Rieth József: Anyagvilág - Háttérismeret

Kőmeteorit

TartalomjegyzékhezVilágképem <  Anyag-időszak     

Aerolit. A meteoritek nagyobb része ide tartozik (>94 %). Összetételükben túlnyomórészt szilikátok, és kis mennyiségben <5 % Fe-Ni ötvözetek vesznek részt. A legnagyobb kőmeteoritet Arkansasban (USA) találták. 34 t volt a súlya.

------------

A meteoritok külső felületén rendszerint egy sötét, olvadt, kéregszerű réteget lehet találni, emellett a felület általában gödrös, barázdált, ami a légkörben történt felhevülés következménye. Kémiai összetételük szerint a meteoritokat csoportokba lehet osztani. A vasmeteoritok átlagosan 91% vasat, 8% nikkelt és 0.6% kobaltot tartalmaznak. A vasmeteoritok nagyobb részét oktaedrites szerkezet jellemzi, ennek lemezhálózatát nevezik Wildmannstätten-féle ábrának. Ezek az ábrák a vasmeteoritok különleges kristályszerkezetének következményei, amelyek földi fémötvözeteknél nem lépnek fel, tehát az ábrák vasmeteoritok azonosítására szolgálhatnak. A kőmeteoritok nagyon hasonlítanak a földkéreg kőzeteihez (42% oxigént, 20.6% szilíciumot, 15.8% magnéziumot, 15.6% vasat tartalmaznak). A kő-vas meteoritok átmenetet képeznek a két fajta között. Egyes kőmeteoritok kicsiny gömböket (kondrákat) zárnak magukba, ezek a kondritok. Külön csoport a tektiteké (üvegmeteoritok), melyek sötét, üvegszerű anyagból állnak. A vasmeteoritok leletgyakorisága 66%, a kőmeteoritoké 26.5%, és 7.5% a közbülső fajtáké.

----------------

A meteoritoknak három fő típusa van, melyek mindegyike több alcsoportra osztható: kőmeteoritok vasmeteoritok kő-vas meteoritok. Az összetételben és a szerkezetben meglévő különbségek miatt a meteoritoknak rengeteg altípusa van, emiatt lehetetlen jó leírást adni „a” tipikus meteoritról. Mindazonáltal van néhány általános tulajdonság, amik alapján le lehet ellenőrizni a meteorit valódiságát.

Mágneses teszt. A meteoritok többsége mágnesezhető, azaz fémszerű (pontosabban tartalmaznak fémet, még a kőmeteoritok is!). Így az első dolog, ami tehetünk, hogy egy kicsi, de erős mágnest rákötünk egy madzagra és lassan közelebb visszük a „meteorithoz”. Ha ez egy meteorit, akkor a mágnes megmozdul. Azért kell madzagra kötni a mágnest, mert a kőmeteoritokban olyan kevés lehet a fém, hogy kézben tartott mágnes esetén nem lehet észrevenni a kis mozgásokat, amiket a gyenge vonzás okoz.

Súly. Mivel mindegyik meteorit tartalmaz valamennyi fémet vagy teljesen fémből állnak, így a meteoritok „nehezek”. Ha lehetséges, meg kell mérni a talált tárgy súlyát, és meg kell becsülni a sűrűségét. A kőmeteoritok sűrűsége tipikusan 3,6 g/cm3 (2,2 g/cm3 a nagyon ritka szenes kondritoké), a vasmeteoritok sűrűsége 7,9 g/cm3, a kő-vas meteoritoké pedig 4,9 g/cm3. A természetes kövek sűrűsége kisebb, mint 3 g/cm3.

Látható-e megolvadt kéreg? „Frissen” esett meteoritok felületén van egy olvadt réteg. Ez a kéreg általában nagyon vékony, 1 mm vagy kevesebb a vastagsága. Színe tompa fekete, fekete vagy sötét szürke, ritkább esetekben barnás vagy üvegesen áttetsző. Ha hosszabb ideig volt kitéve a kozmikus test a földi környezet hatásainak, akkor ez a kéreg berozsdásodhat. A kéreg külső felszínén esetleg kicsi, felszínes, ujjlenyomatszerű benyomódások láthatók. Ezeket a párolgás okozza, miközben a meteorit áthalad a légkörön. Néha kicsi foltok (szemcsék), fényes olvadt fém és különböző folyásszerű vonalak láthatók a felületen. Ki kell hangsúlyozni, hogy több természetes földi kő, illetve ipari hulladék mutat első pillantásra meglepően hasonló felületet.

Alak.

A meteoritok többnyire egyenletesen kerek, lekerített sarkokkal rendelkeznek, de sohasem tökéletesen gömbölyűek. Az úgynevezett „irányzott” meteoritok kúp alakúak. Éles sarkok nem fordulnak elő, kivéve ha egy kőmeteorit összetörik a légkörön való áthaladás során.

Belső szerkezet

Az első dolog, amit érdemes megjegyezni: soha sem szabad összetörni egy lehetséges meteorit jelöltet kalapáccsal vagy szétdarabolni egy erre alkalmas fűrésszel! Ily módon megsemmisíthetünk egy tudományosan értékes anyagot. Ráadásul soha ne kísérletezzünk savval, tiszta oldószerrel, ragasztóanyaggal vagy lakkal oldani!

Ha egy pillantást szeretnénk vetni a belsejébe (a darab eredetének tisztázása végett) és példányunk teljes felülete fedett az olvad kéreggel, akkor alkalmazzuk – kellő óvatossággal – az ún. „Nininger tesztet”. Használjuk a kések vagy egyéb fém eszközök élesítésére alkalmas homokkő köszörűt. Gyengéden nyomjuk a példányunk egyik sarkát a köszörűnek egy másodpercre, és távolítsunk el a „meteorit” felszínéből egy vékony és kicsi réteget. Csak néhány négyzetmilliméter szükséges, nem több.

Ha a darabunk meteorit, akkor polírozott fém, tömör kő vagy fényes fém és tömör kő keverékét kell látnunk, ritkább esetben lekerekített sarkú sárgászöld kocka alakú kristályok tűnnek elő fém rácsozatban. Hólyagokat, buborékokat vagy üregeket soha sem fogunk látni.

A meteoritoknak mindig tömör szerkezete van!

A DMS minden évben több olyan „meteoritot” kap vizsgálatra, melyek porózusak: hólyagokat, üregeket és buborékokat tartalmaznak a belsejükben. Egy valódi meteor esetén ez soha nem történhet meg. Amennyiben a példányunk porózus, biztosak lehetünk benne, hogy nem meteoritot találtunk. Egy porózus tárgy nem élné túl azt az igénybevételt, ami akkor érné, amikor áthalad a légkörön. Már régen megsemmisülne, mielőtt elérné a Föld felszínét. A meteoritok, bár néha egész törékenyek tudnak lenni, mindig nagyon tömörek. Ezt nagyon fontos figyelembe venni a vizsgálatunk során! A sok porózus anyag, ami a DMS-hez érkezik, mindig valamilyen ipari hulladék vagy bazaltos vulkanikus kőzet. Ezeket az anyagokat széles körben használják utak töltésére, vasúti építkezések során, épületek építésére. Az ország szó szerint tele van velük szemetelve. Ráadásul ezek a vaskohó salakok és bazaltos őrölt kövek gyakran középkori vagy történelem előtti idők lelőhelyeiről is előkerülnek. Ezeket előszeretettel teszik félre az emberek, mint „meteoritokat”. Ilyenkor szoktak elhangzani azok a mondatok, hogy „természetes övek ezen a helyen soha nem fordulnak elő, biztos az égből hullott”. Tudvalevő, hogy az ember, vándorlásai során széthordta kultúrájának darabjait szerte a világon, és így olyan helyekre is eljutottak dolgok, ahová természetes úton nem juthattak el volna soha. Így nem meglepő, hogy vulkanikus kőzetekre bukkanunk a vulkánok kihullási zónájától több tucat vagy több száz kilométerre is.

A kőmeteoritoknak tömör szerkezete van, a törési felület egyenetlen, csakúgy, mint a természetes vulkáni eredetű kövek esetén. Színük általában majdnem világos szürke, de lehet fehér, sötét szürke, barnás vagy fekete is. Néha sötét csomók láthatóak világosabb rácsban. A kondritok, a kőmeteoritok egyik altípusa (és a meteoritok legfontosabb típusa) kicsi, milliméter átmérőjű, gömbölyded szilikát elemeket tartalmaznak, amiket kondruloknak neveznek. Ezek általában 0,5-2 mm átmérőjű, vas, alumínium vagy magnézium szilikátok formájában fordulnak elő az olivin és piroxin ásványokban. Ezek majdnem a legidősebb objektumok a Naprendszerben a maguk 4,57 milliárd évükkel. Akkor keletkeztek, amikor a Nap körüli porfelhő nagyon magas hőmérsékletű volt, olvadttá vált, majd apró cseppekké szilárdult.

Az L és H típusú kondritok vas-nikkel szemcséket tartalmaznak, melyek könnyen láthatók, mint kicsi, fényes részecskék, mikor a fény felé tartva forgatjuk a meteorit. Néhány meteorit aranysárga kristályokat tartalmaz, melyet troilitnek nevezünk. A troilit vas-monoszulfid (FeS), földi ásványban még soha nem találták meg, kizárólag meteoritokban fordul elő. Tombakbarna vagy bronzszínű, fémes fényű, héjas szerkezetű gömböcskékben és vékony lemezkékben található. Első ránézésre piritnek tűnnek. Néhány nap földi körülmények között elég ahhoz, hogy rozsdásodni kezdjen.

A vasmeteoritok csiszolatlan állapotban feketék, „rozsdásak” vagy nagyon sötét szürkék. Csiszolás után fényes, csillogó fém színűek, a majdnem teljesen nikkel vagy vas összetételnek köszönhetően.

A kő-vas meteoritok, melyek mellesleg rendkívül ritkák, két különböző csoportot alkotnak. Az egyik a pallasit, melyet a meteoritok közül a legszebbnek tartanak. Az olivin ásvány zöld vagy sárgászöld, kocka alakú kristályaiból állnak, sarkuk lekerekített, és az egészet nikkel-vas fémrács határolja. Mindezt persze polírozott állapotban lehet látni. A másik formájuk a mesosiderit, mely a fényes vas-nikkel darabok és a szilikátok („kő”) kaotikus keverékéből áll.

------------

kőmeteoritok (aerolitok): szilikátok alkotják, kő-vas meteoritok: átmenetet képeznek a két fajta között, és az egyik fajtából képződött kisebb darabok vannak a másik fajtába beágyazódva;

tektitek (üvegmeteoritok): sötét, üvegszerű anyagból állnak, amelyeknek az eredete és természete még nem teljesen tisztázott. Érdekes, hogy a Földnek csak bizonyos helyein (pl. Óceániában, Csehországban és Szlovákiában stb.) fordulnak elő.

A Mexikóban lezuhant Allende meteorit nagy mennyiségű szenet tartalmazott. A meteoritok révén naponta kb. tízezer tonna anyag hullik a Föld felszínére, ami egyenletesen elosztva négyzetkilométerenként évi 1 - 2 kg-nyi anyagot jelent. Ezek zöme 0,1 mm-nél kisseb méretű és 0,002 mg-nál kisseb tömegű úgynevezett mikrometeoritok.

TartalomjegyzékhezVilágképem <  Anyag-időszak     

------------

http://sdt.sulinet.hu/Player/Default.aspx?g=79e3ec8c-e659-46cc-bbf7-c9f18dd800a5&cid=f2c4345e-93c1-4da3-9acd-bb60d69e27a3

http://www.math.bme.hu/~akos/meteorit/egypt/egypt.html

http://hirek.csillagaszat.hu/olvasoink_kerdeztek/20070604_hogyanismerjunkfel.html

http://www.vilaglex.hu/Csillag/Html/Meteor.htm