Rieth József: Útiemlékek

Római látogatásunk 1992 - Turista látogatásunk, 1. rész

 

Tartalomjegyzékhez  <<<  Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső     

Rómáról általánosságban     

Rómában több alkalommal megfordultunk. 1992. július 23-tól augusztus 1-ig turistaként jártunk itt. Alapos előkészület után, részletes útiprogrammal vágtunk neki a nagy vállalkozásnak. (Előkészületek, 1-2. nap: utazás, Szent István ház) -- Másik alkalommal 1998-ban hitoktató-zarándoklatunk során Róma lelki értékeivel ismerkedtünk.

Előkészület - Forum Romanum - Vatikán - Városnézés - Búcsúzás

 

ELŐKÉSZÜLET

 

Másodszor megyünk Rómába, most azonban nem mint vezetettek, hanem szabad ország szabad utazóiként, teljesen a magunk beosztása szerint, vállalva minden kockázatot. Senki sem fog minket potenciális disszidensnek nézni. Csupán a pénztárcánk vékonysága az, ami emlékeztet majd arra, honnan jöttünk, és hova kell visszamenekülnünk, ha még az a kevés is kifogy.

 

Az utazás elhatározása után hosszú, alapos előkészítésbe kezdtünk. Sorra kérdeztük Zsuzsó Sioni ismeretségeit, végignéztük a legkülönbözőbb utazási irodák program ajánlatait, minden ismerőst kifaggattunk. Eljutottunk Zoltán atyához is. Megkérdeztem, milyen tanácsot tudna adni egy római utazáshoz. Nem látszott túl lelkesnek, bár szavai szerint az ő római zarándoklata nagyon jól sikerült. Mindenesetre  kaptam tőle egy "Római Magyar Tájékoztató" című anyagot a legfontosabb római adatokkal; szállásról, tudnivalókról, lehetőségekről. Ajánlotta még, hogy keressük meg Salamon László kapucinus atyát a Fő utcai rendházukban. Salamon atya nemrég tért haza Olaszországból, és a leghitelesebb információkat adhatja nekünk, hiszen sokáig élt Rómában. Felhívtuk Salamon atyát, de elfoglaltságai miatt csak későbbi időpontban tudott volna minket fogadni. Hangjából nem éreztük ki a nagy örömet, hogy segíthet kispénzű turistákon.

 

Ezután nagy elhatározással felhívtuk telefonon a római Szent István Zarándokházat. A tanácsadók Genovéva-nővér nevét ajánlották. A telefonban egy másik  nővér jelentkezett, aki készségesen adott felvilágosítást. Bár március 2. volt, a kért július végi időpontra már csak nagyon szűkösen volt helyük, olyan sok igény lett  már bejelentve. Végül a július 24-31. időtartamra előjegyzett nekünk egy szobát. Ez rövidebb időtartam volt, mint amit előre terveztünk. Rettenetesen soknak találtuk az árat: 54000 líra, plusz 4000 naponta a reggeli. Mindenesetre a dologba belevágtunk, most már csak a tisztességes felkészülés volt hátra. Menetrendeket, árfolyam-táblákat kezdtünk tanulmányozni, jegypénztárakkal tárgyaltunk. A vonatot a drágasága miatt hamarosan elvetettük, végül a VOLÁNBUSZ-nál kötöttünk ki, ahol személyenként 9990 forintért kínálták az utazási lehetőséget, légkondicionált autóbuszokkal. Volt izgalom, ugyanis a jegyre előjegyzést nem fogadtak még el, csak június 26-án lehetett megvásárolni a menetjegyeket. Addig izgulhattunk, hogy szinte az utolsó pillanatban kapunk-e még jegyet... Izgultunk is.

 

A telefonos szobafoglalásban sem bíztunk túlságosan, ezért május elején levélben is kértük a nővéreket, hogy számunkra szobát biztosítsanak. Boldogságunk azután maximálissá vált, amikor május 7-én Aranka nővértől lapot kaptunk: "Vágyukat örömmel teljesítjük. A kért időben tudunk helyet biztosítani. Ételt melegíthet. Audienciára tudunk jegyet szerezni. Természetesen mindezt ellenszolgáltatás nélkül. A szállás napi 27000 L." A furcsa csak az volt, hogy a Pisai-ferdetornyot ábrázoló olasz képeslapot magyar bélyeggel adták fel! (Akkor még nem tudtuk, hogy a nővéreknek rendházuk van Pesten, és rendszeresen utaznak Budapest és Róma között. Biztosan egy Pestre utazó nővér, vagy egy zarándok hozta el a levelet...)

 

1992. július 23. csütörtök, első nap. 

INDULÁS

 

Az Erzsébet térről indultunk 18.08-kor. A gépkocsivezetőink: Győris Lajos, Donka László. Légkondicionált buszunk[i] volt, büfé is, WC is volt benne. Egy kissé hűvös volt a kocsi, amikor indultunk, a légkondicionáló túlhűtött, de hamar megszoktuk az állandó hőmérsékletet. Székesfehérvárt, majd Veszprémet elkerültük, első megállónk Körmend közelében a "Dabronkai csárdánál" volt, 20.17- kor. Nagy tömeg volt a csárdában. Nem találtuk érdekesnek a benn látottakat, inni nem akartunk, inkább sétáltunk az országút mellett. A magyar-osztrák határt 23.10-kor értük el, majd rövid ügyintézés után, minden probléma nélkül robogtunk tovább, és már 2.30-kor elértük az osztrák-olasz határt. Nem tudtunk jól aludni eddig, mert mögöttünk két fiú nagy lármával produkálta magát néhány lánynak. Az utazás lázából csak néhány óra alvásra tellett, hiszen azért a fáradtság időnként el-elnyomott minket.

 

1992. július 24.péntek, második nap.

ODAÚTON

 

Velence felé mentünk. Mestre-ben, Velence egyik szárazföldi városrészében, kora hajnalban kiszállt két utas, még csak derengett. Teljesen kihalt, még alvó városon mentünk keresztül. Bár Velence szárazföldi külvárosa, Mestre a középkorig visszanyúló saját történelemmel és karakterrel bír, virágzását és vagyonát jóval híresebb szomszédjának köszönheti. A hely sajnos Velence tökéletes ellentéte: modern, ipari jellegű és olcsó. Ennek ellenére, jóllehet Velence romantikus csatornáihoz és műemlékeihez nem hasonlítható, Mestre városában is van néhány látnivaló; ilyen például a főtéren, a Piazza Ferrettón található óratorony és a Szent Lőrinc-székesegyház. 

 

Útvonal térkép - Mestre térképe

 

Mestre főtér

 

Nem is vártunk sokáig, csak arra jutott idő, hogy kissé kinyújtózzunk, pár lépésnyire elmenjünk a közeli kirakatig, és már beszállást vezényeltek. Egyre melegedő időben robogtunk tovább: Bologna, Firenze, Róma irányában. 6 órakor megreggeliztünk, a kávénk még meleg volt, termoszunk jól tartotta a feketekávé melegét. Lassan kelt a nap. Jobbról hegyek álltak, tetejükön kis építmények, tornyok, talán várak voltak, vagy valami hasonlók. Monoton robogtunk a sztrádán. Átmentünk a Pó-folyó felett, olyan vidéken, ami Alsó-Gödre emlékeztetett. Sok liget, sok major, időnként egy-egy hidacska, végtelen sora a többnyire kukoricával bevetett földeknek. 7.30-kor megálltunk a sztrádán az Autogrill Po Ovest étterem és bevásárló háznál.

 

Pádua-Bologna útvonal - Bologna környéke - Bologna térképrészlet - Bologna vasútállomása

 

Rövid látogatást tettünk Bolognában. Bolognában az autóbusz-pályaudvarra futottunk be 8.20-ra. Nagy kerülővel mentünk be a városkába a sztrádáról. Maga a város  kisváros jellegű volt, a bevezető út a külső igen csak kopott városrészen vezetett keresztül. A reggeli forgalomban haladva mentünk a város közepébe, ahol az autóbusz-pályaudvaron állandó standja van a VOLÁN buszoknak. Zsóval gyorsan elrohantunk, bankot kerestünk, hogy a márkánkat beváltsuk. A busz-pályaudvar külsô frontján volt is egy bankfiok. Zsó sorba állt, én pedig kiszaladtam a tér végébe, hátha van valami érdekes fotótéma, látványosság[i]. A városka szép volt, de az idô nem engedett nagyobb kirándulást. Megcsodáltam a tér délnyugati oldalán emelkedô park terraszait, szobrait, minderre csupán pillanatok jutottak, és már váltottam is Zsuzsót a sorban. Ö sietett feltartani a buszt, én pedig a soromra vártam. Amikor odaértem, kicsit gyanakodva nézte a hivatalnok a régi bankjegyeinket. Ezek ugyanis még a párizsi utunkból maradtak, és közben a németek kiadtak új pénzeket. Itthon nem cserélték ki, mondván még évekig érvényesek lesznek a régiek. A hivatalnok végül tanácsot kért fônökétôl, de az megnyugtatta, hogy érvényesek még a bankóink. 75000-ért váltották (a HVG szerint az árfolyam 76e.), és boldog örömmel siettem a buszhoz, ami (csak rám várt, majd) pár perc múlva már indult is tovább.

Csodás vidéken haladtunk Firenze felé. Magas hegyek között, hol alagútban, hol viaduktokon száguldottunk. Jól esett a szemnek a sok zöld; fű, fa, bokor, melyekkel borítva vannak az alattunk levő völgyek, vagy a felettünk emelkedő hegyek. Nem annyira szép mint Ausztria, de a délvidéki táj kellemes hangulatot sugárzott. Kellemes volt a légkondicionálás védelme alatt gyönyörködni az elsuhanó tájban, tudva, hogy kívül kezd a meleg elviselhetetlen lenni. ˝ 11-re érkeztünk Firenzébe a Piazza Aduara, a Stazione S. M. Novella mellé. Fél óra pihenőt kaptunk. Mi elhatároztuk, hogy ezt az időt, amennyire lehet, régi emlékeink felelevenítésére próbáljuk felhasználni[ii]. Nagyon rövid volt ez az idő a nézelődésre, már is beszállásra sürgetett.

Firenze térképe - Vasútállomás - Fortezza da Basso - Várfal

 Elindult az autóbuszunk, megkerültük a Fortezza da Basso-t (l. fenn), ami valószínűleg annak idején vár volt. Alig mentünk át a vasúti felüljáró alatt, amikor hátulról belénk jött egy személyautó. Negyven percet vártunk, amíg a rendőrségen intézték az ügyet. A vezetőnk nagy bánatára őt marasztalták el, tekintélyes büntetést szabnak ki rá. Mivel nem tudott olaszul, eleve reménytelen volt a helyzete, de lehet, hogy valóban ő volt a hibás. A buszban nem esett nagy kár, viszont a személyautó csúnyán összetört.

Termini

 Végre elindultunk Róma felé. Unalmas sztrádákon robogtunk, Rómába is külvárosi utcákon mentünk be. ž 4-re érkeztünk be a Termini pályaudvar elé. Nagy izgalommal méregettük az óriási forgalmat. Elkértük a csomagjainkat és belevetettük magunkat a tömegbe. Átmentünk a pályaudvar előtti autóbusz központhoz. Vettünk turista-bérletet, közlekedési térképet. Ez utóbbi némiképp megnyugtatott minket, mert egy jó térképpel az ember legalább tudja, hol veszett el és merre menjen. Később ez a térkép valóban kiváló segítőnk volt. De itt a téren még nem sok biztatást kaptunk, mert senki sem tudott németül, a közlekedésiek pedig eléggé undokul fordítottak nekünk hátat. Megkerestük a 27-es autóbuszt, és az végtelennek tűnő városnézésre vitt minket. Végül megérkeztünk a végállomására, ahonnan a 144-essel eljutottunk a Szt. István házhoz. Nem tudván hol kell leszállni, a házszámokat lestük, emiatt aztán hosszú megállónyit gyalogolhattunk vissza a közvetlenül a megálló után található házhoz.

Szent István ház bejárata, recepciója

 

Idős nővérek igen kedvesen, szinte régi ismerősként fogadtak. Amíg az adminisztráció tartott, nagy meglepetésünkre Schramm  Andi és férje lépett be az előcsarnokba. Itt nyaralnak, ők is a Szent István ház lakói. Ez mindannyiunknak újdonság volt, hisz' Zsuzsó és Andi -- kolléga létére -- sem tudták egymásról az utazás tervét. Hát ilyen kicsi a világ, és még manapság is ennyire magánügy minden Egyházzal kapcsolatos dolog...!

 

A nagy zsúfoltság miatt kicsit körülményesen, de megkaptuk a 412-es háromágyas, nagy-teraszos szobát. Az eredetileg nekünk fenntartott szobában ugyanis időközben már más lakott. A ház teljesen tömött volt, még a mosókonyhában is vendégek voltak. Gyorsan megmosdottunk, ittunk egy jó nagyot, és mindjárt jobban éreztük magunkat. Elindultunk tájékozódni. Körülnéztünk a házban, folyosókon, kápolnában, az előtérben, sétáltunk a kertben. Csodálatos minden.

 

Prokop atya

 

A Szent István ház 4 emeletes, szép, tiszta két-háromágyas szobákkal. Nagy a tisztaság, rend, csend, kedvesség. Hat nővér van Kalocsáról, nagy buzgalommal szolgálnak. Vezetőjük az örökké agilis Genovéva-nővér. Szigorú, de aranyszívű nővér. Van egy kínai származású nővér is köztük, volt néhány segítő vendégnővér, fiatalok, meg néhány idős nővér is. Itt lakik Prokop Péter atya is, naponta többször is találkozik vele a vendég. A festőműterme ott van az első emeleten. Kissé zárkózott, művészlélek, de amikor megnyílik, aranyos atyát ismer meg az ember benne. A folyosók, lépcsőház, termek, szobák tele vannak a festményeivel. Nagyon termékeny művész, jókedélyű, csendes. Lakott még egy atya a házban, aki ha jól értettem a vatikáni levéltárban valamilyen kutatással foglalkozik. Nagyvonalú igen szórakozott ember, de kedves humora van.

 

Kápolna

 

Megtudakoltuk, hogy mikor van mise. Este éppen 7-kor négy újmisés pap misézett és újmisés áldást is adott. A kápolna bejárata az épület főbejárata mellett van az udvar felől, de a sekrestyén keresztül az előcsarnokból is be lehet menni. A piciny kápolna oltárképe, ablakfestményei mind Prokop Atya művei. Kellemes sziget ez a meghitt kis terem.

 

Rendeltünk reggelit, gyorsan vacsoráztunk, 9-kor már be is estünk az ágyba. A szoba volt vagy 35 fokos, de mi olyan fáradtak voltunk, hogy szinte azonnal elaludtunk. Éjjel valamennyit hűlt a levegő, de már reggel 6-kor meleg volt.

 

Előkészület - Forum Romanum - Vatikán - Városnézés - Búcsúzás

 

Tartalomjegyzékhez  <<<  Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső     

Rómáról általánosságban     

-----------------------------

http://www.szih-roma.com/site/index.php/hu/

http://magyarkurir.hu/hirek/ministransoknak-ad-otthont-romai-szent-istvan-zarandokhaz