Rieth József: Anyagvilág - Háttérinformáció:
Egy száguldó csillag sokkhatásaTartalomjegyzékhez < Világképem
A Tejútrendszerből kifelé szökő csillagok környezetükre is erőteljes, szó szerint „sokkoló" hatással vannak: ezt látványosan mutatja be a NASA Spitzer űrtávcsövének mellékelt, az infravörös tartományban készült felvétele. A hamis színezésű képen a csillag jellegzetes alakú vörös ívet „tol" maga előtt, amely valójában annak a fejhullámnak a megjelenítése, amelyet a száguldó csillag a környező csillagközi anyagban kelt.
A csillag a Kappa Cassiopeiae, vagy HD 2905 néven ismert fiatal, kék szuperóriás, amely elképesztő, másodpercenként mintegy 1100 kilométeres sebességgel szökik kifelé a Tejútrendszerből.
A NASA Spitzer űrtávcsövének
infravörös felvétele alapján
készült hamis színezésű kép a Kappa Cassiopeiae által keltett
fejhullámról (KÉP NASA/SPITZER)
A fejhullám ott képződik, ahol a csillag mágneses tere és a belőle kiáramló elektromosan töltött részecskék áramlata (a csillagszél) nekiütközik a környező sokkal ritkább, és többnyire láthatatlan (nem világító) csillagközi por- és gázanyagnak, amely ennek hatására a mozgás irányában feltorlódik, összesűrűsödik és felhevül. A csillagközi térben így kialakuló jellegzetes kúpfelületen (illetve annak az égbolt síkjában látható vetületén, egy parabolaíven) lévő anyag részecskéi az infravörös tartományban sugárzást bocsátanak ki, amelynek jellemzői sokat elárulnak mind magának a csillagnak, mind a környező csillagközi térnek a tulajdonságairól. A Naphoz hasonlóan lassan mozgó csillagok előtt fejhullám nem, vagy csak alig alakul ki (nincs ilyen élesen kirajzolódó változás), a Kappa Cassiopeiae-hoz hasonló sebességgel száguldó csillagoknál azonban jól észlelhető az infravörös tartományban. (A Kappa Cassiopeiae szabad szemmel is látható csillag a Cassiopeia csillagképben - a hamis színezésű képen vörössel ábrázolt fejhullám azonban a látható fény tartományában nem észlelhető.)
Szinte hihetetlen, de ez a hullámfront messze, 4 fényévvel előzi meg magát a csillagot, szemléltetve ezzel, hogy a csillag környezetére gyakorolt hatása milyen messzire terjed. (Nagyjából ugyanekkora távolságra van tőlünk a Naphoz legközelebbi csillag, a Proxima Centauri.)
A felvételen a látványos vörös színezésű ív mellett látható halványabb zöldes színű területek a csillag útjába eső porfelhőkben lévő policiklikus aromás szénhidrogén (PAH) molekulák gerjesztéseiből származnak.
Tartalomjegyzékhez < Világképem
---------------
(NASAJPL)
Élet és Tudomány - 2014/10 - 314-315.o.