Rieth József: Világképem - Háttérismeret

A lemeztelenített fekete lyuk rejtélye

<<< Tartalomjegyzék <<<  Világképem <<<     

Mai ismereteink szerint szinte valamennyi (ha nem az összes) galaxis szívében ott lapul egy szupernagy tömegű fekete lyuk, amelyet általában csillagok sűrű raja vesz körül. Sőt, már mintegy tucatnyi galaxisban kettősöket is felfedeztek. Most egy csillagászcsoport azonban nem várt jelenséggel szembesült: olyan fekete lyuk-párra bukkantak, amelynek egyik tagja szinte teljes „kíséretét" elveszítette, s mondhatni lemeztelenítve, magányosan álldogál párja mellett. A kutatók a felfedezésről az Astrophysical Journal-ben számoltak be. Egyelőre csak feltételezéseik vannak, hogyan veszíthette el népes kísérőseregét. Illetve az az izgalmas lehetőség is felmerült, hogy esetleg az eddig csak feltételezett közepes méretű fekete lyukak egyik első hiteles képviselőjére bukkantak.

Az SDSS J1126+2944 galaxis kompozitképe a Hubble-űrtávcső látható (fehér) tartományban és a Chandra

űrobszervatórium röntgentartományban (lila) készült felvételeiből. A röntgenképen jól látható a két fekete lyuk

környezetének intenzív sugárzása. (KÉP: HST; CHANDRA X-RAY OBSERVATORY/NASA)

A szokatlan páros tőlünk 1,3 milliárd fényévre, a Nagy Medve (Ursa Major) csillagképben látható SDSS J1126+2944 katalógusjelű objektumban található, amely két galaxis összeolvadásával jött létre. A kutatócsoportot vezető Julié Comerford, a Coloradói Egyetem (Boulder) csillagásza és munkatársai még tavaly fedezték fel a NASA Chandra röntgenobszervatóriumának felvételén, a nála jóval nagyobbnak tűnő, és a szokásos népes csillagkísérettel bíró társa mellett szerénykedve, tőle mintegy 7000 fényév távolságban. A nagyobbik fekete lyuk kísérőinek száma mintegy 500-szorosa a kisebbének.

Comerford szerint lehetséges, hogy a két galaxis évmilliókkal korábban végbement ütközése ment olyan módon végbe, hogy a kisebbik fekete lyukat lepucérította. Ám nem zárható ki az sem, hogy eleve más jellegű fekete lyuk volt. (A Chandra megfigyeléseiből sajnos a fekete lyukak tömege nem határozható meg.)

A fekete lyukaknak eddig két jól megkülönböztethető osztályát sikerült azonosítani. Az egyik a csillagméretű fekete lyukaké, amelyek nagy- (legfeljebb néhányszor tíz Nap-) tömegű csillagok összeomlásakor keletkeznek, illetve a galaxisok belsejében meghúzódó szupernehéz fekete lyukaké, amelyeknek tömege sokmillió naptömegtől akár milliárdnyi naptömegig is terjedhet. Elméletileg régóta feltételezik a kettő közti átmenetet jelentő közepes méretű fekete lyukak létezését is, amelyek tömege 100 és 1 millió naptömeg közötti lehet, ám az időről időre felröppenő hírek ellenére ilyet még nem sikerült bizonyíthatóan kimutatni. Leginkább az ultrafényes röntgenforrások között gyanítanak ilyen jelölteket.

Comerford szerint az SDSS J1126+2944-ben felfedezett szokatlan fekete lyuk esetleg egy az átlagos galaxisoknál százszor kisebb törpegalaxis központi fekete lyuka lehetett, amely így arányosan két nagyságrenddel kisebb. A mai helyzet pedig akkor jött létre, amikor ez a törpegalaxis egy normál méretű galaxissal ütközött. Ezt a következtetés azonban sokan vitatják, implicite ugyanis azt a feltételezést tartalmazza, hogy a törpegalaxisok belsejében közepes méretű fekete lyukak vannak. Ezt azonban eddig semmi sem támasztja alá, miközben maga az ütközés is magyarázhatja, hogyan veszítette el csillagkísérőit a páros kisebbik tagja.

<<< Tartalomjegyzék <<<  Világképem <<<     

---------------------------

(news.sciencemag.org)

Elet és Tudomány ■ 2016/3 ■ 91