Rieth József: Útiemlékek

Milano

 

Tartalomjegyzékhez  <<<  Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső     

A Torinói Lepel megtekintésére 2000. augusztus 28-tól szeptember 3-ig zarándok úton vettünk részt. Utunk során megtekintettük Padova, Milanó, Torinó látnivalóit, és a Montichiari Mária-zarándokhelyet, ahonnan a "Rosa Mistika" lelkiség elindult.

Milano (olaszul Milano, lombardul Milan) Észak-Olaszország legnagyobb, Olaszország második legnagyobb városa, Lombardia fővárosa, 2 millió lakóssal. Császári székhely az utolsó 1,5 szd-ban Sz Ambrus. Attila, Hoffenstauf császárok, Barbarossa, francia-osztrák háború 1500., 200 éves spanyol, majd osztrák uralom, Napóleon, egység hadjáratok. Leonardó életét ismertették, majd Szent Domonkosról, a dominikánusokról és a katarokról kaptunk tanítást.

A vidék a neozoikum végéig tengeröböl volt. Később a tengeri, folyóvízi üledékek illetve az Alpokból és Appenninekből származó törmelék vastagon kitöltötte. Különösen sok törmeléket halmoztak fel az alföld peremén a jégkorszakok folyamán az Alpokból lenyúló gleccserek, amelyek az Alpok déli lábánál moréna övezetet, alacsony dombságot alakítottak ki. A hordalékkúpok anyaga az alföld belseje felé finomodik, majd átmegy az iszapos-agyagos ártéri lerakódásokba. Ebben az övezetben a nem vízáteresztő rétegek felett számtalan forrás fakad. Ennek az övnek a neve linea Fontanilli (Fontanilli-vonal). Ettől délre kezdődik a tenger felé lejtő alluviális síkság. Milánó városa ebben az övben fekszik.

Milánó területét számos hajózható csatorna (naviglio) szeli át, melyeket a 12–16. században építettek, hogy biztosítsák a város összeköttetését az Addával valamint a Ticinóval. Az első csatorna rómaiak által épített vizesárok volt (Fosse Romana), melyet a Seveso folyó vize táplált. Nagyrészüket a 19. században, a vasút és a villamos elterjedésével befedték vagy feltöltötték.

Milánót a kelták egyik törzse, az insuberek alapították az i.e. 6. században. A 19. században végzett régészeti kutatások szerint a mai város elődje egy kis falucska lehetett. A hagyományok szerint, melyekről Titus Livius római történetíró is említést tett feljegyzéseiben, a várost Belloveso gall herceg alapította a Pó-síkságának közepén, miután elűzte az ott élő etruszk őslakosokat. A város földrajzi fekvése – a síkság közepén, fontos kereskedelmi útvonalak kereszteződésében – ihlette meg a névválasztást is: Mediolanum (azaz utak kereszteződése). Ez a név gyakori volt Galliában, többek között Moiliens, Meuliens és Miolan települések neve is ebből eredeztethető.[10][11]

A város nevéhez egy legenda is fűződik. E szerint Belloveso álmában azon a helyen, amelyet az istenek megjelöltek számára városalapításra, egy mellső testrészén gyapjas vaddisznó kocát látott: scrofa semilanuta. A gall vezér ekkor eldöntötte, hogy az új várost Mediolanumnak nevezi el (semilanuta = medio-lanae, azaz félig gyapjas). A vaddisznó a 4. századig a város jelképe volt.

Látogatásunk

A központban a Vár előtt parkoltunk le. Ősi vár áll a belvárosban, a Szforzák vára: Castello Sforzesco. 200x200m alapterületű, hatalmas park veszi körül. 1300-ban épült. Első tulajdonosa volt Muzio Atendolo aki parasztgyerekből lett zsoldosvezér. A Sforza (=erőszakos) név egy melléknév. Fia Francesco Sforza (1401-1466) 1450.ben herceg lett.

A főbejárat hídja hatalmas várárok fölött ível át, 70m-es torony mered a vár fölé. Benn tulajdonképpen 2  vár áll: a Rochetta nevü (ez a Viscontiaké volt, 40m magas a tornya), és a Corte Ducale (a Sforzáké, ma múzeum).[B28-29; B33-34]

Gyalog indultunk tovább. A Santa Maria delle Grazie templom és kolostor volt első célunk. Szűk utcán értük el.[A7] Időre voltunk előjegyezve, ezért várni kellett. A templomot 1465-ben Francesco (Sforza hg) építtette, kupolája 1492-ben készült el. A refektoriumban (ebédlőben) látható az "Utolsó Vacsora", Leonardo hatalmas falfestménye.

A hosszú restaurálás után most légkondícionálás van, minimális világítás óvja a képet. Zsilipelés segítségével jutunk be a terembe, ahol egyszerre csak meghatározott számú néző tartózkodhat, a levegőt műszerek ellenőrzik folyamatosan. Fényképezni csak vaku nélkül lehetne. Azonban a teremben csaknem teljes sötétségben van. A kép maga olyan hatású, mintha egy diavetítővel vetítették volna a falra. Még az élessége is gyenge.

Sok vita volt a restaurátorok tevékenységével kapcsolatban. Egyesek szerint már nincs is eredeti a műben. A hivatalos állítás ezzel szemben a festmény eredetiségét bizonyítja. A kép a restaurálás során ugyanis nem lett kiegészítve, kijavítva, csupán rögzítve. A színeket megtisztították, a lepattogzásokat visszaragasztották. A szemközti falon is szép freskó látható, az oldalfalon pedig fenn Margit felirat látható. Megható az apostolok megdöbbenése és aggodalma, hogy ki az áruló. Ugyanis a kép azt a pillanatot ábrázolja, amikor Jézus kijelenti, hogy valaki őt el fogja árulni. Minden alak más: János szelíd és fiatal, Péter torzonborz, vaskos, stb. Júdás ruhája is jelzi kétszínűségét; fele kék, fele zöldes barna.

------------------------

Milánóban a Dóm közelében parkoltunk le, majd sétára indultunk. A Palazzo Marinot, a városháza hatalmas épületét G.Alesi tervezte, 1558-ban épült.

Meglátogattuk a Dómot. Óriási építmény: 148m hosszú. Kereszthajója 88, középhajója 48m magas. 98 torony díszíti, a kupolája 68méteres, huszártornya 108 méter magas. Hat évszázadig épült. 2000 szobor van beépítve. 52 pilléren nyugszik, ezek 12 méter kerületűek. Hatalmas épület, rengeteg torony, töménytelen kőcsipke. Fenn a hegyes tornyokon szobrok állnak, a tetőkön a sok csipke közt lépcsőkön, sétautakon áramlik a sok látogató.

A téren a sok ember közt töménytelen galamb csipeget, röpköd.[B31-32] A dómba és dómból tömegek áramlanak. Kívül-belül monumentális méretű. Csodálatosak a kövezete, az orgonája, a mellékoltárai. Az egyik falán látható az a feszület, amit a pestisjárvány alkalmával Szent Ambrus vitt. Szintén a falon – üveg alatt – kedves Mária-kép Kis-Jézussal. Sokan imádkoznak előtte.

Via és Piazza dei Mercanti,

Régi Városháza (1228. két faragott fa ló)

A dóm mellett végig sétáltunk a kereszt alakú, üveggel fedett Gallerián.[B32] Ez a korzónak, vásárló-utcának és hivatali központnak keveréke. A hatalmas építmény 148 méteres, 4 emeletnyi csarnok, üvegtetővel.

Innen a Szent Ambrus templomba mentünk. A templom mellett van a Római kapu.[B35] A S.Ambrogio templom falai még a 4. századból valók. Harangtornyai 8. és 11. századiak, árkádsora a 12. századból való.[B36; L6] Ősrégi szószéke van, alatta Stilico (vandál) kormányzó koporsója látható. A szentélyben fél-kupola mozaik látható, mely Krisztust Gervasiussal és Protasiusszal ábrázolja.[L5] A ciborium 4 vörös porfir oszlopon nyugszik. Homlokzatán Krisztussal Péter és Pál látható.[C2-3]

Misén vettünk részt Szent Ambrus oltáránál, az altemplomban. Ez a főoltár alatt van. Az oltár mögött Szent Ambrus látható hatalmas üvegkoporsóban, kétoldalán Gervasius és Protasus maradványai.[C4; L4]

Az evangélium Lukácstól volt: "Boldog az az asszony, aki hordozott Téged." Máriától nap mint nap meg kell tanulnunk a hitet, a feltétel nélküli engedelmességet ("legyen nekem a Te igéd szerint"), és az alázatot. A templomban van Edvard Augustino Gemelli orvos sírja. 1878-ban született, 1903-ban megtért és a ferences rendbe lépett, 1908-ban pap lett. Írt a lourdes-i csodás gyógyulásokról. Az első világháborúban térített, két millió katona gyónt meg nála.

Ambrus beszédei hatására tért meg Ágoston. Életét a "Vallomások" című könyvében írta meg. Hippó püspöke lett (ennek az afrikai városnak mai neve Anaba, Algériában található. A székesegyházában plexi koporsóban látható néhány csontja. A temploma előtt hatalmas szobra áll. Kolostor is van a templom mellett, és szegényház. Apácák vezetik. Nem csak keresztény, hanem mohamedán betegeket is ápolnak.)

Milánóból 16 óra előtt pár perccel indultunk el, a sztrádán haladtunk Brescia felé, ott letértünk Montichiari irányába.

Látnivalókról

A Santa Maria delle Grazie-templom Milánó egyik leghíresebb temploma, amely 1980 óta szerepel az UNESCO Világörökség listáján. A templomban található az Utolsó vacsora című falfestmény, Leonardo da Vinci egyik legismertebb alkotása.

A Piazza del Duomo vagy Dóm tér Milánó szíve és egyben geometriai középpontja. A korábbi évszázadokban a dómot szegényes épületek sokasága vette körül (a város korábbi központja a mindössze száz méterrel távolabb fekvő Piazza dei Mercanti volt). Vincenzo Seregni a 16. században, majd Napóleon újra akarta rendezni Milánó központját. A teret végül 1862–1878 között építették át Giuseppe Mengoni építész díjnyertes pályázata alapján.

A Dóm az olasz gótika egyik mesterműve és a város egyik legfőbb látványossága. II. Viktor Emánuel lovasszobra (1896). Galleria Vittorio Emanuele II – passzázs az északi oldalon, amely összeköti a Piazza del Duomót a Piazza della Scalával. San Raffaele-templom – a dómtól északra nyíló kis utcában áll. Palazzo Reale – a királyi palota a dómtól délre áll és közrefogja a Piazzetta gia Reali nevű terecskét. Palazzo Arcivescovile – a dóm délkeleti oldalán áll. A Piazza della Scala és környéke [szerkesztés] Teatro alla ScalaA Piazza della Scala nevét az itt álló világhírű operaház, a Teatro alla Scala után kapta. A teret a Galleria Vittorio Emmanuele II passzázs köti össze a Piazza del Duomóval. A teret Leonardo da Vinci szobra díszíti. A térről keleti irányban induló Via Case Rotte vezet a kis Piazza San Fedelére, majd innen a Via Omenoni vezet tovább a Piazza Belgioiosóra. A tér legfőbb látnivalói:

Teatro alla Scala – a világhírű operaház. Leonardo da Vinci szobra – 1872-ben alkotta meg Pietro Magni, olasz szobrász. A talapzatának négy sarkában Leonardo legkiválóbb milánói tanítványainak szobrai állnak: Cesare da Sesto, Andrea Salaino, Giovanni Boltraffio és Marco d’Oggiono. Palazzo Marino – Tomaso Marino genovai kereskedő építtette a 16. század közepén a tér délkeleti oldalán. San Fedele-templom – A Palazzo Marino mögötti terecskén, a Piazza San Fedelén áll. Casa degli Omenoni – a Piazza Belgioioso sarkán álló, 1573-ban épült palota. Casa Manzoni – ebben a házban élte le életének utolsó éveit Alessandro Manzoni. Palazzo Belgioioso – 18. század végén épült klasszicista palota az azonos nevű tér északnyugati oldalán. A dómtól nyugatra [szerkesztés] Piazza dei MercantiA dómtól nyugatra található Milánó egyik legrégebbi tere, a Piazza dei Mercanti, amely mindmáig megőrizte évszázadokkal ezelőtti jellegét. A térről a Via Mercanti vezet a Castello Sforzesco irányába. Főbb látnivalók a környéken:

Palazzo della Ragione – a városi tanács egykori székhelye, 1228-ben építették. Palazzo dei Notal – a 15. században épült késő gótikus stílusban a bírósági levéltár számára. Ebből azonban már csak a csúcsíves-árkádos loggia és egy díszes keretezésű csúcsíves ablak eredeti, mert a 17. században átépítették. Palazzo delle Scuole Palatine – 1645-ben építették a leégett Scuola dei Broletto helyére Carlo Buzzi tervei alapján. Földszintjén kettős oszlopok által tartott árkádok vannak. Loggia degli Osii – a város legszebb loggiasora, melyet 1316-ban építettek. Palazzo dei Giureconsulti – 1562-ben épült a jogtudósok számára. Palazzo Clerici – 18. századi patríciusház. A dómtól keletre [szerkesztés] Santo Stefano MaggioreA dómtól keletre fekvő negyed központjai a hangulatos Piazza Fontana, Piazza San Stefano és Piazza San Nazaro in Brolo terek. A kis utcák által tagolt környék főbb látnivalói:

Santo Stefano Maggiore-bazilika – eredete az 5. századig nyúlik vissza. Mai formáját a 16. század végén nyerte el. San Bernardino alle Ossa-templom – érdekessége egy osszuárium, melynek falait emberi csontokból összeállított dekoráció borítja. Colonna Verziere – barokk gránitoszlop, tetején márványból készült Krisztus-szoborral, az 1848-as forradalom áldozatainak emlékére. Ospedale Maggiore – egy óriási kórház, melyet 1457-ben alapított Francesco Sforza. San Nazaro in Brolo-templom – helyén egy 4. századi bazilika állt, mely azonban leégett és 1075 előbb román, majd 1831-ben klasszicista stílusban újjáépítettek. Palazzo Sormani Andreani – 18. századi barokk nemesi palota. San Pietro in Gessate-templom – a 15. században épült bencés szerzetesek számára. Santa Maria della Passione-templom – 15. századi templom, érdekes, nyolcszögletű harangtoronnyal. Conservatorio Giuseppe Verdi – az egykori lateráni kolostor, amelyet valószínűleg Solari tervezett a 16. században, kora reneszánsz stílusban. Itt tanult többek között Giuseppe Verdi is. Monumento alle Cinque Giornate – az 1848-as forradalom hőseinek állít emléket. Rotonda della Besana – itt volt a Sforza-kórház temetője, amit 1783-ban higiéniai okokból megszüntettek. A dómtól délre [szerkesztés] San Satiro-bazilikaA Piazza del Duomótól délre a város egyik modern negyede alakult ki, melynek központjai a Piazza Diaz és a Piazza Missori. Fő közlekedési tengelye a dómtól induló Via Torino. A negyed főbb látnivalói:

San Satiro-bazilika – a 876-ban alapított istenháza Milánó egyik legrégibbike. Reneszánsz külsejét Bramanténak köszönheti. Palazzo dell’Ambrosiana – a Piazza San Sepolcro meghatározó épülete. Az Ambrosiana Könyvtárnak otthont adó palotát a 17. század elején építették barokk stílusban. San Sepolcro-templom – egy 1040-ben alapított templom többszörös átépítés során nyerte le mai, román stílusjegyeket viselő formáját. San Giovanni in Conca-templom romjai. Sant’Alessandro in Zebedia-templom. Giuseppe Missori szobra – az azonos nevű téren áll, 1916-ban emelték. Palazzo Trivulzio – 18. századi nemesi palota. San Sebastiano-templom – a 16. században épült egy korábban elpusztult 9. századi templom helyén. San Giorgio al Palazzo-templom – eredete a 7. századig nyúlik vissza, mai formáját azonban a 18–19. században nyerte el. Palazzo Stampa di Soncino – 16. századi nemesi palota. Circo Romano – az egykori mediolanumi aréna romjai. A Sant’Ambrogio-bazilika és környéke [szerkesztés] Santa Maria delle Grazie-templomA San Ambrogio-bazilika az azonos nevű tér meghatározó épületegyüttese. Egyes feltevések szerint ezen a téren állt az egykori császári palota, ahonnan Nagy Konstantin kihirdette a vallások közötti békét szavatoló milánói ediktumot. A téren, a templom főhomlokzata előtt áll egy korinthoszi oszlop, a Colonna del Diavolo (Ördög oszlopa), mely nevét onnan kapta, hogy a legendák szerint az ördög, mivel nem sikerült megkísértenie Szent Ambrust, haragjában szarvaival két mélyedést vágott bele. Ezen városrész fő közlekedési tengelye a Corso Magenta, mely a belvárost köti össze az egykori városfalak helyén kiépült körúttal. Ennek fő látnivalója a Santa Maria delle Grazie-templom, Leonardo híres freskójával. A környék látnivalói:

San Ambrogio-bazilika – a város legrégebbi temploma, Szent Ambrus, Milánó püspöke alapította 379 és 387 között. Tempio della Vittoria – az első világháborúban elesett milánóiak tiszteletére emelték 1928-ban. A nyolcszögletű, márvány épületet árkádok veszik körül. Homlokzatát egy oszlopsor díszíti. Pusterla di Sant’Ambrogio – az egykori városfal egyik fennmaradt kapuja. San Vittore al Corpo-bazilika – a bazilika állítólag ott épült fel, ahol Szent Viktor vértanút lefejezték. San Maurizio al Monastero Maggiore-templom – a 9. században alapították bencés szerzetesek. Palazzo Litta – a Corso Magenta egyik szép, rokokó palotája. Santa Maria delle Grazie-templom – a 15. században épült templom fő látványossága Leonardo da Vinci híres freskója, Az utolsó vacsora. A Castello Sforzesco és környéke [szerkesztés] Castello SforzescoA Castello Sforzesco a város egyik legjelentősebb építészeti alkotása, egykoron a milánói hercegek rezidenciája volt. A belváros nyugati részében áll, mögötte húzódik a város egyik legnagyobb parkja, a Parco Sempione. A Piazza del Duomóval a Via Dante köti össze. Fő látnivalók a környéken:

Castello Sforzesco – a milánói hercegek rezidenciája. Garibaldi-szobor – a kastély előtti tér közepén emelkedik, Eduardo Ximenez készítette 1895-ben. Parco Sempione – a kastély mögötti hatalmas angol stílusú park. Arco della Pace – a diadalívet Napóleon dicsőítésére építették 1807 és 1848 között. A Piazza Cavour és környéke [szerkesztés] A Porta Nuova éjszakai kivilágításbanA Piazza Cavourt Milánó egyik legelegánsabb utcája, a Via Manzoni köti össze a Piazza del Duomóval, amely egyben a belváros közlekedésének egyik ütőere, ugyanakkor a bevásárlónegyed egyik központja. A híres divatboltok a Via Manzonira merőleges Via Montenapoleone mentén sorakoznak. A környék fő látnivalói:

Palazzo Poldi Pezzoli – 17. századi klasszicista palota, melyben az egykori tulajdonos által összegyűjtött műtárgyakból rendeztek be egy kiállítást. Palazzo Gallarati-Scotti – barokk stílusú palota, melynek fő látnivalója egy 1740-ből származó Tiepolo-freskó. Porta Nuova – a város egykori védműveinek egyik fennmaradt kapuja. Palazzo Bagatti Valsecchi – 19. századi palota. Cavour szobra – az azonos nevű teret díszíti. 1865-ben alkotta meg Odoardo Tabacchi. Fontana di San Francesco-templom – 1927-ben építették Giannino Castiglioni tervei alapján. Szent Ferencet egy hallal és galambokkal való beszélgetés közben ábrázolja. Sant’Angelo-templom – a 16. században épült ferences szerzetesek számára. San Marco-templom – a 13. században épült és a dóm után a város második legnagyobb temploma. Palazzo di Brera – a barokk palota 1651-ben épült Francesco Maria Richini tervei alapján, ma a gazdag gyűjteménnyel rendelkező Brera-képtárnak ad otthont. Palazzo dei Marchi – 18. századi palota, melyben a risorgimento múzeuma kapott helyet. Santa Maria del Carmine-templom – a 14. században épült a karmeliták számára. San Simpliciano-bazilika – a templomot valószínűleg maga Szent Ambrus alapította a 4. században. Santa Maria Incoronata-templom – késő gótikus, 15. században épült templom, mely a Sforza-család több síremlékét őrzi. A Giardini Pubblici és környéke [szerkesztés] Giardini PubbliciA Piazza Cavourtól északnyugatra található Milánó második legnépszerűbb és legnagyobb zöldövezete, a Giardini Pubblici (Közkertek) nevű park. A parkot északról az egykori városfal nevét ma is viselő Bastioni di Porta Venezia, nyugatra a Piazza Cavourról kiinduló Via Manin, keleten a Via Venezia, délről pedig a Via Palestro határolja. A környék fő látnivalói:

San Carlo al Corso-templom – 1836-ban épült klasszicista stílusban Borromeo Szent Károly tiszteletére. San Babila-bazilika – az 5. században alapították egy pogány templom helyén, majd a 11. században román stílusban átépítették. Palazzo Morandolo Attendolo Bolognini – 18. századi palota, mely a város történeti múzeumának ad otthont. Érseki szeminárium. Casa dei Fontana – 15. századi, reneszánsz palota. Palazzo Serbelloni – a 18. század végén, klasszicista stílusban épült palota. San Pietro Celestino-templom – a 14. században épült, majd a későbbiekben barokkosították. Palazzo del Senato. Palazzo Castiglioni – 1903-ban épült díszes főúri palota. Palazzo Saporiti – 1812-ben, klasszicista stílusban épült palota. Sant’Angelo-templom. Villa Reale – az 1790-ben épült klasszicista palotában sok időt tartózkodott Napóleon is. Ma egy képtárnak ad otthont. Giardini Pubblici – a parkot 1782-ben alakították ki. Területén áll a milánói Természettudományi Múzeum valamint a planetárium és az állatkert. A Sant’Eustorgio-bazilika és környéke [szerkesztés] Sant’Eustorgio-bazilikaA Piazza del Duomót az egykori várfalak mentén kialakított körutakkal déli irányban a Corso Italia köti össze, ami átszeli a Piazza Missorit, majd a Piazza Porta Lodovicába torkollik. A Corso Italiával párhuzamosan fut nyugatra a Corso di Porto Ticinense. E két sugárút mentén számos érdekes látnivaló található:

Santa Eufemia-templom – román stílusú templom a Corso Italia mentén. San Paolo Converso-bazilika – a 16. század közepén alapították egy leánynevelő apácarend számára. Santa Maria presso San Celso – 1493-ban épült egy kis kápolna helyébe, melyben egy csodatevő Madonna-képet őriztek. San Celso-templom – a 10. században alapították azon a helyen, ahol Szent Nazarus és Szent Celsus vértanúhalált haltak. San Lorenzo-bazilika – az egyik legszebb és legrégebbi milánói templom. 350 körül alapította Szent Ambrus. Porta Ticinese. Sant’Eustorgio-bazilika – egy 4. századi kápolna helyén épült a 12. században, román stílusban. San Vincenzo il Prato – egykori bencés kolostortemplom. a római kori aréna maradványai. A városközponton kívüli látnivalók [szerkesztés] Chiaravalle-apátságSan Cristoforo sul Naviglio-templom – Szent Kristóf tiszteletére, a 13. században épült templom. Casa di Riposo per Musicisti – Verdi alapította öregek otthonaként idős muzsikusok számára. Garegnanói karthauzi kolostor – 1349-ben alapított kis karthauzi kolostor. Cimitero Monumentale – Milánó temetője, itt nyugszik többek között Manzoni, Garibaldi és Parini is. Chiaravalle apátság – 1135-ben alapították ciszterci szerzetesek. Pirelli toronyház – Milánó első felhőkarcolója.

Rövid útivázlat

Milánó (olaszul Milano, lombardul Milan) Észak-Olaszország legnagyobb, Olaszország második legnagyobb városa, Lombardia régió székhelye. Lakossága 1,3 millió fő.[2] Milánót Olaszország gazdasági fővárosának tartják, hiszen az ország legnagyobb ipari központja.[3] Világhírét a divatházainak valamint operaházának[4] köszönheti, illetve a Santa Maria delle Grazie templomnak, amely otthont ad Leonardo da Vinci híres festményének Az utolsó vacsorának.[5]

Császári székhely az utolsó 1,5 szd-ban

Sz Ambrus. Attila, Hoffenstauf császárok, Barbarossa, francia-osztrák háború 1500., 200 éves spanyol, majd osztrák uralom, Napóleon, egység hadjáratok.

Scala –Piermarini 1776-78

Palazzo Marino –városháza

     G.Alesi 1558

Galéria –148m. 4 emeletnyi csarnok

Dóm

     148m hosszú. Ker.h 88, köz.h. 48m magas

     98 torony, kupola(?) 68m, huszárt. 108m

     hat évszázadig épült.. 2000 szobor

     52 pillér, 12m kerülettel

Via és Piazza dei Mercanti,

Régi Városháza (1228. két faragott fa ló)

Scuole Palatine (1316. szoborfülkék)

Borromeo-ház

     Sz Károly (érsek, Ambrosiana, pestis)

Ambrosiana könyvtár

     400e. kötet, 30e. kézirat, rajzok, festm.

     Főolt. mögött festett várospersp. szentély

S.Lorenzo templom. Előtte 16 oszlop, Nagy Konstantin (324-337) és N. Theodosius (379-395) előtti időből

S.Eustorgio templom

     Portario kápolna külön kupolával

     Veronai Sz.Péter (domonkos) síreml.

     jobb kereszthajóban háromkirályok most a kölni katedrálisban

S.Ambrogio templom

     falaiban még a 4.szd-ból

     Harangtornyai (8. és 11. szd), árkádsora (12. szd), női emporium-erkélysor, ősrégi szószék, alatta Stilico (vandál) kormányzó koporsója, szentélyben félkupola mozaik (Kr. Gervasius és Protasiusszal), ciborium 4 vörös porfir oszlopon (Kr, Péter, Pál)

S.Maurizio templom (freskók)

Santa Maria delle Grazie templ. és kolostor

     1465. Francesco (Sforza hg), kupola 1492

     refektoriumban Utolsó Vacsora (Leonardo Jézus és Júdás arca. "Egy valaki köz…

     Domonkosok. Bandello (1490. Rómeó és J

Castello Sforzesco

     200 x 200m, park, 1300

     Muzio Atendolo parasztgyerek, zsoldosvezér, Sforza (=erőszakos) melléknév. Fia Francesco Sforza (1401-1466) 1450 herceg lett.

     Főbejárat hídja, 70m torony

     2  vár: Rochetta (Viscontiak, 40m torony) Corte Ducale (Sforzák, múzeum)

     Arco della Pace (1807-1838) Napóleon~

Galeria di Brera képtár

Poldi Pezzoli Múzeum

 

Tartalomjegyzékhez  <<<  Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső     

--------------------------

https://hu.wikipedia.org/wiki/Mil%C3%A1n%C3%B3