Rieth József: Anyagvilág - Háttérinformáció

Új galaktikus sebességrekorder

TartalomjegyzékhezVilágképem <  Anyag-időszak     

Egy nemzetközi csillagászcsoport újabb hipersebességű csillagot fedezett fel a Tejútrendszerben: az US708 jelű csillag másodpercenkénti 1200 kilométeres sebességével új galaktikus sebességrekordot ért el, ami egyúttal azt is jelenti, hogy túlszárnyalta a galaxis végleges elhagyásához szükséges „szökési" (vagy negyedik kozmikus) sebességet, s idővel ki fog szakadni belőle.

Vajon hogyan tehetett szert az US708 erre az óriási sebességre? - A csillagászok úgy vélik, hogy a csillag eredetileg egy kettős (bináris) rendszer egyik tagja lehetett, amelynek párja egy sűrű fehér törpe volt. Ez utóbbiban a társától elszívott anyag révén idővel termonukleáris szupernóvarobbanás ment végbe, és az eközben felszabaduló óriási energia csúzliként lőtte ki volt társát a rendszerből.

Fantáziakép egy galaxisból az intergalaktikus térbe kiszökött csillagról (balra fent)

és az azt kilökő szupernóváról (lent középen). (A kép csalóka: mire a csillag

ilyen távolra jut, a szupenóva már rég elhalványult.) KÉP: esa/nasa/hubble

A kitaszított csillag tulajdonságainak vizsgálata újabb adalékokkal szolgálhat a termonukleáris (vagy la típusú) szupernóvák kialakulásának és fejlődésének megértéséhez. Ez pedig azért rendkívül fontos, mert e szupernóvák (mint szabványgyertyák) meghatározó szerepet játszanak a távoli galaxisok kozmikus távolságának mérésében, illetve a Világegyetem tágulási ütemének meghatározásában (segítségükkel fedezték fel például az Univerzum egy ideje tartó gyorsuló tágulását és az azt kiváltó sötét energiát).

A hipersebességgel száguldó csillagot a kutatók a Pan-STARRSl égboltfelmérési program keretében a hawaii Maui-sziget Haleakala nevű vulkáni hegyén felállított távcső felvételein fedezték fel. Ezt követően más korábbi adatbázisokból sikerült a csillagról az utóbbi 59 évre vonatkozó megfigyeléseket is kigyűjteni, s mindezek alapján erre az időszakra az US708 mozgásának teljes 3D-trajektóriáját, illetve sebességét meghatározni.

Mint azt a kutatócsoportot vezető Stephan Geier, az Európai Déli Obszervatóriun (ESO) csillagásza összefoglalta: „Elméletileg többféle típusú csillagról is feltételezik, hogy a fehér törpe kísérőjeként végül kiválthatják az la típusú (termonukleáris) szupernóvarobbanást. Mostanáig azonban egyik elképzelést sem sikerült egyértelműen igazolni. Most viszont sikerült elcsípnünk a helyszínről távozó tettest, amely magán viseli a történtek nyomait: így egy lépéssel közelebb juthatunk az Ia típusú szupernóvák rejtélyének megfejtéséhez."

TartalomjegyzékhezVilágképem <  Anyag-időszak     

-----------------

(ScienceDaily)

410 ■ Elet és Tudomány ■ 2015/13