Rieth József: Útiemlékek

Krakkó

 

Tartalomjegyzékhez - Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső     

Zakopane   <<<   Krakkó   <<<   Wawel   <<<  Wieliczka     

Krakkóban többször is jártunk. 1994-ben a Kós-iskola tanári karával látogattunk el ebbe a városba. Október 21. megünneplése az iskola tanárai számára hagyományosan egy többnapos, rendszerint külföldi tanulmányi úttal volt egyenlő. Ezeken általában mint  pedagógusok (feleségem iskolakönyvtárosként, jómagam hitoktatóként) vettünk részt. 1994-ben Zakopane, Krakkó és Wielicska volt úti célunk.

 

A Szent Imre plébánia szervezésében 2008-ban zarándokúton vettünk részt Lengyelországban. Ezen az úton is ellátogattunk Krakkóba, ahol megismertük a Krakkói Irgalmasság Bazilikát (a Bazilikában található egy magyar kápolna is) és a mellette található kolostort is.

Krakkó teljes nevén: Stołeczne Królewskie Miasto Kraków (Krakkó királyi főváros)Lengyelország második legnépesebb városa, a Kis-lengyelországi vajdaság székhelye. Lakosainak száma kb. 760 000 (elővárosokkal együtt kb. 1 250 000 fő). Az útikönyvünk 580.000 lakosúnak jelzi a várost. Területe: 326,8 km².

1795-ig Krakkó hivatalos lengyel főváros volt, bár már a 17. század elejétől fővárosi szerepkörének többségét Varsó vette át. (Később a legfontosabb szerepkörökkel együtt Varsó lett a Szejm székhelye és a király székhelye is.) Jelenleg a Kis-lengyelországi vajdaság fővárosa meg a krakkói agglomeráció központja.

Egykori királyi főváros volt, jelenleg közigazgatási és ipari központ. 11 egyetem és főiskola működik a városban, ezenkívül kulturális és művészeti központok találhatók itt. A környéken változatosan különböző ásvány kincseket bányásznak. Már a történelem előtt is lakott hely volt. Jelentőségét meghatározta, hogy itt haladt a Borostyánkő út, majd a Posztó út és a nagy jelentőségű Só út is. A tatárok háromszor pusztították el.

 

Szemérmes Boleszláv (1243-1279) elvette IV.Béla lányát, Kingát. Újjáépítették a várost, ami ekkor nyerte el a mai körte alaprajzú szerkezet formát. Lokietek Ulászló (1306-1333) visszaállította Lengyelország egységét. (A Lokietek ragadvány-név magyar jelentése "könyöknyi", utalva a király apró termetére) Erzsébet nevű leánya, Róbert Károly királyunk második felesége lett, I. Lajos királyunk anyja. Ulászló és Nagy Kázmér uralkodása alatt virágkora volt Krakkónak: létrehozták a Krakkói Akadémiát (ez közép Európa második legrégibb egyeteme). Élénk kereskedő város lett Krakkó, hatalmas építkezések voltak ekkoriban.

Magyar Lajos (vagyis a mi Nagy Lajosunk) uralkodása idején további fejlődésnek lendült a város. Nagy Lajos lánya, Hedvig (Jadwiga) királynő lett. Jagelló Ulászló és a Jagelló-dinasztia alatt a város fejlődése elérte tetőpontját.

A 16. sz. végétől megkezdődött Lengyelország hanyatlása, háborúk dúlták. Krakkó is hanyatlásnak indult: támadások érték, tűzvész pusztította, lakóit pestis járvány ritkította. A kereskedelmi útvonalak eltolódnak, a város kereskedelmi jelentősége hanyatlott.

 

A napóleoni háborúk után Krakkó önálló állam volt, sok lengyel menekül ide. Az 1846-os felkelés után Ausztriához csatolták, osztrák fennhatóság alatt  maradt egészen 1918-ig. Ez alatt az idő alatt a Wawel osztrák kaszárnya volt. Az első világháború után a Megújulási Mozgalom központja lett, megindult a város modernizálódása. 1939-ben német megszállás következett kivégzések, deportálások gyötörték a várost.

 

A tér híres nevezetessége a tér sarkában álló Mária templom. Ezt 1350-től kezdték építeni, a tatárjárás előtti, korábbi román templom helyén, századokon át bővítették. Tornyai eltérőek, két építő testvér viszálykodása miatt (l. a Posztócsarnok bejáratánál függő tőrt). Minden órában hejnal nevű trombita zenéje szólal meg, a tatár betörés emlékére. (A zene megszakad, mert egy tatár nyíl megölte a kürtöst!) A Mária templomban sok kápolna, freskó található. A főoltáron családfa mutatja Krisztus és Mária származását. Fölötte 12 jelenetes oltárszekrény látható, ennek közepe nyitható. Naponta 12 órakor nyitják. A németek elszállították az értékes oltárt, visszaszállítás után restaurálták. Jobbra kijárat található, ami a templomból a temetőkápolna sorhoz vezet, kalodavasak, fenn szép napóra látható itt. A volt temető terén díszkút áll.

Krakkóban a Kós-iskolával

1994. október 21.

Zakopane meglátogatása után Krakkóba érkeztünk. Az ismeretlen város forgalma, fényei megleptek minket. Forgalmas körúton haladtunk végig, mire  a szállónkhoz érkeztünk. Rövid időre a Wawel is feltűnt esti kivilágításban a túlsó parton. Korán vacsoráztunk. Keleties kialakítású szálloda volt ez a munkásszállás jellegű épület, teljesen keleties stílusú. Negyed kilencre villanyoltást csináltunk.

1994. október 22.

Reggel már 7-kor az emelet közös zuhanyozójában lezuhanyoztunk, 8-kor volt a reggeli.

A közös indulás előtt feleségemmel körsétára indultunk kettesben a háztömb körül, hogy 9-re felderítsük a környéket, meg aztán egy olyan templomot találjunk, ahol misén való részvétel biztosítható lesz este.

Séta közben váratlanul egy karmelita templomra találtunk (Sanktuarium Matki Bożej Piaskowej - ). A hirdetőtábláján olvasható lengyel feliratok alapján nem tudtuk megállapítani, lesz-e délután mise. Bementem a sekrestyébe, de az is üres volt. Tovább haladtam a szentély felé. Az oltár előtt takarított két nővér. Megkérdeztem őket. Az egyik tudott valamennyire németül, de egyikük sem tudott választ adni, hol lesz délután mise. Sebaj, óriási segítőkészséggel bevittek a beszélgető-szobába, ahol sűrű dupla vasrács, aranyozott tüskék védték a klauzúrát. Hosszú ideig vártam bezárva, magányosan, de azután jött egy németül tudó nővér a rács túloldalára. Megígérte, hogy hoz egy magyar nővért. Megint hosszú várakozás következett. A magyar nővért nem tudta hozni, de sürgetésemre újból elment megkérdezni a miselehetőségeket. Visszajött az ígérettel, hogy hamarosan meglesz a kért információ. Elbeszélgettünk hittanról, szerzetesi életről, a magyar és a lengyel egyház helyzetéről. Sürgettem, hogy a csoportunk most veszít el minket. Megint elment, aztán egyszercsak hozta a listát, hol lesz a közelben délután mise. Egy tili-tolis fiókkal kiadta a cédulát, megköszöntem és igyekeztem kiszabadulni a rendházból.

Zsuzsó az utcán türelmetlenkedett, de egyedül nem mert elindulni, nem tudta, merre menjen. Már 9,10 volt. Rohantunk a szállónkhoz, de a csoport nem várt, már elindultak.

A városközpont felé siettünk, hogy utolérjük, vagy megelőzzük őket. Nem tudtuk, milyen útvonalon mentek a többiek, ezért nagyon figyeltünk, hátha valahol meglátjuk a csoportot. Nagy siettünkben, meg a rövidítés szándékával pont a városi börtön területére tévedtünk (de a kapuőrség hagyott minket besétálni!). Sajnos, kiderült, hogy még Lengyelországban sem átjáróház a börtön. Néhány fegyőr segítségével sikerült megtudnunk, hogy visszaút csak egy van: a főbejárat. Szabadulásunk a börtönből ugyanolyan zökkenőmentes volt, mint a bevonulásunk.

Az óvárost a Planty, a régi városfal nyomvonala mentén kialakított zöldövezet övez. A régi városfal csupán itt-ott maradt meg, látható még az északi Barbakán, a Flórián-kapu (1307-ból) és néhány bástya.

Igyekeztünk útközben mindent jól szemügyre venni. Az utcákon kis csoportok és diákok jártak. Az épületek középkorias hangulatúak voltak, egyes helyeken kifejezetten szemrevalóak. Volt várkastélyszerű, főleg a városfalnál, a Basztowa után.G19. - G20  

 A belváros szűk utcáin sok középkorias épület állt, volt ahol az utca felett híd ívelt át és az utca végén középkori fal zárta el a kilátást. A központi tér felé közeledve egyre nagyobb lett a turista forgalom. G21

 A téren csoportok álltak, vonultak. Árusok álltak bódéjaik mellett. Textiláruk, prémek, kerámiák, képeslapok mindenütt. Végül itt a főtéren utolértük a csoportot. Hamar észrevettük a társaságot.

Sike Jóska magyarázta a tér látnivalóit, állva a csoport közepén, láthatóan alaposan felkészült a látnivalókra. A tér nagyon hangulatos volt. Itt a sarkánál hatalmas tömegével a Mária templom állt, okkerbarna falán a világosabb kőbetétek nagyon széppé tették. Kissé a téren kívül állt, csak szemből volt látható a szomszédos épületek miatt. A teret a tér közepén álló hatalmas posztócsarnok uralta, aztán tornyok és középkori épületek. G.21.kép

Hamarosan odaállított hozzánk váratlanul egy idegenvezető nő és átvette a vezetést Sike Jóskától. Kiderült, hogy az úthoz biztosítottak számunkra idegenvezetőt, csak a szervezés nem volt a legzökkenőmentesebb. Rövid egyeztetés és vita után megállapodtunk a napi programban.

Szűk középkorias hangulatú utcácskákon haladtunk. Az utcák forgalma kicsi volt. Elmentünk a Jagelló egyetemre. G.22. - G23 - G24 1364-ben, sokéves előkészítés után, Nagy Kázmér király engedélyt kapott a Papától, hogy egyetemet alapítson Krakkóban, a Lengyel Királyság fővárosában. Közép-Európa második egyeteme volt ez, mert 1348-ban Prágában volt az első. A Krakkói Általános Egyetem (Studium General) csak 1367-ben kezdett működni. Háromféle fakultása volt: Művészetek, Orvostudomány és Törvénykezés. V. Orbán Pápa akkoriban még nem adott engedélyt a Tológia fakultás létesítésére, mivel a teológia a lagmagasabb rendű tudomány volt.

Csak kívülről és az udvarról lehetett megnézni. Ma kémia, matematika, csillagászat, jog és teológia szakokat tanítanak. 20000 hallgatója van. A városban 80000 egyetemista tanul. Az egyetem kívül-belül gondosan restaurált volt, nagy tisztaságot találtunk. Szép faragások, régi kőszegélyek, teraszok, lépcsőfeljárók, függő lámpák és bizarr vízköpők vonták magukra a figyelmünket. Itt-ott őgyelgett csak néhány diák, de az épület az ünnep miatt nagyon kihalt volt.G25.kép

 Kerülővel mentünk vissza a főtérre. A szép teret a bódék, a tatarozás miatti ideiglenes elkerítő falak, a sorban álló piros kuka-konténerek csúfították. G.26.képG.27.kép

Megnéztük a posztócsarnok földszintjét, itt vásárolni lehetett. A turisták tekintélyes tömege baktatott fülkétől fülkéig. A szűk fülkékben nagyon sokféle árú található. Van ott textiláru, üveg, porcelán és fém dísztárgyak üzlete. Az áruk közt itt is a népies bábúkat csodáltam meg leginkább. A figurák nagyon egyéni vonásokkal, roppant kifejezőek. Minden bábú egyedi készítmény, nagyon érdekes, és nagyon drága. G.28.kép

Átsétáltunk déli tizenkettőre a Mária bazilikába, akkor nyitják a szárnyas oltárt. Becsukva is csodálatos, de kinyitva még bámulatosabb. Harsonazengés hallatszik, eleinte szolid halkan, majd egyre hangosabban. Közben egy szerzetes nővér hosszú akasztórúddal egymás után feltárja az oltár két tábláját. Maga a templom is nagyon szép, benn is uralkodik a barna szín sok arannyal megtörve. G.29.kép

 A térnek a templommal ellentétes sarkán, a Posztóház mellett áll egy gyönyörű harangtorony. G30.,31.képG.32.kép

A Posztócsarnok 1300-ban épült, körülötte volt valamikor a piac. A Posztócsarnok földszintjén emlékárusok vannak, emeletén pedig a Lengyel Festők Képtára. Láttuk mellette a városháza tornyát a 13.sz.-ból. Ennek 1680-ban a sisakja leégett, akkortól támasztópillére van és új, barokk sisakja. Ma borozó a régi börtön és kínzókamra ebben a toronyban.

A tér másik oldalán lévő Sz. Adalbert templom eredetileg fatemplom volt, a 11. században átépítették, majd 18.sz-ban barokk lett. A téren áll Mickiewicz-emlékműve (1898), aki 19.századi romantikus költő volt. Körben nevezetes házak láthatók.

Az ősi házak között sok olyat találtunk, amelyik építészetileg, történelmileg érdekes. Idegenvezetőnk lelkesen és nagy szakértelemmel  magyarázta a látnivalókat. (Utunk a Wawel meglátogatásával folytatódott.)

Krakkóban zarándokúton

2008. május 4.

 

Zarándokutunk 4. napján már korán reggel elindultunk Nowa Slupiából, hogy hazautunk során látogatást tegyünk Krakkóban. Meglátogattuk az Irgalmasság Bazilikát, ennek altemplomában, a Magyar Kápolnában szentmisénk volt. A Bazilika szomszédságában áll az a Kolostor, ahol Fausztyna nővér élt. Meglátogattuk a Kolostor kápolnáját is, ahol Fausztyna nővér ereklyéje előtt imádkoztunk. Ezeknek a látogatásoknak a részletes leírását zarándok-beszámolónkban részletesen leírtuk, fényképekkel bőségesen ott illusztráltuk, így itt most csak hivatkozunk az ott leírtakra.

 

Tervünkben szerepelt a Wawel meglátogatása is. Ez a látogatás azonban az időnk rövidsége miatt csak egy kurta sétára módosult, azonban az 1994-es utunkra emlékezve a régi emlékeket frissítettük fel. Meglátogattuk a palota és Székesegyház előtti teret és hamarosan már indultunk tovább.

 

 

Krakkó föld alatti része

 

Nagy ásatás indult Krakkó főterén, a Posztóház, a Mária templom és a Szent Adalbert templom között 2005-ben. 200x200 méteres területen tárták fel a középkori Krakkó maradványait. Csak fényképek alapján ismertem meg a feltárt régiségeket, de a legfontosabbnak ítélt anyag fénykép albumát alább mellékelem.

 

 

 

Tartalomjegyzékhez - Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső     

Zakopane   <<<   Krakkó   <<<   Wawel   <<<  Wieliczka     

------------

https://hu.wikipedia.org/wiki/Krakk%C3%B3_f%C5%91tere

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Adalbert-templom _(Krakk%C3%B3)

http://krakkoinfo.hu/?strona,doc,pol,glowna,1565,0,823,1,1565,ant.html (Mária templom)

http://www.krakowguide.net/hu/latnivalok/maria-templom

http://www.adorans.hu/node/11226 (oltárkép)  

http://www.btm.hu/?q=krakko (Krakkó főtere - ásatás 2005)

https://fns.csokolade.hu/2013/05/17/krakko-a-kozepkorban/ (az ásatásról)

https://utazom.com/cikk/krakkoi-legendak-nyomaban-0

http://www.krakowguide.net/hu/latnivalok/posztocsarnok

http://www.krakowguide.net/hu/latnivalok/varos-fotere

http://krakko.vilagnezo.hu/helyek/profil/permalink:a-varoshaza-tornya-1243/

http://www.setakrakkoban.hu/2016/09/a-varoshaza-tornya.html

https://www.lengyelorszag.travel/hu/varosok/krakko-malopolskie-vajdasag/