Rieth József: Világom - Anyagvilág
Georges Lemaitre
Tartalomjegyzékhez < Világképem < Anyagelőtti
Georges
Henri Joseph Édouard Lemaître (Charleroi, Belgium, 1894. július 17. - Leuven,
1966. június 20.) belga katolikus pap, fizikus, egyetemi tanár.
George Lemaître Belgiumban élt, a Leuveni Katolikus Egyetemen szerzett mérnöki diplomát, de az első világháború kezdetekor, amikor a németek megszállták hazáját, félbe kellett szakítania tanulmányait. Négy évet töltött a hadseregben, a frontvonalon harcolt, szemtanúja volt az első mérgesgáz-támadásoknak. Bátorságáért kiérdemelte a Croix de Guerre, a Hadikereszt kitüntetést. A háború után folytatta tanulmányait, de ekkor már elméleti fizikát hallgatott, majd 1920-ban belépett a katolikus szemináriumba Maline-ban. 1923-ban szentelték pappá, és élete végéig két hivatása volt, amelyeket szívvel-lélekkel végzett: egyszerre volt kozmológus és pap. Erre mondta: „Két út vezet az igazsághoz. Én úgy döntöttem, hogy mindkettőt követem." Felszentelés után egy évig Angliában, Cambridge-ben tanult, Arthur Eddington mellett. Ő így látta tanulóját: "rendkívül jó eszű, gyors felfogású és tisztán látó, kiváló matematikai képességekkel megáldott diák”.
A táguló Világegyetem és az Ősrobbanás elméletének kidolgozása
1924-ben Amerikába utazott, ahol egyszerre végzett csillagászati kutatásokat a Harvard Obszervatóriumban és beiratkozott a Massachusettsi Műszaki Egyetem PHD-doktori fakultására. Lemaître kezdett megismerkedni a csillagászati problémákkal, a tudósi körrel, és a korábbi elméleti tanulmányait gyakorlati megfigyelésekkel egészítette ki.
1925-ben
visszatért Belgiumba, ahol a Leuveni Katolikus Egyetem tanára lett, és itt
kezdett hozzá az általános relativitáselmélet alapján egy új kozmológiai
elmélet kidolgozásához. Két év alatt nagyjából eljutott a táguló Univerzum
elméleti modelljéhez, amelyet korábban egy orosz tudós, Alexander Friedmann
is kigondolt. Mindketten a relativitás elméletéből vezették le a
Világegyetem tágulásának gondolatrendszerét. Sem Lemaître, sem a
kozmológusok társadalma nagy része nem tudta, hogy Friedmann, ezt már
leírta, de ő időközben elhunyt. Friedmann matematikus volt, akit a látott
dolgok leírása érdekelt, de Lemaître tovább ment mint az orosz, és kitartóan
kutatta, hogy mi történhetett korábban. Ha időben visszafelé megyünk a
Világegyetemnek kisebbnek kellett lennie. Ennek továbbgondolása, azaz ahogy
a tudósok próbáltak visszamenni az időben, hogy meglássák milyen volt az
Univerzum fiatal korában, vezetett az Ősrobbanás, vagy Big Bang elmélet
kidolgozásához. Miután Lemaître kidolgozta univerzum-modelljét, elkezdett
fizikai kutatásokat végezni, amivel igazolhatja azt. Ezért beleásta magát a
kozmikus sugárzás és radioaktív bomlás részleteibe, amelyekkel rendszerbe
foglalta világmodelljét. Elméletét 1927-ben tett közzé a Brüsszeli
Tudományos Társaság Évkönyvében (Annales de la Société Scientifique de
Bruxelles). Publikációját néma csönd fogadta, és ugyanebben az évben
Einstein is durván elutasította a Solvay-konferencián. Tőle tudta meg, hogy
Friedmann is ezen a problémán dolgozott. „Az ön számításai hibátlanok ugyan,
de fizikája visszataszító” - ezzel hárította el Einstein Lemaître-t.
Einstein
ekkor már akkora tekintély volt, hogy ha valamiről ő ítéletet mondott, azt a
tudóstársadalom is elfogadta, így továbbra is az általa képviselt statikus
világmodell maradt az uralkodó álláspont. Eddington sem válaszolt
Lemaître-nek az Ősrobbanást felvető levelére. Ezek miatt Lemaître
elkeseredett, és sokáig nem foglalkozott elméletével. Két évre rá Hubble
mérései tökéletesen igazolták a tágulás elgondolását, és 1930-ban végre
Eddington is felfedezte magának a korábban mellőzött dolgozatot.
Lefordíttatta a korábban Belgiumban megjelent cikket, és megjelentette a
Királyi Asztronómiai Társaság havilapjában (Monthly Notices og the Royal
Astronomical Society), majd levelet írt a Nature-nek, amelyben briliánsnak
nevezte Lemaître elméletét. A bizonyítékok gyűltek, egyre több tudós fogadta
el a táguló Univerzum elméletét, és 1931. február 3-án Einstein egy
nyilvános sajtótájékoztató keretében ismerte el, hogy Lemaître-nak igaza
van. 1933-ban Pasadenában, a Wilson-hegyi Obszervatóriumban a kutatók
konferenciára gyűltek össze, és Lemaître itt ismertette elméletét. Einstein
már elismerően nyilatkozott: „Ez a teremtés leggyönyörűségesebb és
legkielégítőbb magyarázata, amit valaha is hallottam”. Ennek nyomán Leamitre
igazi híresség lett, hiszen előre megjósolt olyan dolgokat amiket mások nem
láttak, és bebizonyította, hogy Einstein tévedett. Sokfelé hívták a világ
minden tájára, több kitüntetést is átvehetett. Érdekesnek tartották, hogy a
legnagyobb elméleti fizikusok között van és katolikus pap egyszerre, de
népszerűségéhez állandó kedvessége is hozzájárult, így nem csoda, hogy
gyakran emlegették úgy, mint "a leghíresebb belgát".
A Nagy Bumm elmélet vallási vonatkozásai
Az
Ősrobbanás elméletét sokan nehezen fogadták el, mert ez egyfajta teremtést
feltételez, kimondva azt, hogy a Világegyetem nem végtelen, pedig korábban
ezt gondolták. Éppen ezért ideológiai okokból a Szovjetunióban hivatalosan
nem is fogadták el. XII. Piusz pápa 1951. november 22-én egy beszédében,
amit a Pápai Tudományos Akadémián tartott, kiállt a Nagy Bumm, mint a
teremtést igazoló lehetséges érv mellett. Ez komoly visszhangot váltott ki,
és Lemaître sem örült neki, elhamarkodott lépésnek tartotta. Féltette az
Egyházat, mert ha a további kutatások esetleg megcáfolják az Ősrobbanás
elméletét, akkor ez a kiállás vissza is üthet. Lemaître mindig próbálta
szétválasztani teológusi és természettudományos kutatásait, és azt vallotta:
„Ahhoz, hogy mindenre kiterjedő figyelemmel kereshessük az igazságot, a
lelkeket és színképeket egyaránt tanulmányoznunk kell.” Felvette a
kapcsolatot a Vatikáni Obszervatórium igazgatójával Daniel O'Connellel és
együtt győzték meg a pápát, hogy ne említse hivatalos beszédben többet az
Ősrobbanás elméletét. XII. Piusz megfogadta a tanácsot, és így is tett. •Lemaître
– úgy mint Galilei – hitt abban, hogy Isten kutató gondolkodással áldotta
meg az embert, és jó, ha a teremtett Univerzumot kutatja.
Az 1950-es években fokozatosan visszavonult, és matematikai kutatásoknak szentelte magát, nagy érdeklődést mutatva az akkor az egyetemeken és kutatóintézetekben terjedni kezdő számítógépek iránt. A Nagy Bumm elméletét véglegesen a kozmikus háttérsugárzás tudományos kimutatása igazolta, amelynek hírét Lemaître a leuveni kórházban tudta meg, ahol szívroham miatt kezelték. Éppen egy évvel később hunyt el.
1934: Lemaître III. Lipót belga királytól megkapta a Francqui Prize-t, a legmagasabb belga tudományos kitüntetést
1936: megválasztották a Pápai Tudományos Akadémia tagjává
1941: megválasztották a Belga Királyi Tudományos Akadémia tagjává (Royal Academy of Sciences and Arts of Belgium)
1953: ő kapta meg először az Eddington Medal díjat a Királyi Csillagászati Társaságtól
Tartalomjegyzékhez < Világképem < Anyagelőtti
--------------------------
http://hu.wikipedia.org/wiki/Georges_Lema%C3%AEtre