Rieth József: Anyagvilág - Háttérinformáció CNO-ciklus Tartalomjegyzékhez < Világképem < Sugárzás-időszak A CNO (szén-nitrogén-oxigén)-ciklus vagy Bethe–Weizsäcker-ciklus a két fúziós reakció egyike, amellyel a csillagok a hidrogént héliummá alakítják (a másik a proton–proton ciklus). Míg a proton–proton ciklus a naptömegű csillagokban és az annál kisebbekben fontosabb, addig az elméleti modellek szerint a nehezebb csillagokban a CNO-ciklus termel több energiát. A CNO-ciklus létezését 1938-ban Hans Bethe vetette fel. CNO ciklus (szén-oxigén-nitrogén ciklus) Ebben a folyamatban egy 12-es tömegszámú szénatom ütközik egy hidrogénmaggal (proton) és így egy 13-as tömegszámú nitrogénizotóp jön létre.
Ez az instabil izotóp elbomlik 13-as szénné,
mely újabb protonnal találkozva már stabil 14-es nitrogént hoz létre.
A harmadik proton ezt 15-ös oxigénné alakítja,
mely 15-ös nitrogénné bomlik.
Végül a negyedik proton a 15-ös nitrogént átalakítja 12-es szénné és egy héliummaggá.
Látható, hogy a folyamat elején bekapcsolódott szénatommag változatlan formában kiválik a folyamat végén, tehát tulajdonképpen csak katalizátor szerepet tölt be. Itt is 4 protonból lesz egy hélium mag (alfa részecske) és röntgensugárzás valamint neutrínók szabadulnak fel. A CNO-ciklus reakciói: A magfúzió eredménye az, hogy négy proton alfa-részecskévé alakul, mellette két pozitron és két elektronneutrínó keletkezik valamint az energia egy része gammasugárzás formájában távozik. A szén, oxigén és nitrogén atommagok csupán a folyamat katalizátoraként szolgálnak, a folyamat végén számuk változatlan marad. A reakció kisebb gyakorisággal (0,04% valószínűséggel) végbemenő változatában a fent látható utolsó reakcióban nem 12C és 4He, hanem 16O és egy foton keletkezik és a következőképp folytatódik:
Ahogy a szén, nitrogén és oxigén a fő folyamatban, a fluor csak katalizáló szerepet lát el, nem halmozódik fel a csillagban. Tartalomjegyzékhez < Világképem < Sugárzás-időszak ------------------------------ http://hu.wikipedia.org/wiki/CNO-ciklus
|