Rieth József: Világképem - Háttérismeret

Megoldódott a hiányzó víz rejtélye

<<< Tartalomjegyzék <<<  Világképem <<<     

A „forró Jupiterek" olyan, legalább a névadó Jupiter tömegével azonos vagy annál nagyobb gázóriások, amelyek napjukhoz nagyon közel keringenek, ezért perzselő forróság uralkodik rajtuk. A légkörük eddigi legátfogóbb, a NASA Spitzer- és a NASA/ESA Hubble-űrtávcsöveinek megfigyeléseire alapozott összehasonlító vizsgálatával a kutatóknak végre sikerült választ kapni egy őket régóta izgató kérdésre: mi az oka annak, hogy némely forró Jupiteren jóval kevesebb víz mutatható ki, mint amennyi várható lenne? Az Exeteri Egyetem csillagászprofesszora, David Sing vezette kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy egyes bolygóknál a légkörben lévő felhők és köd rejtik el a vízre utaló jeleket. Az eredményről a Nature-ben számoltak be.

Fantáziaképek az összehasonlító elemzésben vizsgált 10 forró Jupiterről (a képek egymással méretarányosak)

(Felső sorban látható balról jobbra: WASP-12b, WASP-6b; WASP-31b; WASP-39b; HD189733b,

alsó sorban: HAT-P-12b; WASP-17b; WASP-19b;HAT-P-1b; HD209458b)(KÉP: NASA/ESA/HUBBLE)

Az ilyen perzselő gázóriások légkörének összetételét akkor tudják megállapítani a csillagászok, ha látóirányunkhoz képest e gázóriások olyan pályán keringenek, hogy az anyacsillaguk előtti átvonulásuk megfigyelhető. Ebben az esetben ugyanis a bolygó légköre a csillag fényéből részben kiszűri azokat a színképvonalakat, amelyeknek az elnyelésére képes. Az abszorpció hullámhossz szerinti eloszlásából mint egyféle „kémiai ujjlenyomatból" azonosíthatók a légkörben lévő atomok és molekulák, az elnyelés mértékéből pedig a mennyiségük is meghatározható, továbbá az is kiderül, hogy a légkörben vannak-e például ködök vagy felhők, vagy teljesen tiszta. Így a kutatók komplex képet alkothatnak a forró Jupiterek légköréről.

Másfelől az így kapott eredmények összevethetők a különféle modellszámításokból kapható becslésekkel, s ezáltal a modellek jó esetben finomíthatók. A gond az volt, hogy a megfigyelések és a modellek közt eltérések mutatkoztak, amelyek például a kimutatható víz mennyiségében jelentek meg: egyes forró Jupitereken túl keveset észleltek belőle.

„Ezek azonban mind egyedi, elszigetelt vizsgálatok voltak. Most először sikerült olyan átfogó elemzést végezni, amelyben 10 forró Jupiter széles hullámhossztartományon átívelő eredményeit tudtuk egymással is összevetni. Szerencsénkre a vizsgált bolygók között a teljesen tiszta légkörtől az erősen felhősig mindenféle változat előfordult" — mondta Sing.

Így sikerült kideríteni, hogy a látszólagos vízhiány azoknál a bolygóknál mutatkozott, amelyeknek légkörében nagyobb mennyiségű köd vagy felhő volt (ezekről pedig tudjuk, hogy elrejtik a vízre utaló jeleket).

A másik lehetséges magyarázat az lett volna, hogy a kevés vizet mutató bolygók eleve vízhiányos helyeken keletkeztek, ehhez azonban alaposan át kellett volna alakítani az eddigi modelleket. Szerencsére a rejtély enélkül is megoldódott.

<<< Tartalomjegyzék <<<  Világképem <<<     

--------------------

(Sci-News)

58 ■ Élet és Tudomány ■ 2016/2