Anyagvilág - Háttérinformáció:

A gravitációs állandó valóban állandó

Tartalomjegyzékhez Világképem     

Ausztrál csillagászok valamennyi eddig ismert Ia típusú szupernóva adatainak elemzésével igazolták, hogy a gravitációs állandó az elmúlt 9 milliárd év során nem változott.

A G-vel jelölt Newton-féle gravitációs állandó két test közt ható tömegvonzás — amely a tömegek nagyságával egyenesen arányos, távolságuk négyzetével fordítottan arányos — nagyságát megszabó arányossági tényező. Némely elméleti felvetés szerint azonban elképzelhető, hogy a G a Nagy Bumm óta eltelt 13,8 milliárd év során, ha lassan is, de változott.

Egy ilyen változásnak azonban kísérőjelenségei is volnának. Ha például a G az idők során lassan csökken, akkor abból az következik, hogy a Nap és a Föld távolsága a múltban kicsit nagyobb volt, mint ma, s ennek eredményeként a földtörténet régebbi időszakaiban például az egyes évszakok is hosszabb ideig tartottak.

Egy híres la típusú szupernóvarobbanás

(a Kepler által is észlelt SN1604) maradványáról

több hullámhosszon készült felvételekből összeállított

(részben hamis színezésű) kompozitkép

A Swinburne Műszaki Egyetem kutatói most a Világegyetem fejlődésének különböző időszakaiból (az Univerzum közeli és távoli részeiből) ismert 580 szupernóvarobbanás fényének elemzése alapján állítják, hogy a gravitációs állandó — legalábbis a legutóbbi 9 milliárd évben — nem változott.

Az Ia típusú szupernóvák fénye a szoros kettős vagy többes csillagrendszerekben levő fehér törpék (a Napéhoz hasonló tömegű, de mindössze Föld méretűre zsugorodott csillagok) végső robbanásából származik. Elméleti modellek szerint a robbanás mindig akkor következik be, amikor a fehér törpe tömege — a társától elszívott anyag révén — átlépi a Chandrasekar-határnak nevezett értéket. Mivel a robbanás így mindig ugyanakkora kritikus tömegnél következik be, a szétrobbant anyag mennyisége, s így a fellobbanás abszolút fényessége minden szupernóvára megegyezik. Ennek köszönhetően a szupernóvarobbanások a kozmikus távolságmérésben szabványgyertyaként használhatók.

Jeremy Mould, a Swinburne Asztrofizikai Központ professzora és munkatársai ebből indultak ki. „Mivel a robbanáshoz szükséges kritikus tömeg értéke függ a newtoni G gravitációs állandótól, s amennyiben az az idők során változik, úgy a robbanások abszolút fényessége is változónak bizonyul" — magyarázta Mould.

Elemzésükben azonban nem találtak erre utaló bizonyítékot. Így a mérések pontosságát is számításba véve, megállapítható, hogy a G értéke az elmúlt 9 milliárd évben hibahatáron belül nem változott.

Tartalomjegyzékhez Világképem     

------------

(UníverseToday)

Élet és Tudomány - 2014/14 - 442.o.