Rieth József: Útiemlékek

Nápoly-Rotondo-Loretto körút - Zarándokutunk Olaszországi része (3. rész)

 

Tartalomjegyzékhez  <<<  Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső     

1999. szeptember 15-től szeptember 23-ig autóbuszos zarándokként jártunk Olaszországban. A zarándokúti élményeinket (a Magyar útszakasz (1. rész) és az Ausztriai útszakasz (2. rész) bevezető részével) az Olaszországi útszakasz (3. rész)  emlékeinek vázlatával foglaljuk egységes történetté. Célunk volt Sienai Szent Katalin, Szent Januáriusz, Boldog Pio szentek kegyhelyeinek sorra látogatása és az utunk során érintett szenthelyekkel, valamint jelentősebb kulturális látnivalókkal való ismerkedés. A körutunk során meglátogatott városokat és nevezetességeket bővebben bemutatom: Siena, Róma, Aquino, Capua, Caserta, Monte Cassino, Nápoly, Pozzuoli, Vezuv, Pompei, Rotondó, Loreto, San Marino.

Magyar útszakasz (1.)   -   Ausztriai útszakasz (2.)   -   Olaszországi útszakasz (3).

Olaszországban

                     A Magyarországi és Ausztriai útszakasz után elértük Olaszországot. A határt Itt már magas, kopár hegyek közt haladtunk, alagutakon robogtunk át. A Fella patak kiszáradt medre látszik mellettünk kilométereken keresztül. Bezzeg tavasszal, vagy eső után iszonyatos áradat töltheti ki, ezt mutatja a kopár folyómeder kőtengere.

                Gemona d. Friuli város látszik keletre a hegy lábánál. Földrengés romba döntötte pár éve, mára eredeti formájában újjáépítették. Pihenőt tartottunk egy út menti komplexumban, utána a Lorettói litánia elmondása következett, majd sok ének. Jó volt hallgatni ezeket a vidéki asszonyokat, sok szép éneket ismernek és szeretnek énekelni.

                Castelfranconál a sztrádát elhagytuk és hat óra tájban értük el Jesolót. Szűk utcácskákon keresztül, villák és vidéki települések között vezetett utunk. Keresztül-kasul csatornák szeldelik át a vidéket. A csatorna fölött drótkötélen függő gigantikus halászhálók vannak felfüggesztve.

                A Villa Mira nevű kis hotel volt a szállásunk. Kipakolás után lementünk a tengerhez, ami az utca végében volt. Nem fürödtünk (bár először kacérkodtunk a gondolattal) a szél és a késői időpont miatt. Esti tenger-ismerkedéssel, sétálgatással a fövenyen töltöttük az időnk, kagylót gyűjtöttünk. Az erős hullámzás vörös színű algatömeget sodort a partra. A víz rozsdabarna, sőt inkább vörös volt, a fövenyt vastagon borította a kócszerű sötétvörös algatömeg. Végig a parton sok kilométeres strand húzódik, tele van nyugággyal, gyönyörű homokos parttal. Minden szállodának kijelölt partszakasza van. Nagyon sok ember lehet itt szép időben.

                Lassan ránk sötétedett, visszamentünk a hotelünkbe. Vacsora: zöldségleves, sült hús, borsó volt. Vacsora után rövid sétára indultunk, most a kis városkába. Sok látnivalót nem találtunk, ezért hamarosan visszafordultunk és lenyugodtunk.

szept. 16

                Reggel ébredés után rövid sétára indultunk a környéken. Szép szállodákat, kerteket láttunk. Nem mertük vállalni a hűvös levegőben a tengeri fürdést. A reggeli: tej, tea, zsemle, vaj, lekvár volt. Nyolc órakor indultunk el. A buszon reggeli imát mondtunk, énekeltünk.

                Az út mellett művelt földek, kis házacskák és ipartelepek váltakoztak. A Po folyó után elhagytuk a sík vidéket Dombos, hegyes vidéken utaztunk, majd ismét sík lett a környék.

               Bolognában az autóbusz-pályaudvarra futottunk be 8.20-ra. Nagy kerülővel mentünk be a városkába a sztrádáról. Maga a város  kisváros jellegű volt, a bevezető út a külső igen csak kopott városrészen vezetett keresztül. A reggeli forgalomban haladva mentünk a város közepébe, ahol az autóbusz-pályaudvaron állandó standja van a VOLÁN buszoknak. Zsoval gyorsan elrohantunk, bankot kerestünk, hogy a márkánkat beváltsuk. A busz-pályaudvar külső frontján volt is egy bankfiok. Zsó sorba állt, én pedig kiszaladtam a tér végébe, hátha van valami érdekes fotótéma, látványosság A városka szép volt, de az idő nem engedett nagyobb kirándulást. Megcsodáltam a tér délnyugati oldalán emelkedő park terraszait, szobrait, minderre csupán pillanatok jutottak, és már váltottam is Zsuzsót a sorban. Ö sietett feltartani a buszt, én pedig a soromra vártam. Kicsit gyanakodva nézte a hivatalnok a régi bankjegyeinket. Ezek ugyanis még a párizsi utunkból maradtak, és közben a németek kiadtak új pénzeket. Itthon nem cserélték ki, mondván még évekig érvényesek lesznek a régiek. A hivatalnok végül tanácsot kért főnökétől, de az megnyugtatta, hogy érvényesek még a bankóink. 75000-ért váltották (a HVG szerint az árfolyam 76e.), és boldog örömmel siettem a buszhoz, ami pár perc múlva már indult is tovább.

                Bologna mellett elhaladva tisztelettel néztük a Raticosa hágót, ami ugyan csak 968 méter magas, de az útikönyv szerint itt csaknem két kilométeres vasúti alagút fúrja át a hegyet középen földalatti állomása van és lift visz fel a tetőre. Mi persze mindebből semmit sem láttunk, de a különlegesség varázsa megérintett bennünket.

                Csodás vidéken haladtunk Firenze felé. Magas hegyek között, hol alagútban, hol viaduktokon száguldottunk. Jól esett a szemnek a sok zöld; fű, fa, bokor, melyekkel borítva vannak az alattunk levő völgyek, vagy a felettünk emelkedő hegyek. Nem annyira szép mint Ausztria, de a délvidéki táj kellemes hangulatot sugárzott. Kellemes volt a légkondícionálás védelme alatt gyönyörködni az elsuhanó tájban, tudva, hogy kívül kezd a meleg elviselhetetlen lenni. ˝ 11-re érkeztünk Firenzébe a Piazza Aduara, a Stazione S. M. Novella mellé. Fél óra pihenőt kaptunk. Mi elhatároztuk, hogy ezt az időt, amennyire lehet, régi emlékeink felelevenítésére próbáljuk felhasználni.

 

                Firenzében gyorsan elrohantunk a S.Maria Novelle bazilikához. Hatalmas építmény, sok mellékoltárral (Don Bosco, Alacoque Szt. Margit). Néhány képet csináltunk és igyekeztünk vissza a buszhoz. Ĺtmentünk a pályaudvarhoz, néhány prospektust, térképet szereztünk a sarkon levő idegenforgalmi irodában. A pavilonsorban nem volt érdekes látnivaló, de amikor a busz oldalára átmentünk, a Piazza Adua-n, a sarki hivatalban megtaláltuk az autobuszunk kétnyelvű menetrendjét. Aztán idő már beszállásra sürgetett.

 

                 Elindultunk, megkerültük a Fortezza da Basso-t, ami valószínüleg annak idején vár volt. Alig mentünk át a vasúti felüljáró alatt, amikor hátulról belénk jött egy személyautó. Negyven percet vártunk, amíg a rendőrségen intézték az ügyet. A vezetőnk nagy bánatára őt marasztalták el, tekintélyes büntetést szabnak ki rá. Mivel nem tudott olaszul, eleve reménytelen volt a helyzete, de lehet, hogy valóban ő volt a hibás. A buszban nem esett nagy kár, viszont a személyautó csúnyán összetört.

                Sienába 13 órára érkeztünk meg. Felmentünk a Dómhoz, ehhez a hatalmas, félig elkészült, de csodálatosan szép templomhoz. Meglátogattuk a Dómot, a keresztelő kápolnát, Szienai Szent Katalin <SZENTEK!!! irandó>szülőházát, a hatalmas S.Domenico-templomot, a városka főterét. A várost keskeny, sokszor meredek, kanyargós utcák szeldelik át, sok turista áramlik ide-oda. Szienáról bővebben.

                Aránylag hamar elindultunk tovább, Róma felé. Megcsodáltuk Orvieto 50 méter magas sziklatömbre épített városát. A házak fölé emelkedő Dómja a legszebb állítólag egész Olaszországban. Az idegenvezető elmondta, hogy a város neve az "Urbs vetus" (ősi város) ferdítése. Az idő kitöltésére viccolvasást iktatott be az atya pihentetés képen.

                Rómában a vietnami nővéreknél voltunk elszállásolva. Közel van az épületük a Vatikánhoz, lelátni a kivilágított városra. A nővérek roppant aranyosak. 9 órakor volt a  vacsora. Utána esti imát tartottunk a kápolnában.

               "A Villa Mater Redemptoris nagyon szép helyen, Róma egyik külső negyedében, zöldövezetben, de a piros metró Battistini végállomásánál található, ami miatt ideális a közlekedés szempontjából is. Maga az épület egy csendes, dombos utcácskában helyezkedik el, csodálatos mediterrán parkban, körös körül pálmák, ciprusok, pineák és oleanderek virágzanak. A nővérek végtelenül kedvesek, segítőkészek (tudnak magyarul!-R.J.), még az előre történő helyfoglalásos látnivalóknál is segítettek telefont, illetve e-mailt intézni, hogy megkönnyítsék számunkra az olasz nyelvi problémákat. A reggeli egyszerű, de finom volt (kávé, tea, tej, kakaó, illetve zsemle, vaj, dzsem és kockasajt), de nyugodtan vihet mindenki magával egyéb ennivalót is, amit hűtőszekrényben lehet tárolni. Ha véletlenül késő este értünk vissza a szállásra, akkor sem volt gond, mert kulcsot adnak a bejárati kapuhoz is, hogy mindenki szabadon használhassa. A szobák egyszerű berendezésűek, de az igényeket minden szempontból kielégítették, és abszolút tisztaság volt mindig." olvasható egy blogban. (http://www.ongo.hu/elmenybeszamolok/3003 - Cím: Via Francesco Tamagno 38.  -  Email: villamaterred@gmail.com   -   Telefonszám: 00 39 / 06627-7953   -   Link: http://www.freeweb.hu/redemptoris)  

szept. 17.

                Reggel 7 órakor szentmise volt, majd reggeli. Utána elindultunk egy Római sétára, első sorban a Szent Péter bazilikába. Csúcsforgalomban topogtunk. Óriási kerülőkkel jutottunk el a Szent Péter bazilika elé. A Szent Péter bazilika után a Falakon kívüli Szent Pál bazilika, majd a Lateráni bazilika következett, természetesen  a Szent lépcsővel együtt. A Vinculi templom,  a Victor Emanuel emlékmű, és a Fórum Romanum sem maradhatott ki római sétánkból. (Római sétánk részletesebben.) Estére tértünk vissza a szállásunkra. Vacsora után esti imát mondtunk. A nővérek esti zsolozsmát mondtak a kápolnában. 

szept. 18.

                Szentmise után reggeliztünk, majd a kert lourdesi barlangjánál imádkoztunk. Búcsúzóul a nővéreket fotóztuk. Kilenc óra tájban elindultunk Aquinó felé. A dombokon szőlőtermelés folyt. Az idő szép volt, ragyogó napsütésben utaztunk.  A templomban nem sokkal a távozásunk után előkelő esküvő kezdődött. Hatalmas luxus-autókkal érkezett a násznép. Színes tömeg szállt ki a rengeteg autóból, videóztak és bevonultak a templomba. (Aquinoról. Szent Tamásról.) <SZENTEK!!! irandó>

                Délben megérkeztünk Cassinóba. Cassino ma egyszerű kisvároska, valószínűleg ipartelep. A hegy tövében Zona Archeologica lett kialakítva, hogy megőrizzék az ősi alakját. A várost is a 2.világháború után modern stílusban újjáépítették. Csaknem félórás kapaszkodóval felmentünk az Apátsághoz. Meredek szerpentinen erölködött a buszunk fel a kolostorhoz. Az 1944-es harcok csaknem teljesen lerombolták, de az eredeti formájában már helyreállították. Az áldozatok a szomszédos hegyoldalakon hősi temetőkben nyugszanak, angol, lengyel és német temetők figyelmeztetnek az áldozatokra. A hegyről gyönyörű kilátás nyílt a városra és a környékre. Az út mellett egy ősi várat restaurálnak, mellette rozsdás vasakból, csövekből tüskés-ormótlan emlékmű rondállik. Hatalmas területen égett növényzet borítja a hegyoldalt, nagy tűz pusztíthatott nem is olyan régen. Fáklyaként loboghatott a bozóttűzben a hegyoldal bozótja. (Montecassinoról.)

                Egyórás autózással mentünk tovább Caserta városkába, ahol a híres királyi palotát néztük meg. 1752-től építették. Gyönyörű, Versaileshez hasonló, a szép pázsit, művészi medencék, szökőkutak, szobrok és egy mesterséges vízesés van. (Casertáról.)

                Innen Capuába mentünk. Félórányi sétával a legnevezetesebb látnivalókkal ismerkedtünk. Dómját újjáépítették. Megnéztük a Palazzo de Principi Normanni, 11. századi épületét. Az amfiteátruma hatalmas méretű, hatalmas pincerendszerrel. Futólag láttuk a Mithrász-templom maradványait. Ebben 1. századi freskók láthatók. (Capuáról)

                Nem volt sok időnk, indulnunk kellett Nápolyba. Zsúfolt utakon, hosszú tévelygés után értünk a város külterületén fekvő szállásunkhoz. Egyirányú szűk hegyi utcácskákon furakodtunk többször is körbe-körbe, mire negyed kilenc tájban megtaláltuk a Hotel Garden Rosát a Via del Mare-n.

                Teljes elektronizáltság van a szállodában. Kémkamera figyel a kapuknál, folyosókon, lépcsőházban. Az épületek és a kertkapu elektronikus ajtózárral nyílna. (Ez azonban nem működik, de a kamerák és távműködtető rendszer segítségével a portás segíteni tud a kapunál kínlódó vendégen).

                Külön épületben vagyunk, az ablakunkból szép kilátásunk van a város északi részére. 9 órára átmentünk a vacsorára.

 szept. 19.

                7 órakor indultunk a Szent Januáriusz ünnepségre. Szűk, meredek utcákon jutottunk ki az öböl partjára. Az autóbuszt otthagyva elindultunk a városba gyalogosan. (Városnézésünkről lásd nápolyi sétánk leírását) Szűk utcácskákon mentünk végig. sok ember járt az utcákon, turista is, helyi lakós is. Utcai árusokkal zsúfolt széles utcában jutottunk el a Dómhoz, ahol Januáriusznak (olaszul S.Gennaro) vérereklyéjét őrzik. Részt vettünk a Szent Januáriusz ünnepségen, tanúi lettünk a rendre ismétlődő vércsodának és az ezt követő eget-földet rengető örömünnepnek (L. a nápolyi séta leírását!).

                Az utcán (Via del Duomo) tovább haladva a barokk S.Maria Donnaregina templom található, (1649) mellette, a közelében 14.szd.-i templom, benne Árpádházi Mária síremléke 1320-ból. Az utca végén vár van, a Castell Capuana (1540), a Hohenstaufenek vára. Érdekes a kapuja, bástyái alatt színes piac kinál kellemes szinfoltot.

                A város felett fellegvár uralkodik, a Castel S.Elmo. Ez az építmény a Vomero domb ormán a citadella, politikai foglyok börtöne. 1604-ben Campanella bencés filozófus raboskodott itt. Az ő tanításai alapján hozták létre a jezsuiták Dél-Amerikában a redukciókat.

                Sétáltunk a belvárosban, meglátogattuk Aquinói Tamás halálának helyét, egy jezsuita templomot, egy veszprémi püspök sírhelyét.

                Dél után kivitt minket a busz a Nápoly szomszédságában fekvő Pousoli, (vagy Pozzuoli) városrészbe. A helység a Sulfatara alatt, a tengerparton terül el, fürdőváros és zarándokhely. Itt a hegyen vulkáni iszap fortyog, magma melegíti, kéngőz szivárog elő, dobbantásra a föld tompán kong. Már a rómaiak itteni fürdőéletére is vannak emlékeink.

Visszatérve az elpusztult városból, Nápolyon túl a Pousoli, (vagy Pozzuoli) városrészbe utaztunk. A helység a Sulfatara alatt, a tengerparton terül el, fürdőváros és zarándokhely. Itt a hegyen vulkáni iszap fortyog, magma melegíti, kéngőz szivárog elő, dobbantásra a föld tompán kong. Már a rómaiak itteni fürdőéletére is vannak emlékek. Amfiteátruma  147x117 méteres, igen jó állapotban van. 40e néző befogadására volt alkalmas, vízijátékokat is rendeztek benne. Januáriusz (Gennaro) vértanúhalálának emlékhelye. Az ítélet után vadállatok elé vetették, de azok nem bántották. Ezután lefejezték a Solfataránál. Emlékét a városkában szentély, kápolnával (574) őrzi. Itt látható golyóálló üveg és páncélajtó mögött a kivégzés köve, rajta vérnyomokkal, ahol is a vér színe megélénkül a vércsoda időpontjaiban.

                Amfiteátruma  147x117 méteres, igen jó állapotban van. 40e néző befogadására volt alkalmas, vízijátékokat is rendeztek benne. Januáriusz (Gennaro) vértanúhalálának emlékhelye. Az ítélet után vadállatok elé vetették, de azok nem bántották. Ezután lefejezték a Solfataránál. Emlékét a városkában szentély, kápolnával (574) őrzi. Itt látható golyóálló üveg és páncélajtó mögött a kivégzés köve, rajta vérnyomokkal, ahol is a vér színe megélénkül a vércsoda időpontjaiban. Misét mutatott be vezető atyánk a templomban. Az ünnep alkalmából óriási készülődés volt, estére népünnepélyt készítettek elő. (Pousoli leírása.)

                ½ 7-re értünk vissza a szállásunkra, kis pihenés, vacsora és TV nézés után ½ 10-kor már aludtunk is.

szept. 20.

                Utunk folytatódott. ½ 6-kor keltünk, ½ 7-kor volt reggeli és már 7-kor indultunk is a Vezúvra. Nápolyban nehezen tudtunk közlekedni, óriási zsúfoltság volt, ráadásul útközben a városról is szerettünk volna képet kapni. A tengerparthoz közel haladtunk, és partmenti településeken vezetett keresztül az út. Ezekben a helyiségekben korallfeldolgozásból és idegenforgalomból élnek az emberek. ¾9-re megérkeztünk a Vezúvhoz. Már innen is csodálatos kilátás nyílt a tengerre, Nápolyra, a part menti településekre és Herkuláneumra. Megnéztük a tűzhányót kétórás kirándulással. (A Vezuv látogatása.)

                11-kor már indultunk is tovább a busszal. Hosszú kerülővel, másfél óra alatt jutottunk el Pompeibe. Megnéztük a Pompei bazilikát, majd az ásatásokat. 79. aug. 24-én tört ki katasztrofális mértékben a Vezúv. Ekkor 6 méter vastag hamutakaró fedte be a várost. 1860 után tervszerű feltárás indult a város kiszabadítására. Elképesztően nagy munka ennek a hatalmas hamutömegnek az eltávolítása. Száznegyven év után még mindég csak egy kis rész van kiásva. A munka manapság is folytatódik, az utcák végén ott magaslik a meredek partja a vastag takaró rétegnek. (Pompei látogatás leírása.)

                ¾4-kor indultunk tovább. Változatos vidékeken haladtunk, keresztbe vágtunk Itálián. Elég sokat robogtunk sztrádán, majd hegyes-völgyes tájék következett. Nevezetesebb városok voltak: Benevento, Foggia, majd fél nyolc tájban elhaladtunk S. Giovanni Rotondo mellett. Láttuk a kivilágított rendházat és templomot a távolban, de ezen az estén a szállásunkra igyekeztünk először. A hegyeken több mint egy órán át robogtunk szerpentineken, erdei utakon keresztül a tengerparti városkába, Carpiro-ba. A Bellavista szállodában már vártak bennünket a vacsorával. A türelemmel, meg énekszóval viselt hosszú útért, vigasztalásul fehér és vörös bort kaptunk. Kellemes szobáinkban nem kellett altatni bennünket.

szept. 21.

                Reggeli után kocsiba ültünk, és elindultunk Pió atya kolostorát és sírját látogatni. Útközben a földeken hatalmas medvetalp kaktuszuk nőttek, rajtuk tojás-nagyságú sárgásbarna gyümölcsök. Rövid időre megálltunk egy kaktuszcsoport mellett. Kiszálltunk és néhány gyümölcsöt leszedve megkóstoltuk. Nagyon finom csemege volt. San Giovanni Rotondo (részleteket lásd az előző hivatkozásnál) központja és nevezetessége a Kapucinus kolostor. Köré épült a szállodák tömege és a kórházak csoportja. A kolostor látogatottsága rohamosan nő. Kolostorában működött hosszú ideig Pio-atya. A kolostorban kiállítás mutatja be emlékeit: képek életéből, szobája, gyóntatószéke, misefelszerelése, véres kendője. Az oratóriumba látható az a kereszt, ami előtt ülve a stigmákat elnyerte és padja, állandó imádságos helye. Lenn az oratórium alatt üvegfalon keresztül látható a kápolna oltára, ahol misézett annak idején Pio atya, itt volt számunkra is szentmise. Ennél az oltárnál szolgálhattam. Amikor bejelentették, hogy magyar mise lesz, igen sok olasz kiment, de sokan benn maradtak és áldoztak is. Tilos volt énekelni, mert a nagytemplomban közben mise volt.

                A kolostor mellett építik a 2000. év katedrálisát. Már csaknem teljesen készen volt, a tervezett befejezés időpontja: 1999. szept. 30. (Pio atya halálának évfordulója.) A templomnak 10ezer fő a befogadóképessége. Előtte 30ezer zarándok a templomtéren vehet részt a szertartásokban.

                Zuhogott az eső. Egy ideig Pio atya sírjánál imádkoztunk. Az eső dacára végigjártuk a keresztutat, ami a kolostor másik oldalán a hegyoldalban van kiképezve. Kanyargós, hosszú, kövezett úton halad az ember stációtól stációig. A szerpentint a közepén hosszú lépcsősor keresztezi ezen lehet lejönni a kálvária végétől. Érdekesség, hogy az ötödik állomás cirenei Simonja Pio atyáról van mintázva. (Rotondói látogatásunk részletei.)

                Mire eljött a Lorettóba indulás ideje, az eső is elállt. ½1-kor elindultunk, és az Adria partján haladva Pescara, Rosetto di Abruzzi, Porto d’Ascoli közelében haladtunk az autópályán. A fürdőhelyekből, strandokból és városkákból nem sokat láttunk. A nap már lemenőben volt, amikor beérkeztünk Loretoba.  Kis városkában találtuk magunkat, egy tatarozás alatt álló árvaház volt a szállásunk. Elrendeződtünk, majd esti sétára indultunk a környéken. Nem sok látnivalót találtunk. Önkiszolgálós vacsorát kaptunk: kemény buci, hideg vegyes saláta, forrázott spenótnak tűnő zöldség (talán „hínár”?) volt nagy tállal. Nagyon íztelen volt, de sót nem tudtak adni. Valahonnan hozták ezt a hideg élelmet. Látszott, hogy még nem voltak felkészülve a vendégek fogadására.

szept. 22.

                ½ 7-kor indultunk reggelizni, majd az ágyneműt lehúztuk, leadtuk és mentünk fel a várba misére.

                Loreto híres búcsújáróhely. A Palazzo Apostolico-val, szemben az épületek közé szorítva a Santuario della S. Casa. A kupola alatt, benn a bazilikában ott áll Szűz Mária háza. Hatalmas sekrestyében készültünk fel a misére, zegzugos folyosókon jutottunk a kegytemplomba, magába a legenda közepébe. A tér oldalán van a Museo di S.Casa, ahol Lorenzo Lotto (1480-1556) festményei láthatók. Van itt nagy gobelin-gyűjtemény, és gyógyszertári fajanszedény gyűjtemény. Kis séta és nézelődés után kimentünk a palota árkádja alatt a bástya mellvédjére, ahonnan ismét élveztük a gyönyörű kilátást a környékre. Még egy búcsúpillantást küldtünk XXIII János bronz szobrára, beszálltunk és máris irány tovább. (Loreto részletes bemutatása itt.)

                San Marino volt következő úti célunk. 60 négyzetkilométernyi területen van az a 9 település, ami a miniállamhoz tartozik. Ezek bájos hegyek oldalában és lábánál terülnek el. A várost gondosan végig néztük, sok-sok látnivalóval gazdagodtunk.

               Szétoszlottunk, én a három csúcs várkastélyainak felderítését terveztem. Egyedül vágtam neki a kemény feladatnak. A társaság egy része vásárolni indult, sokan a busz közelében pihentek meg.. Volt eltévedés is az egyforma utcácskák és parkolók szövevényében. A sok látnivaló miatt nehezen gyűlt össze a szétszóródott társaság. Még rám is várni kellett kb. 6 percet, úgy lekötött a Dómban és a ferences templomban végzett áhítat, hogy a távolságot rosszul mértem fel. A pontosan kiszámított gyülekező időpontjára Zsó, a feleségem fagylaltot vásárolt, ám az olvadozott már, mire megérkeztem, és a fél fagylaltot el is kellett nyalnia. (San Marino beszámolója.)

                San Marinot 16 óra 18 perckor hagytuk el. Imával, énekkel telt az időnk. Rimini, mellett haladva láttuk a Ponte di Tiberio, 2000 éves hidat, Cesena mellett a Malatesta várat a 15. századból, Forlinál a Rocca di Ravaldino vár vaskos tornyát, amit 1499-ben  Caterina Sforza védett. Ravenna látképében láttuk távolról az ortodox baptisteriumot a kupolával. Ott ariánus keresztelőkápolna található. Sajnos nem láttuk Teodorik sírját (az tízszögletű zömök épület 33 méter kerületű. monolit zárókővel van lefedve. Ennek súlya 300 tonna! Hogy hogyan szállították ide?). Faenza a 12 századtól fajansz-művészetéről híres. Ravena, Imola, Bologna, Ferrara, Padova, majd Velence mellett haladtunk. Negyed tíz tájban a Rómáról vásárolt videó kazettát néztük meg, megállapítva, hogy jó vásárt csináltunk a beszerzésével. A buszon ezután próbáltunk aludni, több-kevesebb sikerrel.

Tartalomjegyzékhez  <<<  Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső