Rieth József: Anyagvilág - Háttérinformáció

Tóth Imre:

Biliárdbolygók

Tartalomjegyzékhez < Világképem <  Anyag-időszak     

A kisbolygók összetételét és Naptól mért távolságukat vizsgálták a SLOAN Digitális Égboltfelmérési Program (SDSS) keretében. A várt eredmény - miszerint az összetétel a Naptól mért távolsággal együtt változik - egyáltalán nem jött meg, helyette pontosította a kutatók elképzelését a Naprendszer első pár millió évéről. Az utóbbi harminc évben úgy tartották a tudósok, hogy a kisbolygók naptávolság szerint elkülönült csoportokba tartoznak, és a kialakulásuk óta eltelt hosszú idő alatt ott is maradtak, ahol keletkeztek.

Francesca E. DeMeo (Harvard-Smithsonian Intézet), valamint Benoit Carry (párizsi Égi Mechanikai Intézet) jelenlegi kutatásai azonban ezt nem támasztják alá. Legalább 100 000 db, a Mars és a Jupiter közötti főövben lévő 5 km-nél nagyobb átmérőjű kisbolygó vizsgálatából az derült ki: azok a kisbolygók, melyek összetételük szerint az öv külső részén kellene előforduljanak (szén tartalmú, egyszerűbb felépítésű), a Naphoz jóval közelebb is megtalálhatóak, s nehezebb, fémes magvúak is előfordulnak a legkülső övben.

„Azt találtuk, hogy ezeket a kisbolygókat valami jól összerázta, mint a pelyheket a hógömbben"'— magyarázta Francesca DeMeo.

Bár a felfedezést csak most tették közzé, már 2005 óta létezik egy modell (Nizza-modell), mely szerint a kialakulásuk után az óriásbolygók naptávolsága az időben változott, s a vándorló mozgásukkal zavarták a kis égitesteket. „Összerázták" az ősi Kuiper-övet és az ősi fő kisbolygóövet is. A főövben így lehetőség volt a különböző összetételű kisbolygók helyváltoztatására, illetve a külső vagy belső Naprendszerbe is kiszóródhattak.

Ez a felfedezés árnyalja a földi vízkészletről kialakult képünket is, ugyanis jóval több szempontnak kell teljesülnie ahhoz, hogy egy „Föld-típusú" bolygón az élethez nélkülözhetetlen víz megjelenjen. A jelenlegi feltételezésünk szerint a Földre a jég magvú aszteroidák becsapódásával érkezett a vízkészlet jelentős része. A modell alapján látható, hogy ezeknek a becsapódásához sok tényező pontos összjátéka szükséges, például az óriásbolygók megfelelő elhelyezkedése és vándorlása, megfelelő összetételű kisbolygóöv, nagy víztartalmú aszteroidák. A fentiek alapján a kutatók azt állítják, így jóval kevesebb Földhöz hasonló bolygót találhatunk a Világegyetemben, mint eddig gondoltuk.

Az SDSS-Program Uj-Mexikóból az Apache Point Obszervatóriumból vizsgálja az eget, és kutatásaikban magyarok is részt vesznek: a kisbolygók statisztikai vizsgálatával Szabó M. Gyula, az extragalaxisok vizsgálatával pedig Frei Zsolt ELTÉ-s kutató foglalkozik.

Tartalomjegyzékhez < Világképem <  Anyag-időszak     

---------------

Ég és Föld vonzásában - a természet titkai -TÁMOP-4.2.3-12/1 /KONV-2012-0018

ÉLET ÉS TUDOMÁNY ■ 2014/27 ■ 859