Rieth József: Útiemlékek

Prágai utunk 1995-ben

CSEHORSZÁG

PRÁGA

1995. OKTÓBER 20-23.

 A tanári testület sokéves szokásának megfelelően Prágába kívánt utazni a nemzeti ünnepen, hiszen ez többnapos iskolai szünettel és még igazgatói -rendkívüli- szünettel is kapcsolódik. Hosszú szervezés után választottuk a Heliosz utazási irodát, ennek árajánlata ugyanis a mi pénztárcánknak nagyon megfelelőnek látszott. Lelkes készülődés után az iskola elől indultunk útnak.

Autóbuszvezetőnk Berényi Zoltán volt, idegenvezetőnk pedig Selmeczi Lajosné (Olga).

6-óra után pár perccel indultunk el. Az M1-es úton mentünk Rajka irányában. Útközben idegenvezetőnk Érd, Zsámbék, Tatabánya, Bábolna fontosabb tudnivalóit ismertette. Abdánál elmondta, hogy ott egy Rákóczi emlékmű van, valamint a határában egy Radnóti halálára emlékeztető emlékhely. Mosonmagyaróváron tartottunk egy technikai szünetet. Szép kis vára van a Dunaágnál, oda azonban nem megyünk, hanem már robogtunk is tovább a határ felé.

Fél 10-kor értük el a határt, nagyon könnyedén átjutottunk. A magyarok szervek fel se jöttek az autóbuszra, a szlovák határőr is csak végignézett minket, és már a szlovák utakat róttuk. Pozsony belvárosát a falansztert idéző Pozsonyligetnél kitérve messze elkerültük, egy a várostól nyugatra levő Duna-hídon mentünk át. Szép látvány volt a túlparton a vár és a minisztérium épülete. A hídról remek rálátás volt a Dunát a vár alatt átszelő kábelhídra, amire a szlovákok joggal büszkék lehetnek.

Negyed 12-kor érkeztünk a szlovák-cseh határra. Látszik, hogy ez hosszú időn keresztül az ország belterülete volt, és csak mostanában alakították át határállomássá. A csehek és szlovákok kerékpáron, autón furikáztak át a határállomáson. A szlovákok nem fordítottak ránk gondot, csupán egy határőr nézet végig minket. A cseh oldalon buszunkat félreállíttatták, az útleveleket összegyűjtve be kellett vinni az irodába, mi meg ücsörögtünk, vártunk. Hosszan vártunk. Végre aztán tovább engedtek minket minden különösebb ügyködés nélkül. A cseh táj nem kínált sok látnivalót, erdők, de inkább földek szegélyezték utunkat. Brno mellett elhaladva a távolban látszott csak az ősi központ, a székesegyház csipkés, sok apró toronnyal ékes körvonala. Nem álltunk meg, nem tértünk ki: irány Prága.

Prága határában letértünk az autópályáról, és hosszas kalandozásba kezdtünk a szállodánk környékén elterülő kertvárosias utcácskákban. Nem találtuk a Hotel Deltát. A címét tudtuk: IV.ker. Roskotova 310., de a térkép alapján sehogysem sikerült odatalálnunk. Végül többszöri kérdezősködés után, négy óra tájban ráakadtunk a kissé elrejtett szállodánkra. Gyors honfoglalás kezdődött. A szállodán sok felfedeznivaló nem volt: egy diákszálló, vagy munkásszálló üzemel most hotelként. Sem tisztességes recepciója, sem szemrevaló tere nincs a portának. Egy szűk előtér, benne egy műbőr-kanapé, előtte egy piciny dohányzóasztal. Ennyi a felszerelése. Maga a recepció egy kisméretű ablak mögötti szűk térbe van beszorítva. A lépcső és lift oldalt van egy szűk folyosóról. Közös előterű két és háromágyas szobák vannak. Szekrény az előtérben található, ebből az előtérből nyílik a WC és a zuhanyozótálcás fürdőszoba. A szobák festettek, az ágyak kegyetlenül nyikorognak. A szobában az egyik ágylámpa körte nélkül szomorkodik, sem rádió, se más. Mindent egybevetve tulajdonképpen jobb, mint amit vártam.

Elrendeződve és szusszanva egyet esti városnézésre indultunk. A lakosztályunk egyáltalán nem biztonsági jellegű kulcsát, amin gigantikus méretű fa gomb csimpaszkodott, leadtuk a parányi recepciónál. A buszunk bevitt minket az aránylag közeli Metró állomáshoz. 1/2 9-kor várt minket a Metrónál a buszunk és a szállóhoz vitte a csoportot. Izgatottan mesélte el az egyik kolléganőnk a találkozását  egy zsebtolvaj csoporttal a Metrón, és szerencsés megmenekülését.

Irénkével vacsoráztunk és 10 körül már le is feküdtünk.

 Október 21.

A reggelit guri kocsival hozták a szobánkba, majdnem olyan volt mint a repülőgépen, csak persze teljesen más. Az evőeszköz a szalvétába volt csavarva. Mire kibogoztuk, a szalvéta már el is fogyott.

Reggel 9-kor indultunk az Óváros megtekintésére.

Lőportorony

Orloj

Károly-egyetem

Nemzeti Színházuk

Tyn templom

Husz János emlékmű

Szent Miklós templom

Szent Jakab templom

zsidónegyed

F. Kafka szülőháza

Károly-híd

Szent Ferenc templom

régi malom

Mózart Opera

Szmetana múzeum.

Havas Boldogasszony templom

Újvárosi Városháza

Szent Ignác templom

DvoSYMBOL 114 \f "Times New Roman CE"ak-ház

Emmanuel templom

 

Október 22.

 

főúri kastélyok

Szent Miklós templom

Szent Vitus katedrális

Múzeum

Püspöki palota

Nemzeti Galéria

HradSYMBOL 232 \f "Times New Roman CE"anské tér

Szent Lélek templom

Palota

Szent Vitus templom

Szent György templom

Aranyművesek utcácska

Dalibor torony

Fegyverkereskedés

Lorettói templom

Károly híd

Óvárosi utcácskák

Havas Boldogasszony templomhoz értünk ki és ezzel a Vencel-térre. A metrón magyar csoporttal találkoztunk. Hazaérve a vacsorára befizetettek nagyon mérgesek voltak, mert a kapott étel ezért a pénzért elképesztően drága volt.

Másnap korán indultunk hazafelé. A sztrádán a gépkocsivezetőt megbüntették, mert a rendőr szerint állítólag jogosulatlanul hajtott a sztrádára. Lehet, hogy a határon valamilyen illetéket kellett volna fizetnie. Jókora büntetést róttak ki rá.