Háttéranyag Izraeli utazásunkhoz

Szentsír templom régészeti feltárásai - Kroll szerint

<< Szentsír templom <<      

Tartalomjegyzékhez  <<<  Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső      

1994.-ben felkészültünk egy Szentföldi Zarándokútra. Hosszú feldolgozási időszak során állt össze jelen anyagom a Golgotáról.

Sziklasírok          Sziklasírok - Márványpadló - Sziklaalapok - Alaprajz - Falak - Martyrion - Szent Ilona kápolnája - Konstantini falak - Boltívek

 

274. kép. Zsidó sziklasírok a Szentsír temploma alatt.

 

A sírok alaprajza L.-H. Vincent szerint. A az eredeti bejárat  --  B sírkamrák  --  C D E fülkés sírok  --  F kis osszárium a sírkamra padlóján  --  G G' mélyebben fekvő sírfülkék. A sírt csak 1874-ben fedezték fel, addig egy kőlap zárta és rejtette el. A keleti oldalt nem lehetett felderíteni. --  H I J sírfülkék, amelyeknek nyugati oldalát egy későbbi előtér építésekor lebontották  --  K L M a Szentsír-templom köralakú részének fala teljesen tönkretette ezeket a sírfülkéket  --  N a Szentsír-templom építésekor nyitott új bejárat

 

Az ún. "Arimateai József sír''-t, amely Jézus sírjától nyugatra fekszik, a templom építésekor félig szétrombolták. A keleti oldalon lévő sírokat a templom alapfalai miatt fel kellett áldozni. A fénykép bal szélén az alapfalból láthatunk egy kis részletet. A kép a déli oldal sírjait mutatja: a befalazott C, ill. D és E sírfülkéket (l. a rajzot!) és a sziklapadlóba mélyített F G sírokat. Az épen maradt sírok vizsgálata alapján az egész sírkamra méretét 2,24 x 2,16 méterre becsülik. Három oldalából nyíltak sírfülkék (kokim), amelyek 2 m hosszúak és 50 cm szélesek. A keleti oldalról nyílott a bejárat. Ez az elrendezés újra megerősíti a Szentsír-templom környékének helyrajzi viszonyairól alkotott képünket, mert azt bizonyítja, hogy a sírt egy nyugatról kelet felé lejtő hegyoldalba vágták (l. a 287. képet).

 

Márványpadló          Sziklasírok - Márványpadló - Sziklaalapok - Alaprajz - Falak - Martyrion - Szent Ilona kápolnája - Konstantini falak - Boltívek

 

276.1. Mária Magdolna termének márványpadlója (a 12. századból) az ásatások előtt

 

A régészet is meglepetésekből él. A történetíró Szozomenosz (445 körül) tudósít arról, hogy az Aphrodité-szentély magába foglalja az Anasztaszisz és a Golgota sziklájának területét. Senki sem sejtette, hogy a  kozmata márványpadlója napjainkig ,,konzerválta'' a hagyomány tanúját.

 

A feltárt terület vázlata mutatja az aula (15) helyzetét a templom egészének alaprajzában (l. a 287. kép 15), és segít megérteni a feltárt dolgokat (l. a 276.2. képen).

 

Sziklaalapok          Sziklasírok - Márványpadló - Sziklaalapok - Alaprajz - Falak - Martyrion - Szent Ilona kápolnája - Konstantini falak - Boltívek

 

276.2.                                       287                  

 

A feltárt sziklaalapok és Hadrianus fala (276.2 kép felső része.) és a feltárási terület vázlata (alsó rész). A félkörös lépcsők felett lévő ajtó (A) a ába nyílik (l. 287. kép 18), tőle jobbra van a sekrestye (17). A kép bal felső sarkában lévő falrészlet (5) az északi apszis tartozéka. Lefelé a két főpillér egyike kapcsolódik hozzá (R) a rotunda belső oszlopai közül (R', R'). Az L és L' között nyílik a kijárat a ára (l. a 287. kép 16).

 

A Szentsír templomának felújításakor a hozzá kapcsolódó kápolnákban és termekben is dolgoztak. Az R--S fal mentén egy csatorna ásásakor már 1964-ben antik falmaradványba ütköztek (M'). A további kutatásokat technikai akadályok miatt akkor el kellett halasztani. 1968-ban tudták csak elkezdeni, s akkor első lépésként eltávolították a középkori padlót. A félkörös lépcsők közelében 17 cm mélységben 7 cm vastag malterrétegre találtak (E), amelybe egy korábbi padlózatot ágyaztak be. Ez a malterréteg nagy részében az egész területet beborította, még a régi falat is (M). A malterréteg alatt a ,,meleke'' mészkőből álló szikla vált láthatóvá, amelyen faragás nyomai mutatkoztak (1--5). Ezt a területet eredetileg kőbányának használták. Az ajtó (A) közelében még ott állt két nagy kőtömb, amelyeknek oldalát már kifaragták a sziklából, a talpuk azonban még ,,hozzá volt nőve'' az anyasziklához.

 

282

 

Erre a sziklára alapozták az Anasztaszisz-templomot (l. a fenti képet). A keleti oldalon a középkori padló alatt az Anasztaszisz homlokzatának alját lehetett azonosítani (L, L') (l. a 287. kép L). Ez az alapfal dél felé folytatódik (L''). A keleti oldal pillére (P) alatt akadtak rá a régészek a legérdekesebb falrészre (M). A pillértől ez a régi fal először 2,5 méter hosszan nyugatnak tart, ott 90 fokos fordulatot tesz, majd dél felé halad 2 méternyit, ismét fordul és nyugati irányban folytatódik. Utolsó szakaszán a falat már nem látni, csak a malterágyat, amelybe rakták. Ezen a ponton az R--S közötti római ciszternába ütközött, amelyből valószínűleg az N jelzésű nagy fal anyagát termelték ki. A régi, M jelzésű falat kis mészkődarabokból rakták, amelyeket bőséges mészhomok habarcsba ágyaztak, és a sziklára alapozták. Szélessége 90--130 cm között, magassága 33 és 36 cm között ingadozik.

 

A feltárt terület leleteinek gondos vizsgálata során kiderült, hogy ez az ókori fal már a Szentsír-templom megépítése előtt itt állt, és Hadrianus templomépületének része volt.

 

Alaprajz          Sziklasírok - Márványpadló - Sziklaalapok - Alaprajz - Falak - Martyrion - Szent Ilona kápolnája - Konstantini falak - Boltívek

 

277. kép. A Nagy Konstantin-féle Szentsír-templom alaprajza (CH. Coüasnon OP rekonstrukciója szerint, 1968.)

 

A Anasztaszisz  

B belső átrium  

C Martyrion  

D külső átrium 

E exedra  

P propylaion 

# belső udvarok 

1 a Szentsír 

2 régi épületmaradványok a Szentsír körül 

3 a Golgota sziklája  

4 a ,,Kereszt mögötti hely''

5 a Martyrion apszisa

6 Szent Ilona kápolnája

7 a Szent Kereszt megtalálásának kápolnája

8 ereklyekápolna

9 a főkapu

10 mellékbejáratok

11 ajtóküszöb

12 római kapuív

13 gazdasági épületek

14 Krisztus börtöne

 

A Szentsír-templom, amelyet Zenóbiosz szír építész alkotott, nemcsak új városközpont kialakulását jelentette, hanem jelentős befolyással volt a keresztény bazilikák további fejlődésére is. Az alapvető változást az jelentette, hogy a keresztények, akik eddig megtűrt kisebbség voltak a Birodalomban, és a lehető legkevésbé feltűnő helyeken és formákban élték a liturgiájukat, Nagy Konstantin felszabadító rendelete után egyenjogúságot élveztek az államvallással. Az akadálytalan liturgikus élet számára megalkották a méltó, sok ember befogadására alkalmas bazilikákat. Ezt a pogány épületformát istentiszteleti célokra már a keresztények előtt a zsidó közösségek is alkalmazták, annyi különbséggel, hogy a zsinagógák számára épített épületeket nem bazilikának, hanem sztoának nevezték. Nagy Konstantin császár az első (legalábbis az eddig ismert források szerint), aki a jeruzsálemi püspöknek, I. Makariosznak a Szentsír-templom építésére vonatkozó levelében ,,bazilikának'' nevezi a tervezett templomot. A későbbi kutatás joggal fáradozott azon, hogy az Euszébiosznál talált leírás (Vita Const. III, 25 sk.), a helyszínen található épületek és maradványok, továbbá a madabai mozaiktérkép és a későbbi ábrázolások alapján rekonstruálja az első nagy Szentsír-bazilikát. Az így összeállt képet azonban az egymást követő feltárások után mindig kissé módosítani kellett. Így adódott, hogy a múlt századi restaurációval kapcsolatban folyt feltárások után a korábbi bazilika-épület szerkezetét jobban meg lehetett érteni (l. a 287. képet).

 

251    

 

 

 

 

 

A rajz az 1968-ban lezajlott feltárás eredményei alapján mutatja a Konstantin-féle építkezés együttes képét. A felszíni magasságviszonyokat a mai Szentsír-templom alaprajzánál és keresztmetszeténél mutatjuk be (l. a 287. képet).

 

A mai templom rotundája (A) az Anasztaszisz-templom alapfalain áll (l. a 282. képet, és a 287. képet); a Martyrion helyét (C) az apszisról lehet meghatározni (4), végül a külső átrium (D) keleti határát falmaradványok (9, 10, 11) és oszloptöredékek (5) jelzik. Ebből lehet a rekonstrukciónál kiindulni. Konstantin épületegyüttese összességében 150 m hosszú és 75 m széles, téglalap alaprajzú területen fekszik. A keleti oldalon az oszlopsorral díszített utca felől (P) mentek fel az 1,2 méterrel magasabban fekvő külső átriumba (D). Az átriummal azonos szintben volt a Martyrion (C). Ennek mellékhajóiból lépcsők vezettek le a kb. egy méterrel alacsonyabb belső átriumba (B), amelynek mélyebb szintje a Szentsír sziklájának (1) körülfaragásából adódott.

 

Falak          Sziklasírok - Márványpadló - Sziklaalapok - Alaprajz - Falak - Martyrion - Szent Ilona kápolnája - Konstantini falak - Boltívek

 

278. kép. Hadrianus korából származó falak és Konstantin templomépületének déli mellékbejárata

 

Az egyháztörténész Szozomenosz ezt mondja 443--445 között írt munkájában: ,,Amikor Konstantin elhordatta a korábbi feltöltés anyagát, a keleti oldalon a falakat mint bejárati frontot meghagyták. Három kaput nyitottak rajta: egy nagy főkaput és két kisebb mellékbejáratot." 1500 esztendő elmúltával a régészek meggyőződhettek e hagyomány megbízhatóságáról. 1883-ban az orosz Alexander-zarándokház épületében lefolyt ásatáskor felbukkantak a régi, külső átrium délkeleti sarkának (A) falai és a kapunyílás (l. a 277. képen a 8, 11, 10, 9, 12-es számok közötti részt).

 

A rajzon az akkori feltárás területét látjuk részletesen, s mellette három fényképet:

 

           1. A Hadrianus-féle támfalrendszer délkeleti sarka dél felől nézve

 

278.1.

 

Hadrianus ún. propylaion-falát, amely az Aphrodité-templom teraszát kelet felől a Cardo Maximusnál határolta (l. a 251. képet), mintegy 35 méter hosszúságban követni lehet (A--C szakasz). Az orosz zarándokháznál az észak-déli irányú fal nyugat felé fordul, kicsit több mint 90 fokos szögben. E szöglet után kb. 18 m hosszan sikerült feltárni (A--B szakasz). A délkeleti sarkon (A), amelyet az első fénykép dél felől mutat, a kőtömbök még öt rétegben állnak egymáson, és majdnem ötméteres magasságot érnek el. A kövek szélére peremet vágtak. A kép bal szélén kicsit kilép a fal síkja. Itt egy 1,56 méter széles pillér van. A kép jobb szélén egy kapunyílás (11) látszik, amelyen át a keleti homlokzat előterébe lehet jutni. A küszöb (S) sértetlenül eredeti helyén maradt! Két végén láthatók a mélyedések, amelyekben a kapuszárnyak sarkai forogtak (l. a rajzot). A kapu 2,6 m széles volt. A küszöb közvetlen közelében négy antik oszlopmaradvány feküdt. A gránitból faragott, 62 cm átmérőjű oszloptörzsek magas, ,,meleke'' mészkőből való lábazaton álltak. Egymástól 3,2 méteres, szabályosan ismétlődő távolságuk arra mutat, hogy az előtér portikuszához tartoztak. A faltól függetlenül, tőle 12 méterre dél felé áll egy római kapuív (l. a 277. képet, 12). Egymáshoz nem illő stílusú részleteiben többszöri restaurálás nyomai mutathatók ki.

 

           2. Hadrianus keleti falának belső szöglete

 

278.2.

 

Az 1907-es ásatás legérdekesebb része az előtér keleti fala volt, amelyet 35,4 m hosszúságban tudtak megvizsgálni. A fal 95 cm magas, nagyjából lefaragott sziklán áll (l. a fenti képet). A falon belüli sziklaalapú teret kőlapokkal rakták ki, amelyeknek maradványai még megvannak. A fal kőtömbjei 0,9--1,8 m hosszúak, 0,9--1,12 m magasak. A kövek felszíne eléggé megviselt, a peremfaragást már lemarta róluk a szél és az eső. A falaknak mindkét oldalán sok lyuk arról tanúskodik, hogy eredetileg márványlapokkal voltak borítva.

 

           3. A fal folytatása és a Konstantin-féle templom déli mellékkapuja

 

278.3.

 

Az A--C szakaszon látható falba három nyílást vágtak: egy nagy főbejáratot középen (9) és két mellékkaput (10). A déli és középső kapuból csak a kapufélfák alsó része maradt meg. Az északi bejáratnak viszont a ,,szemöldökfája'' is megvan: egy 90 cm magas, 3 m hosszú kőgerenda. A mellékbejáratok ajtónyílása 2,52 m, a főkapué 4,28 m. A nyílások kiképzéséből is látszik, hogy már előbb megépített, tömör falba vágták őket. A kapuk helye a konstantini bazilika egészéhez illeszkedett, így a homlokzat teljes hosszát 38,88 méterben lehet meghatározni.

 

A homlokzaton belül volt a külső átrium (D). A törmelék alatt ráakadtak arra az oszlopsor-alapzatra (stylobat), amely az átrium keleti portikuszának oszlopait hordozta. A közelében kezdődik az a 4 cm vastag márványkövezet, amely nyilvánvalóan tűzvész pusztítását szenvedte el. A Kr. u. 936. év virágvasárnapjára emlékeztetnek ezek a kiégett kövek, amikor felgyújtották a bazilika kapuit.

 

Azt a régi arab feliratot, amely a keresztényeknek megtiltja, hogy belépjenek a mecsetté alakított átriumba, 1897-ben a főkaputól balra fedezték fel az ötödik kőtömb-sorban (K).

 

Martyrion apszisza          Sziklasírok - Márványpadló - Sziklaalapok - Alaprajz - Falak - Martyrion - Szent Ilona kápolnája - Konstantini falak - Boltívek

 

279. kép.

 

          1. A konstantini apszis feltárt falkoszorúja (M)

 

279.1.

 

A rajz azt a leletet magyarázza, amelyet a görögök szentélyében lehet látni a két fényképen. A rajzon a konstantini bazilika részletébe rajzolták bele az ásatás eredményét. A számok a 287. képre utalnak (vö. a 277. teljes alaprajzzal).

 

         2. A görög szentélyben lévő apszis a restauráció folyamán

 

279.2

 

Az ásatások csúcspontját annak az apszisnak a feltárása jelentette, amelyről Euszébiosz olyan áradozva ír. Már 1968-ban sikerült meghatározni a belső átrium keleti stylobatjának (277. kép, B) és a Martyrion nyugati fala maradványainak (9') helyét. Az oszloplábazatok (S) már nem voltak helyükön, de nyomaikból az oszloptávolságokat meg lehetett állapítani. De hol lehetett a Konstantin-féle apszis félkörös fala? A szögletes alapfalra emelték? Attól lehetett félni, hogy az apszisról semmit sem lehet megtudni, ha köveit a Martyrion lerombolásakor máshová építették be. Ebben a helyzetben csak egy mélységi szondázás segíthetett. Meg is történt, és a fáradozást siker koronázta. A padló 11. századból származó kövei alatt láthatóvá vált a Konstantin-féle apszis félkörös fala (M) (l. 1. kép; vö. a 277.képen 5, és a 287. képet 9). A képeken látható nagy félkör, amely körülveszi a feltárási területet a görögök mai szentélyének középkorból származó apszisa (l. a 287. képet, 8).

 

Szent Ilona kápolnája és a Szent Kereszt megtalálásának barlangja (280-as képek.)

          Sziklasírok - Márványpadló - Sziklaalapok - Alaprajz - Falak - Martyrion - Szent Ilona kápolnája - Konstantini falak - Boltívek

 

          1. A középhajó és a Szent Ilona-kápolna apszisa

280.1.

 

A Szent Ilona-kápolna mai bejárata a görögök szentélye mögött van (l. a 287, képet, 10"). 29 lépcső vezet le a kriptába, amelyet teljesen a sziklából vágtak ki. Az első benyomás elég riasztó: négy, különböző átmérőjű, aránytalanul nagy oszlopfővel ellátott monolit (egy kőből faragott) oszlop tartja a középkori boltíveket és a kupolát. Az első képen a kripta főhajóját látjuk a két, keleti oldalon álló oszloppal és a középső apszissal. A kápolna az örmények birtokában van. 1950-ben restaurálták. A főoltárt Szent Ilona tiszteletére szentelték, az északi mellékhajó oltárát pedig a jobb latornak. A tulajdonképpeni kápolna 14,5 x 13,25 méteres négyszög, a négy oszlop kilenc mezőre tagolja. A középső, 5 x 5 méteres négyszög felett ma csegelyeken és 4 ablakkal áttört kupoladobon nyugszik a kupola.

 

A kápolna nyugati oldalán, két nagy pillértől elválasztottan van egy 4,5 m széles belső előtér (narthex), melynek középső részéből vezetett fel a lépcső a keresztesek templomába. Konstantin bazilikájában a lépcső a Martyrion középhajójába vitt (l. a 277. képet).

 

Milyen korból származhat a kripta belső kiképzése? Az oszlopfők még a felületes szemlélőnek is jelzik, hogy eredetileg máshova tartoztak. A finom korinthusi fők akantuszleveleit alul lefaragták, hogy a kosárformát kialakítva ráilleszthessék az oszlopokra. Amikor 1007-ben a Martyrion elpusztult, a kripta sem maradt sértetlen, de már 1102-ben az angolszász Saewulf és 1106--7-ben az orosz Dániel apát egy kis templomocskát látott a Martyrion romjai között. A Szent Ilona-kápolna azokhoz a részekhez tartozott, amelyeket Konstantin Monomakhosz császár a 11. század elején restauráltatott. Ezért valószínű, hogy a négy oszlop a lerombolt Martyrionból való.

 

A német Theoderich zarándok (1172) pontosabban írja le a kápolnát. Alaprajza azonos volt a mostanival, csak nem volt kupolája, hanem nyitva volt a tető a középső négyszög felett. A kupola, amelyet ma az abesszinok kolostorának udvarán lehet látni, a 13. századból való.

 

A kápolna főhajója és északi mellékhajója falazott apszisban végződik. A déli mellékhajóból viszont (a kép jobb szélén) 13 lépcsőn egy sötét barlangba lehet lemenni, amelyben a hagyomány szerint az Úr Krisztus keresztjét megtalálták (l. a 287. képet, 25).

 

          2. A Szent Kereszt megtalálása barlangjának keleti fala

 

280.2.

 

Ez a második kép e barlang keleti falában az apszist mutatja, és az apszis jobb alsó részénél a fal alá mélyülő ,,szent helyet''. A harmadik kép ez utóbbit mutatja közelről.

 

Ez a sötét barlang az egész Szentsír-templom legtalányosabb helye, ugyanakkor sehol sem maradt meg annyira az eredeti állapot, mint itt, ebben a 8 méterrel a templom szintje alatti ciszternában. A V. Corbo OFM által 1965 folyamán végzett régészeti kutatások végre ebbe a barlangba is világosságot hoztak. Ugyanúgy, mint a Getszemáni-kertben az Elárulás barlangjából, ebből a barlangból is nagyon korán szakrális helyet alakítottak ki. A barlang formája változatlan maradt, csupán az északi oldalon húztak fel kövekből egy falat, a többi részeken itt-ott csak megerősítették a sziklát. Miután a padlózat köveit eltávolították, olyan feltöltésre találtak, amely zömében középkori törmelékből állt, alatta pedig ciszterna fenekére bukkantak. A hullámos aljzatot a ciszternáknál használatos hamuval kevert malterral tapasztották ki. Alatta szikla van, de nyilvánvalóan látszik, hogy a követ megfaragták. Ez csak megerősített egy korábban már megállapított tényt, mely szerint a Golgota és Arimeteai József kertje környékén előzőleg kőbányászat folyt a város kapuja előtt.

 

          3. A ,,szent hely''

280.3.

 

A 7,5 x 7,5 méteres alaprajzú ciszternát 10 méter vastag ,,meleke'' mészkőrétegbe vágták. Északkeleti sarkában (280.2. kép) boltozattal lezárt apszis van, amelynek fala a 11. századból való. Az apszis jobb oldalán a sziklába mélyülő üregben lévő nagyon megsérült képek azt jelzik, hogy ez ,,a szent hely'', amelyet a hagyomány úgy tart számon, mint ahol megtalálták az Úr keresztjét (280.3. kép; vö. a 287. képpel, 25). A keleti falon lévő képmaradványok a golgotai jelenetet ábrázolták. Jánosnak csak egyik karja és a gloriolája maradt meg, ellenben az Üdvözítő arca és Mária teljes alakja látható. A kutatások azt mutatták, hogy a képet a 12. század folyamán egy előbbi képre festették rá. A régebbi képet zöld színárnyalat jellemzi. Ugyanezt figyelték meg a déli falon is, amelyen egy szent nagy gloriolája látszik. Keleti szerzetesi ruhába van öltöztetve, és egy széles, fehér csíkot tart a kezében. Egy másik alakot a felirattöredék (,,...PHAEL'') alapján Rafael főangyallal lehet azonosítani. A barlang nyugati falát is díszítették, egy nagy kereszt is van rajta. A vakolatban és a sziklában sok felirat tanúskodik arról, hogy nagyon régóta szentnek tisztelték ezt a helyet. Egy kicsiny olajlámpás már a 4. századból e tisztelet fényét ragyogja a barlang sötétjébe.

 

Nagy Konstantin idejéből való falak (282-as képek).

          Sziklasírok - Márványpadló - Sziklaalapok - Alaprajz - Falak - Martyrion - Szent Ilona kápolnája - Konstantini falak - Boltívek

 

Az Anasztaszisz alapfalai minden pusztító hatásnak ellenálltak a történelem folyamán, s a gondos tervezés és építés tanúiként maradtak ránk.

 

          1. Boltozatos földalatti helyiség és ciszterna a Szentsír-templom rotundája alatt

 

282.1.

Csatornaépítes közben véletlenül bukkantak rá a munkások egy föld alatti boltozatra. A régészek kiemeltek belőle egy követ és leereszkedtek a boltozatos helyiségbe (l. a 287. képet, Z).

 

A sziklaalap vizsgálatakor észrevették, hogy a kőzeten vöröses elszíneződés van, ami mindig akkor jelenik meg, ha a ,,meleke'' mészkő hosszasabban ki van téve a napsugárnak. Ez a vöröses szín éles ellentétben áll a boltozattól délre aránylag hosszan elnyúló folyosó fehér kőzetszínével. A 92 cm széles és 130 cm magas alagút annak az esővíznek elvezetésére szolgált, amely az Anasztaszisz ,,nyitott szemén'' át hullott be a templomba. A víznyelő a Szentsír-kápolna északi oldalánál volt. Évszázadok során sok földet, port s egyéb anyagot mosott be a víz ebbe az alagútba. Kitisztításakor gondosan átszitálták a földet, és minden darabkát jól megvizsgáltak. A régészek fáradozását a mozaikszemcséken kívül, amelyek a falakról peregtek le, 29 pénzdarab jutalmazta. A legrégibbet közülük Szidonban, Kr. e. 174--150 között verték. A többi főleg a konstantini korszakból való -- II. Konstantintól (351--354) I. Theodóziuszig (379--395). A legkésőbbi érme a keresztesek korából való, bizonyára egy zarándok veszítette el.

 

A kb. 2,9 m széles és 2,5 m magas boltozott helyiség külső fala sziklán nyugszik. A sziklapadlóban ott vannak még a kivágott kövek nyomai. Feltűnők a boltozatban a 8 cm széles malterfúgák, amelyek részben a kúpos kőtömbök réseit töltik ki. A boltozat északi részét a templom vastag alapfala levágta. Ez azt jelenti, hogy ez a boltozott helyiség régebbi, mint a templom alapfala. Az a fal, amely mellé a mérőbotot támasztva látjuk a képen, meggyőző módon mutatja ezt az időbeli elrendezést. Ez a fal ugyanis nem egyéb, mint annak a két felső pillérnek az alapja, amelyek odafönn az Anasztaszisz kupoláját tartják. Konstantin építészei azért hagyták ezt a kis nyílást az alapfalban, hogy a csatornát szabadon hagyják, és a boltozatos helyiséget meg lehessen közelíteni.

 

          2. Az északi apszis külső fala (277. kép, A)

282.2.

 

A kis, félkörös északi apszist négyszögletes faltömbben alakították ki. E tömb külső oldalát látjuk a fényképen. A padlószint közelében látható, hogy a sziklát gondosan előkészítették, s arra építették rá a falat (A). Így a szikla lett a fundamentum támasza és erőssége. Bámulatra méltó a gondosság, amellyel simára munkálták a nagy kváderköveket (B). A régi fal mintegy 12 m magasságig megmaradt.

 

          3. Az Anasztaszisz mögötti gazdasági helyiség (277, kép, 13)

 

282.3.

 

A nagy, négyszögletes helyiség annak a terasznak az északnyugati sarkában van, amelyet a sziklába vájtak a templom számára. Padlózata nyers szikla, amelyre a keleti falat is állították. A falak mentén körben látható, hogy eredetileg mozaikkal volt kirakva a padló. Az északi falat kőtömbökből rakták fel, a nyugati fal viszont maga a szikla. A kép bal oldalán (a keleti oldal) látható ablakok és a szemben lévő falban az ajtó (déli oldal) az Anasztaszisz apszisa mögötti udvarra nyíltak. A belső udvarban, a kis nyugati apszis előtt háromíves, árkádos bejárati kapu volt. Egy másik kapuív az északi apszishoz kapcsolódott.

 

A magasabban fekvő területekre lépcső vezetett. A déli oldalban látható boltíves ajtó mögött további gazdasági helyiségek voltak: sziklába vágott borospince, boros amforák raktára (277. kép 13). Az északi falon túl egy nagy ciszterna volt.

 

Boltívek          Sziklasírok - Márványpadló - Sziklaalapok - Alaprajz - Falak - Martyrion - Szent Ilona kápolnája - Konstantini falak - Boltívek

 

286. kép. A Boldogságos Szűz boltíves folyosója

 

A keresztesek építészei a régebbi épületrészeket nem bontották le, hanem beleillesztették az új templomba. Így lett része templomuknak a Boldogságos Szűz boltíves folyosója (l. a 287. képet, 16). Igazában egy 20 méter hosszú, hét boltívvel áttört falról van szó, amelyet a közelben lévő Megjelenés-kápolna miatt a Boldogságos Szűz boltíves folyosójának neveztek el (18). Helye Konstantin épületegyüttesében a belső átrium északi porticusának felel meg. A boltíves folyosó mostani állapota valószínűleg a Konstantinosz Monomakhosz-féle restaurációnak köszönhető (1048), amint ezt az oszlopokon látható foltozások sejtetik. A boltíveket tartó oszlopok közül három maradt meg, a többit pillérekkel helyettesítették. Az első, nyugati oszlop bizánci kosárfejezettel van ellátva, amely felett korinthusi végződést faragtak ki (a kép jobb szélén). A második oszlopnál egy kétperemes oszloptalpat fordítottak meg és tettek fel oszlopfőként. S hogy az oszlophoz szükséges magasságot elérjék, egy ékformára faragott követ is beillesztettek. Az oszloptörzseken -- ez a 2--6. századi szír épületeken nem ritka -- a felső vég alatt kb. 40 cm-re egy gyűrűforma dudor fut körbe. A harmadik oszlop fejezete az 5. századból való.

 

Miután az egyiptomi Hakim szultán a templomot megint lerombolta (1009), a gyors újjáépítéskor minden felhasználható régi elemet újra beépítettek. De a régebbi elemek stílusa nem volt összhangban a 12. század stílusával, amelynek ékes tanúja az előtérben álló oszlop ragyogó, háromsoros levéldísszel ellátott korinthusi oszlopfője.

Sziklasírok - Márványpadló - Sziklaalapok - Alaprajz - Falak - Martyrion - Szent Ilona kápolnája - Konstantini falak - Boltívek

<< Szentsír templom <<   

--------------------------------------

Háttéranyag a Szentsír templommal kapcsolatosan:

          Templomleírás       - a Szent Sír Bazilika minden részletére kiterjedő leírás\ismertetés

          Golgota                 - a Szent Szikla története és a keresztrefeszítés Kroll nyomán

          Templom történet   - Meistermann könyve alapján egy kronológiai vázlat helyszinrajzokkal és néhány metszettel.

          Helyszín                - A Szentsír templom helyszíne és közvetlen környezete Kroll könyve szerint

          Feltárás                - A Szentsír templom feltárásai: sziklasírok, padló, alapok, falak, Szent Ilona kápolnája, boltívek Kroll könyvéből

          Restaurálás          - Az 1962-es restauráció leírása Kroll alapján

          Status quo           - Az 1852-ben megkötött megállapodás kivonata.

Háttéranyag magával a szorosan vett Szentsírral kapcsolatban:

          Története Krollnál  - a sziklasír alakulása az évszázadok folyamán

          Monzai ampullák   - a monzai dóm kincstárában látható műtárgyak tanúsága

--------------------------------------

G. KROLL könyve szerint: