Rieth József: Anyagvilág - Háttérinformáció

A legkisebb szupermassziv fekete lyuk

Tartalomjegyzékhez Világképem     

Az eddig ismert legkisebb szuper-nagy tömegű fekete lyukat találták meg csillagászok a NASA Chandra röntgen-űrobszervatóriuma és a chilei 6,5 méteres Clay-távcső segítségével, tőlünk mintegy 340 millió fényévre, az RGG 118 jelzésű törpegalaxisban. Az objektum becsült tömege 50 ezer naptömeg, kevesebb mint fele az előző csúcstartóénak, alig 1 százaléka a Tejútrendszerünk szívében lapulónak, és mindössze kétszázezred része az ismert legnagyobb szupermassziv fekete lyukak tömegének.

Fantáziakép az RGG 118 törpegalaxisban lévő szupermassziv fekete lyukról
(KÉP: NASA/CXC/M.WEISS)

„Talán ellentmondásosnak tűnhet, de az ilyen kis tömegű szupermassziv fekete lyukaknak kulcsszerepe lehet annak megértésében, hogy a különböző méretű fekete lyukak miként jönnek létre és fejlődnek" — mondta a kutatást vezető Vivienne Baldassare, a Michigani Egyetem csillagásza, a felfedezésről az Astrophysical Journal Letters-ben megjelenő cikk egyik szerzője.

A fekete lyuk tömegét a kutatók a körülötte örvénylő gáztömegek mozgásából, anyagelnyelésének ütemét pedig az általuk kibocsátott röntgensugárzás luminozitásából határozták meg. Ebből megállapítható volt, hogy a kis szupermassziv fekete lyuk — arányosan lekicsinyítve persze — alapvetően ugyanúgy „működik", mint nagyobb méretű társai. Ez pedig azt jelenti, hogy a fekete lyukak lényegében a méretüktől függetlenül, hasonló módon növekednek.

A szupermassziv fekete lyukak elvileg két módon jöhetnek létre. Az egyik lehetőség, hogy egy-egy hatalmas, 10 000 - 100 000 naptömeget tartalmazó  fekete lyukká zuhan össze, ezek később, a galaxisok ütközése során, más hasonló „csírákkal" összeolvadva egyre nagyobbra nőnek.

A Sloan Digitális Égboltfelmérés (SDSS) felvétele az RGG 118 törpegalaxisról.
A betétképen a Chandra röntgen-űrobszervatórium képe a fekete lyuk körül örvénylő gáztömegek röntgensugárzásáról.
(KÉP: NASA/UNIVERSITY OF MICHIGAN; SDSS)

A másik elképzelés szerint a kezdeti csírák sokkal kisebb, csillagméretű fekete lyukak lehettek, amilyenek 100 naptömegnél nagyobb tömegű csillagok gravitációs összeomlásakor keletkeznek. Ez utóbbi feltételezéssel az a fő gond, hogy a fekete lyukak csak bizonyos határig tudják növelni anyagelnyelésük ütemét, s így a Világegyetem teljes eddigi élettartama sem lehetett elegendő ahhoz, hogy a ma ismert legnagyobb méretekre nőjenek. Bizonyos modellekben azonban ez a határ átléphető.

Az RGG 118-ban lévő fekete lyuk, amely akár közepes méretűnek is mondható, segíthet e kérdés eldöntésében.

Tartalomjegyzékhez Világképem     

------------------

(Sci-News)

Élet és Tudomány ■ 2015/35 -1115

http://www.sci-news.com/astronomy/science-rgg118-smallest-supermassive-black-hole-03122.html