Rieth József: Útiemlékek

Poreč

Tartalomjegyzékhez - Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső     

Porecban többször megfordultunk. 2004-ben nyaralásra mentünk el Ági unokánkkal az Adria partjára. Selcére terveztük utunkat, de ott mostoha körülmények vártak minket, ezért az Iroda gyorsan intézkedett, így végül Crikvenicában biztosított számunkra megfelelő, igen kellemes elhelyezést. A nyaralás során ellátogattunk a Limski fjordhoz, a Plitvicei tavakhoz, Porecba, Pulába, Rijekába (az egykori Fiumébe) és Rovinjba.

2005-ben, Izolai nyaralásunk során Panni unokánkkal látogattunk el Porecba.

Poreč (olaszul Parenzo, latinul Parentium) város Horvátországban Isztria megyében. A város az Isztriai-félsziget nyugati részén a tengerparton fekszik.

Története

 

A város területe már a történelem előtti időkben is lakott volt. A rómaiak a mai belváros helyén a Kr. e. 2. században castrumot építettek. Az 1. században a város a Colonia Iulia Parentium nevet viselte. A 3. században keresztény közösség alakult itt, akik keresztény szentélyeket építettek. Az 5. században bazilika épült, melyben Mauro püspök a város későbbi védőszentje is misézett.

A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok fennhatósága alá tartozott 539-ig, amikor is a Bizánci Birodalomnak két és fél évszázadra sikerült visszahódítania. A 6. században horvátok érkeztek erre a vidékre és 620 körül megalapították saját településüket. 788-ban a terület frank uralom alá került.

Ezután a függetlenség rövid időszaka következett, majd a 12. században az aquileai pátriárka, majd 1267-től a Velencei Köztársaság része lett. A velencei uralom több mint ötszáz évig tartott. Ezután francia uralom következett, majd a Habsburg Birodalom része lett. 1861-ben Poreč Isztria székhelye lett, itt ülésezett a tartományi parlament és itt voltak a közigazgatás intézményei is. 1920-tól 1943-ig olasz uralom alá tartozott, végül 1943. szeptember 10-én a Független Horvát Állam része lett. A II. világháború után az Olaszország és a titoista Jugoszlávia által is igényelt isztriai zónához tartozott, majd 1954-től hivatalosan is Jugoszlávia része lett.

1990-óta a független Horvátországhoz tartozik. Poreč az ország turistaforgalmának egyik központja, számos szállodával és szórakozóhellyel. A városnak 2001-ben a hozzá tartozó településekkel együtt 17 460 lakosa volt.

Látnivalók

 

A városkép ma is az ősi római városszerkezetre épül. A fő utcák is az eredeti formában futnak.

A Marafor is egy ősi római tér, melyen két templom áll, az egyik az 1. században épített Neptun templom.

Romaneszk ház a XIII. századból, érdekessége a fából készült erkélye. Jelenleg kiállító teremként funkcionál. A téren néhány szép román és gótikus stílusú velencei palota látható. A gótikus ferences templom a 13. században épült.

 

 

Az Euphrasius-bazilika épületegyüttese 5. századi eredetű, a 6. században bizánci stílusban bővítették. A bazilikát az UNESCO 1997-ben a világörökség részévé nyilvánította.

 

A város védőfalai a 12. században épültek, a 19. században lebontották őket.

 

 

A beredinei barlang az Isztria egyetlen hasonló természeti látványossága.

A 12 km hosszú Lim-csatornát a Pazinčica folyó vájta a tenger felé vezető útja során, látványa leginkább a norvég fjordokra hasonlít. (Részletesen l. ott.)

--------

Porec kedves kis városka az Isztriai-félsziget egy félszigetén. Óvárosa, az ókori mérnökök által tervezett főútjai megőrizték a római kori jelleget, sokan beszélnek olaszul és számos nyomát találjuk az olasz kultúrának, hangulatnak a városban. Természeti látványosságai között említést érdemel a Nova Vas városrészben található Baredine cseppkőbarlang, a szemben fekvő Sveti Nikol sziget és a Lim-fjord. Az olaszországi Velence mindössze 3 órányi hajóútra van. Porec éghajlata kellemes, nyáron sincs nagy hőség. Strandjai kavicsosak és nagyon tiszták. A Városi Strand (Gradsko Kupaliste) mellett híressé vált a két félszigetkét körülölelő Kék és Zöld Laguna (Plava i Zelena Laguna), fenyőerdőkkel körülvéve nem csak látványnak szép, de kellemes strandolást biztosít. Ide a város központjából hajóval vagy kisvonattal is el lehet jutni.

2005-ös látogatásunk

Porečben [564] a város szélén, a nagy buszparkolóban álltunk meg, ugyanazon a hídon mentünk a városba, mint az előző évben. A város környékén 142 négyzetkilométer területen 17000 lakó él, ebből 11000 Porečben, de a városka állandó lakója kb. 3000.

Ez a város is egy félszigeten épült, már az Újkőkorban lakott volt. Kr.e. a 6-4. században egy halászfalu volt itt. A rómaiak a Kr.e. 1 és Kr.u. 2. szd. közt megerősített várost építettek ide. A császárság idején u.n. "munizipium" rangra emelték. az 5-6. században bizánci uralom alá került, a 7. században kerültek ide a szlávok. Sokféle uralom váltotta egymást. 1861-ben lett Istria fővárosa. A zűrzavaros világháborús idők után 1945-ben Titó partizánjai szabadították föl, Horvátország része lett. Olasz, albán és szerb kisebbség él benne. A várossal szemben az öbölben szép sziget, a Szent Miklós sziget terül el, ide azonban csak vizitaxival lehet eljutni. Szállodák és strandok találhatók rajta.

Az óvárosa kulturális emlékmű, a középkor óta változatlan. Ma is felismerhető a szerkezetében az ortogonális római városszerkezet. Ma is római utcanevek találhatók itt (Decumanus, Cardo Maximus), a fórum neve Marafor. Házak találhatók a római időkből. Van velencei gótikus palotája.

Legértékesebb kincsük az Eufráziusz-bazilika. Itt már az üldöztetések idején volt egy kis titkos imaház (ma ez kötár abejárati folyosó központi részénél), A milánói ediktum után ehhez toldották a bazilika legősibb részét, majd többszöri toldással alakult ki a mai forma.  Eredetileg háromhajós bazilika volt, a 6. században kapta Euphrasius püspök nevét. A bazilika bizánci stílusú, csodálatos mozaikokkal. Hatalmas cibóriuma, oltár fölötti baldahinja 1277-ből származik, de sok régi művészeti érték található benne. Keresztelőkápolnája és tornya a 15. században épült. A templomhoz -- az eredeti őskeresztény elrendezést konzerválva -- szűk udvaron, oldalról lehet bejutni.

Az utcák kövekkel vannak borítva. A burkolat -- nyilván a sok turista járása nyomán -- fényesre csiszolódott, meglehetősen csúszósak, óvatosan kell lépni. Feltűnő azonban az utcák és terek tisztasága!

A zeg-zúgos utcákon kimentünk a tengerpartra, megnéztük a Neptun templom kőmaradványait.

A tengeristen templomának kövei nagyobbrészt beépültek a környék házaiba. A közelben található a római ház, érdekes fa balkonnal. Az utca másik oldalán ősi kőív áll, mögötte római kőmaradványok és a püspöki palota.

A városnak két híres tornya van, a kerektorony, és az ötszögletű torony a 15. századból. A tornyokat fal kötötte össze, ennek maradványai még fellelhetőek. A szárazföld felé vizesárok védte a lakósokat.

Délről, a városfalakon kívül modern parti sétány, és modern hatású középületek állnak, az elmúlt évszázadból.

Sok modern szálló várja itt (nem hiába) a vendégeket. Náluk Titó is, és a partizánok is nemzeti hősök még ma is, gondozott szép (szocreál) emlékművek emlékeztetnek rájuk a köztereken, parkokban.

Tartalomjegyzékhez - Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső     

--------------------

adriakalauz.hu Hírlevél [noreply@adriakalauz.hu]