Rieth József: Útiemlékek

Jesoloi - Velencei nyaralás - 2. rész

Tartalomjegyzékhez - Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső     

Érkezés   <<< Murano  >>>   Torcello     

2006. június 24-július 1. között egy Jesolói nyaraláson vettünk részt. Jutalomból velünk üdült két unokánk -- Vica és Kinga -- is. A nyaralásunk alatt június 26-án hajóval ellátogattunk  a város közelében található három szigetre: Buranoba, Muranoba és Torcelloba, majd másnap, június 27-én  Velencébe hajóztunk el .

Jesolóról       .....................................  Indulás (1.rész)  -  Jesolóról  -  Archeológia  -  Korábbi utunk  -  Érkezésünk  -  Mise  -  Szigetek (Murano - Torcello - Burano)  - Velence  -  Strand

Jesolo (egyes források szerint Iesolo, venetóiul: Jèxoło) egy olaszországi város és közösség Velence megyében, az Adriai-tenger északi partvidékén.

Érdekessége, hogy két központja van, az egyik, az „óvárosi” (Centro Storico), mely maga Jesolo központja, és a másik, mely Lido di Jesolo főutcája. Az így kialakult helyzettel egyedi az olasz városok között.

A város Velencétől északra található, Eraclea és Cavallino-Treporti között. Jesolóról nevezték el a lagúna egy részét (22 km2), mely a Sile és a Piave folyók között található.

Történelem A római időkben a város mai területét a Velencei lagúna vize borította. Csak néhány sziget volt itt, a legnagyobbat Equilium („a lovak helye”) néven ismerték, egyesek ebből származtatják Jesolo mai nevét.

Gazdaság A város gazdasága a turizmuson alapszik. Az egyik városrész, Lido di Jesolo maga 15 km-es homokos stranddal rendelkezik, mely a város legfőbb vonzereje. Az ide látogatók száma az utóbbi években eléri az évi 6 millió főt.

A környék természeti látnivalókban gazdag, számos ritka növény- és állatfaj található meg itt. Ezekből található egy gyűjtemény a via Bafile 172. alatt található múzeumban (Museo Civico di Storia Naturale di Jesolo), ahol több mint 15 ezer könyv, valamint hasonló számú kiállított tárgy mutatja be a lagúna élővilágát.

Archeológiai emlékek:

Ókori római és őskeresztény épületfalak maradványa 2 km-re a városközponttól (egy katedrális és a San Mauro templom romjai) Torre Caligo

 

 

Jellegzetes látnivaló a város déli végén, a Sile partján található világítótorony (Il Faro di Jesolo) is. A tornyot 1948 és 1950 között építették, és eredeti funkciójában használatos: a tengerészeknek segít a navigációban.

 

 

Jesoloban régebben

 

Szűk utcácskákon keresztül, villák és vidéki települések között vezetett utunk. A környéken keresztül-kasul csatornák szeldelik át a vidéket. A csatorna fölött drótkötélen függő gigantikus halászhálók lógnak. Ez a vidék egy kicsit már a Pó-folyó síkságának az északi széle. Egykor mocsaras, nehezen megközelíthető vidék volt; Velence számára ideális védelmet nyújtott a szárazföld felől közeledő seregekkel szemben. Mára már szabályozták, csatornázták. Hiszen sem a barbárok, sem a szomszédos hercegségek nem jelentenek manapság olyan veszélyt, amelyek ellen "gyepű"-szerű védvonal segítene. (A mai "barbárok" és "kiskirályok" egészen más irányból fenyegetnek, a védvonalaknak is másmilyeneknek kellene lenniük!)

 

Pár évvel ezelőtt a Villa Mira nevű kis hotel volt a szállásunk, most egy modern szálloda. Akkoriban a kicsomagolás után lementünk a tengerhez, ami az utca végében volt. Először ugyan kacérkodtunk a fürdés gondolatával, de a szél és a késői időpont miatt. Esti tenger-ismerkedéssel, sétálgatással a fövenyen töltöttük az időnk, kagylót gyűjtöttünk. Az erős hullámzás vörös színű algatömeget sodort a partra. A víz rozsdabarna, sőt inkább vörös volt, a fövenyt vastagon borította a kócszerű sötétvörös algatömeg. Végig a parton sok kilométeres strand húzódik, tele van nyugággyal, gyönyörű homokos parttal. Minden szállodának kijelölt partszakasza van. A sötétedés miatt akkor vacsora után és kora reggel rövid sétát tettünk a Hotelünk környékén. Sok látnivalót nem találtunk. Szép szállodákat, kerteket láttunk. Kis nyaralóhely benyomását keltette akkor számunkra Jesolo.

Érkezés Jesoloba. (június 24.)

Most hamarabb érkeztünk a szállodánkba, mint azt előzőleg az útvonalterv alapján gondoltuk. A szállásunk a Hotel Rotonda nevű szép modern négyemeletes szálloda. A szálloda a tengerparthoz közel található, a tengerparttal párhuzamos sétálóutca és egy hangulatos tér találkozásánál.

Jesolo egy kis városka a velencei lagúna szögletében, a tengerparttól néhány kilométerre. A tengerparton 15 km hosszan egymást érik a strandok, beljebb a szállodák sorával és a vendégek ellátását szolgáló üzletekkel. A Lidó Jesolo nevű üdülő terület két folyócska, a Fiume Sile és a Fiume Piave között fekszik.

 

Jesolo térképei.

Részletes térkép (a 15 km-es tengerpart négy zónára bontva).
            Első (ovest, 1-7), második (centro ovest, 8-14), harnadik (centro est, 15-21), negyedik (est, 22-38) zóna.

Gyors szobakiosztás következett, apróbb utasításokat kaptunk, a legfontosabb helyi ismereteket közölte Piroska. Mi egy lakosztályt kaptunk. Hosszú előszobából nyílott a két szoba, konyha és fürdőszoba. A lányok szobája kétágyas, a mienk háromágyas. A nagy étkezőkonyhában edények, evőeszközök, bögrék, stb. voltak, vagyis teljesen fel volt szerelve. Az egyetlen hiányzó kényelmi felszerelés a hűtőgép volt. A meleg miatt volt is gondunk a magunkkal vitt élelmiszerek hűtésével. A vízszámlájuk sínylette meg a hiányt, hiszen egész nap csurgattuk a kényes élelmiszerekre a friss hideg vizet.

7 órakor kezdődött a vacsora. Legalább is a vacsorára való gyülekező. Elosztották az asztalokat, hogy a családok együvé telepedhessenek. Aztán ültünk és vártunk. Hosszan vártunk. Mentegettük a konyhát, hogy szegények nem tudhatták, mikor érkezünk, bizonyára emiatt késnek. A további napokon kiderült: ők mindég megvárakoztatják a kedves vendéget. A főztjük viszont nagyon finom volt. Az induló vacsora milánói előételből, hatalmas darab sült hús krumpli pürével és salátával mint főételből, végül őszibarackból ált. A salátát mindenki maga válogathatta össze "svédasztalos" módszerrel, sokféle anyagból (uborka, saláta, reszelt sárgarépa, dinsztelt káposzta, krumpli saláta, főtt kukorica, zöldségek, stb.), sokféle öntettel (majonéz, mustár, paradicsom, olíva olaj, alma-ecet, stb.). Szánk íze szerinti volt a vacsora, jóllaktunk.

Vacsora után sétálni mentünk a városba. Az alkonyi enyhülésben az emberek kijöttek a szabadba, az utcák zsúfoltak voltak. A hosszú, 15 kilométeres főutcát lezárták és sétáló utcává tették minden este 6 óra után. Óriási tömeg tolongott az utca teljes szélességében. Keskeny kerékpáros sáv volt kijelölve, csak azon próbáltak közlekedni a kerékpárosok és a négykerekű, pedálos hajtású családi kerékpárok. Időnként átfurakszik a tömegen egy városi kisvasút hernyója élénk csengetéssel, dudálással vagy sípolással. Hangja belevegyül a tömeg zsivajába és az innen-onnan hallatszó utcai koncertek hangorkánjába. Színes forgatag volt, az emberek minden irányba mentek. Az utca hosszában mindenütt látványos boltok és teraszok. Sok emléktárgy-árusító hely volt, lehetett venni ruházati cikkeket, ékszereket, játékokat, élelmiszert, nyalánkságokat. Voltak éttermek, presszók, cukrászdák, kaszinók.

Nem a séta volt a fő célunk, hanem a templomot kerestük meg, hogy másnap, vasárnap misére mehessünk. Félórás gyaloglással értük el. A mise választék nem volt túl kedvező, mi a 10 órai németnyelvű misét választottuk. A templom szép volt, legalább is kívülről. Modern és jól karban tartott. Egy tér szélén állt. Minden nagyon szép volt, csak a hotelünk és a templom közti távolságot ítéltük nagynak, de közelebbi templom nem volt.

Visszafelé a hotelünknél letértünk a tengerhez. Közel volt, csendes volt, hullámok is alig fodrozták. A lányok kagylót gyűjtöttek, mi élveztük az enyhe esti tengeri levegőt, a sós víz illatát. sokáig néztük a tengert, a hosszú út fáradalma

 1/2 11-re értünk haza és beestünk az ágyba. Noha nagyon meleg volt a szobánk, hamar elaludtunk. Azt már nem is vettük észre, meddig beszélgettek a lányok, valószínűleg még sokáig, de örömmel töltött el mindkettőnket, hogy együtt hoztuk el őket; jól meg vannak egymással.

 

Mise, strand (június 25., vasárnap)

A reggeli 8 órakor kezdődött, nagyon jól esett és - mivel svédasztalos önkiszolgálás volt, nagy és bőséges választékkal - gyorsan készen lettünk vele. Reggeli után elindultunk a misére. Kicsit korán értünk oda, várnunk kellett, mert az előző olasz gitáros mise alaposan elhúzódott.

 

 

Utána következett az általunk választott német mise. Az olvasmányokat német, majd olasz nyelven is felolvasták, a prédikáció németül volt. Nagyon hasznos volt az Adorémuszunk használata, mert így követhető volt Anya és a lányok számára az igeliturgia. Mise után hazamentünk, gyorsan készülődtünk és már 1/2 12-kor le is értünk a tengerhez. Nagyon kellemesen meleg volt a víz, a homok viszont alaposan égette a talpunkat, amíg a nyugágyunktól a tengerig, a nedves partig mentünk (kb. 30 méter volt a távolság). Minden vendégnek a szobához járt nyugágy és ernyő. A mi ernyőnk a B3 és B4 sorszámú volt. Úszkáltunk a vízben, aztán labdáztak Anyáék, majd a lányok kagylógyűjtésbe kezdtek. Egy idő után a lányokat lenn hagytuk a víznél, és felmentünk ebédet készíteni. A menü a sajátos adottságainknak megfelelő volt: virsli, kakaó illetve tej. Már 2 óra is elmúlt, mire végeztünk.

Láttuk, hogy takarítottak, tiszta törülközőt is kaptunk (minden nap), átágyaztak, elvitték a szemetet. Még délelőtt üzembe helyezték a TV-nket. Egy széfkulcsot is kaptunk a szobában lapuló, falba épített páncélkazettához. Ide zárhatjuk az iratainkat, ékszereinket, pénzünket. (De vajon a széfkulcsot hol őrizhetjük a legbiztonságosabban? Magunkkal hordtuk!)

Ebéd után mi lefeküdtünk pihenni, a lányok meg tisztították és rendszerezték a kagylóikat, majd TV-t néztek. 4 óra után lementünk újra fürdeni. A víz még jobb volt mint délelőtt, úszkáltunk, napoztunk, olvastunk, kagylót gyűjtöttünk. 6-kor feljöttünk, felkészültünk a vacsorára. A vacsora nagyon jól esett. Előételnek a lányok "Lasagnát" (egy bizonyos töltött tészta fajta) mi pedig levest ettünk. Főételnek borjúsült, vagy hidegtál volt a lányoknak, mi makrellát választottunk. Köretnek hasábburgonyát kaptunk. A salátát mindenki maga válogatta össze. Desszertnek fagylaltot szolgáltak fel. Minden nagyon finom volt, bőséges, és előkelően lassú felszolgálással kápráztattak el minket. Bánatunkra a Schumiékat sem láthattuk a lassú felszolgálás miatt, pedig a Forma 1-et szerettük volna megnézni.

 

Hajókirándulás a szigetekre (Június 26., hétfő)
 

 

Másnap (június 26.-án) a környező szigeteken tettünk látogatást. A svédasztalos reggeli után az autóbuszunk elvitt a Jesolói kikötőbe. No nem volt ez valami világraszóló nagy kikötő. Néhány ponton állt az itt szokásos partközelben levert derékvastagságú cölöpök, és a parti kis kőház, a hivatalos helyiség mellett. Ide futottak be a vízibusz méretű hajók. A hajók személyzete is csupán egy-egy ember volt. A mi hajónk is ilyen volt. "Kapitányunk" is valóságos mindenes volt. Ő vezetett, ő kötött ki, ő húzta a hajóhidat, de mindezt olyan felsőbbrendűséget sugározva, hogy valóságos admirálisnak tűnt. A hajóvezetői posztján egy bárszéken kényelmesen elnyúlva ült, tekergette a kormányt és néhány újjal hanyag kényelmességgel húzogatta-tologatta a gázkart. Roppant tekintélyes, előkelő fiatalember volt, igazi hajóskapitány.

 

 

Elhelyezkedtünk és egy dudálás után kihátrált hajónk a stég mellől, megfordultunk és nekivágtunk a távoli vizeknek. Ez a lagúnák világa, a vízen többnyire párszáz méteres távolságokban vannak a szigetek, pontosabban ezek a homokpadok. Csupán néhány helyen szélesedik ki a víz. A szigetek legtöbbje bokrokkal, fákkal ritkásan benőtt, lankás csupasz parttal szegélyezett jókora homokzátony. (A lagunáról.) Egyiken-másikon néhány ház áll a bokrok között. Van amelyik erőd lehetett valamikor, mert hosszan, várfalra emlékeztető kőfal szegélyezi, itt-ott a falon lőrés-szerű ablakokkal. Ezek a mélyen ülő ablakok alig vannak magasabban a tenger szintjénél, a kőfal is csak talán két méternyire emelkedik a víz fölé.

 

 

A zátonyszerű, lapos homok szigeteket még az ilyen kis méretű hajóknak is, mint a miénk, el kell kerülniük, bizonyára megfeneklenének a sekély vízben. A biztonságos hajózási út levert cölöpökkel van kijelölve. Ezeken a cölöpökön sebességjelző táblák figyelmeztetik a hajóst a megengedett sebességre, csak az itt-ott kitáruló nyíltabb szakaszokon lehet a gázkart igazán gyors közlekedés irányába állítani. Van néhány sziget, ahol település látható, rendszerint valamilyen hajókészítő  vagy halfeldolgozó üzemmel. Csak az egyik szigeten láttunk a tengerpartig terjeszkedő várost, sok templomtoronnyal és kupolával, magas épületekkel. Ez valószínűleg Velence lehetett -- hátulról. A többi település általában csak néhány háztetővel, vagy a temploma tornyával lógott ki a fák és bokrok sűrűjéből.

 

 

Mi messze kinn a nyílt vízen elhajóztunk sok különböző sziget mellett. Végül, a hosszú hajóút befejezéséül megint egy várossal fedett part tűnt fel, világítótorony meredt az öble sarkán. Ez már Muránó szigete volt. Kikötöttünk és megtekintettük a városkát. (Muránói látogatásunk.) Visszatérve hajónkhoz a következő úticélunk Torcello volt, itt is kiszálltunk és nagyot sétáltunk a szinte néptelen, elhagyatott szigeten. (Torcellói látogatásunk.) A hosszú séta után ismét hajóra szálltunk és utolsónak Buranó szigetét látogattuk meg. (Buranói látogatásunk.) Végig sétáltunk a szép, színes szigeten, talán ezt ismertük meg legalaposabban.

 

Buranó után hajóra szállva visszatértünk Jesolóba. [147] A hajóút visszafelé már csak az ismert látványt tudta nyújtani, de a fáradtság és a szép élmények emléke elgondolkodóvá csendesített mindenkit. Délután 3-ra érkeztünk vissza a szállodánkba. A lányok rögtön lementek a tengerhez, mi pedig másfélórás pihenő után követtük őket. Meglepetésünkre nagy és erős hullámok fogadtak minket. Csak nehezen lehetett úszni bennük, de igen kellemes volt a hullámokat meglovagolni és a nagyobb hullámokba beleugrani. Órákat játszottunk a hullámokkal, de akkor már a vacsora miatt fel kellett mennünk. A vacsora most is remek volt. Gombás rizottóval, Lasanyával, sült csirkével, sült makrellával, finom salátával, görögdinnyével, pudinggal kápráztattak el minket. Minden nagyon finom és bőséges volt. Csak a lassú felszolgálás kezdett terhünkre lenni, de azzal vigasztaltuk magunkat, hogy a szabadságunkba belefér az olykor kétórás várakozás.

 

Velencei látogatásunk  (Június 27., kedd)

 

Reggel fél nyolckor volt a reggelink, a szokásos svédasztalos nyalánkságokkal. Sietnünk kellett, mert már ott állt a szálló előtt a buszunk és gyors beszállás után vitt is minket a néhány kilométerre levő kikötőbe. Velencébe tettünk látogatást. Először csoportosan fedeztük fel a doge palota rejtelmeit, majd a Szent Márk teret és a Katedrálist néztük meg. Ezután szabad program következett, a csoportunk tagjai szétváltak. Alaposan felderítettük Velencét. Feleségem és a lányok elmentek vizibuszozva a Canale Grande felkutatására, én pedig magányosan elindultam és a városban tettem egy óriási sétát. A Velencei látogatásunkról részletesen itt számolok be.

 

A csodálatos Velencei látogatást befejezve hajónkkal és buszunkkal visszatértünk Jesoloba, egy gyönyörű nap emlékével gazdagodva. Rendbe szedtük magunkat, majd a vacsora gyönyörűségeibe mélyedtünk el. Anya zöldségleves, mi sajtmártásos tésztát ettünk előételnek. A főétel Vicának marhahús mártással, Kingának rablóhús, nekünk pedig hal volt. Csemegének sárgadinnyét és süteményt kaptunk.

 

A vacsorától felüdülve még lementünk a tengerre egyet fürdeni. Visszajövet már megkezdődött a szálloda előtti téren egy késő éjszakába nyúló diszkózás, nagy tömeggel, jó zenekarral és énekesekkel, előtáncosokkal. Sok felnőtt mellet igen sok gyermek is ott nyüzsgött a téren.

 

A két -- előzőleg már "hullafáradt" -- unokánk igencsak felélénkült a zene és tánc láttán, és fél 11-kor még le szerettek volna menni, megtekinteni a "bulit". Persze egyedül nem engedhettük le őket, így aztán mi önfeláldozó nagyszülők is velük mentünk. 3/4 12-ig maradtunk, de a két szégyenlős lány nem állt be "rázni", pedig a színpadon egy előtáncos lány nagyon magával ragadóan tanította a táncmozdulatokat. Sokat nevettünk néhány ügyes 3-4 éves kicsin, akik nagyon ügyesen tanulták meg a tánclépéseket és a mozdulatokat. Éjfélkor végre mi is lefeküdtünk.

 

 

Strandolás (Június 28-30., szerdától péntekig)

 

 

A szálloda előtti térről indul a tenger felé egy árnyékos utca. Összesen mintegy kétszáz méternyire van a tengerpart. A 15 kilométeres egyenes tengerpart mentén végig járólapokkal kirakott sétány vezet a tengerparti szállodák előtt. A sétánytól a széles tengerparti rész szép sima és tiszta homokkal fedett, és körülbelül 50 méterre van a nagyon sekély tenger. Hosszan be lehet sétálni a vízbe, és csak körülbelül 20-50 méternyire éri el az egy méteres mélységet.

 

 

A tengervíz kellemesen langyos volt az egész hét folyamán. Vihar sem volt, és csak egy alkalommal voltak hullámok, amelyek a part felé torlódtak. A hullámok magassága ekkor sem érte el a 10-20 centiméternél nagyobb mértéket. Kellemes volt szemben menni és ütközni a hullámokkal, de a legkellemesebb volt beúszni a mélyebb vízbe. A víz mélyen átlátszó, tiszta, növénymentes és kövek sincsenek a fenéken.

 

 

A fövenyben számtalan apró kagyló héja található. A lányok szenvedélyesen gyűjtögették ezeket a 2-3 centiméter hosszúságú lapos kagylókat. Szép színű gyűrűkkel voltak díszítve ezek a kagylók, a barna legkülönbözőbb árnyalataival. Sajnos a kagylók nem voltak csavartak. Simák voltak, teljesen mindennapi formák. Szerettünk volna igazi tengeri kagylókat találni, de még a mélyebb vízben sem találtunk. Valószínűleg ilyen bonyolultabb, igazi kagylók csak még mélyebb vízben, és talán sziklák között találhatók.

 

 

A sétány mellett, a homokos parton napernyők és nyugágyak sora áll, csaknem a vízig. Minden szobához tartozik napernyő és két-két napozó ágy. Az ágyak elmozdíthatók, de egy kábellel az ernyő tartóoszlopához vannak kötve. A kábel megengedte, hogy az igényelt árnyék, vagy napsütés szerint húzza az ember az ágyat a megfelelő helyzetbe. A mi nyugágyunk a B3 és B4 sorszámú volt, amit a szálloda igazoló papírja is tartalmazott, és ez jól is jött, mert egyik nap, mire leértünk, az ágyainkat már elfoglalta egy család, akiknek nem volt ágyuk. Nem kellett sok szó, és már tovább is álltak, máshol próbáltak szerencsét.

 

 

A tenger és az ágyak sora között körülbelül 10-15 méter csupasz homoksáv van. Ez a sáv szükséges vihar esetén, hogy a hullámok ne érjék el az ágyakat. Nekünk kellemetlen volt, hogy a napsütés a homokot elviselhetetlenül forróvá tette. Az ágyakat minden este az oszlopok melléállították, az ernyőket pedig összecsukták. Csodálatos volt ez a sok kilométer hosszúságú napozó sáv, a töménytelen fürdőző vendéggel.

 

 

A szálloda erkélyén a lányok a sok kagylót gyönyörködve osztályozták, válogatták, mi pedig örömmel néztük a boldogságukat. A sok kagyló hazatérve még sokáig boldogította a lányokat, sok ajándéktárgyat készítettek belőle, sok ajándékot díszítettek azokkal.

 

Minden nap strandoltunk, élveztük a víz, a napfény és a levegő csodáját. A víz örömeiben volt egy hullámverősebb nap is, de ez a hullámzás sem volt kényelmetlen, sőt élveztük a hullámok hintáztató, lifteztető hatását. Természetesen ekkor még jobban figyeltünk egymásra.

 

Esténként nagyokat sétáltunk a főutcán, ami ilyenkor sétálóutcává változott. Óriási tömeg áramlott ide-oda. Kétoldalt szuvenírárusok, édességárusok, kávézók és éttermek, néhány élelmiszerbolt, néhány ruhaáruház, autóverseny szimulátor, vad bika megülése volt látható. A szállodánk előtti téren is volt egy színpad, ezen esténként együttesek adtak koncertet, a hallgatóság táncra perdült. Kedden késő éjszakáig a lányokkal mi is lenn voltunk a koncertet hallgatni. Mi nem vettünk részt a táncban...

 

Szerdán teljes pihenés volt, délelőtt és délután is fürödtünk, csak délben tartottunk szünetet. A vacsoránk előétele Vicának paradicsomos tészta, a többieknek hússal töltött vastag palacsinta volt. Főételnek a lányok sült nyulat, mi tintahalat ettünk. Csemegének őszibarackot és krémes sütit kaptunk

 

Csütörtökön kikötött a szomszédos szálló stégjénél egy kalózhajó. Mókás volt a partra lépő, jelmezbe öltözött társaság. Volt köztük széles karimájú kalapban tetszelgő lovag, volt matróz, markotányos nők, tengerész tisztek. Csak a hajó látszott kalózhajónak, ők a parton jelmezbáli félszeg turisták voltak. De azért érdekes látvány volt, színes folt a napozás és fürdés megszokott egyhangúságában. Este a lányok elmentek önállóan vásárolni. Nagyon ügyesen mindenkinek vettek valami emléket: Panninak egy fa elefántot, Áginak karkötőt, Katinak kendőt, a Fiúnak a muranói lovat, a Sámson családnak kis üvegcsengőt, Kinga magának papucsot, emlékbe képeslapokat Jesolóról. Vacsora időre én is és a lányok is elrontottuk a gyomrunkat (érdekes módon Anya, aki pedig érzékeny a gyomrára, panaszmentes maradt). Vica nem vacsorázott. Éjjel a két lány felváltva járt hányni a WC-re, fejfájásra panaszkodtak. Valószínűleg enyhe napszúrást kaptunk.

 

Pénteken a lányok egész nap a sötét szobában maradtak és teát, meg kétszersültet ettek. Estére jobban lettek, de a tengerhez csak mi ketten mentünk le. Kellemes hullámzás volt, jó volt a hullámok dobálása. Este TV-nézés volt és csomagolás.

 

Mozgalmas éjszakánk volt a pénteki, amikor az olasz labdarugó válogatott nyert (talán világbajnokságot!?). Teljesen felfordult a világ, mindenki ünnepelt. Zászlós autók és motorkerékpárok robogtak hangos dudálással ide-oda, minden olasz az utcán volt. Tömegek énekeltek diadalmámortól égve. Mi az erkélyünkről néztük a ribilliót, a hangorkántól sokáig nem lehetett aludni. Hiába ez az ő csapatuk, az ő győzelmük... (Nem tudom, hogy amennyiben vesztettek volna az olaszok a mérkőzésen, akkor az hogy tükröződött volna az utca képén? Vajon ugyanilyen hangos gyászban vonultak volna az éjszakában? Vagy még több ember -- hatalmas tömegben, nagy zászlós-táblás felvonulással, de ugyanígy nagy hangerővel -- gyásztüntetést tartott volna?...)

 

Gyönyörű, jól sikerült üdülés volt ez az olasz út. Kellemes emlék marad a sok látott kincs, bizonyára sokszor keresünk majd bele ebbe az anyagba, vissza-vissza emlékezve a látottakra. Boldog vagyok, hogy részese lehettem ennek a kirándulásnak, de a pihenésen túl Velence és a szigetvilág megtekintésének is. Jó volt, szép volt, kevés volt!

 

Korán keltünk, már 7 órakor reggeliztünk, 8-kor elértük a sztrádát és zavartalanul haladtunk hazafelé. Háromnegyed 9-kor tartottunk egy félórás technikai szünetet, kis mozgási lehetőséget az egyik sztráda megállónál. 10 óra 40-kor már Ausztriába érkeztünk, és gyorsan hajtottunk hazafelé. Egy félórás pihenőt tartottunk a Rosenberg étteremnél fél 12-kor, majd Körmendig egy iramban robogtunk. Körmend határában megint félórás pihenő és nyújtózkodás következett. Telefonáltunk a Fiunknak, hogy várhatóan este 7-re érünk a Hotel Stadionhoz. Negyed négykor újból útnak indultunk, Pestig meg sem álltunk. Fiunk értünk jött, és hazaszállított minket.

 

Indulás (1.rész)  -  Jesolóról  -  Archeológia  -  Korábbi utunk  -  Érkezésünk  -  Mise  -  Szigetek (Murano - Torcello - Burano)  - Velence  -  Strand

 

------------------------------------

Összegezve az élményeket, befejezésül nem kerülhetem el néhány elgondolkoztató momentum említését. Velence első lakói a szárazföld felől fenyegető, népvándorlás hajtotta csoportok elől húzódta a zsombékos zátonyvilágra, megtanultak halászni, majd kereskedni és kalózkodni. Innen, a szinte semmiből küzdötték fel magukat a jólét, egyesek közülük a csaknem korlátlan hatalom és gazdagság világába. Persze valószínűleg előzőleg is gazdagok (és talán már akkor is ügyes kereskedők) voltak. Valószínűleg emiatt igyekeztek őket leigázni azok, akik elől a tengerbe szorultak. De ők, ott a tengerben egy csodavilágot építettek fel, tudósokat és művészeket támogattak. A világ elámulva gyönyörködik a ránk hagyott kincseken.

 

 

Van azonban egy másik oldala is a dolgoknak. Ha megtekintjük a velencei gyarmatbirodalom térképét, azt látjuk, hogy ott az erdők mindenütt eltűntek, gályák, vagy cölöpök formájában Velence létrejöttét, fennmaradását és gazdagságát szolgálták. Manapság Velence is, de a világ más részei is a pusztulás veszélyével néznek szembe. Környezetszennyezés, általános felmelegedés, globalizáció és a liberalizmus finom szálai észrevétlenül, de a pusztulás felé terelik az európai kultúrát. És mi semmit se teszünk a halmozódó veszélyek ellen. Létszámunk fogyatkozik, erkölcsi tartásunkat fiatalságunk látszólag feladja, politikusok és multik maffia-hadának szolgáltatjuk ki magunkat, elszennyezzük környezetünket és jómagunkat, folyamatosan újabb és újabb engedményt teszünk a belopakodó (és egyre gyakrabban erőszakkal behatoló) idegen "kultúrák" terjeszkedésének... ...Az ősi kultúrák meggyengülésének, elhalásának...

 

Európa (és a Nyugat is) lassan, történelmi léptékben egy nagy "Velencévé" válik, afféle Atlantisszá. Elgondolkoztató, hogy hol van ilyenkor a Tudomány, az Egyház, az Értelmiség?

 

Én mindenesetre leírom, tanítom meglátásaimat, figyelmeztetésemet, gondolataimat, mert mint keresztény értelmiségi el kellett jutnom ezekre a meglátásokra...

 

Indulás (1.rész)  -  Jesolóról  -  Archeológia  -  Korábbi utunk  -  Érkezésünk  -  Mise  -  Szigetek (Murano - Torcello - Burano)  - Velence  -  Strand

 

Tartalomjegyzékhez - Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső     

-------------------------------------------------------

https://hu.wikipedia.org/wiki/Velence_és_lagúnája

A szálloda ismertetője.

------------------------------------------------------

Útivázlatunk:       ...................................  Tartalom  -  Előkészület  -  Osztrák útszakasz  -  Olasz útszakasz  -  Jesolo (2. rész)

            Előkészület és indulás                                                              (l. még: Vetítés az odaútról a képsor elején.)

                    Úti érdekességek: Magyarországról (Fehérvárig és a határig), Ausztriáról, Olaszországról (Tarviziotól és Jesoloig)

            Jesolo érkezés, mise és hajóút a szigetekre. (Hotel)                      (l. még: Vetítés a képsor középső részén)

                    Murano (Muranóról angolul, olaszul)                                    (l. még: Vetítés, Üveg)

                    Torcello                                                                            (l. még: Vetítés)

                    Burano                                                                             (l.még: Vetítés, Csipke)

            Velence (bővebben földrajzáról, történetéről, jelenéről, jövőjéről)     (l.még: Velence, Séta, Gondolák, Lagúnák, Képek,)

                    Szent Márk tér, és a S. Marco templom                              (l. még: Vetítés)

                    Doge palota (udvara, folyosói, termei)                                  (l. még: Vetítés)

                    Városnézés (Rialtoig, műemlékek, templomok, lagúnák, Canal Grande, Déli városrész

            Strandolás                                                                                (l. még: Vetítés, a képsor végén)

 

Diabemutató:

            Jesolo                                                                  - utazás, Jesolo, szálloda és strandolás;

            Murano, Üveg                                                        - az üveg szigete;

            Torcello                                                                 - a kihalt sziget;

            Burano, Csipke                                                      - a színek és csipke szigete;

            Szent Márk tér                                                       - a tér és a katedrális;

            Doge palota                                                           - a palota kívül-belül;

            Velence, Séta, Gondolák, Lagúnák, Képek, Árvíz     - séta Velencében;

-------------------------------------------------

Tartalomjegyzékhez - Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső