Rieth József: Útiemlékek

Lourdesi-Fatimai utunk 2001-ben

 

Tartalomjegyzékhez  <<<  Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső     

1997. június 24-július 1. közt első Lourdesi zarándokútunkon vettünk részt. Négy év múlva ismét hívást éreztünk egy rövid látogatásra, de ekkor már Fatimát is meglátogattuk.

2001.június 25-július 6. közt egy Lourdes-Fatimai zarándokútra indultunk, ezúttal egy francia-spanyol-portugál körútra. Idegenvezetőnk: Vicsorné Kovács Adrienn, lelki vezetőnk: Lambert Zoltán atya volt. Gépkocsivezetőink: Farkas János és Füstös Csaba voltak. Nagy örömmel és várakozással készültünk erre az útra. Számunkra ez az év a Máriával való találkozások sorozata. Most a Lourdes-i és a Fatimai jelenések helyének meglátogatása következik, ahol sok kegyelem és a Szűzanya Szeplőtelen Szívének oltalma vár. Célunk volt az útbaeső igen sok város közül néhányat meglátogatni. Franciaországban: Avignon, Biarritz, Lourdes; Olaszországban: Padua; Portugáliában: Coimbra, Fatima; Spanyolországban: Avilla, Barcelona, Madrid, Montserrat, Salamanca, San Sebastian,

Padua, Lourdes, Biarritz, San Sebastian, Salamanca, Avignon, Fatima, Coimbra, Avilla, Madrid, Barcelona, Montserrat,

2001. jún. 25. ----- hétfő ---------------- 1. nap

Már előző este le lehetett vinnünk a csomagokat a templom keresztelő kápolnájába, így reggel csak az ennivaló és a buszba felviendő csomagjaink maradtak. Ez nagy könnyebbség volt mindannyiunk számára, reggel kisebb volt a cipekedés. 3/4 6-kor a templomnál gyülekeztünk, de a busz jó fél órányit késett. A Rózsák terén kerestek ugyanis minket, és ráadásul nem is azt az idegenvezetőt küldték, akit Fekete Ági kért. A busz is más típusú volt, mint amire készültünk, így az előre kiosztott helyszámaink nem egyeztek. Emiatt kissé zűrös volt az elhelyezkedés, többen máshova kerültek, mint azt Ági tervezte. Végül minden megoldódott és 6 óra 55 perckor, csaknem egy órás késéssel nekivágtunk hosszú zarándokutunknak.

Reggeli imával kezdtük az utat. Körmend környékén Adrien elmondta, hogy öt országon fogunk keresztül haladni és kb. 8-10 ezer kilométert teszünk meg. Családként, testvérként utazunk, egymáshoz alkalmazkodva és segítve egymást, 47-en. Lelki élmények megszerzéséért megyünk, és benyomásokat fogunk szerezni az egyes helyekről. Hosszú lesz az út, de négyóránként meg fogunk állni. Azért biztosan itt-ott elzsibbadunk, elfáradunk, mert felbomlik a mindennapi életünk. Kérte, hogy gyakoroljunk mindég türelmet, önmérsékletet, szeretetet. Útközben, a határ előtt egyébként nem volt idegenvezetés, ezért csendes beszélgetés, eszegetés, szundikálás folyt a buszban. (A magyarországi útszakasz)

Ausztria. Rábafüzesnél a "sengeni határon", begyűjtötték útleveleinket, és háromnegyed órát foglalkoztak azokkal. Adatainkat számítógéppel ellenőrizték. Különösen sok gondjuk volt az egyik útitársunk feleségével, aki a Fülöp-szigetekről származik, és jelenleg Németországban él. Egy teljes órát álltunk, egy órakor végre elindulhattunk Ausztriában.  Az osztrák utakon egyenletes sebességgel haladtunk, minden esemény nélkül. Érdekes ismertetést hallottunk az ország földrajzáról, történelméről, foglalkozások megoszlásáról, zenészeiről és népességéről. Közben néztük a szép elsuhanó tájat, majd elmondtuk az örvendetes rózsafüzért. A titkok előtt Zoltán atya elgondolkodtató elmélkedést mondott, majd minden tizednél más-más utastársunk volt az előimádkozó.

Ezután Adrien érdekességeket mesélt Ausztria volt főúri családjairól, nevezetes konyhaművészetéről. Lassan Karintiába értünk, és a csodálatos Wörti-See mellett robogtunk el. Nagyon hideg a vize, nem nagyon alkalmas fürdésre. A Fehér-tó a hegyek között található 930 m magasan.

Közben valakinek eszébe jutott, hogy ezen a napon van a medugorjei jelenések 20. évfordulója és ebből az alkalomból Máriaremetén ünnepi köszöntést tartanak. Ebbe mi is bekapcsolódtunk a dicsőséges rózsafüzérrel. Tíz perccel 17 óra után elértük az osztrák-olasz határállomást, itt már a határnak semmi nyoma sincs. (Egy hónappal később ideiglenesen itt is visszaállították a szigorú határellenőrzést). (Az osztrák útszakaszról.)

Olaszországban ereszkedtünk az autópályán, az Alpoktól a Pó-síkság felé. A Fella folyó széles medre kísért minket Genováig. Mindég elgondolkoztat ez a kiszáradt patakmeder, ami úgy néz ki. mint egy világos kövekkel bélelt hatalmas, hosszú teknő. Híradófelvételek alapján mindég elképzelem azt az őrjöngő tajtékzást, amit felhőszakadás, vagy gyors olvadás után rendez itt a lezúduló víztömeg. Tolmezzo után már síkságon robogtunk, itt csatornák viszik a földekre a vizet. Az ablakon fákra, néhány kis villára, a közelben párába burkolódzó meredek hegyre láttunk ki. 8 órakor volt közös reggeli, és már útra is keltünk Padovába. A Bazilika és a város megtekintése volt tervünk. Közös reggeli ima után az idegenvezető beszélt a város történetéről. Még a magyarok is eljutottak ide kalandozásaik során.

19.40-kor Padova előtt letértünk az autópályáról. Hosszan kerestük szállásunkat. Közben kisvárosokon, villanegyedeken mentünk keresztül. Türelempróbáló kiadós tekergés után a végül a külvárosban megtaláltuk, kilenc óra után értük el célunkat, a Hotel Delfinót, a Via Eugena Treponti 3 szám alatt. [A13,14] Háromszintes kis panzió, 3-4 ágyas szobákkal. Fákkal, meg többnyire emeletes, villaszerű épületekkel volt tele a környék. Nagyon fáradtak voltunk, gyorsan vacsoráztunk, zuhanyozás és lefekvés következett.

2001. jún. 26.----- kedd --------------- 2. nap.

Reggel 6 órakor keltünk, mert az úti csomagot is el kellett készíteni. Az ablakon fákra, néhány kis villára, a közelben párába burkolódzó meredek hegyre láttunk ki. 8 órakor volt közös reggeli, és már útra is keltünk Padovába. Itt egy rövid látogatást tettünk a város központi magjában: a Szent Antal bazilikában és a Prato de Valle ovális szigetén. (Padováról) Délben indultunk tovább. A sztrádára rátérve, az Autogril parkolójában kellemes gondolatokkal eltelve néztünk a pillanatra feltűnő kis Sztráda-kápolnára, ahol Bolberitz atyával volt szentmisénk annakidején. Utaztunk tovább Lourdes felé. 17:12-kor értük el a tengert, Genovát, a Genovai-öblöt. (Az olasz útszakasz ismertetése.)

Franciaország. Ventimilian az olasz-francia határállomás. Az egyik alagút közepén volt az olasz-francia határ, így észre sem vettük, hogy már Franciaországban járunk. Semmi sem jelzi, csak a falon állítólag egy tábla. Mi a gyorsan haladó buszból nem láttuk… Alagutak, vörös sziklák, Sz. Lajos hídja, a határ... Este hét óra előtt néhány perccel már Franciaországban jártunk…

Már sötétedett, amikor eltávolodtunk a tengerparttól, mert feljebb mentünk. Az Argens folyó mentén utaztunk tovább egy darabig. Elénekeltük a Lourdes-i éneket, majd a fájdalmas rózsafüzért mondtuk el, végül megnéztünk videón egy Lourdesról szóló filmet (nekünk is ez van meg).

Fél tízkor már kezdtünk elaludni, buszon alvás volt Avignonig az éjszaka főprogramja. Avignonban éjszakai városnézés szerepelt az útitervben. (A francia útszakasz leírása Lourdesig.)

2001. jún. 27.-----szerda --------------------3. nap

Eső mosta a buszt. Reggel 7 órakor érkeztünk Lourdes-ba. (Lourdesi tartózkodásunkról.)

2001. június 29. ----- péntek ------------- 5. nap

7.30-kor volt a szentmisénk a Szent Mihály kápolnában. Reggeli után buszra ültünk és 9.48-kor elindultunk Spanyolország felé.  A forgalom meglehetősen nagy volt, majd nagy dugó következett. Hosszú araszolás után már dél is elmúlt, amikor elértük Biarritz várost (= baszk nyelven: "Két szirt"). Szép kertvárost találtunk és az Óceánt. Élveztük a tenger megtörő hullámait, a csodálatos sziklákat, a szép partszakaszt. [A29-E]

SPANYOLORSZÁG (1.)

A francia-spanyolt határt 14.12-kor léptük át minden formaság nélkül. Következő állomásunk San Sebastian volt. Erdiában a nagyforgalmú utcákon végig araszoltunk. Itt álltunk meg. Kiszálltunk és egy  nagyon rövid sétára indultunk (14.35-14.43). Visszaszállva hamarosan elértük az Újvárost. A nagy forgalmú utcákon végig araszoltunk. Megnéztük a Jó Pásztor katedrálist, sajnos csak autóbuszról, mivel délben minden bezár.

Bilbao [81.o] városán lépésben haladtunk át. Ez a 370 ezer lakosú város Bizkaia tartomány fővárosa, ipari központ (vegyipar és nehézipar). Növekvő a pénzügyi és bank szakmája. Ez a legnagyobb spanyol teherkikötő. 1996-óta Metrója is van. Híres templomai a Catedral de Santiago (1380-ból) és a Basilica de Nuestra Senorade Begona. Csodálatos kilátás nyílik ez utóbbi tornyából. Központja a Plaza de Nueva: ez egy hagyományos árkádos tér. Csodálatos a Museo Gugenheim 1997 a Rio Nervion partján, fényes titánnal burkolva (Frank O. Gehry amerikai épitész). Bilbaó után hegyek közt haladtunk, majd fennsíkszerű vidék következett, fenyőerdők, időnként bányák. Nagy távolságban nincs ház, mindenfelé érett gabona táblák, csak egy helyen láttuk, hogy arattak. Ez Spanyolország középső, fennsíkszerű része, szakadékokkal, omladékokkal, kapaszkodó cserjésekkel. A 600-800 méteres magasságot az ember nem érzékeli. Miranda de Ebro után nagy síkságon (tulajdonképpen medencében) robogtunk, körben a távolban hegyek látszottak erdővel borítva. Lassan ránk esteledett. Késő estére Salamancába érkeztünk, 22.47-től 1.20-ig sétáltunk a városban. Miután az útitársak közül egy eltévedt házaspár is megkerült, tovább indultunk Portugália felé.  

2001. június 30. ----- szombat ----------- 6. nap

PORTUGÁLIA

A spanyol-portugál határt állítólag 2.45-kor léptük át, de ekkor a társaság már mélyen aludt. Leiriában hét óra táján rövid pihenőt tartottunk egy töltőállomáson, majd 7.50-kor megérkeztünk Fatimába a szállodánkhoz, zarándoklátogatásunk célpontjához.

2001. július 1.-2. ----- vasárnap, hétfő ------------- 7., 8. nap

A második napon ébredés után berakodtunk az autóbuszba, majd reggeli után elindultunk Fatimából Coimbrába (mivel nem találtuk a helyes utat, érdeklődésünkre egy arra cirkáló rendőrjárőr segítségével rendőri felvezetéssel jutottunk célunkhoz) egy futó látogatásra. Másfél óra múltán már indultunk is tovább Spanyolország felé. Guarda volt következő állomásunk. Portugália legmagasabban fekvő városa, a környező vidék központja. Száraz, kellemesen hűvös település. A városkapu és a városfal részben még ma is látható. A város legjelentősebb műemléke a katedrális, melynek építését 1390-ben kezdték el, de befejezni csak kétszáz év múlva tudták. A gránittalpon álló gótikus épület hiányzó csúcstornya ellenére rideg hangulatot áraszt.

Penacura után a rio Montgraf folyó mentén haladtunk, majd egy víztározót érintettünk. Mangualde után ritkás erdők, majd cserjés bozót, köves dimb-domb következett. Ezután kősivatagban találtuk magunkat: hatalmas legömbölyített kövek álltak szanaszét, sokszor egymáson, mint az ingókövek, vagy babakövek. [C35] Kopár, sziklás, köves vidéket látunk. Az egész világon nincs annyi szürke kő, mint itt. Nem is tudjuk elképzelni, mit lehet itt termelni. Szép, de elszomorító látvány volt.

SPANYOLORSZÁG (2.)

A portugál-spanyol határt átlépve 13.40-kor, óráinkat gyorsan visszaállítottuk a mi zónaidőnkre. Mezők, bikatenyészetek voltak láthatók. A bikaviadalokra olyan bikákat tenyésztenek, amelyek nem találkoznak emberrel. A tápot is lóról kapják. Az idegenvezetőnk elmondta a bikaviadalok stílusait, szereplőit. A bika színvak, csak a mozgás ingerli. A spanyolok a bika kimúlásáig vívnak az arénában, a spanyolok és portugálok csak az elgyengüléséig. Ketten, a matadorok fárasztják először a bikát, kis lándzsákat szúrnak rituális mozdulatokkal a gerincébe. A pikador lóról, lándzsával fárasztja tovább. Ezután jön a torreádor, aki 90 centiméteres karddal adja meg a kegyelemdöfést az állatnak.

Ismét láttuk az útról Salamancát, láttuk messziről a katedrálist, a római kori hidat. Avila előtt 17.21.kor pihenőt tartottunk egy benzinkútnál. Szemben álltunk a várossal, ráláttunk és fényképeztünk. Majd városnézésre Avila kapujához álltunk. (Avilai látogatásunk) 18.50-kor már indultunk is tovább. A hegyeken hosszú sorban szélerőmű lapátkerekeit láttuk forogni. Nem volt esztétikailag csúnya, nem tudom, miért harcol sok szakértő ellene. Egyesek szerint még az uralkodó széljárást is megzavarja. Látva az elszórt telepítésüket és a távvezetékek oszlopainál nem nagyobb felületüket, én ezt az egész nagy alternatív-energia vitát mondvacsináltnak érzem.

Madrid előtt, az autópálya végén az autóbusz első kereke durr-defektet kapott. Ki kellett szállnunk az országúton a buszból, de a gépkocsivezetők gyorsan, negyven perc alatt kicserélték. Madridban 21.16-kor értük el a körgyűrűt. Egy Madrid környéki F1-szállóban voltunk elszállásolva, minden automatizált. Minden szobának van egy kódszáma amivel a panzióba és a szobájába is be tud menni. A kódszám egy hatjegyű szám. Mindenki többször is kipróbálta, mire biztonsággal nyitni tudta az ajtóját. Három-ágyasak a szobák; egy emeletes- és egy franciaágy van bennük. A szoba sarkában mosdó van, a másik sarokban asztal, és egyetlen egy szék. Zuhanyozó és a WC a folyosón van. Azok is automatizáltak: a WC felállásra öblít, belépésre a szellőztető indul. A zuhanyozó folyékony szappant csurgat a kézbe, beállásra megindul a víz, előtérben automatikusan légzuhany szárít. Szemnek kellemes színű, de kissé falanszterszerű a mindenütt műanyag felület. Meglehetősen fáradtak voltunk és 1/2 11-kor lefeküdtünk.

Júl. 3. ----- kedd ------------------- 9. nap

Ébresztő ½ 7-kor volt, reggeli ½ 8-kor az épület előterében. Kis asztalokhoz ültünk a magunk választotta ital és ennivalóval. (svédasztal szerűen) Kicsi volt a térség, várakozni kellett egymásra, míg ürült hely. 8óra 28 perckor elindultunk Madrid felé. A körgyűrűn közelítettük meg a fővárost. Hamarosan meg is érkeztünk és a "dugó" miatt gyalog mentünk a várost megnézni.  (Madridi városnézés)

Madridot elhagyva, Torijánál olajfaligeteket láttunk. Alcolea del Pinar után fennsíkon haladtunk, oldalról mély, a Grand Canyonra emlékeztető meredek völgyek mellett haladtunk, lassan ereszkedtünk a tengerparton fekvő Katalónia fővárosához. Holdbéli kietlen kősivatagon vezetett az autópálya. A hőmérő kinn 38 C°- ot mutatott, de bent a buszban is rekkenő hőséget éreztünk. A légkondicionáló berendezés sem bírta legyűrni a kinti hőséget  32 fok alá. Montvenga, Alhama de Aragon, Calatayud, La Muela, Zaragóza és Fraga érintésével robogtunk. 17.28-kor hatalmas tábla és az utat áthidaló betonív mutatta, hogy átléptük a Greenwichi délkört. Ezután már a síkságot kissé zöldes növényzet színezte. Lleida után már meg is érkeztünk. Barcelonát és a szállásunkat, az F1 szállót 20.31-kor értük el. Gyors kipakolás után négy órás városnézésre indultunk. Sokáig sétáltunk a város utcáin a kellemes időben, aztán hazamentünk, mert másnap Montserrat megtekintése volt a terv.

Júl 4.-----szerda---------------10. nap

Portugáliai Szent Erzsébet ünnepe volt ezen a napon. 9,15-kor indultunk el, sok tévelygés után jutottunk el Montserratba. (Montserrati látogatásunk)

            Sietnünk kellett Montserratban is, mert estére a francia szállást el kellett érnünk. Gyorsan vásároltunk képeket, ennivalót és már várt is a busz indulásra készen.13.28-kor elindultunk hazafelé. Granollersnél (4.43) a hegytetőn obeliszk szerűség, a faluban kimagasló templom látszott. Az úttól balra Serra de Montseny helységnél, a hegyen hatalmas épülettömb volt látható kupolával. A spanyol-francia (16.21) határ mindkét oldalán hatalmas római kori kőoszlopok állnak az út két oldalán.

FRANCIAORSZÁG (2.)

16 óra 20-kor értünk Franciaországba. PerpignanSalses után gyors tempóban mentünk Toulon felé, de így is csak 22.03-ra értük el a touloni F1 szállót. Szállásunk a korábbiakkal teljesen megegyezett, azzal a különbséggel, hogy a szobánkban a konnektorban nem volt feszültség.

Júl. 5. ----- csütörtök ------------ 11. nap

Reggel Toulonból 8.49-kor indultunk el. Reggeli imát és a tized rózsafüzért elmondtuk a buszon, majd hamarosan a francia Riviéra egyik fürdővárosába érkeztünk. Cannes-ban megálltunk (10.38-12.15) a tengerparton, 1/4 3-kor indultunk tovább. Megnéztük Nizzát, majd egy bevásárlóközpontnál álltunk meg. Egy tankolás után a tengerparton sétakocsiztunk egészen San Remoig. Kedves pilótáink még hosszan buszoztak velünk a csodálatos tengerparton, hogy így élvezhessük a hullámzó tenger, a vitorlás hajók és az egymást követő fürdőhelyek látványát. [D26,28]

OLASZORSZÁG

A francia-olasz határt 18.15-kor léptük át. Még továbbra is hosszan követtük a tengerpartot és csak a sötétedés felé tértünk át az autópályára. Este, sötétedés után vetítettünk Montserrátról és a mi Fatima-filmünket is, majd aludni tértünk a buszban. Most már folyamatosan tartottunk hazafelé, pihenőt kétszer tartottunk, alvással próbáltuk elfoglalni magunkat.

AUSZTRIA

Júl. 6.-----péntek--------------12. nap

Már Ausztria határán ébredtünk, Villachban. Egy kis pihenőre, mosdásra megálltunk, ettünk is és örömmel vegyülő szomorúsággal vettük tudomásul, hogy véget ért ez a szép, kegyelmekkel teli út.

MAGYARORSZÁG

Újabb pihenőt a magyar határ közelében tartottunk, az osztrák magyar határt 8.56-9.09 közt léptük át, minden különösebb formaság nélkül. Budapest előtt még kértek egyesek egy pihenőt és 1/2 3-ra értünk a Városmajorba, ahol Zoltán atya hálaadó szentmiséjén vettünk részt, megköszönve Istennek és angyalainknak, hogy vigyáztak ránk, minden baj nélkül  hazaértünk. Mindenki nagyon boldog volt!!!

ÚTITÁRSAINK:

Almásy János

Boemelburg Lajos                    Boemelburg Lajosné                Brúder László                          Bruder, Lenie Barraga

Csősz-Tóth József                   Csősz-Tóth Józsefné

Dupcsák Magdolna

Falusi Józsefné                       Falusi Mária                            Fejes Erzsébet                        Fekete Ágnes                         Fekete Ferencné

Jakusovszky Lajosné

Kamocsay Erzsébet                 Karnausz Terézia                    Kauffmann Mária                     Kisházi Anna                          Kocsis Rita

                                              Koltay Tiborné                         Kovács Jánosné

Ládonyi László                        Lakatos Margit                        Lambert Zoltán                         Léderer Tamás

Marosinecz Béláné                  Mihályi Lászlóné, dr                 Musitsné Atlasz Ágnes

Nagy Lászlóné                        Nerhaft Ferencné                     Niederkirchner Ferenc              Niederkirchner Ferencné

Pál Sándorné                          Péterfy Éva

Rieth József                            Rieth Józsefné

Schanda Pálné                        Szabó Emilné                         Szegi Tünde                            Szilasi Katalin

Újvári Magdolna

Várkonyi Lajos                        Várkonyi Lajosné                     Verőczei Péterné

 

 

Cikk a Városmajori Híradóban: LOURDES-FATIMA ZARÁNDOK ÚT 2001. június 25 - július 6.

                 Alapos felkészülés után, izgatottan vágtunk neki a hosszú útnak. Mária zarándokhelyek voltak útitervünkben, többünk nem is először járta be ezeket a szent helyeket. Volt, aki gondokat, bajokat hozott lelki tarisznyájában. Más hálaadást, köszönetet csomagolt be. Elképzelhető, hogy volt esetleg olyan útitársunk is, aki puszta kíváncsiságból indult el. De nem ez a fontos, hanem az a jó hangulat, imádságos lelkület, nyitott érdeklődés, ami végigkísért minket a tizenkét napon. A szentmisék és áldozások, a rózsafüzér imák, a közös éneklések, a programokon való egységes és pontos részvétel mind ezt bizonyította.

                Boldog pihenő volt Körmenden, Gyürki atyánál, a Szent Erzsébet plébániatemplomban megtartott első szentmisénk. Ismerőssel is találkoztunk, az ottani kántor egykor a Városmajorban volt kisegítő, sokan ismerősként üdvözöltük, régi emlékeket idéztünk. Következő állomásunk Pádua volt, a Szent Antal bazilika kápolnájában mutatott be Zoltán atya misét részünkre. Hosszú út következett ezután. Avignonban rövid éjféli városnézés volt, majd az éjszakai út után Lourdes-ban a hajnali eső fogadott minket.

                Lourdes-ban egész nap, változó intenzitással, de folyamatosan esett. Ennek ellenére megtekintettük a kegyhely látnivalóit, részt vettünk szentmisén, a hatalmas földalatti X. Piusz bazilikában a betegek megáldásán, majd az esti, gyertyás körmeneten. A szakadó eső ellenére igen sokan voltunk az esti körmeneten. Csak kezünkben a gyertyáink aludtak ki rendre, nagy sistergéssel. Ám mindég akadt valaki, akinek égő gyertyájáról át lehetett venni a tüzet. (Mint az élet viharai közben… Az Egyház közös imájával, a Szűzanya iránti szeretettel, Fiához vonul az egész keresztény világ… Egymást segítve…) Másnap kisütött a nap: mise, imádság, megmerítkezés, keresztút, a plébániatemplom, Bernadette emlékhelyei kerültek sorra.

                Sikerült néhányunknak meglátogatnia a Cité Saint Pierre-t, ezt a szépfekvésű tábort, ahol megismerkedhettünk az önkéntesek életével. A tábor a keleteurópai zarándokok, főleg a fiatalok támogatására épült fel. Térítés nélkül, vagy minimális térítésért tölthetnek néhány napot itt a vándorok. Teljes ellátást kapnak, és nagyon komfortos szállást. Kalauzunk magyar önkéntes, Edit, egy ózdi fiatal volt. Megmutatta a tábor látnivalóit, beszélt a táborélet élményeiről, a zarándokok ellátásáról, arról a csodálatos élményről, amit a rászorulók támogatása, a szeretetszolgálat jelent. Ellenszolgáltatás nélkül végzik néhányhetes munkájukat ebben a teljesen nemzetközi közösségben. Csupán ketten szolgálnak itt most magyarok a Cité Saint Pierre-ben.

                A betegek gondozása, a szentmisére vitelük, a körmeneteken való segítésük nagyon sok önkéntes segítőt és önkéntes ápolót vesz igénybe. Ha kicsit is odafigyelünk, megrázó élmény, ezeket a vidám, mindég segítőkész önkénteseket látni. Fiatalok és idősebb korúak szolgálnak köztük, mindenütt ott vannak, mindég figyelik és segítik pártfogoltjukat. Sugárzik róluk a gondoskodás, a szeretet, a lelkiismeretesség.

                Nagyon sok ember látogat Lourdes-be, betegek, egészségesek, fiatalok, idősek. De miért vállalják a sok fáradságot? Bizonyos, hogy sokan vágynak testi-lelki gyógyulásra. Az is biztos, hogy sokan érzik panaszaik enyhülését, vagy egyenesen a gyógyulás jeleit. Az azonban mindenkit, hívőt-hitetlent, beteget-egészségeset egyformán megérint ezen a szent helyen, hogy örömét-bánatát leteheti Mária, Jézus, az Isten színe elé. Együtt a sok-sokezernyi társával, az egész Egyházzal. Értelmet kapnak a szenvedések, hiszen felajánlhatja mindenki, a közös ima testvéri szeretetközösséggé forraszt, a kegyhely csodálatos légkörében mindenki átélheti a kegyelem kiáradását.

                Egy nap és egy éjszaka utaztunk tovább Fatimába. Csak rövid pihenőt tartottunk az óceán partján és az éjféli Salamancában. Fatima a huszadik század nagy felkiáltójele. A világméretekben elhatalmasodó bűnről, az egyre pusztítóbb háborúkról, a totalitárius rendszerek iszonyatos rombolásáról szól. Mi egyszerű emberek a veszélyek ellen csak az imával, megtéréssel, engeszteléssel tehetünk valamit. Ezt üzeni a három írni-olvasni nem tudó gyermekkel Szűzanyánk. Figyelmeztetés még nagyobb veszélyekre! Főképp a minket fenyegető veszélyekre! Politika, gazdaság, média, közszellem, "kultúránk" tengernyi veszedelmet tartogat számunkra — "boldog" az, aki nem érzi a rá leselkedő sok kockázatot, vagy bűnt…

                Fatimában találkoztunk Kondor atyával, aki Jácinta és Ferenc boldoggá avatási eljárásában meghatározó szerepet látott el, de aki a magyarság számára jelentős lelki központtá tette Fatimát. Fontos szerepe volt a Magyar Keresztút létrehozásában, a keresztút végén álló csodálatos Szent István kápolna megépítésében. Hatalmas tömegeket vonz Fatima. A kegyszobor körül állandóan nagy néptömeg imádkozik, a kegykápolnához állandóan áramlanak a zarándokok (sokan térden csúszva teszik meg az utolsó száz-métereket!). A szentmisék egymást érik a különböző oltároknál, az Oltáriszentség előtt állandó szentségimádás van, és mindég tele volt a szentségi kápolna. Az ünnepi szentmiséken csaknem száz atya koncelebrál, és áldoztat. Az esti körmeneteken megtelik a hatalmas tér, egy szívvel imádkozik mindenki, követve a világító keresztet és a kivilágított kegyszobrot. A bazilikában mindég nagy tömeg vette körül a nemrég boldoggá avatott Jácinta és Ferenc sírját.

                Fatimától hajnali szentmisével búcsúztunk. A kegyszobor előtt, a kegykápolnánál kaptunk misézési lehetőséget, zengve töltötte meg a hatalmas teret: "Boldogasszony Anyánk!…"Kicsit mindannyian otthagytunk valamit a szívünkből. Hosszú út várt ránk: Madrid, Barcelona, Budapest. Barcelonában még volt egy csodálatos lelki élményünk, meglátogattuk a Montserratti kolostort. A Moraneta (=Barnácska) Madonnaszobor mögötti kegykápolnában, ebben a csodálatos kis ékszerdobozhoz hasonlítható szentélyben volt számunkra szentmise. Az oltár fölötti ablakban ott ált a Madonna…

                Mit kaptunk a zarándokúton? Milyen útiemléket hoztunk magunkkal? Egyrészt sok lelki élményt: szentmisék, rózsafüzér imádságok, lelki beszélgetések emlékeit. Senkit sem hagyott közömbösen a megszentelt helyek légköre. Mindenkit elgondolkoztatott a Gondviselés csodálatos stratégiája: Bernadettben, Jácintában, Ferencben és Lúciában tanulatlan kis gyermekeket választott ki, az ismeretlen kis falucskákból, hogy figyelmeztessék ezt a modern világot. Nem tudósokat, nem gazdagokat, nem politikusokat, még csak nem is az egyházi hierarchiához tartozókat. Az üzenet is roppant egyszerű: tartsatok bűnbánatot, térjetek meg, engeszteljetek, imádkozzatok!

Tartalomjegyzékhez  <<<  Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső