Rieth József: Útiemlékek

Lourdesi utunk 2001-ben

2001.június 25-július 6.

             Nagy örömmel és várakozással készültünk erre az útra. Számunkra ez az év a Máriával való találkozások sorozata. Húsvétkor volt Zsuzsó Gergővel Medugorjéban, most pedig majd a Lourdes-i és a Fatimai jelenések helye következik, ahol sok kegyelem és a Szűzanya Szeplőtelen Szívének oltalma vár.

            Már előző este le lehetett vinnünk a csomagokat a templom keresztelő kápolnájába, így reggel csak az ennivaló és a buszba felviendő csomagjaink maradtak. Ez nagy könnyebbség volt mindannyiunk számára, reggel kisebb volt a cipekedés.

2001. jún. 25. ----- hétfő ---------------- 1. nap

            3/4 6-kor a templomnál gyülekeztünk, de a busz jó fél órányit késett. A Rózsák terén kerestek ugyanis minket, és ráadásul nem is azt az idegenvezetőt küldték, akit Fekete Ági kért. A busz is más típusú volt, mint amire készültünk, így az előre kiosztott helyszámaink nem egyeztek. Emiatt kissé zűrös volt az elhelyezkedés, többen máshova kerültek, mint azt Ági tervezte. Végül minden megoldódott és 6 óra 55 perckor, csaknem egy órás késéssel nekivágtunk hosszú zarándokutunknak.

            Gépkocsivezetőink: Farkas János és Füstös Csaba voltak. Idegenvezetőnk: Vicsorné Kovács Adrienn, lelki vezetőnk: Lambert Zoltán atya.

            Reggeli imával kezdtük az utat. Körmend környékén Adrien elmondta, hogy öt országon fogunk keresztül haladni és kb. 8-10 ezer kilométert teszünk meg. Családként, testvérként utazunk, egymáshoz alkalmazkodva és segítve egymást, 47-en. Lelki élmények megszerzéséért megyünk, és benyomásokat fogunk szerezni az egyes helyekről. Hosszú lesz az út, de négyóránként meg fogunk állni. Azért biztosan itt-ott elzsibbadunk, elfáradunk, mert felbomlik a mindennapi életünk. Kérte, hogy gyakoroljunk mindég türelmet, önmérsékletet, szeretetet.

            Útközben, a határ előtt egyébként nem volt idegenvezetés, ezért csendes beszélgetés, eszegetés, szundikálás folyt a buszban. Gondolatban Bándnál megemlékeztem magamban, hogy ez a köztársasági elnöknek, Mádl Ferencnek a szülőfaluja. Somlóhegynél hasonlóképen arról, hogy itt van Antal József szülőfaluja.

            Körmenden a Szent Erzsébet plébániá Gyürki László atya misét engedélyezett. Az egykori volt majori kántor-helyettesünkkel találkoztunk a plébánia udvarán. Kitörő örömmel fogadott minket, sőt a misén buzgón orgonált is nekünk. A templomot is ő nyitotta-zárta. Az őrangyalok segítségét kértük, és Szent Mihály arkangyal védelmét.

            Szentgothárd mellett imádkoztam magamban, megemlékezve Brenner József atyáról, aki vértanúhalált szenvedett a kommunistáktól. Ott is van eltemetve, jelenleg folyik a szentté- avatási eljárása.

            Rábafüzesnél a "sengeni határon", begyűjtötték útleveleinket, és háromnegyed órát foglalkoztak azokkal. Adatainkat számítógéppel ellenőrizték. Különösen sok gondjuk volt az egyik útitársunk feleségével, aki a Fülöp-szigetekről származik, és jelenleg Németországban él. Egy teljes órát álltunk, egy órakor végre elindulhattunk Ausztriában. Az osztrák utakon egyenletes sebességgel haladtunk, minden esemény nélkül. Érdekes ismertetést hallottunk az ország földrajzáról, történelméről, foglalkozások megoszlásáról, zenészeiről és népességéről. Közben néztük a szép elsuhanó tájat, majd elmondtuk az örvendetes rózsafüzért. A titkok előtt Zoltán atya elgondolkodtató elmélkedést mondott, majd minden tizednél más-más utastársunk volt az előimádkozó.

            Ezután Adrien érdekességeket mesélt Ausztria volt főúri családjairól, nevezetes konyhaművészetéről: elmondta például, hogy a bécsi szelet pontosan 22 cm kell hogy legyen; hogy fánkot Kugel Cili készített először; hogy II. Ferdinánd gombócevő ember volt, még a várból is kiszökött ezért a finomságért; hogy Metternich szakácstanonca készítette az első Zaher-tortát (csoki torta baracklekvárral), az ő fia cukrász lett és az opera mögött van a Zaher-cukrászda. Felesége minden terítőbe belehímezte a vendégek nevét, Rudolf herceg neve is megtalálható, többször is volt ott. Ferenc József konzervativ volt, nem ment el ebbe a cukrászdába. A császárnak volt már autója, de inkább lovagolt. Ismerte a telefont is. Mindig katonaruhában járt, és ha meglátogatott egy osztrák tartomány, akkor annak a katonai viseletét vette fel. Sziszi csináltatta az első fürdőszobákat, de a császárnak csak mosdótála volt.

            Lassan Karintiába értünk, és a csodálatos Wörti-See mellett robogtunk el. Nagyon hideg a vize, nem nagyon alkalmas fürdésre. A Fehér-tó a hegyek között található 930 m magasan. Tíz perccel 17 óra után elértük az osztrák-olasz határállomást, itt már a határnak semmi nyoma sincs. (Egy hónappal később ideiglenesen itt is visszaállították a szigorú határellenőrzést, mert a külügyminiszterek Genovában üléseztek, és féltek a globalizáció ellen tiltakozóktól. Ennek ellenére bejutottak Olaszországba tiltakozók, és valóságos csatatérré változott a nyugodt kikötőváros. Halálos áldozat is volt, és a rendőrségnél is leváltások történtek.)

            Közben valakinek eszébe jutott, hogy ezen a napon van a medugorjei jelenések 20. évfordulója és ebből az alkalomból Máriaremetén ünnepi köszöntést tartanak. Ebbe mi is bekapcsolódtunk a dicsőséges rózsafüzérrel.

            Olaszországban, ereszkedve az autópályán, a Fella folyó széles medre kísért minket Gemonáig. Mindég elgondolkoztat ez a világos kövekkel bélelt hatalmas, hosszú teknő. Híradófelvételek alapján mindég elképzelem azt az őrjöngő tajtékzást, amit felhőszakadás, vagy gyors olvadás után rendez itt a lezúduló víztömeg. Tolmezzo után már síkságon robogtunk, itt csatornák viszik a földekre a vizet.

            19.40-kor Padova előtt letértünk az autópályáról. Hosszan kerestük szállásunkat. Közben kisvárosokon, villanegyedeken mentünk keresztül. Türelempróbáló kiadós tekergés után a végül a külvárosban megtaláltuk, kilenc óra után értük el célunkat, a Hotel Delfinót, a Via Eugena Treponti 3 szám alatt. [A13,14] Háromszintes kis panzió, 3-4 ágyas szobákkal. Fákkal, meg többnyire emeletes, villaszerű épületekkel volt tele a környék. Nagyon fáradtak voltunk, gyorsan vacsoráztunk, zuhanyozás és lefekvés következett.

2001. jún. 26.----- kedd --------------- 2. nap.

            Reggel 6 órakor keltünk, mert az úti csomagot is el kellett készíteni. Az ablakon fákra, néhány kis villára, a közelben párába burkolódzó meredek hegyre láttunk ki. 8 órakor volt közös reggeli, és már útra is keltünk Padovába.

            Délben indultunk tovább. A sztrádára rátérve, az Autogril parkolójában kellemes gondolatokkal eltelve néztünk a pillanatra feltűnő kis Sztráda-kápolnára, ahol Bolberitz atyával volt szentmisénk annakidején. Utaztunk tovább Lourdes felé. 17.12-kor értük el a tengert, Genovát, a Genovai-öblöt.

            Ventimilian az olasz-francia határállomás. Az egyik alagút közepén volt az olasz-francia határ, így észre sem vettük, hogy már Franciaországban járunk. Semmi sem jelzi, csak a falon állítólag egy tábla. Mi a gyorsan haladó buszból nem láttuk… Alagutak, vörös sziklák, Sz. Lajos hídja, a határ... Este hét óra előtt néhány perccel már Franciaországban jártunk…

            Már sötétedett, amikor eltávolodtunk a tengerparttól, mert feljebb mentünk. Elénekeltük a Lourdes-i éneket, majd a fájdalmas rózsafüzért mondtuk el, végül megnéztünk videón egy Lourdesról szóló filmet (nekünk is ez van meg).

            Eltávolodtunk a parttól, az Argens folyó mentén utaztunk tovább egy darabig.

            Toulon (458) hadikikötője a távolban látható. Marseille (450) messze délen van. Fél tízkor már kezdtünk elaludni, buszon alvás volt Avignonig az éjszaka főprogramja.

2001. jún. 27.-----szerda --------------------3. nap

            Avignonban éjszakai városnézés szerepelt az útitervben. Lourdestől 10 kilométerre repülőtér fogadja a bérelt járatokkal érkező zarándokokat. Hamarosan már meg is érkeztünk Lourdes-ba, utunk célállomásába. Eső mosta a buszt. 7 órakor érkeztünk Lourdes-ba.

Jún. 29. ----- péntek ------------- 5. nap

            Reggeli után buszra ültünk és 9.48-kor elindultunk Spanyolország felé. A forgalom meglehetősen nagy volt, majd nagy dugó következett. Hosszú araszolás után már dél is elmúlt, amikor elértük Biaritzot (= baszk nyelven: "Két szirt"). Szép kertvárost találtunk: luxusszállók sora, meg kastélyszerű paloták alkotják a városkát. Az egyik kanyarnál megpillantottuk az Óceánt. Haragos volt, de gyönyörű kék. Ez a város az 1800-as években jött divatba és a "fürdőhelyek királyává és a királyok fürdőhelyévé" nevezték ki. Nehezen találtunk megfelelő tengerparti parkoló helyet: a Szűz sziklájánál, a baszk partrészen.

            A Pireneusok lejtői sziklák sorával érnek az óceán vizébe. A fövényes és fürdésre alkalmas partrészt sziklák választják el. A város teraszosan helyezkedik el és csodálatos kilátás nyílik a Baszk öbölre. Itt látható Franciaország legszebb akváriuma, a tengeri tudományos központban. Kaptunk egy órát, hogy fotózzunk, gyönyörködjünk esetleg fürödjünk. Élveztük a tenger megtörő hullámait, a csodálatos sziklákat, a szép partszakaszt. [A29-E] Zsuzsó csak térdig ment a vízbe, mert félt, hogy nincs ahol lezuhanyozza a sós vizet. Kagylókat és szép köveket gyűjtött a gyerekeknek, a csoporttársaknak. Bella ügyesebb volt, mert talált egy ingyenes strandot zuhannyal és úszott egyet. Így is nagyon jó volt a csapkodó hullámok közé bemenni és a puha homokon taposni.

            A francia-spanyolt határt 14.12-kor léptük át minden formaság nélkül. Csak a 12 csillagos zászló társaságában a két ország zászlaja és a felirat jelezte a határt. Következő állomásunk San Sebastian volt. Ez Spanyolország északi tengerpartjának legkeletibb csücskében épült híres fürdőhely. 130 ezer lakosú nagyváros. Valamikor a kis halász-földműves település, Izurum állt a város helyén. 1200 körül említik először. A XVI. században a városkát erődítmények övezik. A napóleoni háborúk idején 1813-ban a város elpusztul. Az óvárost 1816-ban kezdik újjáépíteni. Az újvárost pedig 1863-ban. Ekkor lebontják a régi városfalakat és modern városrészek épülnek. 1764-ben épült a háromhajós rokokó templom, a Santa Maria.

            Itt álltunk meg. Kiszálltunk és sétára indultunk. A város legrégibb temploma a San Vincente 1507-ben épült és túlélte az 1813-as tűzvészt. A városban mesterségesen szabott utcarend van: párhuzamosan, sakktáblaszerűen haladnak az utak. A házakon kovácsoltvas erkélyek láthatók, mégpedig ahány ablak, annyi erkély. Nagyon szép, mindenkinek nagyon tetszett. A Katedrális neogót és 1890-93-ig épült. Visszaszállva hamarosan elértük a várost. A nagy forgalmú utcákon végig araszoltunk. Megnéztük a Jó Pásztor katedrálist, sajnos csak autóbuszról, mivel délben minden bezár.

            Bilbaó után hegyek közt haladtunk, fenyőerdőkben, időnként bányákat láttunk. Ezután fennsíkszerű vidék következett, szakadékokkal, omladékokkal, kapaszkodó cserjésekkel. Miranda de Ebro után nagy síkságon (tulajdonképpen medencében) robogtunk, körben a távolban hegyek látszottak erdővel borítva. Nagy távolságban nincs ház, mindenfelé érett gabona táblák, csak egy helyen láttuk, hogy arattak. Ez Spanyolország középső, fennsíkszerű része, bár a 6-800 méteres magasságot az ember nem érzékeli. Lassan ránk esteledett, mi pedig csak szorgalmasan róttuk a kilométereket.

 Jún. 30. ----- szombat ----------- 6. nap

            Salamancába érkezve 22.47-től 1.20-ig sétáltunk a városban. Indultunk Portugália felé.

            A spanyol portugál határt állítólag 2.45-kor léptük át, de ekkor a társaság már mélyen aludt. Leiriában hét óra táján rövid pihenőt tartottunk egy töltőállomáson, majd 7.50-kor megérkeztünk Fatimába a szállodánkhoz.

Júl. 1. ----- vasárnap ------------- 7. nap

 Júl. 2. ----- hétfő ------------------ 8. nap

            Berakodtunk az autóbuszba, majd reggeliztünk fél nyolckor. Fél óra múltán már el is indultunk Fatimából Coimbra irányában. Fenyőerdők közt haladtunk, itt-ott házcsoportot láttunk, később hegyes-völgyes vidékre érkeztünk. Fél tízre megérkeztünk Coimbrába.

            Másfél órás nézelődés után elindultunk Spanyolország felé. GUARDA volt következő állomásunk. Portugália legmagasabban fekvő városa, a környező vidék központja. Száraz, kellemesen hűvös település. A városkapu és a városfal részben még ma is látható. A város legjelentősebb műemléke a katedrális, melynek építését 1390-ben kezdték el, de befejezni csak kétszáz év múlva tudták. A gránittalpon álló gótikus épület hiányzó csúcstornya ellenére rideg hangulatot áraszt.

            Penacura után a rio Montgraf folyó mentén haladtunk, majd egy víztározót érintettünk. Mangualde után ritkás erdők, majd cserjés bozót, köves dimb-domb következett. Ezután kősivatagban találtuk magunkat: hatalmas legömbölyített kövek álltak szanaszét, sokszor egymáson, mint az ingókövek, vagy babakövek. [C35] Kopár, sziklás, köves vidéket látunk. Az egész világon nincs annyi szürke kő, mint itt. Nem is tudjuk elképzelni, mit lehet itt termelni. Szép, de elszomorító látvány volt.

            A portugál-spanyol határt átlépve 13.40-kor, óráinkat gyorsan visszaállítottuk a mi zónaidőnkre. Palás kövek voltak az út mellett, a mezőkön földművelés volt, mindenütt földek, vagy legeltetés. Később bikatenyészeteket láttunk, itt a bikaviadalokra olyan bikákat tenyésztenek, amelyek nem találkoznak emberrel. A tápot is lóról kapják.

            Az idegenvezetőnk elmondta a bikaviadalok stílusait, szereplőit. A bika színvak, csak a mozgás ingerli. A spanyolok a bika kimúlásáig vívnak az arénában, a spanyolok és portugálok csak az elgyengüléséig. Ketten, a matadorok fárasztják először a bikát, kis lándzsákat szúrnak rituális mozdulatokkal a gerincébe. A pikador lóról, lándzsával fárasztja tovább. Ezután jön a torreádor, aki 90 centiméteres karddal adja meg a kegyelemdöfést az állatnak.

            Salamancában láttuk messziről a katedrálist, a római kori hidat. Gabonatáblák közt haladtunk, amikor eső kapott el bennünket, nem volt erős, és nem volt hosszú. Learatott gabonatáblák, majd hatalmas területen olajfa ültetvények következtek, majd a semmi, pontosabban kősivatag.

            Avilla előtt 17.21.kor pihenőt tartottunk egy benzinkútnál. Szemben álltunk a várossal, ráláttunk és fényképeztünk. Majd városnézésre a város kapujához álltunk. [C36-37]

            18.50-kor indultunk tovább. A hegyeken hosszú sorban szélerőmű lapátkerekeit láttuk forogni. Nem volt esztétikailag csúnya, nem tudom, miért harcol sok szakértő ellene. Egyesek szerint még az uralkodó széljárást is megzavarja. Látva az elszórt telepítésüket és a távvezetékek oszlopainál nem nagyobb felületüket, én ezt az egész nagy vitát mondvacsináltnak érzem.

Durr-defektet kaptunk. Ügyes soffőreink 40 perc alatt kereket cseréltek és már mentünk is tovább Madrid felé szállásunkra. Igen érdekes szállásunk volt: Forma 1 nevű panziólánc tagja.

            Madrid előtt, az autópálya végén az autóbusz első kereke durr-defektet kapott. Ki kellett szállnunk az országúton a buszból, de a gépkocsivezetők gyorsan, negyven perc alatt kicserélték. Madridban 21.16-kor értük el a körgyűrűt. F1-szállóban voltunk elszállásolva, minden automatizált. Minden szobának van egy kódszáma amivel a panzióba és a szobájába is be tud menni. A kódszám egy hatjegyű szám. Mindenki többször is kipróbálta, mire biztonsággal nyitni tudta az ajtóját. Három-ágyasak a szobák; egy emeletes- és egy franciaágy van bennük. A szoba sarkában mosdó van, a másik sarokban asztal, és egyetlen egy szék. Zuhanyozó és a WC a folyosón van. Azok is automatizáltak: a WC felállásra öblít, belépésre a szellőztető indul. A zuhanyozó folyékony szappant csurgat a kézbe, beállásra megindul a víz, előtérben automatikusan légzuhany szárít. Szemnek kellemes színű, de kissé falanszterszerű a mindenütt műanyag felület. Meglehetősen fáradtak voltunk és 1/2 11-kor lefeküdtünk.

Júl. 3. ----- kedd ------------------- 9. nap

            Ébresztő ½ 7-kor volt, reggeli ½ 8-kor az épület előterében kis asztalokhoz ültünk a magunk választotta ital és ennivalóval. (svédasztal szerűen) Kicsi volt a térség, várakozni kellett egymásra, míg ürült hely. 8óra 28 perckor elindultunk Madrid felé. A körgyűrűn közelítettük meg a fővárost. Hamarosan meg is érkeztünk és a "dugó" miatt gyalog mentünk a várost megnézni.

            Madridot elhagyva, hamarosan déli pihenőt tartottunk. Homokkő dombok következtek, a dombok mint homokhalmok, természetes rézsűszöggel döftek az égbe. Sok helyen a partoldal a szél és fagy által kikészítve hatalmas ereszekkel mered ki a partoldalból. Útközben találtunk egy szupermarkettet, ahol enni-innivalót vásároltunk.

            Torijánál olajfaligeteket láttunk. Alcolea del Pinar után a fennsíkon az utat, amin haladtunk, oldalról itt is, ott is mély, a Grand Canyonra emlékeztető meredek völgyek érintették. A völgyekben időnként utakat, vasúti síneket pillantottunk meg. A dombok lábánál, a hegyek völgyeiben omlások, üledékek terülnek el, ezek érdekes piskóta alakzatban fel vannak szántva, és gabonával vannak bevetve.

            A 650 m tengerszínt feletti magasságon épült Madrid után lassan ereszkedtünk a tengerparton fekvő Katalónia fővárosához. Előbb átkeltünk egy hegyek között húzódó széles medencén (Meseta). A holdbéli kietlen kősivatag, szinte végtelennek tűnő tájon vezetett az autópálya. A hőmérő 38 C°- ot mutatott, de bent a buszban is rekkenő hőséget éreztünk. A légkondicionáló berendezés sem bírta legyűrni a kinti hőséget  32 fok alá. Igyekeztünk gyorsan elhagyni ezt az érdekes vörös sivatagot. Csak néhol volt fásított, művelt terület.

            Montvenga környékén a kopár hegyek réteges homokból állnak. Alhama de Aragonnál kopár hegyek alatt zöld táj terpeszkedik, az öntözés teszi lehetővé, Calatayudnál az út menti fehér hegyek, rétegesen valami tündöklően csillogó csillámot tartalmazhatnak. La Muelánál a hegyek tetején ismét szélerőmű csoportot láttunk Zaragóza után az út menti benzinkút parkolójában pihenőt tartottunk.

            Fraga környékén megint homokdombok következtek gyér zuzmótelepekkel meghintve. 17.28-kor hatalmas tábla és az utat áthidaló betonív mutatta, hogy átléptük a Greenwichi délkört. Ezután már a síkságot kissé zöldes növényzet színezte.

            Lleida 48.o.113 ezres lélekszámú tartományi főváros. Ibérek alapították. Várszerű katedrális állt a hegyen, 1278-ban épült.

            Barcelonát és a szállásunkat, az F1 szállót 20.31-kor értük el. Gyors kipakolás után négy órás városnézésre indultunk.

            Sokáig sétáltunk a város utcáin a kellemes időben, aztán hazamentünk, mert másnap Montserrat megtekintése volt a terv.

Júl 4.-----szerda---------------10. nap

             Ma portugáliai Szent Erzsébet ünnepe van. 9,15-kor indultunk el, sok tévelygés után jutottunk el Montserratba.

            Sietnünk kellett, mert ma este még a francia szállást el kellett érnünk. Gyorsan vásároltunk képeket, ennivalót és már várt is a busz indulásra készen.13.28-kor elindultunk hazafelé. Granollersnél (4.43) a hegytetőn obeliszk szerűség, a faluban kimagasló templom látszott. Az úttól balra Serra de Montseny helységnél, a hegyen hatalmas épülettömb volt látható kupolával.

            A spanyol-francia (16.21) határ mindkét oldalán hatalmas római kori kőoszlopok állnak az út két oldalán.

            Franciaország. 16 óra 20-kor értünk Franciaországba. Perpignan, majd Salses után cserjés, dimbes-dombos vidék következik. Az út mellett több helyen találunk a tengertől elhódított tavat, vagy zsombékos területet. A tenger elrekesztésével, kiszárításával szélesítik a partvidéket. Pityergő eső kap el minket pár percre, majd hamarosan pihenőt tartottunk egy parkolóban. Gyors tempóban mentünk Toulon felé, de így is csak 22.03-ra értük el az F1 szállót. Szállásunk a korábbiakkal teljesen megegyezett, azzal a különbséggel, hogy a szobánkban a konnektorban nem volt feszültség.

Júl. 5. ----- csütörtök ------------ 11. nap

            Reggel arra ébredt Zsuzsó, hogy nem tudunk villanyt csiholni, így nem tudtam borotválkozni. Egyetlen konnektorunkban sem volt áram. Elmentem a recepcióra szólni, mire egy "csinibaba" berobogott a szobánkba. Első megdöbbenésében, hogy nőt lát az ágyban, egy utánozhatatlan "Aouch"-döbbenettel torpant meg, majd "Bon jour!" felkiáltással (nem zavarta, hogy Zsuzsó fekszik az ágyban), megállapította, hogy tényleg nincs villany és elrobogott. Amilyen gyorsan jött, úgy libegett ki a tűsarkú cipőin. Később közölte, hogy a folyosón – 20 cm-re a padlótól – van egy konnektor, próbálja azt meg, esetleg hasalva borotválkozzon meg. Miután teljesen felébresztettük Zsuzsót, jót derültünk az ötletein – felajánlott ugyanis egy kést is borotválkozás céljára (humorát honorálandó, meggyőztem, hogy tulajdonképpen egy öngyújtóval is hatékonyan le lehetne pörkölni a felesleget a képemről, ezen harsányan nevettünk) – majd összecsomagoltunk. Végül bekopogva Zoltán atyához, ott végeztem el a szőrtelenítést. [D17,18] Megreggeliztünk és Toulonból 8.49-kor indultunk el. Reggeli imát és a tized rózsafüzért elmondtuk a buszon, majd hamarosan a francia Riviéra egyik fürdővárosába érkeztünk. Cannes-ban megálltunk (10.38-12.15) a tengerparton

1/4 3-kor már indultunk tovább.

            Továbbhaladva Nizzát néztük meg.

            Visszaszállva egy bevásárlóközpontnál álltunk meg, majd tankoltunk. Ezután a tengerparton sétakocsiztunk egészen San Remoig. Kedves pilótáink még hosszan buszoztak velünk a csodálatos tengerparton, hogy így élvezhessük a hullámzó tenger, a vitorlás hajók és az egymást követő fürdőhelyek látványát. [D26,28] Az olasz-francia határt 18.15-kor léptük át. még hosszan követtük a tengerpartot és csak a sötétedés felé tértünk át az autópályára. Este, sötétedés után vetítettünk Montserrátról és a mi Fatima-filmünket is, majd aludni tértünk a buszban. Most már folyamatosan tartottunk hazafelé, pihenőt kétszer tartottunk, alvással próbáltuk elfoglalni magunkat.

Júl. 6.-----péntek--------------12. nap

            Már Ausztria határán ébredtünk, Villachban. Egy kis pihenőre, mosdásra megálltunk, ettünk is és öröm-szomorúan vettük tudomásul, hogy véget ért ez a szép, kegyelmekkel teli út.

             Pihenőt a magyar határ közelében tartottunk, az osztrák magyar határt 8.56-9.09 közt léptük át, minden különösebb formaság nélkül. Budapest előtt még kértek egyesek egy pihenőt és 1/2 3-ra értünk a Városmajorba, ahol Zoltán atya hálaadó szentmiséjén vettünk részt, megköszönve Istennek és angyalainknak, hogy vigyáztak ránk, minden baj nélkül  hazaértünk. Mindenki annyira boldog volt!!!

ÚTITÁRSAINK:

Almásy János

Boemelburg Lajos

Boemelburg Lajosné

Brúder László

Bruder, Lenie Barraga

Csősz-Tóth József

Csősz-Tóth Józsefné

Dupcsák Magdolna

Falusi Józsefné

Falusi Mária

Fejes Erzsébet

Fekete Ágnes

Fekete Ferencné

Jakusovszky Lajosné

Kamocsay Erzsébet

Karnausz Terézia

Kauffmann Mária

Kisházi Anna

Kocsis Rita

Koltay Tiborné

Kovács Jánosné

Ládonyi László

Lakatos Margit

Lambert Zoltán

Léderer Tamás

Marosinecz Béláné

Mihályi Lászlóné, dr

Musitsné Atlasz Ágnes

Nagy Lászlóné

Nerhaft Ferencné

Niederkirchner Ferenc

Niederkirchner Ferencné

Pál Sándorné

Péterfy Éva

Rieth József

Rieth Józsefné

Schanda Pálné

Szabó Emilné

Szegi Tünde

Szilasi Katalin

Újvári Magdolna

Várkonyi Lajos

Várkonyi Lajosné

Verőczei Péterné