Rieth József: Anyagvilág - Háttérinformáció

Hipersebességgel menekülő csillagok

Tartalomjegyzékhez Világképem     

Egy nemzetközi csillagászcsoport a Tejútrendszer gravitációs vonzásából hipersebességgel menekülő csillagok meghökkentő, új osztályát fedezte fel. Eredményükről az Astrophysical Journalben számoltak be.

„A most felfedezett csillagok alapvetően különböznek a már korábban megismertektől, amelyek a galaxis közepe tájáról kilökött nagy, kék csillagok — mondta Lauren Palladino, a Vanderbilt Egyetem csillagászhallgatója, a cikk vezető szerzője. - A mi felfedezettjeink kisebb, a Naphoz hasonló csillagok, és úgy tűnik, nem a galaxis magjából származnak."

„Egyáltalán nem könnyű egy csillagot kitaszítani a galaxisból - magyarázta Kelly Holley-Bockelmann professzor, Palladino témavezetője. - A megszokott forgatókönyv szerint ez olyankor történik meg, ha egy csillag túl közel kerül a galaxis magjában lapuló szupernagy tömegű fekete lyukhoz. Legalábbis eddig úgy véltük, mert valamennyi ilyen csillag pályáját időben visszafelé követve, kiderült, hogy onnan indult ki. Ám a most felfedezettek egyike sem onnan származik, így nyilván kitaszításukat is más mechanizmus magyarázhatja."

Asztrofizikai számítások szerint egy csillagnak a galaxisból való kiszökéshez akkora lökést kell kapnia, ami a Tejútrendszerhez viszonyított sebességét óránként több mint 1,6 millió kilométerrel növeli meg. Becslések szerint a galaxisunk magjában rejtőzködő fekete lyuk tömege mintegy 4 millió Nap tömegével egyenlő, ez elegendő ahhoz, hogy megadja a szükséges kezdeti lendületet. A szokványos forgatókönyv szerint, ha egy kettős csillag a fekete lyuk vonzáskörébe kerül, egyikük spirális pályán a lyuk felé zuhan, míg a másik hipersebességgel kilökődik. Eddig 18 olyan kifelé száguldó kék óriáscsillagot fedeztek fel, amelyek feltehetőleg e forgatókönyvet követik.

Most Palladino és munkatársa 20 újabb, a Naphoz hasonló, hipersebességgel száguldó csillagot fedezett fel.

A Tejútrendszer felül-, illetve oldalnézeti képén négy,
hipersebességgel kifelé szökő csillag helyzetét jelölték
be. A Naphoz hasonló csillagok sebessége meghaladja
az óránkénti 1,5 millió kilométert, ami elegendő a
Tejútrendszer elhagyásához. A csillagok mozgásának
lehetséges pályáját színes sávok mutatják.
GRAFIKA: JULIÉ TURNER, VANDERBILT UNIVERSITY; KÉP: NASA

Mint Palladino elmondta, a csillagok sebességének pontos meghatározása meglehetősen időigényes, a gyakran ismételt és hosszabb időn át tartó pozíciómérések miatt évekig, évtizedekig is eltarthat. Ezért a csoport tagjai némileg visszafogottan nyilatkoznak a felfedezésről, mindazonáltal úgy vélik, hogy ha néhány jelöltjük tévedésnek bizonyul is a későbbiekben, a csillagok nagy száma mindenképpen indokolja a közzétételt, amely egyúttal további csoportok figyelmét is felhívhatja az eredmények ellenőrzésére, illetve hasonló csillagok keresésére.

Az új szökevényjelöltek kémiai összetétele megfelel a Tejútrendszer fősíkjába eső csillagok átlagának, tehát a később kialakult I. populációs fiatalabb, nehéz elemekben gazdagabb csoportnak. Ehhez képest a központi dudorba, illetve a Tejútrendszert körülvevő gömbszimmetrikus halóba inkább II. populációs, nehéz elemekben szegény, idős csillagok tartoznak. Ez is azt támasztja alá, hogy ezek a szökevények nem a galaxis központi vidékéről származnak. „Ha ez véglegesen beigazolódik, akkor viszont joggal vetődik fel a kérdés: milyen mechanizmus adhat számot egy olyan hatalmas lökésről, amely hipersebességre gyorsította ezeket a csillagokat? - összegezte Holley-Bockelmann.

Tartalomjegyzékhez Világképem     

--------------

186 - Élet és Tudomány - 2014/6

Forrás:news.vanderbilt.edu