Rieth József: Világképem - Háttérismeret

Gömbhalmazokban növekedhetnek a csillagközi civilizációk?

 

<<< Tartalomjegyzék <<<  Világképem <<<     

A gömbhalmazok számos szempontból különlegesek, a csillagok sűrűsége rendkívül magas bennük, a legbelső, átlagosan mindössze 100 fényév átmérőjű tartományukban is több milliónyi csillag zsúfolódik össze. Népességük túlnyomó többsége meglehetősen öreg, ún. II. populációs, 10 milliárd évesnél idősebb csillag. Egy, az Amerikai Csillagászati Társaság januári közgyűlésén ismertetett új kutatási eredmény szerint a gömbhalmazok különösen alkalmasak lehetnek arra, hogy csillagközi civilizációk alakuljanak és fejlődjenek ki bennük.

A Tukán (Tucana) csillagképben látható 47 Tucanae gömbhalmaz a Tejútrendszer második

legfényesebb gömbhalmaza a Földről nézve (KÉP: NASA/ESA/HUBBLE HERITAGE TEAM)

„Ha fejlett technikai civilizációt keresünk, arra legnagyobb eséllyel egy gömbhalmazban bukkanhatunk rá"— nyilatkozta a kutatócsoportot vezető Rosanne DiS-tefano, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ (Cf A) csillagásza az eredményt bemutató sajtótájékoztatón.

A Tejútrendszerben eddig mintegy 150 gömbhalmazt fedeztek fel, amelyek nagyjából egyenletesen oszlanak el a galaktikus halóban. Többségükben 10 milliárd évnél idősebb, ennek megfelelően viszonylag alacsony fémtartalmú csillagokból állnak. (Ne feledjük: a csillagászatban minden héliumnál nehezebb elemet fémnek neveznek!) Ennek megfelelően nem csak maguk a csillagok, hanem a körülöttük keletkező bolygók is olyan anyagfelhőkből jöhetnek létre, amelyekben a nehezebb elemek (például a vas vagy a szilícium) meglehetősen alacsony koncentrációban van jelen. Emiatt korábban uralkodóvá vált az a nézet, hogy a gömbhalmazokban meglehetősen kicsi az esély bolygók keletkezésére. Ezt csak tovább erősítette, hogy eddig mindössze egyetlenegy exobolygót fedeztek fel gömbhalmazban.

Most azonban DiStefano és munkatársa, Alak Ray újabb érveket találtak, amelyeket eddig nem vettek figyelembe. Nevezetesen, hogy ha nem is gömbhalmazokban, de szerte a Tejútrendszerben nehezebb elemekben a Napnál tízszer szegényebb csillagok sokasága körül fedeztek már fel exobolygókat, s bár igaz, hogy a Jupiterhez hasonló méretű óriásbolygók valóban ritkábbak a fémekben szegényebb csillagok körül, ám hasonló preferencia a kisebb, Földhöz hasonló kőzetbolygók esetében nem mutatható ki. Ezért a kutatók szerint túl pesszimista és elsietett volt arra következtetni, hogy ilyenek sem alakulhatnak ki.

Egy másik, gyakran felhozott ellenérv a gömbhalmazokban kialakuló bolygórendszerekkel szemben, hogy a zsúfolt környezet, a csillagok egymáshoz viszonyított szoros közelsége nem tesz lehetővé stabil bolygópályákat, s mégha éppen létre is jönnének, egy túl közel kerülő szomszéd leszakíthatja a bolygókat napjuktól, s kilökheti őket a jeges csillagközi térbe.

A kutatók szerint ezt is érdemes alaposabban megvizsgálni. Egy csillag lakható zónájának (ahol a víz cseppfolyós állapotban létezhet) az anyacsillagtól mért távolsága ugyanis a csillag tömegétől függően erősen változó. A nagyobb tömegű, fényesebb csillagoknál jóval távolabb esik a csillagtól, mint mondjuk egy halványabb vörös törpénél. A nagyobb tömegű, fényesebb csillagok emellett rövidebb életűek is, és mivel a gömbhalmazok már nagyon idősek, így többségükben ilyeneket már nem tartalmaznak, hanem főként halványabb, hűvösebb, hosszú életű vörös törpékből állnak. Ezeknek a lakható zónája viszont a csillaghoz sokkal közelebb húzódik, így az itt kialakuló bolygók viszonylag védettnek tekinthetők a szomszédos (immár szintén viszonylag kis tömegű) csillagoktól.

„Így ha egy kőzetbolygó a lakható zónában egyszer létrejön, és a kezdeti viharosabb időszakot átvészeli, az meglehetősen hosszú, 10 milliárd évet meghaladó nyugodt fejlődésre számíthat"—magyarázta DiStefano.

Vagyis bőven van idő egyre bonyolultabb életformák kifejlődésére és tökéletesedésére, akár intelligens, technikai civilizációk kialakulására is. Ez utóbbi — ha létrejön — a miénkétől jócskán különböző kozmikus környezetben találja magát, amely tovább serkentheti a fejlődését, akár kozmikus terjedését is. Míg Napunk legközelebbi csillagszomszédja 4 fényévre van tőlünk, addig egy gömb-halmazban a csillagok közti távolság átlagosan huszadakkora lehet, ami sokkal könnyebben áthidalhatóvá teszi a szomszédos rendszerek közti „csillagközi" kommunikációt vagy akár utazást.

„Ezt mi a gömbhalmazokban esetleg létrejövő civilizációk kivételes esélyének tekintjük — mondta DiStefano. — A rádiójelekkel közvetített kapcsolattartás két szomszédos csillag világai között így nagyjából olyan ütemű lehet, mint a levélváltás volt a mai Egyesült Államok területe és Európa között a XVIII. században."

Hasonlóképpen lerövidülhet a csillagközi utazás időtartama is. A Voyager-szondákéhoz hasonló, az adott rendszert elhagyó eszközök így belátható időn belül eljuthatnak egy szomszédos rendszerbe — akár már a mi jelenlegi technológiai fejlettségünk szintjén is — tette hozzá a kutató.

Sajnos, még a Földhöz legközelebbi gömbhalmaz is túl messze (több ezer fényévre) van ahhoz, hogy benne — különösen a zsúfolt magjában — exobolygókat észleljünk. Erre legfeljebb a ritkásabb peremvidéken nyílhat esély. Esetleg rábukkanhatunk a rendszerekből kilökött, a csillagközi térben szabadon lebegő bolygókra.

Ennél ígéretesebb vállalkozásnak tűnhet a gömbhalmazok célzott, a SETI típusú keresésekhez hasonló megközelítése: rádió- vagy lézerjelek keresése gömbhalmazok irányából. Ez az ötlet — bár megfordítva — egyébként már viszonylag tekintélyes múltra tekinthet vissza: Frank Drake, a földön kívüli civilizációkat kereső SETI program „atyja" már 1974-ben az Arecibói rádiótávcsővel az emberiség célzott üzenetét sugározta a tőlünk 25 ezer fényévre lévő Messier 13 (M13) gömbhalmaz irányába...

<<< Tartalomjegyzék <<<  Világképem <<<     

------------------

Forrás:https://www.cfa.harvard.edu/news/  2016-01
Élet és Tudomány ■ 2016/3 ■ 69