Rieth József: Útiemlékek

Murano - Jesoloi-Velencei nyaralásunk kirándulása

Tartalomjegyzékhez - Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső     

Jesolo   <<<   Érkezés   <<< Murano  >>>   Torcello     

2006. június 24-július 1. között egy Jesolói nyaraláson vettünk részt. Jutalomból velünk üdült két unokánk -- Vica és Kinga -- is. A nyaralásunk alatt június 26-án hajóval ellátogattunk  a város közelében található három szigetre: Muranoba, Torcelloba, és Buranoba, majd másnap, június 27-én  Velencébe hajóztunk el .

Muranoról         ........................................Murano  -  Látnivalók  -  Látogatásunk  -  Angol cikkek  -  Olasz cikk

 

 

Murano másfél kilométerre terül el Velencétől északkeletre. 1291 óta a velencei üveggyártás központja, különösen a 16. században élte virágkorát e tevékenységnek köszönhetően. Murano öt szigetre épült, és körülbelül a közepén vágja ketté a saját „Canal Grandéja”. A csatorna két partját híd köti össze, a Ponte Vivarini, amelyet az innen származó 15. századi művészcsaládról neveztek el. A közigazgatásilag Velencéhez tartozó szigetnek jelenleg 5600 lakosa van.

 

A sziget igazi fellendülése 1291-ben kezdődött, amikor a Velencéből tűzveszélyességük miatt kitiltották az üvegfúvó műhelyeket, és azok Muranóra költöztek. A 14. században elkezdődött az üvegtermékek exportja, a sziget eleinte tükreinek és üveggyöngyeinek köszönhetően vált világhírűvé. Később a csillárok váltak a sziget leghíresebb termékévé. A szigeten találták fel az ún. aventurin üveget (sötétzöld üveg, benne aranycseppekkel).

Muranón a középkori és újkori üvegtermelés azonban a velencei üvegfúvó műhelyek 1291-es kilakoltatásával vette kezdetét. A muranói üveg fénykorában, a 16. században 37 üveggyár volt a szigeteken, ahol akkoriban 30 000 fő lakott. Az üveg Velence kevés exportcikkének egyike volt, ezért az üvegkészítők bizonyos kiváltságokat élveztek, például nemeskisasszonyokat vehettek feleségül. Mivel a mesterség fortélyait szigorúan őrizték, az üvegfúvó mesterek nem utazhattak el a Velencei Köztársaságból. A gyártás titkát idegeneknek továbbadó üvegfúvó mestereket halálbüntetés fenyegette. Ma azonban már több manufaktúra is rendszeresen tart bemutatókat a turisták számára.

Az évszázadok során az üveggyártásnak több különböző technológiája alakult ki. A legfontosabb üvegtípusok: kristályüveg, smalto (zománcozott üveg), aventurin (aranycseppeket tartalmazó üveg), millefiori (sokszínű üveg), tejüveg (lattimo), valamint a különféle drágakövek üvegből készült utánzatai. A millefiori technika üveg pálcák készítését jelenti, amit murine-nek hívnak. A sokszínű minta a pálca keresztmetszetén látható. A murine-t melegítéssel nyújtják a kívánt vastagság eléréséig, majd feldarabolják a szükséges méretre, formára.

(Június 26) Murano öt szigetecske együttese. Velencétől északra, körülbelül másfél kilométerre fekszik. A prosperáló sziget fénykorában velencei előkelőségek villáit fogadta be, diplomaták, nemesi családok laktak itt. Nemrégiben helyreállított üvegmúzeuma (Museo Vetrario) a velencei üvegművészetének öt évszázados termését mutatja be. Nagyon valószínű, hogy itt, Muranoban készítettek először szemüveget. Az üvegipar miatt igen sok anyagot találtam az interneten, ezek jó része ide is bekerült, a tájékozódás érdekében megtekinthető.

 

 

Murano az üvegiparáról híres. Eredetileg -- már az ezredforduló előtt is -- Velence volt az üvegművészet központja. Ám a nyitott olvasztók roppant tűzveszélyesek voltak, a doge ekkor, 1292 után száműzte az üveggyártást Muránóba. Hosszú hagyomány segítette a művészet és technológia csodálatos összhangjának a kialakulását.

Híres volt az általuk készített velencei tükör. Egész Európában híresek voltak az innen származó igen tiszta és hatalmas ablaküvegek. Kristályedényeik királyok és hercegek asztalán díszelegtek. Csodálatos csillárok készülnek ma is a muranói üvegből. A szigetnek 30000 lakója volt hírneve csúcsán. Később más vidékek is elsajátították Murano művészetét, így jelentőségük ideiglenesen csökkent, de a 19. században ismét fellendült az üvegiparuk.

Látnivalók         ........................................Murano  -  Látnivalók  -  Látogatásunk  -  Angol cikkek  -  Olasz cikk

Basilica Santa Maria e Donato (San Donato): Murano legjelentősebb temploma, a sziget legfontosabb műemléke, a velencei-bizánci építészet a lagúnában fennmaradt egyik legszebb és legérdekesebb darabja. A 7. századi alapot a 12. században újjáépítették, amikor Szt. Donát hamvait Kefalónia görög szigetről Muranóba hozták. A tégla és terrakotta templom külső részének ékessége a Canale San Donatóra néző oszlopsor. Belsejének legkidolgozottabb része a kutyafog- és cakkos mintákkal díszített apszis. Márvány mozaikpadlója 1141-ből származik, a velencei Szent Márk-Bazilikáéhoz hasonlít. A legkiemelkedőbb művészi alkotás a 12. századi, arany hátterű, Szűz Máriát ábrázoló mozaik az apszis fölött. Az első oltár felett látható egy Szent Donátot ábrázoló, Paolo Venezianónak tulajdonított, 1310-ben készült fa dombormű. A harangtorony a templomtól függetlenül áll.

San Pietro Martire templom: A dominikánusok kolostortemploma 1437-ben épült, majd egy tűzvészt követően 1511-re újjáépítették. Jelenleg protestáns plébániatemplomként működik. A templombelsőt többek közt Veronese, Giovanni Bellini, Bartolomeo Letterini, valamint Domenico és Jacopo Tintoretto festményei díszítik. Bellini két oltárképe a Trónoló Madonna és a gyermek Jézus Szent Ágostontól és Szent Márktól közrefogva, akik bemutatják neki a térdeplő Agostino Barbarigo dózsét (1488), és a Szűz Mária mennybemenetele szentekkel (1510–1513), előbbit a korai reneszánsz egyik legjelentősebb alkotásának tartják.

Museo del Vetro (Üvegmúzeum): A világ legnagyobb, mintegy 4000 darabból álló velencei üveggyűjteménye az egykori püspöki palotában, a 17. századi Palazzo Giustinianban beredezett Üvegmúzeumban található. A város tulajdonában álló múzeum 1861 óta mutatja be az üveggyártás történetét. A múzeumban időrendi csoportosításban teknthetők meg a műtárgyak, a földszinten az ókori (egyiptomi, görög, föníciai és római) emlékek, a főemeleten pedig a reneszánsztól a 19. század közepéig készült darabok találhatók. A legértékesebb kiállítási tárgy a kék üvegből készült menyegzői kehely, amelyet a 15. század végén Angelo Barovier zománc portrékkal és szerelmi jelenetekkel díszített. A múzeum szerda kivételével naponta 10–18 óra között tart nyitva (a téli szezonban csak 17 óráig).

Világítótorony (Faro di Murano): A 35 m magas, fehér isztriai mészkőből 1912-ben épült, henger alakú torony tetején 37 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el a fényforrás. A sziget délkeleti oldalán álló fehér tornyon a tenger felőli oldalon két vízszintes, fekete sáv látható. A torony enyhén a tenger felé dől.

Campo Santo Stefano: a tér nevezetessége a 19. századi óratorony, amely egy 12. századi templom harangtornyának alapjaira épült.

A szigeten számos középkori palota, például a későgótikus homlokzatú Palazzo da Mula, valamint sok, a 19. században téglából épített üveggyár és más ipari célú épület található.

 

 

Látogatásunk Muranoban         ........................................Murano  -  Látnivalók  -  Látogatásunk  -  Angol cikkek  -  Olasz cikk

Jesolói nyaralásunk: <<<   >>>

 

Murano forgalmas, széles öböllel, majd tágas lagúnával várt minket. A széles, öbölszerű lagúnába messze beláthattunk. A vízen inkább csak különféle bárkákat láttunk, nagy hajó nem volt. Beljebb, ahol az öböl elkeskenyedett, valamint elágazott, és átment széles lagúnába, szép épületek álltak a lagúna partján.

Itt a lagúna elején sok raktár és szerviz épület állt a parton, a rakpart ládák és hordók sokaságával volt tele. Benn a lagúnában látható volt az élénk hajóforgalom, a sok palota és egy kis híd.  Mindjárt a lagúna elején kikötöttünk egy kis ponton-kikötő mellett. Látszólag ez a kikötőhely az érkező kishajó forgalom célpontja. A teherhajós szállítmányok vélhetően a túlsó parton, vagy a szigetcsoport más pontján kötnek ki.

A hajóhíd szinte egy üveggyár kapujába vezetett. Az üveggyár a 20. század elejének stílusában épült gyárépület formájában várt minket. A vasajtós bejárattól sötét, hosszú folyosó vezetetett egy kis bemutató műhelybe. Később a városi sétánk alkalmával láttunk "modernebb" épülethomlokzatokat, de a bemutatótermük hatalmas üvegkirakattal az utcára is megmutatta a remekeiket.

 Itt a bemutatóműhelyben két kemence dohogott egymás mellett és mellettük egy mesterember dolgozott kis munkaasztal mellett. Másfél méteres fúvócsövének, vagy rúdjának a végére a kemencéből kivett valamennyi sárgás-fehéren világító, lágyan konyuló üvegolvadékot, lógatva az asztalkához vitte. Bámulatos ügyességgel alakította az olvadt üveg körtényi méretű cseppjét.

Pillanatok alatt alkotott ágaskodó lovat az egyik cseppből, vagy formált virágtartó vázát a másikból. Volt, amelyik cseppet szétterítve, forgatva tállá, tányérrá alakította. Közben vas szerszámokkal segítette a hullámok, horpadások megfelelő kialakulását. A felesleges anyagtöbbletet ollószerű eszközzel nyeste le. Egy csípővassal hosszú szálakat húzott ki az anyagból (például a ló lábát, fülét), gyors fordulattal tapasztva fel, ha fülszerű alakot kívánt kiképezni.

A bemutató után a folyosóról nyíló árudát mutatták be. Apró dísztárgyak, vázák, tálak sorakoztak a vitrinekben. a mennyezetről díszes csillárok lógtak. Jó áron lehetett vásárolni, Vica vett is egy ágaskodó üveg-lovat. Tilos volt ugyan fényképezni, de orvul megkockáztattam csípőből néhány képet elkövetni. Muránóban egy olyan "milli fiore" (=millió virág) mintázattal díszített üveg kulcstartó ajándék 3-5 euróba kerül, amilyent Velencében 10 euróért lehet megkapni.

Nem ez az egyetlen Muranói üveggyár. Több bemutatóterem is sorakozik itt a lagúna bejáratánál. Sétálni indultunk a lagúna mentén. Látható itt több igen helyes kis üvegfúvó műhely, amely egyben üzlet is. A tulaj  egyedi üveg-cukorkákat, -gyümölcsöket készít és érdekes módon nagy igyekezettel. Szinte "kilószámra" veszik azokat a külföldiek. Kirakatok kínáltak emléktárgyakat. Az egyik üzletben láttunk egy művészembert, aki színes üvegrudakból és csövekből csodálatos figurákat, különböző dísztárgyakat készített kis bunzen-lángján, ott, mindenki szeme láttára.

Több érdekes és csodálatosan szép eredeti művészeti terméke van a Velencei-Muranói üvegiparnak: kristályüveg, üvegzománc (smalto), aranyszálbetétes üveg (aventurine), sokszínű üveg (millefiori), tejüveg (lattimo) és drágakő utánzatok. A Millefiori története is ősi időkre nyúlik vissza. Eme ősi művészet megjelenésének pontos dátuma nem ismert. A régészeti kutatások Nagy Sándor, illetve a Római Birodalom korába helyezik.

Egy hosszú, elfeledett időszak után, a 16. században a Millefiori technikát -- Murano szigetén, Velencében -- folytatták, mely a 19. századra igazi művészetté érett. Az üvegmesterek, akik a murrinákat több üvegszál összeillesztésével készítették, fontos szerepet játszottak eme művészet folytatásában. Egy évszázadon keresztül folyamatosan versenyeztek egymással és alakították ki az egyre kifinomultabb murrinákat. A Millefiori (ezer virág) üvegszálakat feldarabolják, majd egymás mellé helyezik egy formába. Ezután folyékony üveget öntenek rá. Az első és második világháború után a murrinák készítése visszaesett, de a 80-as évek végén, Velencében, a murrinák "őshazájában", a Millefiori művészet újjászületett, és ez az elbűvölő ősi hagyomány újra életre kelt. Ezeket az üvegpogácsákat brosshoz, nyakékhez, kulcstartóhoz használják fel.

A mi oldalunkon eleinte csak szürke gyárépületek sorakoztak, de közöttük egyre sűrűbben következtek lakóházak is. A túloldalon egymás mellett álltak a magánépületek, itt-ott paloták. A lagúna túlsó partján díszes épület, az egykori Giustiniani palota, a mai városháza hívja fel magára a figyelmet. Abban múzeum is van, a dísztárgyak múzeuma.

A lagúnán átívelő híddal szemben egy 7. században épült dóm áll, a Santa Maria e Donato, vagy röviden csak San Donato. Csupasz téglafala van, fenn, a külső oldalon, gyönyörű csipkés kőoszlopokkal díszített körerkély van a szentélye körül. Híres a mozaikpadlója és a főoltár fölötti nemrég restaurált arany mozaikja. Egyesek szerint ez Velence legrégibb temploma. A harangtornya a 12. században épült.

Átmentünk a lagúna, a Canale Principale magasra épített kőhídján. Ezek az átkelések a legstrapásabb részei a lagúna-világban tett sétáknak, mert nem szabványos lépcsőkön kell fel-le kapaszkodni, egy-egy séta alkalmával összesen több emeletnyi szintkülönbséget leküzdve. A dómot körbecsodáltuk, akkor éppen zárva volt. Mellette a kis tér hátsó részén emlékmű áll, a hősi áldozatok emlékére. Nagy sétát tettünk a városka szűk sikátorain át, ismerkedve a kisváros hangulatával.

Meglátogattuk a S.Pietro templomot is, amelyben Bellini 1488-ban festett gyönyörű képe látható. A híres velencei festészet első nagy műhelye éppen itt, Muranoban volt. Egy idő után a csoportunk szétoszlott, szabad program következett.

Mi négyen -- elválva a csoporttól -- ferdén átvágtunk a városka másik, nagy és élénk forgalmú lagúnájáig. Egy hatalmas hídon átkelve nagyot sétáltunk a csatorna mellett, megcsodáltunk egy ladikra telepített zöldség-gyümölcs kereskedést.

Visszafordultunk és a hídon visszakapaszkodva a nagyforgalmú laguna partján visszatértünk az előző lagúnáig. Nézelődve, és a csodálatos látványban gyönyörködve visszasétáltunk kiindulási helyünkhöz, a dómhoz, és a kőhidunkhoz.

Megcsodáltuk a szép múzeum bejáratát, ami a part fölé nyúló épület lábazata alatt volt. Ez a palota a szűkös helyet túlnőve csak így tudott terjeszkedni. Kevés épületnél volt látható ilyen megoldás. Bizonyára az alapozás roppant drága lehetett, és az építkezéshez sem tudtak egykönnyen helyet biztosítani, hiszen az épületet körül kellett állványozni. Az épületek ezen a csatorna ágon nem mutattak egységes stílusképet, talán szépek sem voltak.

Visszatértünk a hajónkhoz. A csoport sok tagja még az üzletekben nézelődött, vásárolt. Érdemes volt, mert a kínált portéka igen szép, szemrevaló volt. Mondják, hogy itt az árak is elfogadhatóak, ugyanezeket az üvegtárgyakat Velencében lényegesen drágábban lehetett megkapni. Némi várakozás után -- hiszen a fakultatív városnézésben szétszóródott társaságot meg kellett várni -- beszálltunk a hajónkba, és elindultunk a következő úticél szigetünkre, Torcellóra. (A hajókirándulás további szigetlátogatásainak ismertetése megkerülhető, és a Jesolói üdülésünk folytatása itt olvasható.)

 

Tartalomjegyzékhez - Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső     

Jesolo   <<<   Érkezés   <<< Murano  >>>   Torcello     

Muranoról - mások szemével, angolul         ........................................Murano  -  Látnivalók  -  Látogatásunk  -  Angol cikkek  -  Olasz cikk

              "Supplying quality glass products since 1291" - Commerce, art, and kitsch - Reaching Murano - Hotel - Book - Glass: between art and mystery

In the United States, glass artisans are usually found at craft shows or Renaissance fairs, blowing glass baubles for a few dollars each. But there was a time when the trade of glassblowing--indeed, glassmaking in general--was dominated by an elite group of craftsmen in the Venetian Republic, most notably on the island of Murano.

"Supplying quality glass products since 1291"

Murano was a commercial port as far back as the 7th Century, and by the 10th Century it had grown into a prosperous trading center with its own coins, police force, and commercial aristocracy. Then, in 1291, the Venetian Republic ordered glassmakers to move their foundries to Murano because the glassworks represented a fire danger in Venice, whose buildings were mostly wooden at the time.

It wasn't long until Murano's glassmakers were the leading citizens on the island. Artisans were granted the right to wear swords and enjoyed immunity from prosecution by the notoriously high-handed Venetian state. By the late 14th Century, the daughters of glassmakers were allowed to marry into Venice's blue-blooded families. (This was roughly equivalent to Archie Bunker's daughter being invited to wed a Cabot or a Peabody.)

Such pampered treatment had one catch: Glassmakers weren't allowed to leave the Republic. If a craftsman got a hankering to set up shop beyond the Lagoon, he risked being assassinated or having his hands cut off by the secret police--although, in practice, most defectors weren't treated so harshly.

What made Murano's glassmakers so special? For one thing, they were the only people in Europe who knew how to make a mirror. They also developed or refined technologies such as crystalline glass, enameled glass (smalto), glass with threads of gold (aventurine), multicolored glass (millefiori), milk glass (lattimo), and imitation gemstones made of glass. Their virtual monopoly on quality glass lasted for centuries, until glassmakers in Northern and Central Europe introduced new techniques and fashions around the same time that colonists were emigrating to the New World.

Commerce, art, and kitsch

Murano is still an exporter of traditional products like mirrors and glassware, and its factories produce modern items such as faucet handles, glass lampshades, and electric chandeliers. At the retail level, there's a growing emphasis on art glass and--most important of all--the souvenir trade.

Visit the ubiquitous glass shops on Murano or in Venice, and you'll find countless paperweights, glass beads and necklaces, knickknacks, and items of glass jewelry. Some are amusing: e.g., colored fish in transparent glass aquariums, or wrapped hard candies of multicolored glass. Others are pretty--glass necklaces and beads, for example. Still others are "hideous," in the words of Jan Morris, who adds:

"The Venetians still profess to find Murano glass lovely, but sophisticates in the industry, if you manage to crack their shell of salesmanship, will admit that bilious yellow is not their favorite color, and agree that one or two of the chandeliers might with advantage be a little more chaste." *

To be fair, Murano's artisans do produce stunning works of contemporary art from glass, although some of the designs are by foreign artists. Visit a Murano glassworks such as Linea Valentina, and you'll find works that are technically fascinating regardless of whether they appeal to your personal tastes.

Don't miss the Museo Vetrario, or Glass Museum, which is located in the Palazzo Giustinian near the island's center. The museum holds samples of glass from Egyptian times through the present day, and the displays show how the art and manufacture of glass developed over the centuries. (It's open every day except Wednesday, and admission is free to holders of the Venice Card.)

While you're on Murano, take time to visit the Church of Santa Maria e San Donato (see photo). This ancient church is deceptively simple in outward appearance. Its richly decorated interior has a marble-and-mosaic floor that was laid in 1140. The church is almost next door to the museum on the Canale di San Donato.

-----------------------------------------------------

Murano: The Glass Island

Reaching Murano

See my Vaporetto Routes article for information on reaching Murano by boat from San Zaccaria, just up the Riva degli Schiavoni from St. Mark's Square in Venice. You can also board the waterbus at several other stops, including the Fondamente Nuove station on the lagoon side of the Cannaregio district.

The boat ride to Murano takes less than 10 minutes. You can get off the boat at any stop on the island, although the Museo stop is most convenient to restaurants, stores, and sightseeing. Later, if you're in a mood to explore the island, you can return from one of the other stations.

If you're on a budget and enjoy saying no to high-pressure salesmanship, you can accept a free boat ride from the glass-factory touts who haunt the entrances to St. Mark's Square. However, the factories offer free walk-in tours on Murano, so you can watch glassblowers do their thing even if you've maintained your independence by taking public transportation.

Hotel

Locanda Al Soffiador
If you're a serious shopper, you may enjoy the convenience of hauling purchases back to this two-star hotel between visits to the local glass factories and showrooms. The Locanda has double, triple, and quad rooms plus a bar and restaurant. See guest comments.

Books about Murano Glass

I can personally recommend Gianfranco Toso's Murano:A History of Glass, which was published in 2002 by Arsenale Editrice of Venice. Chapters in the book include:

  • Glass from its Origins

  • Developments in the Lagoon Area

  • Consolidation of the Murano Glass Industry

  • The Sixteenth Century--The Golden Age

  • Stasis

  • Decline

  • Rebirth and the Present

The 190-page book is printed on quality paper and filled with beautiful color and black-and-white photographs. The price is downright cheap at € 9,00. In Venice, look for Murano: A History of Glass in museum gift shops, larger bookstores, or the publisher's own bookstore on the main pedestrian route between the Piazzale Roma and the Campo Santa Margherita:

Bookshop Arsenale Punto Libri
San Pantalon, Santa Croce, 29
Tel. (39) 41 710 495

Another book to consider is Carl I. Gable's Murano Magic, which is based on content that formerly existed on Mr. Gable's Murano Magic Web site.

Finally, don't miss Venice (US title: The World of Venice), by Jan Morris (formerly James Morris). The noted British travel writer's entertaining blend of history, social commentary, and personal narrative is the definitive "must read" introduction to Venice and Venetians. The author's comments on Murano glass and factories are well worth reading. You can order it from Amazon.com or Amazon.co.uk by clicking the appropriate link: USA or UK.

[ Durant Imboden's  -  Venice for Visitors    (veniceforvisitors.com)]

------------------------------------------------------------------

Glass: between art and mystery

Since ancient times man has paid an almost mystic- attention to glass, attributing something magical and supernatural to this transparent material. Magicians of legend could predict the future by gazing into a crystal sphere, chemists and alchemists studied prisms in search of a stone which would turn metal into gold, magic that was born in flames and like that fire that gave life to the popular belief of the Phoenix, the mythological bird with the golden plumes, glass is synonymous with beauty. Still today, for the visitors who come to Murano, the same scenes which inspired writers and legend are represented. In fact the furnace structures have remained unaltered over time and new technology is seen only in small details. All this is because of the attachment the master glass-blowers have towards tradition. Like a clock, they seem to have stopped time in the more than one thousand years of history of glass-blowing in Venice. The glass masters "battono" (beat, i.e. use) the same glass-blowers pipes and the same instruments which were knowingly forged in the machine shops which were built up over the island which, together with other small activities, has made Murano one of the centers of Venetian commerce. The origins of the art of glass blowing in Venice go back to before the first millennium. This is confirmed by a document written by a Benedict monk, Domenico called "Fiolario", who manufactured phials for use in the home. There is no certainty as to the shape of this phial since not one, neither whole nor in pieces, survived to the present day. We can only hypothesize as to the aspect of the phial from some iconographic documents. The technique used to make the phial was that of blowing into glass using those instruments that the late Roman glass blowing activities had passed down through the ages. It is presumed that later the technique was refined in Venice more than any where else in Europe because of the trading contacts that the Venetians had with the Orient and above all with countries that already had an ancient tradition in glass blowing such as the Fenici, the Syrians and the Egyptians. Such traditions, renewed in the celebrated furnaces of Islam, were an occasion to reconstruct both Western and Oriental knowledge and techniques there by giving the Venetian production a particularness that made their glass so important throughout the world over the course of centuries. Today Venetian glass production is at it's pinnacle, and is world renowned for it's quality and form.

Murano, olasz módra         ........................................Murano  -  Látnivalók  -  Látogatásunk  -  Angol cikkek  -  Olasz cikk

Seimila abitanti, settanta fabbriche, il grande canale, palazzi e case a misura d'uomo, un'altra Venezia, Murano e' da tempi lontanissimi l'isola del vetro, industriosa e produttiva, ma anche sbracata e levantina. Gente semplice, di laguna si mescola al  distratto e veloce turista di massa.Vecchi muranesi col giornale e il leggerissimo sacchetto della spesa camminano lentamente al sole o stanno seduti al caffe' di fronte all'abside di San Donato. 

Piu' avanti, la barca  della verdura con la bilancia appoggiata sulla fondamenta, davanti ad un negozio tutto rosa di inutili oggetti di vetro. Un ponte di ferro collega le due sponde del canale; i giardini del malconcio Palazzo da Mula sono invasi da grandi capannoni anneriti dal fumo, ricordo recente di quando le fornaci erano ancora alimentate a carbone.Gli incendi sono  all'origine della migrazione delle vetrerie a Murano, sancita nel 1291 da una legge del Maggior Consiglio quando, tranne pochi monumenti, Venezia era ancora tutta di legno.Il Canale dei Vetrai brulica sia di barche da trasporto cariche di materie prime e di  casse di prodotti finiti, sia di barche cariche  di visitatori che dilagano sulle due fondamenta e che si dirigono ad ammirare il Faro, la poderosa torre cilindrica in pietra d'Istria che per prima di lontano ha illuminato elettricamente l'accesso al porto di San Nicolo' del Lido. Secondo la tradizione, le prime perle veneziane risalgono a Marco Polo. Nel 1308 i fabbricanti di perle si riuniscono nell'Arte dei Margaritieri e producono i cosi' detti paternostri, dal primitivo uso delle perle per i rosari da esportare in Terra Santa.Nel 1345 i bambini sono autorizzati a preparare la canna di vetro, che poi viene tagliata per fare le perle, e le donne a lavorarle e a formarne collane, le inpiraresse, che adoperavano un pettine particolare. La canna da vetro era preparata a Murano ma era lavorata a Venezia, nella zona di San Francesco della Vigna, dove ancor oggi esiste l'altare dellaScuola dedicato a Sant'Antonio abate.

Le conterie, fonte di ricchezza per Venezia,  si affinano e dilagano in tutto il mondo facendo concorrenza alle pietre vere in preziosi gioielli.Alti e bassi nella produzione, concorrenze continue e sleali, novita' accompagnano l'arte delle conterie che nell'Ottocento, con l'avvento della produzione industriale e della chimica, riprende fiato rinnovandosi.

Nel 1898 tutte le imprese di questo settore si riiuniscono nella Societa' Veneziana per l'Industria delle Conterie, che realizza  alcune delle costruzioni piu' rappresentative  dell'edilizia industriale di Murano. La struttura piu' imponente e' il grande capannone, oggi inutilizzato e in sfacelo, con  diciotto forni a gas che servivano ad arrotondare le perle.Nel 1902 mille addetti, di cui 250 donne, producono 45.000 quintali di perle per tutti i mercati. Le guerre, gli alti costi e ragioni contingenti fanno fallire le conterie nel 1970. Oggi hanno ricominciato  a spedire  perline colorate in tutto il mondo...Perle speciali sono anche i ballottini un vetro che, fondendo, ingloba i liquami radioattivi e raffreddandosi li solidifica permettendone la manipolazione.Vi e' infine la Stazione Sperimentale del Vetro che si poccupa dei problemi tecnici, il Consorzio Venezia vetro che salvaguarda la produzione muranese e il bellissimo Museo del Vetro, antico e moderno.

----

Murano  -  Látnivalók  -  Látogatásunk  -  Angol cikkek  -  Olasz cikk

 

Tartalomjegyzékhez - Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső     

Jesolo   <<<   Érkezés   <<< Murano  >>>   Torcello     

-----------------------

https://hu.wikipedia.org/wiki/Murano

https://hu.wikipedia.org/wiki/Velence_és_lagúnája 

Murano és az üvegipar [ang.],

Millefiori,

Murano története [ol.],

Murano.net [ang.],

Murano Magic [ang.],

Az üveg története [ang.],

A muranói üveg [ang.],

Muránóról [ang.]

------------------------------------------------------

Útivázlatunk:       ...................................  Tartalom  -  Előkészület  -  Osztrák útszakasz  -  Olasz útszakasz  -  Jesolo (2. rész)

            Előkészület és indulás                                                              (l. még: Vetítés az odaútról a képsor elején.)

                    Úti érdekességek: Magyarországról (Fehérvárig és a határig), Ausztriáról, Olaszországról (Tarviziotól és Jesoloig)

            Jesolo érkezés, mise és hajóút a szigetekre. (Hotel)                      (l. még: Vetítés a képsor középső részén)

                    Murano (Muranóról angolul, olaszul)                                    (l. még: Vetítés, Üveg)

                    Torcello                                                                            (l. még: Vetítés)

                    Burano                                                                             (l.még: Vetítés, Csipke)

            Velence (bővebben földrajzáról, történetéről, jelenéről, jövőjéről)     (l.még: Velence, Séta, Gondolák, Lagúnák, Képek,)

                    Szent Márk tér, és a S. Marco templom                              (l. még: Vetítés)

                    Doge palota (udvara, folyosói, termei)                                  (l. még: Vetítés)

                    Városnézés (Rialtoig, műemlékek, templomok, lagúnák, Canal Grande, Déli városrész

            Strandolás                                                                                (l. még: Vetítés, a képsor végén)

 

Diabemutató:

            Jesolo                                                                  - utazás, Jesolo, szálloda és strandolás;

            Murano, Üveg                                                        - az üveg szigete;

            Torcello                                                                 - a kihalt sziget;

            Burano, Csipke                                                      - a színek és csipke szigete;

            Szent Márk tér                                                       - a tér és a katedrális;

            Doge palota                                                           - a palota kívül-belül;

            Velence, Séta, Gondolák, Lagúnák, Képek, Árvíz     - séta Velencében;

-------------------------------

Tartalomjegyzékhez - Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső