Háttéranyag Izraeli utazásunkhoz

Szentsír története - Kroll-nál

<< Szentsír <<    << 14. állomás <<    

Régi sziklasír Jeruzsálem mellett (270. kép.)

 

     270.1. Sír bejárat                                           270.2. Sír metszete és alaprajza

 

A rajz egy zsidó sziklasír alaprajzát és keresztmetszetét mutatja (L. H. Grollenberg OP).

            1     nyitott lejárat

            1a   a kerek kővel elzárt bejárati nyílás

            2     az előtér

            2a   kő ülőpadok

            3     a sírkamra

            3a   ívelt sírüreg

A hegyoldalba először lejáratot készítettek (1), rendszerint meredek lépcsőt, hogy minél hamarább elérjék a kívánt mélységet. Nagyon alacsony bejárati nyílást vágtak (1a), mögötte pedig egy négyszögletes helyiséget (2), amelynek oldalfalaiban a kőből padokat alakítottak ki (2a). G. Dalman a Jeruzsálem környékén lévő sírok bejáratát megmérve a következőket jegyezte föl: "89 x 71, 64 x 58, 56 x 47 és 55 x 49 cm-es nyílásokat találtam. Egész rendkívülinek bizonyult egy 1,75 x 1,13 méteres nyílás'' (i. m. 391. o.).

 

 

A sír bejárata elé függőlegesen álló, gördíthető követ hengerítettek, vagy vízszintes kőlappal zárták le. Jeruzsálem környékén még ma is láthatók ilyen gördíthető sírzáró kövek. Ilyen kövek láttán megérhető az asszonyok aggodalma húsvét reggelén: "Ki hengeríti el nekünk a követ a sír bejáratától?'' (Mk 16,3.)

 

Az előtérhez csatlakozott a tulajdonképpeni sírkamra (3). A Misna előírása szerint a sírkamrának 4 x 4 könyöknyinek kellett lennie (2 x 2 m). A halottat a sírkamra oldalába mélyített sírüregbe (kokim) fektették. A Misna szerint rendes körülmények között 8--9 ilyen sírüreg fért el egy sírkamrában.

 

A halottat kétféle módon helyezték el: vagy befúrt, mély üregbe, vagy a falba mélyített félköríves nyílásba. A fiókszerűen befúrt üregek esetén 8--9 halottat tudtak elhelyezni egy kamrában. Ha íves üreget vágtak a kamra oldalába, néha a padot is kivájták, amelyre a halottat fektették, úgyhogy vályúszerű mélyedésbe tudták elhelyezni a testet. G. Dalman egy ilyen kivájt sírüreg méreteit így adja meg: ,,Jeruzsálem északi részén megmértem egy sírt, és kívül 197 cm hosszú, 54 cm magas, 63 cm széles, belül 175 cm hosszú, 47 cm széles és 37 cm mélynek találtam. A felette nyitott boltív legmagasabb pontján 83 cm magas volt'' (i. m. 387. o.).

 

Történet

 

281. kép. A sziklasírtól a sírkápolnáig

 

A négy alaprajz egyszerűsítve szemlélteti azt a folyamatot, amelynek során az Úr eredeti sírja először a Konstantin-féle síremlékké, majd az 1010-ben történt dúlás után kápolnává alakult át.

A. Az Arimateai József kertjében lévő sziklasír

            1 a felszínről levezető lépcsős lejárat

            2 a sír gördíthető kővel elzárt nyílása

            3 ülőpadokkal ellátott előtér

            4 a sírkamra

            5 a padszerűen kiképzett sírhely

 

B. A sziklás környezettől különválasztott sírkamra.

            A bejárat és az előtér már ekkor eltűnt.

 

C. A kis oszlopokkal díszített síremlék az Anasztaszisz nagy rotundájában.

            A Szentsír-templom alábbi hosszmetszete mutatja a szintkülönbségeket.

 

 

D. A körülfalazott sírkamra a mai Szentsír-templomban.

            Minden pusztítás ellenére törekedtek az előttünk élt nemzedékek arra, hogy a sírkamra mérethű emlékét hagyják ránk.

 

[292. kép (l. Kroll 516. oldalán). Krisztus sírjának változásai a történelem folyamán -- 1. A 336-ban épített Konstantin-féle síremlék a római lateráni Sancta Sanctorum-kápolnában őrzött ereklyekazettából (Kr. u. 6. század közepe) -- 2. A keresztesek templomában lévő sírkápolna (1149-ből). Erhard Reuwich fametszete 1483-ban -- 3. Raguzai Bonifác újjáépítése után (1555) ilyennek látta a sírkápolnát Bernardino Amico 1609-ben ]

4. Az 1808-as tűzvész után újjáépített kápolna 1810-ből

5. Az Angyal-kápolna és a sír bejárata

 

Mint ennek a világnak minden darabja, úgy Krisztus sírja is ki volt téve a változandóságnak: ,,Nem marad itt kő kövön'' (Lk 19,44). Már az első építési szakaszban Nagy Konstantin építészei eltávolították a sír kb. 3 x 3 méteres előterét (Misna BB, 6, 8), valószínűleg azért, hogy a rotunda belső tere nagyobb legyen. Ma már nem lehet biztonsággal megállapítani, hogy a hegyből kibontott sziklasír szögletes vagy köralakú lett-e. A források e kérdésben nem igazítanak el. A harmadik képen egy olyan megoldást mutatunk be, amely mindkét változatot lehetővé téve beleilleszkedik a konstantini Anasztaszisz alaprajzba.

 

Konstantini templom

 

A római Sancta Sanctorum-kápolna kincstárához tartozik egy kicsiny, fából készült doboz a 6. század közepéről.[292] Betolható teteje van, 24 cm hosszú, 18 cm széles és 4 cm mély. Benne kő és fadarabkák vannak, amelyeket puha agyagba nyomkodtak bele, s ez később megkeményedve őrzi a darabokat. A részben még olvasható felirat szerint ,,Sionról, Betlehemből'' való emlékekről van szó, amelyeket Palesztinából vittek magukkal zarándokok. A fából készült tető belső oldalán arany alapon öt miniatúra van Jézus életéből. Az üdvtörténeti jeleneten túl azok a szent helyek is rajta vannak, ahol a zarándok megfordult: a Szentsír, az Olajfák hegye, a Golgota, Betlehem és a Jordán partja.

 

Az első miniatúrán, amelyen asszonyok sietnek a sírhoz és angyal fogadja őket az üres sírnál, a Szentsír még abban a formájában látható, ahogyan a Konstantin-féle bazilika hatalmas kupolája alatt állt (1. kép). A miniatúrát majdnem azonos méretben mutatja a reprodukció.

 

A Breviarius de Hierosolyma (530) és a piacenzai zarándok (570) értesít arról, hogy a sziklából kibontott sír fölé oltalmul és díszként egy aranytól és ezüsttől csillogó, sokszögletű cibóriumot emeltek. A nyitott rácsos ajtó mögött az előtérben látjuk a ,,követ, melyet elhengerítettek a sír elől. Még ma is ott van'' (Kyrill. Kat. XIV, 22). A kő az oltár szimbolikus jeleit viseli magán: középütt kereszt, a négy sarkában a ,,Gammadiae'', a görög gamma betű látható. A kis fadoboz kora és az olajos-ampullákon látható reliefek összehasonlítása alapján (l. a Monzai ampullákat) elmondhatjuk, hogy ezen a miniatúrán Jézus sírjának hiteles képét kaptuk a Konstantin-féle bazilikából.

 

A perzsák fosztogatása és pusztítása után (614) Modesztusz helyreállíttatta a síremléket, és kelet felől előteret építettek hozzá. Arkulf (670) elmondja, hogy a külső oldalt márványlapokkal fedték be, s a csúcsára egy arany keresztet állítottak. Ő azt mondja, hogy csak háromszor három ember állhatott a sír előtt. Ennek alapján a sírkamra szélességét egy méterre lehet becsülni.

 

200 évvel később Bernard szerzetes leírásából értesülünk arról, hogy ,,a sír körül kilenc oszlop áll, közöttük a legdrágább kövekből épített fal húzódik. A kilencből négy a sír homlokzatánál van'' (Tobler -- Molinier 314. o.). Ezeket az oszlopokat, amelyek a Szentsírt ékesítették, azóta sem távolították el a sírtól. A mai építmény homlokzatában lévő barokk féloszlopok (5. kép) őrzik változatlanul az emléküket. Meglehet, hogy néhány olvasót idegesít a lábakban, collokban és méterekben kifejezett végtelen adatsor, de ezek az unalmasnak tűnő adatok biztosítanak arról, hogy a hagyomány minden csodás elem és változás ellenére tárgyilagosan tapasztalt, reális valóságot őriz.

 

1009-ben Hakim Biamrillah szultán, akinek pedig keresztény nő volt az anyja, mindazt, ami Konstantin óta és Koszroesz dúlása ellenére még fennmaradt, a földdel tette egyenlővé, azaz padlószintig mindent eltüntetett. Utána még három újjáépítést ért meg a Szentsír-templom, de az alapszerkezetet mindegyiknél tiszteletben tartották.

 

Nikephorosz pátriárka 1048-ban a régi síremlék körvonalai szerint kápolnát emelt a sír helyén, amelyet a 12. századi építészek változatlanul átvettek. Ez a sírkápolna a hátsó oldalán le volt kerekítve, s háromajtós, szögletes előtere volt. A három ajtó közül az északi volt a bejárati, a déli a kijárati ajtó a zarándokok számára. Mivel a sírkamra belső méretét (a Misna szerint 2 x 2 m) változatlanul őrizték, az oldalfalak és a tető aránytalanul vastagnak és nagynak látszott. Saewulf, az angolszász zarándok (1102-ben) meg is jegyezte: ,,Az Úr sírját nagyon vastag falakkal vették körül''. A méretek mutatják, hogy nem volt túlzott a megállapítása: az északi fal 3,5 láb (1,06 m), a déli fal 4,5 láb (1,37 m) vastag volt.

 

Az orosz Dániel zarándok (1106), aki később a Jeruzsálem melletti Mar Szaba-kolostor apátja lett, még további részleteket is elmond, amelyeket Reuwich metszetén ellenőrizni lehet (2. kép): ,,A tetőn oszlopokra állított szép erkély van, és egy köralakú tornyocska is emelkedik a tetőről. Ezüstlapokkal fedték a tornyot.'' Reuwich metszetéről hiányzik az az embernagyságú, ezüstből készült Krisztus-szobor, amelyről Saewulf azt mondja, hogy a torony tetején állt. Ezt az ezüstszobrot már a város 1187-es ostromakor beolvasztották, hogy az egyre növekvő gazdasági nyomorúságon segítsenek. Reuwich metszete a sírkápolna északi oldalát mutatja. A szűk és alacsony ajtót, amelyen Saewulf tanúsága szerint csak térden csúszva lehetett bemenni, nagyon hűségesen adja vissza.

 

Quaresmius későbbi adatai szerint (1626) a nyílás 56 cm széles, 108 cm magas és 54 cm mély volt. Ez az ajtónyílás tipikusan a keleti építészetre vall. Nem kell mást tenni, mint kimegy az ember a templomtérre, a Hárámra, és a Mimbaron, a mohamedán szószéken, amely a Szikladómtól délre áll, láthatja ennek a kis ajtónyílásnak a mását, sőt, esetleg az eredetijét, amelyről a Szentsír bejáratát mintázták. A sírkápolna nyugati oldalán (a jobb szélén) mutatja a metszet a koptok hozzátoldott kápolnáját, amellyel évszázadokon át tudták védeni jogaikat ezen a helyen. Saewulf, miután megemlíti a követ, amelyre az angyal ült, és magasztalja a szép oszlopokat, így fejezi be leírását: ,,Ez az Úr sírja, ahogyan leírtam azon ismereteim szerint, amelyeket a sokáig ott tartózkodóktól szereztem''.

 

Amikor az arabok 1244-ben bevették Jeruzsálemet, a síremléket elpusztították: leszedték róla a márványborítást, az oszlopokat pedig elküldték Mekkába. Az újjáépítéskor az előtér elé csak egy ajtót építettek, amint erről a Sion-hegyi Burchard tanúskodik 1283-ban. A síremlék vastag falait hamarosan újra oszlopokkal díszítették, s mostantól fogva az építmény mintegy ötszáz éven át dacolt minden romboló erővel. Ennyi idő múltán azonban egyre inkább panaszkodni kezdtek roskatag állapota miatt. 1555-ben V. Károly császár kérésére II. Szulejmán szultán engedélyt adott Raguzai Bonifác ferences gvárdiánnak, hogy az összedőlni készülő sírkápolnát új építménnyel cserélheti fel.

 

Az új kápolna más formát nyert, amint a ferences Bernardino Amico 1609-ben készített rajzán láthatjuk (3. kép). A rajz a mellé adott alaprajzzal nagyon kifejező. Az Angyal-kápolna első része, amelyben egy négyszög jelzi a sírt záró követ, négyszögletes, hátsó része félkör. Mivel a sírkápolnát a sziklában megmaradt alapvonalakra építették, ebben a rajzban megkapjuk az egymásnak ellentmondani látszó régebbi zarándokleírások magyarázatát. A síremlék ugyanis szögletes is volt, de kerek is, attól függően, hogy kelet vagy nyugat felől nézték-e. Ha oldalról nézték, piramistetővel fedett tömbnek látszott, ahogy a monzai ampullán is látjuk (l. a 283. képet az 500. oldalon).

 

E. Horn ferences páter adatai szerint (1724--44) a sírkápolna szélessége 4,35 m, hossza 8,7 m, magassága 4,09 m. A falait kívülről szürke márványlapokkal borították, és tíz oszloppal díszítették. Néhány frank zarándok felírása szerint -- utazásuk időpontját pontosan tudjuk -- ezek a márványlapok korábbiak, mint a sírkápolna újjáépítése. Valahol másutt voltak már a templomban, és onnan helyezték át ide őket. E. Horn egy megjegyzése arra utal, hogy kutatásai közben kritikus szemmel látott. Ezt a csípős megjegyzést teszi: ,,Ahol felépül Isten temploma, ott az ördög is felépíti a maga kápolnáját.'' [293] Az egyik márványlapon ugyanis van négy kis mélyedés, és azt tartják róla, hogy Nagy Szent Gergely ujjlenyomatát őrzi.

 

292.4. Az 1808-as tűzvész után újjáépített kápolna, 1810-ből

292.5. Az Angyalkápolna és a sír bejárata.

 

Az 1808-as tűzvészt a sírkápolna átvészelte: majdnem épen maradt a lángok és leszakadó romok alatt. Csupán a tetőn álló kis torony sérült meg egy rázuhanó gerendától. Ennek ellenére a földig lebontották, majd török rokokó stílusban építették újjá. S ha nem is értünk egészen egyet ezzel a stílussal, mégis fejet kell hajtanunk az építész előtt, aki így állított emléket magának a kápolna bejáratánál: ,,Uram, emlékezzél meg szolgádról, a Mytilenei Komnenosz császári építőmesterről. 1810'' (292.5. kép).

 

Az új sírkápolna 8,3 m hosszú, 5,9 m széles és 5,9 m magas. Az összes elemeket, amelyekről a korábbi zarándokbeszámolók beszéltek, többé-kevésbé megtalálhatjuk rajta. A falakat kívülről újra márványlapok borítják, és oszlopok díszítik. A lapos tetőn, melyet kőkorláttal vettek körül, fantáziadús toronyépítmény, vagy inkább egy kis pavilon fejezi be a kápolnát. A homlokzati oldalt négy csavart oszlop díszíti. Gazdagon ékesített ajtón át lépünk be a kápolnába. Jézus sírja, mint egykor a zsidóknál szokásos volt, két helyiségből áll: előtérből és a tulajdonképpeni sírkamrából (l. a 270. képet).

 

292.6. A sírkápolna és bejárata ma.

 

A 292.6. kép a mai sírkápolna előterét mutatja, az ún. Angyal-kápolnát a sírkamrába vezető alacsony bejárattal. A bejárat fölött ez a felirat olvasható: ,,Kenetet hozó asszonyok! Miért keresitek az Élőt a holtak között? Feltámadott az Úr!'' A 3,4 x 3,9 méteres kápolna közepén egy márványba foglalt kő áll. Ez emlékeztet arra a nagy kőre (Mk 16,4), amely annak idején elzárta a sír bejáratát. Kyrillosz, Jeruzsálem püspöke (+ 387) még sértetlenül látta a sír előtt Konstantin Anasztaszisz-templomában. A perzsák törték össze (614), amikor meghódították a várost. Modesztusz (616) két oltár-menzát csináltatott belőle. Az egyik oltár Arkulf szerint (670) a sír bejáratánál állt. Később a bejárat előtt állt egy kő, Quaresmius szerint 27 cm magas, 54 x 56 cm oldalszélességgel. Egy még kisebb követ márványba foglalva 1808 után a bejárat elé tettek.

 

Jeruzsálemi Szent Kyrillosz (348) 13. katekézisében, amelyet az Anasztasziszban, a sziklasír előtt tartott, ezeket mondta hallgatóinak: ,,Mi biztosan akarjuk tudni, hogy hova temették el Jézust... Nézzétek ezt a sziklát, tekintsetek be, és lássátok!'' (Kat. XIII, 25.)

 

 

Sírkamra

 

292.7. A sírkamra és a bemélyített sírpad

 

Ma az Angyal-kápolnából 1,33 m magas ajtó vezet a tulajdonképpeni sírkamrába. Ott benn azonban jóformán semmit sem lehet látni Jézus sírjából. Hakim Biamrillah szultán 1009-ben gondosan eltüntetett minden nyomot. Ami megmaradt, azt a 12. században márványlapokkal vették körül és alabástromlappal fedték le. Az 1555-ös újjáépítéskor a márványlapokat el kellett távolítani. A sírhely fölött két angyalt festettek a falra, mindegyik kezében latin szövegű szalag: az egyiknél: ,,Surrexit, non est hic -- Feltámadt, nincs itt!'', a másiknál: ,,Ecce locus, ubi posuerunt eum -- Íme a hely, ahová tették!'' Raguzai Bonifác így ír az eseményről: ,,Szükségesnek éreztük, hogy az egyik alabástromlapot is felemeljük... s leplezetlenül láttuk azt a helyet, ahol az Úr teste három napig nyugodott''. Sajnos Bonifác ezen kívül semmit nem mond arról, hogy milyenek voltak a rőt erezetű mészkőmaradványok, amelyeket ők még láthattak.[294]

 

A 292.7. kép a sírkamra mai formáját mutatja, a helyet, ,,ahová temették'' Jézust (Mt 28, 6). A méretek nem sokban térnek el a hagyomány által mondottaktól: 2,07 m hosszú, 1,93 m széles. A jobb oldalon lévő sírhely 2,02 m hosszú, 93 cm széles és 66 cm magas kőpad, amelynek felső lapjába árkot véstek, nehogy -- amint Quaresmius írja -- ha egészben látják, szépsége miatt elvigyék a törökök''. Erről a helyről mindent el lehetett vinni, mindent romba lehetett dönteni, csak a történeti hitelességéhez nem lehetett hozzáférni: ,,Arimateai József sziklába vágott új sírboltjába helyezte Jézust. A sír bejárata elé követ hengerített. Mária Magdolna és Mária, József anyja, figyelték, hogy hová temetik el'' (Mk 15,46--47).

 

Jézus nyugvóhelye

-------------------

Háttéranyag a Szentsír templommal kapcsolatosan:

          Templomleírás       - a Szent Sír Bazilika minden részletére kiterjedő leírás\ismertetés

          Golgota                 - a Szent Szikla története és a keresztrefeszítés Kroll nyomán

          Templom történet   - Meistermann könyve alapján egy kronológiai vázlat helyszinrajzokkal és néhány metszettel.

          Helyszín                - A Szentsír templom helyszíne és közvetlen környezete Kroll könyve szerint

          Feltárás                - A Szentsír templom feltárásai: sziklasírok, padló, alapok, falak, Szent Ilona kápolnája, boltívek Kroll könyvéből

          Restaurálás          - Az 1962-es restauráció leírása Kroll alapján

          Status quo           - Az 1852-ben megkötött megállapodás kivonata.

Háttéranyag magával a szorosan vett Szentsírral kapcsolatban:

          Monzai ampullák   - a monzai dóm kincstárában látható műtárgyak tanúsága

<< Szentsír <<    << 14. állomás <<    

--------------------------

G. KROLL könyve szerint.

http://www.oessh.katolikus.hu/rend.php?h=2