Az elektron

Az elektron (az ógörög ήλεκτρον, borostyán szóból) negatív elektromos töltésű elemi részecske, mely az atommaggal együtt kémiai részecskéket alkot, és felelős a kémiai kötésekért. Szokásos jelölése: e^-. Az elektron feles spinű lepton. Antirészecskéje a pozitron.

A hidrogénatom elektronjainak hullámfüggvényei: az energia lefelé növekszik: n=1,2,3,…,

a perdület jobbfelé növekszik: s, p, d,… . A világosabb részeken nagyobb az előfordulás valószínűsége.

Kísérleti kimutatása 1897-ben Joseph John Thomsonnak sikerült először. Az elnevezés a görög elektron szóból származik, aminek jelentése: borostyánkő. A görögök borostyánkövet dörzsöltek meg más anyaggal, és tapasztalták az elektromos vonzó tulajdonságát.

Az elektron adatai (CODATA alapján)
Elektromos töltés	−e = −1,602 176 487(40)·10⁻¹⁹ C
Nyugalmi tömeg	5,485 799 0943(23)·10⁻⁴ u = 9,109 382 15(45)·10⁻³¹ kg
Relatív töltés	−1
Relatív tömeg	1 / 1836
Nyugalmi energia	0,510 998 910(13) MeV = 8,187 104 38(41)·10⁻¹⁴ J
Mágneses momentum	−928,476 377(23)·10⁻²⁶ J T⁻¹
Spin	1/2 (fermion)
g-faktor	−2,002 319 304 3622(15)
Élettartam	stabil

A pontszerű részecskék mágneses nyomatékának és sajátperdületének (spinjének) viszonya az atom-, a mag- és a részecskefizikában. Landé-féle g-faktornak is nevezik az amerikai Alfred Landé (1888-1975) tiszteletére.

Elektronokra vonatkozólag a g-faktor a Bohr-magneton egységekben kifejezett giromágneses viszony. A relativisztikus kvantummechanikából következően egy pontszerű elektron esetében g = 2-nek kell fennállnia; a kísérletek azonban kb. 0,1 %-kal nagyobb értéket mutatnak. A javításokat a kvantum-elektrodinamika alkalmazásával számítják ki; az elektront csupasz részecskének tekinti, amelyet (virtuális) fotonok felhője vesz körül, s ez módosítja a g értékét. A számítások szerinti javított érték több mint nyolc tizedesig egybevág a kísérleti eredménnyel. Ez fontos próbája a kvantum-elektrodinamikának, amelyet a fizika legpontosabb elméletének szokás nevezni, éppen a g-faktorra kapott pontos egyezés miatt.