Rieth József: Anyagvilág - Háttérinformáció

A Philae ébredése

Tartalomjegyzékhez Világképem     

Június 13-án, hét hónapnyi hibernáció után feléledt dermedtségéből a 67P/Csurjumov— Geraszímenko nevű (a kutatók által röviden csak Csurinak becézett) üstökösön landolt kis leszállóegység, a Philae. Anyaszondája, a Rosetta által az ESA darmstadti irányítóközpontjába továbbított jelei lázas újratervezésre sarkallták a misszió vezetőit és a résztvevő kutatócsoportokat, akik azóta azon dolgoznak, hogy a továbbiakban hogyan aknázhatják ki legjobban az ily módon újra megnyíló tudományos kutatási lehetőségeket.

Philae

A Philae tavaly november 12-én landolt az üstökösön, leszállása nem teljesen az eredeti tervek szerint sikerült: többszöri visszapattanás és némi bukdácsolás után egy olyan sötét zugba zuhant, ahol napelemei működtetéséhez nem kapott elegendő napfényt. Tartalékelemei 60 órányi működést biztosítottak számára (ezt ki is használta), ám lemerülésük után, november 15-én megszakadt vele a kapcsolat, és csak remélni lehetett, hogy a Naphoz közeledve még újraéled.

Leszállás

Amint idén márciustól a Philae környezeti feltételei — mind a felszíni hőmérsékletet, mind a fényviszonyokat tekintve — lassan javulni kezdtek, az üstökös körül keringő Rosetta-szonda vevőantennái rendszeresen a Philae feltételezett irányába fordultak, annak jelzéseit keresve. Június 13-án este ezt végre siker koronázta: a szonda és a leszállóegység között 85 másodperces kapcsolat jött létre, ennek során több mint 300 adatcsomag (663 kbit) érkezett a Philae-től. Pontos rögzítési idejük nem ismert (néhány nap vagy hét között lehet, tehát nem pontosan a vétel időpontjában uralkodó állapotot tükrözik).

   

A Rosetta navigációs kamerájának (NAVCAM) június 13-án készült felvétele az üstökösről,

201 kilométeres távolságra annak középpontjától (KÉP: ESA/ROSETTA/NAVCAM) -- Adatok

„Annyit azonban máris megállapíthatunk, hogy a Philae alegységei normálisan működnek, és nagyobb károsodás a hét hónapnyi hibernációban sem érte őket" — nyilatkozta Stephan Ulamec, a leszállóegység projektmenedzsere.

Másnap, 14-én egy újabb, mindössze néhány másodperces üzenet is érkezett: ez részben megerősítette a korábbit, továbbá rögzítette, hogy az egység belső hőmérséklete már mínusz 5 Celsius-fokra emelkedett, s a memóriában további 8000, korábban rögzített adatcsomag vár közlésre.

A leszállóegység ellenőrző központjának mérnökei eközben megállapították, hogy a Philae immár elegendő napfényt kap ahhoz, hogy az egységei működtetéséhez szükséges áramot az üstökös helyi „nappali" időszaka alatt megtermelje. Becslésük szerint ez a napkeltekori 13 W-tól 24 W-os csúcsteljesítményig nőhet, a jelek továbbításához legalább 19 W szükséges. Maga az üstökös a legnagyobb tehetetlenségi főtengelye körül egyenletes forgómozgást végez, közelítőleg 12 órás forgásidővel.

A már beérkezett telemetriai adatok alapján a mérnökök az üstökös egy teljes körülfordulásának idejére (teljes nappali — éjszakai ciklusra) meg tudták határozni a napelemekre jutó napfény mennyiségét. Ebből az látszik, hogy a napelemeket periódusonként 135 percig éri elegendő fény.

Most az elsődleges cél az anyaszonda pályájának az új körülményekhez illeszkedő módosítása úgy, hogy a kétoldalú kapcsolat közte és a Philae között optimálisan stabil és erős legyen. A Rosetta jelenlegi pályáján 24 óránként kétszer van kommunikációs lehetőség, de ez a pálya nem tesz lehetővé hosszabb időtartamú stabil kapcsolatot a két eszköz között. Ennek megteremtése az előfeltétele annak is, hogy a Philae pontos helyzetét, egységeinek állapotát és további kutatási lehetőségeit megállapítsák, és ezt el is juttassák hozzá.

Mindeközben az irányítóknak rendkívül gyorsan és rugalmasan kell tudniuk alkalmazkodni a gyorsan változó körülményekhez. A Nap felé közeledve ugyanis az üstökös tevékenysége egyre aktívabbá és kiszámíthatatlanabbá válik. A napközelpont augusztus 13-i eléréséig (és esetleg még azon túl is) páratlan lehetőség nyílik e növekvő aktivitás közvetlen helyszíni tanulmányozására, amelyet a kutatók szeretnének maximálisan kihasználni.

Összehasonlító adatok: Amsterdam - Toronto - Földi objektumok

Egyes vélekedések szerint még akár szerencsés fordulatnak is bizonyulhat, hogy a Philae tavaly novemberben nem az eredetileg tervezett, Agilkia nevű leszállási helyen landolt, hanem egy jóval árnyékosabb zugban: ottani működése ugyanis talán már idén márciusban befejeződhetett volna a jóval erőteljesebb napfénysugárzásból adódó túlhevülés miatt.

Tartalomjegyzékhez Világképem     

---------------

Forrás: http://www.esa.int/Our_Activities/Operations/Philae_wake-up_triggers_intense_planning

Élet és Tudomány ■ 2015/26 • 805