Rieth József: Világképem - Háttérismeret

A Tejútrendszer legöregebb csillagai

<<< Tartalomjegyzék <<<  Világképem <<<     

Egy nemzetközi csillagászcsoport a Tejútrendszer központi dudorá-ban (bulge) olyan ősi csillagokat fedezett fel, amelyek nagy valószínűséggel nem csak galaxisunknak, hanem a Világegyetemnek is a legidősebb csillagai közé tartoznak: mindössze 300 millió évvel a Nagy Bumm után, még jóval a Tejútrendszer létrejötte előtt keletkeztek. A kutatók a felfedezésről a Nature-ben számoltak be.

Az Ausztrál Nemzeti Egyetem (ANU) és a Cambridge-i Egyetem csillagászai által vezetett kutatócsoport az ANU SkyMapper távcsövével, amelynek AAOmega spektrográfja kifejezetten fémekben szegény csillagok észlelésére érzékeny, mintegy 5 millió csillag színképét vizsgálták át. Elsődleges elemzésük nyomán 14 ezer olyan ígéretesnek tűnő jelöltet választottak ki, amelyeket további alaposabb vizsgálatra érdemesnek találtak. Közülük a következő szűrést követően a fémekben legszegényebb 23 csillagot egy még érzékenyebb berendezéssel, a chilei 6,5 méteres Magellan Clay távcsőre szerelt nagy felbontású MIKÉ spektrográffal is alaposan szemügyre vették.

Ez utóbbi vizsgálatok elemzése során a csillagászok kilenc olyan csillagot azonosítottak, amelyeknek fémtartalma (a csillagászatban fémnek neveznek minden, a lítiumnál nagyobb rendszámú elemet) a Napban kimutatható értéknek az ezredrészét sem érte el, sőt egynek közülük még a tízezredét sem. Ez a csillag, az SMSS J181609.62-333218.7 jelenleg a csúcstartó a Tejútrendszer központi régiójában ismert alacsony fémtartalmú csillagok között.

A kilenc csillag összetétele olyan, még korábbi csillagok kémiai ujjlenyomatát őrzi, amelyek már az ő keletkezésük előtt ellobbanhattak, s szétszórt anyaguk belekeveredett azokba az anyagfelhőkbe, amelyekből ez utóbbiak születtek.

A Tejútrendszer legidősebb csillagainak kémiai összetétele ősi hipernovarobbanasok nyomait őrzi
(KÉP: ESO)

„A vizsgált csillagok kémiai összetételében meghökkentően alacsony a szén, a vas és egyéb nehezebb elemek részaranya, ami azt sugallja, hogy a korábban szétrobbant csillagok nem az általunk ma ismert szupernóvarobbanásokhoz hasonló folyamatban, hanem annál tízszer nagyobb energiafelszabadulással járó, úgynevezett hipernóvarobbanásokban fejezhették be életüket" - mondta Louise Howes, az ANU csillagásza, a Nature-ben megjelent cikk egyik szerzője.

Önmagában az, hogy a vizsgált kilenc csillag fémtartalma feltűnően alacsony, még nem bizonyítja egyértelműen, hogy valóban a Világegyetem nagyon korai időszakában keletkeztek. Van ugyanis némi esély arra, hogy jóval később, de a Tejútrendszer egy olyan kevésbé sűrű, elszigetelt régiójában születtek, ahol a molekuláris felhők anyaga viszonylag érintetlenül megőrizte az Univerzum ősanyagát, és csak később vándoroltak be a galaxis központi vidékére.

Kizárandó ezt a lehetőséget, Howes és munkatársai a csillagok mostani helyzetének és mozgásának pontos meghatározása alapján rekonstruálták, hogy kerültek mostani helyükre. Kiderült, hogy a kilencből hét egész életét a galaxis központi vidékén töltötte. Esetükben tehát biztosan állítható, hogy valóban annyira ősiek, mint amilyennek összetételük alapján látszanak.

<<< Tartalomjegyzék <<<  Világképem <<<     

------------------

http://www.csillagaszat.hu/hirek/tejutrendszer/tr-a-tejutrendszer-szerk/oda-nem-illo-csillagokat-talaltak-a-tejutrendszer-centrumaban/ 

(Sci-News)

Élet és Tudomány - 1530.o. - 2015/48