Rieth József: Útiemlékek

Párizsi utunk - 1. Felkészülés, odaút

Tartalom <<<  Párizsi utunk  >>  Megérkezés  >>    

Tartalomjegyzékhez  <<<  Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső     

1991. július 5-21. között egy Párizsi kalandon vettünk részt. Nem idegenvezetővel jártuk a várost, hanem útikönyvek és térkép alapján -- kifejezetten a nem túl komoly nyelvtudásunkra építve -- igyekeztünk felkutatni a várost. Csodálatos élmény volt ez az expedíciónk. Életre szóló élmény...

PÁRIZS       

1991. július 5-21

            Különböző útikönyvek segítségével alaposan felkészültünk az útra. Ezeket nem soroljuk itt fel, azonban hivatkoznunk kell a Polyglott kiadású Párizs-útikalauzra,  amely közvetlen vezetőnk volt, és amelyre később itt a szövegben, illetőleg a lábjegyzetben rendszeresen hivatkozunk. A szögletes zárójelben közölt számok az útikalauz szövegének és térképeinek jelzésével egyeznek. Szintén szögletes zárójelben adjuk meg a fényképeink  negatívjainak  azonosító számait.

 

1991. július 5. csütörtök

         INDULÁS

            Az ébresztőóránk nem csengett, bizonyára rosszul állítottuk be. Emiatt a tervezettnél 20 perccel később indultunk. A Moszkva-tértől taxival mentünk, mert nem szerettünk volna lemaradni. 300 Ft többletköltséget jelentett ez, de időben beértünk a Nagyvárad térre, ahol már sokan vártak a TIHANYI-TRAVELL buszra. 3/4 5-re begördült 3 autóbusz, mi az elsőbe voltunk beosztva. Húsz perc késéssel indultunk el. Idegenvezetőnk: Zárainé Tasnády Marianne (lehet, hogy  Zámoriné), gépkocsivezetőink: Horváth István és Farkas László.

            Mosonmagyaróváron pihenőt tartottunk, és már 9 órakor elértük a határt Hegyeshalomnál. Percek alatt  túljutottunk a teljesen formális vizsgálatokon (szinte csak üdvözlés, vagy köszönésjellegű volt,) majd a Bécset elkerülő Gürtelen át robogtunk tovább. 11,20-kor St. Pölten közelében, a Rosenberger autobahnrestaurantnál   tartottunk  technikai szünetet.

Rosenberger autobahnrestaurant

Kellemes épületek, szinte minden  kapható  bennük.  Nagy  éttermi részük van, nagy árúházi terület, idegenforgalmi iroda, bankkirendeltség. A vendéglátásra vannak berendezkedve, de a forgalom  biztosítása érdekében adják a sokféle szolgáltatást. A  WC  használat ingyenes, sok helyen a mosdóhasználat is lehetséges, bár ezt  több helyen a motell-vendégeknek tartják fenn. Az igazsághoz  tartozik, hogy a cseh és magyar autóbuszokat nem mindenütt látják  szívesen, mert kicsi belőlük a forgalom, és nagy tömeget jelentenek (sokszor még kultúrálatlanok is). Ezt azonban nagyon finoman  és  disztingváltan éreztetik (pl. WC lezárása takarítás címén).

            Melk mellett elhaladva láttuk az apátság tetejét. Gyönyörű fenyvesek, szép falvak, házak mellett  haladtunk.  A  gazdaságok  egymás mellett voltak, minden rendezett, szép, színes. Linz, Wels volt útvonalunk, 15,15-re Braunau határállomáshoz érkeztünk. Ez Hitler szülőfaluja. Csak a sztrádadíj adminisztrálása miatt kellett negyedórát várnunk. A "E"-jelzésű gépkocsik megállás nélkül,  lépésben haladtak át a határon.

            Útvonalunk Haag, München, Augsburg,  Stuttgart,  Baden-Baden  volt, ahova már sötétedés felé érkeztünk. Itt már lehetett kopott  házakat látni (főleg gazdasági melléképületeket), de szegénységet nem. Baden-Badenben hatalmas tömeg volt, csak egy negyedórás  pihenőt tartottunk és már robogtunk is tovább.

            A sötét táj miatt bóbiskolni kezdtünk. Freistettet  elhagyva  arra riadtunk fel, hogy a busz megállt az országúton. A vezetők kiszálltak valamit megigazítani. Hamarosan kiderült, hogy az adagolótengely eltört, és cserélni kell. Kiszerelték nagy nehezen, mire utolért minket a másik busz. Velük üzentünk Párizsba a sorsunkról, ők meg megígérték, hogy visszafordulnak értünk. Néhányan  bementek Freistettbe telefonálni (páran ott is aludtak egy pszihológus családnál), voltak akik autóstoppal elindultak Franciaországba (a határ ott volt 3 kilométerre!). Mi megpróbáltunk a buszban elhelyezkedni, és aludni. Az idegesség, meg a kényelmetlenség, valamint a nagy meleg miatt az alvás nem nagyon sikerült, de a fáradtság miatt valamennyire azért sikerült pihennünk!

1991. július 6. péntek

         ODAÚTON

            Zsibbadtan ébredtünk, a nap már kora hajnalban melegen sütött. A buszhoz való kötöttséget kirándulással oldottuk fel. Elindultunk Freistettbe [2].

[2] Freistadt, tengelytörés. A busz árnyékot alig nyújtott, a fiatalok igyekeztek szórakoztatni magukat az árok partján. [FA4-5]

Sok látványosságot nem találtunk, de a falu kellemes, az utcák, házak tiszták, a kertek és ablakok virággal tele, a főtéren a híd mellett a patak hídjánál emlékműféle, bekerítve, olyan mint egy vitorlás fedélzete, mentőövvel,  vasmacskával.  Felirata nem volt, de rendkívül  hangulatosnak  találtuk.  A  kihalt  utcák dacára nagy érdeklődéssel vizsgálgattak minket a falusiak. Időmilliomosok voltunk, így a szomszédos faluba is átsétáltunk, Reinbisofsheimbe [3].

[3] Reinbischofsheim,mellékutcai hangulat, és a falu hotelja [FA1, A2-3]

Hasonló volt ez is, hotellal, nagy templommal. Ekkor szorgalmasan dolgozgattak már a kiskertekben, gyomláltak, locsolgattak. Epret, borsót, virágot műveltek, szorgalmasan termeltek.

            A séta után visszamentünk a buszhoz, de ott még tenyérnyi árnyék sem volt. A rekkenő hőség elől először a rétre menekültünk, lefeküdtünk a lóherébe egy fa árnyékában, később a patak partjára [4] mentünk le az országút hídja alá hűsölni. A patak vize tiszta és kellemesen hűvös volt.

[4] Patakpart, kicsiny árnyékkal, hűs vizzel. [FA6-7]

            11 óra tájban egy autószerelő vállalta, hogy leesztergálják a törött darabot. Nagyon kedves volt (az NDK-magyar viszony miatt  talán), még a házába is meghívott mindenkit egy hűtött üdítőre. Igazán jól esett. Szép emeletes családi házuk volt, szép kerttel, virággal, fenyőfákkal. A teraszt hűvösre árnyékolta az  egyik  nagy fenyőfa. Hihetetlenül kedvesek voltak, meglepő, hogy a mai  világban van még ilyen.

            A TIHANYI-TRAVELL egyik busza délután visszajött értünk, és 16,07- kor elindultunk Párizs felé. Péter névjegyet küldött a busz vezetőjével. A névjegyen rajta volt a felesége és anyósa telefonszáma. Azt üzente, hogy a híd melletti trafikból telefonáljak, és majd értünk jönnek.

            A francia határon is gyorsan átkeltünk, Brumath, Blemont, Nancy, Vitry, Sezame útvonalon haladtunk. Sok katona, laktanya volt az út mentén, javarészt páncélosok. Az országút falvakon megy keresztül, a sztráda nyílegyenes, bár mint egy hullámvasút megy fel-le. A házak már nem olyan szépek, mint a németeknél, itt-ott kopottak, a kertek gondozatlanabbak és rendetlenebbek.  Látni  igazán  szegény külsejű házat is.

Tartalom <<<  Párizsi utunk, felkészülés  >>  Megérkezés  >>    

Tartalomjegyzékhez  <<<  Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső     

----------------------------

https://de.wikipedia.org/wiki/Freistett