|
A közös indulás előtt körsétára indultunk kettesben a háztömb körül, hogy 9-re felderítsük a környéket, meg aztán egy olyan templomot találjunk, ahol misén való részvétel biztosítható lesz este. Séta közben váratlanul egy karmelita templomra találtunk. A lengyel felirat alapján nem tudtuk megállapítani, lesz-e délután mise. Bementem a sekrestyébe, de az is üres volt. Tovább haladtam a szentély felé. Az oltár előtt takarított két nővér. Megkérdeztem őket. Az egyik tudott valamennyire németül, de egyikük sem tudott választ adni, hol lesz délután mise. Sebaj, óriási segítőkészséggel bevittek a beszélgetőszobába, ahol sűrű dupla vasrács, aranyozott tüskék védték a klauzúrát. Hosszú ideig vártam bezárva, magányosan, de azután jött egy németül tudó nővér a rács túloldalára. Megígérte, hogy hoz egy magyar nővért. Megint hosszú várakozás következett. A magyar nővért nem tudta hozni, de sürgetésemre újból elment megkérdezni a miselehetőségeket. Visszajött az ígérettel, hogy hamarosan meglesz a kért információ. Elbeszélgettünk hittanról, szerzetesi életről, a magyar és a lengyel egyház helyzetéről. Sürgettem, hogy a csoportunk most veszít el minket. Megint elment, aztán egyszercsak hozta a listát, hol lesz a közelben délután mise. Egy tili-tolis fiókkal kiadta a cédulát, megköszöntem és igyekeztem kiszabadulni a rendházból. Zsuzsó az utcán türelmetlenkedett, de egyedül nem mert elindulni, nem tudta, merre menjen. Már 9,10 volt. Rohantunk a szállónkhoz, de a csoport nem várt, már elindultak. A városközpont felé siettünk, hogy utolérjük, vagy megelőzzük őket. Nem tudtuk, milyen útvonalon mentek a többiek, ezért nagyon figyeltünk, hátha valahol meglátjuk a csoportot. Nagy siettünkben, meg a rövidítés szándékával pont a városi börtön területére tévedtünk (de a kapuőrség hagyott minket besétálni!). Sajnos, kiderült, hogy nem, még Lengyelországban sem átjáróház a börtön. Néhány fegyőr segítségével sikerült megtudnunk, hogy visszaút csak egy van: a főbejárat. Szabadulásunk a börtönből ugyanolyan zökkenőmentes volt, mint a bevonulásunk. Igyekeztünk útközben mindent jól szemügyre venni. Az utcákon kis csoportok és diákok jártak. Az épületek középkorias hangulatúak voltak, egyes helyeken kifejezetten szemrevalóak. Volt várkastélyszerű, főleg a városfalnál, a Basztowa után.G19. - G20 A belváros szűk utcáin sok középkorias épület állt, volt ahol az utca felett híd ívelt át és az utca végén középkori fal zárta el a kilátást.A központi tér felé közeledve egyre nagyobb lett a turista forgalom. G21 A téren csoportok álltak, vonultak. Árusok álltak bódéjaik mellett. Textiláruk, prémek, kerámiák, képeslapok mindenütt. Végül itt a főtéren utolértük a csoportot. Hamar észrevettük a társaságot. Sike Jóska magyarázta a tér látnivalóit, állva a csoport közepén, láthatóan alaposan felkészült a látnivalókra. A tér nagyon hangulatos volt. Itt a sarkánál hatalmas tömegével a Mária templom állt, okkerbarna falán a világosabb kőbetétek nagyon széppé tették. Kissé a téren kívül állt, csak szemből volt látható a szomszédos épületek miatt. A teret a tér közepén álló hatalmas posztócsarnok uralta, aztán tornyok és középkori épületek. G.21.kép Hamarosan odaállított hozzánk váratlanul egy idegenvezető nő és átvette a vezetést Sike Jóskától. Kiderült, hogy az úthoz biztosítottak számunkra idegenvezetőt, csak a szervezés nem volt a legzökkenőmentesebb. Rövid egyeztetés és vita után megállapodtunk a napi programban. Szűk középkorias hangulatú utcácskákon haladtunk. Az utcák forgalma kicsi volt. Elmentünk a Jagelló egyetemre. G.22. - G23 - G24 Csak kívülről és az udvarról lehetett megnézni. Kémia, matematika, csillagászat, jog és teológia szakokat tanítanak. 20000 hallgatója van. A városban 80000 egyetemista tanul. Az egyetem kívül-belül gondosan restaurált volt, nagy tisztaságot találtunk. Szép faragások, régi kőszegélyek, teraszok, lépcsőfeljárók, függő lámpák és bizarr vízköpők vonták magukra a figyelmünket. Itt-ott őgyelgett csak néhány diák, de az épület az ünnep miatt nagyon kihalt volt.G25.kép Kerülővel mentünk vissza a főtérre. A szép teret a bódék, a tatarozás miatti ideiglenes elkerítő falak, a sorban álló piros kuka-konténerek csúfították. G.26.képG.27.kép Megnéztük a posztócsarnok földszintjét, itt vásárolni lehetett. A turisták tekintélyes tömege baktatott fülkétől fülkéig. A szűk fülkékben nagyon sokféle árú található. Van ott textiláru, üveg, porcelán és fém dísztárgyak üzlete. Az áruk közt itt is a népies bábúkat csodáltam meg leginkább. A figurák nagyon egyéni vonásokkal, roppant kifejezőek. Minden bábú egyedi készítmény, nagyon érdekes, és nagyon drága. G.28.kép Átsétáltunk déli tizenkettőre a Mária bazilikába, akkor nyitják a szárnyas oltárt. Becsukva is csodálatos, de kinyitva még bámulatosabb. Harsonazengés hallatszik, eleinte szolid halkan, majd egyre hangosabban. Közben egy szerzetes nővér hosszú akasztórúddal egymás után feltárja az oltár két tábláját. Maga a templom is nagyon szép, benn is uralkodik a barna szín sok arannyal megtörve. G.29.kép A térnek a templommal ellentétes sarkán, a Posztóház mellett áll egy gyönyörű harangtorony. G30.,31.képG.32.kép Az ősi házak között sok olyat találtunk, amelyik építészetileg, történelmileg érdekes. Idegenvezetőnk lelkesen és nagy szakértelemmel magyarázta a látnivalókat. ------------ http://hu.wikipedia.org/wiki/Krakk%C3%B3
|