár a puszta megfigyelésével is, az a másikra is hatással lesz.

Szabad elmék segítsége

Mivel semmi sem terjedhet gyorsabban, mint a fény, ez ellentmond a speciális relativitáselméletnek. Einstein a jelenséget ezért kísérteties távolhatásnak" nevezte. A kvantum-összefonódás hatásait ugyanakkor már számtalan kísérlet igazolta. Némi fantáziával és erőfeszítéssel megtalálhatók a kiskapuk, és az eredmények klasszikus fizikával, tehát a kvantumfizikai módon is igazolhatók– úgy, hogy a kísérletben a mérési alap kiválasztásához használt véletlenszám-generátort kívülről irányítják.

A tesztnek szigorú körülmények között kellett zajlania annak érdekében, hogy meggyőző lehessen. Az egyik ilyen körülmény az előre meg nem jósolható és független inputok alkalmazása. A Big Bell Test ehhez bellstereknek nevezett, "egymástól független szabad elméket" – vagyis laikusokat – használt.

Az összefonódás valódi

A Big Bell Test során ezért generátorok helyett minél több embernek kellett nullák és egyesek tetszőleges sorozatát elküldenie számítógépen, tableten vagy okostelefonon tíz város 11 kutatólaboratóriumába, köztük az Osztrák Tudományos Akadémia Kvantumoptikai és Kvantuminformatikai Intézetébe. E véletlenszerűen kiválasztott sorozatok alapján irányították a laboratóriumban zajló kísérleteket, ami a potenciális kiskapukat is kiiktatta.

Az elektronoktól, a protonoktól vagy a Higgs-bozontól eltérően, amelyek egymással tökéletesen felcserélhető, azonos körülmények között ugyanúgy viselkedő részecskék, minden emberi tevékenység egyedülálló, ezért nagyon értékes a Bell-teszt szempontjából. A Big Bell Test célja az volt, hogy először mutassa be, hogy az emberi döntések is hozzájárulhatnak a tudományhoz. A százezer résztvevő több mint kilencvenmillió bit információt termelt, és újabb bizonyítékot alkotott arra, hogy az összefonódás nem "kísérteties", hanem valódi.

Bécsi kísérletünk a véletlenszerűen generált adatok segítségével bizonyította, hogy az összefonódás létezik, és a világ valóban olyan "őrült", ahogyan azt a kvantumfizika állítja" – fogalmazott Thomas Scheidl kvantumfizikus.

Blogok

Szeppa2016.12.04. 03:38:35

Íme ekkora idióták vannak... (vagy éppen szimpla hazug manipulátorok) nem értik, vagy nem akarják érteni a banális trivialitást, hogy egy FELTEVÉSNEK a későbbi beigazolása, nem cáfolat, hanem pontosan a teória bizonyítása. Milyen beteg okoskodás az, hogy egy teóriára megtalálom a bizonyítékot, ezért azt mondom, hogy aki ezt a teóriát alkotta tévedett, hiszen csak teóriaként jelentette be és nem tényként... szánalmasan őrült módon röhejes idiotizmus... Einstein nem állított valami tényt (könyörgöm ezért nevezte kísértetiesnek, mert egyelőre tényként nem lehetett igazolni), hanem egy hipotézist vázolt. Ma ezt már sok kísérlet igazolta bizonyította, így a legújabb is. És egy rakás barom képes ezt is kifordítani hogy na lám Einstein tévedett hóhohohohó... mert hát ugye ő csak kísértetiesnek nevezte, csak feltételezte, de nem állította biztosra ugye... Hát ennél szánalmasabb arrogáns dilettantizmust nem nagyon lehetett tapasztalni az emberi tudomány történetében. Ezer és ezer dolog volt ami először teória és feltevés volt, kapott valami ideiglenes munkahipotetikus nevet, aztán kutatták tovább, majd bizonyították...Tehát mindig ilyenkor megtudtuk azt, hogy az adott teória alkotója tévedett...??? Pl a Higgs Bozon, mint isteni részecske, sokáig teória volt, majd bizonyították, akkor Higgs tévedett, mert nem is isteni? Vagy éppen a szingularitást, először felvetették, lett egy hipotézis, évtizedeken át kutatták, majd hopp bizonyítást nyert, akkor Hawking is tévedett? És ezek a dilettáns barmok akik alapfogalmakat nem értenek annyira ostobák vannak rászabadítva a médiákra, az így is elkeserítő elhülyítést és elhülyülést még fokozzák... az ilyesmiért életfogytig börtönt kéne adni..
(0)
Válaszolok
Isti_19682016.12.04. 09:02:40
@Szeppa

Az olvasottság mindenek felett ! Vajon hányan kattintanának arra a hírre, hogy "BEBIZONYÍTOTTÁK EINSTEIN ELMÉLETÉT !" ?
(0)
Válaszolok
Burj Ayfl2016.12.04. 00:39:29

Az 'összefonódás' jelenségében az a furcsa, hogy eszerint a részecskék kapcsolatban állnak a saját múltjukkal (és jövőjükkel) és míg a térbeli kiterjedésük igen kicsi, addig az időbeli kiterjedésük óriási - összefonódott részecskepár esetén egy nagy V-betűt alkot a téridőben (melynek még a szárai sem feltétlen azonos hosszúak). Amikor a részecskepár egyik tagját megmérjük, akkor a V-szerű alakzat összeomlik, mint egy kipukkadó buborék. Bár még ez sem a legjobb példa, mert a buborék kipukkadása kaotikus jelenség, a részecskék tulajdonságai viszont éppen ellentétesek lesznek...
(0)
Válaszolok
DcsabaS2016.12.04. 10:03:05
@Burj Ayfl

Bizonyos értelemben minden anyagi objektum létezése kiterjed egy kicsit a múlt és a jövő felé, másszóval a jelen az nem egy nulla kiterjedésű időbeli tartomány. Ez már kiderül abból is, hogy a fizikai eseményeket DIFFERENCIÁLSZÁMÍTÁS segítségével tudjuk kezelni, amely bőven tartalmaz IDŐBELI DIFFERENCIÁLOKAT is, vagyis amikor időben nagyon közel eső, ámde mégsem teljesen azonos időpontban érvényes fizikai mennyiségek egymáshoz való viszonya határozza meg az elkövetkező eseményeket. És mert nemcsak az időbeli, hanem a térbeli differenciálokra is hasonló a helyzet, már ezen a szinten is azt kell mondanunk, hogy a dolgok térbeli és az időbeli kiterjedése nem függetlenek egymástól, ez valahogy a létezés lényegét fejezi ki.
.
A relativitáselmélet óta azt is tudjuk, hogy a térbeli és az időbeli kiterjedés közötti triviális kapocs a "fénysebesség", pontosabban a kölcsönhatások terjedési sebessége, amely általában nagyon közel van a "c" határsebességhez.
.
Mindenesetre, ha igaz az (ahogy a fizikusok döntő többsége hiszi), hogy NINCS TÁVOLHATÁS (lásd előző üzeneteimet: 2016.12.03. 23:47:47, 2016.12.04. 00:37:03), akkor az sem igaz, hogy "minden mindennel közvetlenül összefüggne". Ehelyett az igaz, hogy a távoli dolgok csak a közbeeső téridő tartományok KÖZVETÍTÉSÉVEL függhetnek össze, amelyben a kölcsönhatások alapvetően HULLÁMSZERŰEN (azaz interferenciát is megvalósítani képes módon) terjednek. Ez a létező távoli dolgok RÉSZLEGES FÜGGETLENSÉGÉT eredményezi. Még az is igaz, hogy általában minél távolabbi dolgokat vizsgálunk (térben és időben), annál jobb az esély a függetlenségre. Továbbá, ha valóban igaz az, hogy létezik egy "c" határsebesség, akkor olyan tartományokat is ki tudunk jelölni, amelyek a jelenben egymástól teljesen függetlenek. Személy szerint nagyon érdekesnek találom, hogy a világunkban a létezés ilyen értelemben kissé "széteső", de látnunk kell, hogy nélküle a világban nem létezhetne semmiféle kreativitás.
.
Mert tegyük csak fel, hogy van távolhatás, sőt, csakis távolhatás van! Akkor ez azt jelentené, hogy minden mindennel és azonnali jelleggel összefügg, ezért voltaképpen minden egyszerre létezik UGYANABBAN a térbeli és időbeli pillanatban, következésképpen bárhogyan is tudna megváltozni egy ilyen "PONT", az is azonnali lenne, és miután már bekövetkezett az az azonnaliság, azután már nem változhatna meg!
.
Nos, a világunk összességében biztosan nem ilyen, és legfeljebb csak kisebb tartományaira igaz, hogy benne a változatlanság szigetei vannak. Mint pl. egy közönséges proton, amely önmagában annyira stabil képződmény, hogy az Univerzum életkorát is sokszorosan túlélné. Ha most azt feltételezzük, hogy a proton stabilitása abból fakad, hogy a belsejében korlátozott hatótávolságú "távolható" folyamatok zajlanak, akkor ez majdnem igaz is. Mert míg a belsejében "c" sebességűek a mozgások, addig kívülről a proton esetleg csak slattyog. De bezzeg ha kellően felgyorsítjuk (és ütköztetjük), akkor vége lesz az önálló létezésének.
(0)
Válaszolok
DcsabaS2016.12.03. 23:47:47

Az ilyen cikkek futószalagszerűen kavarnak, e mostani még a szokásosnál is alacsonyabb színvonalon. Nem csoda, ha egy idő után még a szakmabeliek is kissé elbizonytalanodnak.
.
A KVANTUM-TELEPORTÁCIÓ (mert hogy voltaképpen arról volna szó), már az nevében is félrevezető, mert a TELEPORTÁLÁS valami olyan helyváltoztató mozgatást jelentene, amely úgy juttat el valamit (azaz "portál") egy távoli (azaz "tele") helyre, hogy közben NEM kell megtennie a közbeeső utat, hanem mintegy "egyből odaugratja": Mintha az a távoli hely nem éppen távol, hanem a legközvetlenebb közelben lenne! Eszerint a teleportálás időigénye definíció szerint 0 (nulla), ezért ha a teleportálás sebességét akarnánk kiszámolni, arra nem hogy "c"-nél nagyobb, de egyenesen végtelen nagy sebesség jönne ki!
.
Ámde légy van a levesben, mert a "kvatum-teleportációs" kísérletek MIND olyanok, hogy nagyon is számít az, hogy milyen közeg van a teleportálásnál tekintett kiindulási (A) és végső (B) helyek között. Fény esetében pl. szabályos, optikai minőségű (az interferenciát nem meghiúsító) ÖSSZEKÖTŐ KÖZEG kell. Enélkül még sohasem tudták demonstrálni a "teleportációt", márpedig ez azt jelenti, hogy semmiképp sem lehet szó igazi teleportációról, mert hiszen akkor TÖK MINDEGYNEK kellene lennie, hogy mi van az "A" és "B" helyek között!
Másszóval, kísérleti szempontból Einstein kritikája mindmáig jogos, SEMMI SEM támasztja alá, hogy ez a hatás távolhatás jelleggel küzdené le a távolságot!
.
Maradt még annak vizsgálata, hogy vajon valóban pillanatszerű-e az infóterjedés. Einstein relativitáselméletei szerint sem anyag/energia, sem információ nem terjedhet gyorsabban a "c" határsebességnél. De mert ez a téridő szerkezetére megy vissza, elvben nem zárható ki, hogy valamilyen körülmények között mégis előfordulhatna. De az ilyesmit azért látni kell, mielőtt tényként elfogadnánk. Mindenesetre ahhoz, hogy a megvalósult sebességről mondhassunk valamit, tudnunk kell:
- 1.) hogy az infó (fizikai kölcsönhatás!) milyen útvonalon haladt, és
- 2.) a folyamat mennyi ideig tartott
.
A KVANTUM-TELEPORTÁCIÓS KÍSÉRLETEK LÉNYEGE:
Egy "C" pontból különböző utakon elindul 2 olyan részecske (vagy hullám), amelyek a keletkezésüknél FÁZISKAPCSOLATBAN voltak. Ha az útvonaluk olyan, hogy a fázisokat nem zilálja szét, akkor az "A" és a "B" pontba megérkezett részecskék (hullámok) fáziskapcsolata továbbra is fennáll. Ez kísérletileg is ellenőrizhető, mindkét helyen. A részecske/hullám fajtájától függően ez lehet azonos, de akár komplementer (ellentétes) előjelű is. Meghökkentőbb a komplementer viszony, vagyis amikor mondjuk ha az "A" helyen vízszintesen polarizált fotont észlelünk, akkor a "B" helyen meg függőlegesen polarizáltat, és viszont. És lehet olyan kísérleti összeállítást csinálni, hogy az "A" és "B" helyeken EGYSZERRE észleljük a fotonokat! Ez pedig azt a benyomást kelti, mintha az információ 0 idő alatt terjedt volna "A"-ból "B"-be, vagy fordítva.
.
Folyt.köv.
(1)
Válaszolok
DcsabaS2016.12.04. 00:37:03
@DcsabaS

Folytatás.
De vajon igaz-e, hogy csak azért, mert 2 egymással összefüggő esemény 2 távoli helyen EGYSZERRE következett be (jobban mondva fejeződött be), akkor már feltétlenül 0 idő alatt terjedt közöttük az információ?
.
PÉLDA:
A Föld különböző városaiban (az időzónáktól eltekintve) RENDKÍVÜL PONTOSAN ugyanazt az időt mutatják az atomóráink, mert hiszen SZINKRONIZÁLVA VANNAK EGYMÁSHOZ. A szinkronizációhoz közönséges rádióhullámokat használunk, amelyek terjedési sebessége kb. "c". Ez elég lassú a Föld méretéhez képest, és jó néhány század s késedelmet jelent - és mégis megvalósítható a milliomod s-nál is pontosabb szinkronizáció! Ebből érthető, hogy 2 távoli esemény egymással való szinkronizációjához NEM KELL "c"-nél nagyobb (pláne végtelen) infó terjedési sebesség. Mert végbe tud menni lassabban is. (És persze olyan szinkronizációnak sincs akadálya, hogy amikor az "A" óra "pluszt" üt, akkor a "B" óra minuszt, vagy fordítva.
.
A SZINKRONIZÁCIÓ IDŐIGÉNYE:
Tegyük fel, hogy a "C" helyről az "A" és "B" helyekre megérkezett, de közben mindvégig interferenciaképes kapcsolatban maradt fotonokon elvégzünk egy mérést mondjuk az "A" helyen, és a mérés során KIERŐSZAKOLJUK a vízszintes polaritást. Az ilyen kierőszakolás lehetséges, és történetesen EZ AZ ÁTVIENDŐ INFORMÁCIÓ. Ekkor a "B" helyen csak a komplementer állapot lehet észlelhető (függőleges polaritás), és történetesen ugyanakkor, amikor az "A" helyen is rögzült a vízszintes polarizáció. Az tehát világos, hogy az átküldeni kívánt információ (komplementere) tényleg átment, és hogy a folyamatok EGYSZERRE FEJEZŐDTEK BE. Node nem egyszerre kezdődtek! Mi már sokkal korábban elhatároztuk, hogy az "A" helyen vízszintes, a "B" helyen meg függőleges polerizációt akarunk! És eszerint állítottuk be az "A" helyen a detektorunkat! Ezután viszont VÁRNUNK KELL, hogy az "A" és "B" helyeken feltűnjenek a vízszintes, illetve függőleges polaritású fotonok! Eközben az "A" és a "B" helyek közötti optikai úton INTERFERENCIA zajlik - a fény szokásos sebességével lebonyolódva! Ha nem így lenne, akkor a teleportációhoz nem lenne szükséges az interferenciaképes optikai út! Ez az idő a SOKSZOROSA is lehet annak, amennyi az AB távolság egyszeri megtételéhez kell, de minimum annyi, mint az egyszeri oda-vissza úthoz kell. Semmi olyan kísérletről nem tudok, amely EZT az időtartamot tudta volna számottevően csökkenteni, sőt, ha embereket ("százezer laikust") vonunk be a kívánt állapot (átviendő infó) meghatározásához, az is csak növeli az időtartamokat.
.
Szóval ott járunk, hogy a "kvantum-teleportációnak" sem a távolhatás jellege, sem a "c"-nél nagyobb sebessége NINCS kísérletileg igazolva.
Az viszont igaz, hogy a távolabbi "A" és "B" helyeken egymással szinkronban történhetnek dolgok.
Pl. a gilisztánál, amelynek egyik és másik vége bizonyos távolságban kikandikálhat a földből, mi meg előidézhetünk egy olyan állapotot, amikor az "A" helyen a giliszta bemegy a lyukba, pont akkor a "B" helyen meg kijön, vagy fordítva.

------------

http://mno.hu/tudomany/laikusok-bizonyitottak-be-hogy-einstein-tevedett-1374483?utm_source=hirlevel&utm_medium=email&utm_campaign=hirlevel_20161203

          MTI, 2016. december 2.

http://mno.hu/tudomany/hawking-szerint-veszelyes-idoket-elunk-1374450?utm_source=hirlevel&utm_medium=email&utm_campaign=hirlevel_20161203

         2016. december 2.

http://www.origo.hu/tudomany/20161203-szazezer-laikus-bizonyitotta-be-hogy-albert-einstein-tevedett-a-kvantumosszefonodassal-kapcsolatban.html?source=hirlevel

        MTI2016.12.03.