Háttéranyag Izraeli utazásunkhoz

Mária elszenderülése - a magyar legendavilágban

<< Mária sírja <<      

Tartalomjegyzékhez  <<<  Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső        

1994.-ben felkészültünk egy Szentföldi Zarándokútra. Hosszú feldolgozási időszak során állt össze jelen anyagom Izraelről.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II. - Augusztus 15 (részletek)

A szakadatlan, ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának holttestét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem röviddel halála után föltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe. Ezt a népi jámborságban is évszázadokon át öröklődő nézetet XII. Pius a Fulgens corona kezdetű bullájában dogmai rangra emelte (1951). Ezzel voltaképpen elismerte a szakrális folklórhagyomány élőszavas tanúságtételét is.

Mária halálának és mennybemenetelének legendaszerű mozzanatokkal gazdagon színezett története egyik legkedveltebb témája volt a mi középkori szakrális művészetünknek és kódexirodalmunknak, majd elnépiesedve vallásos népkönyveinknek, sok ponyvairodalmi változatban megfogalmazott epikus énekeinknek. A folytonosság Pelbárttól és Laskai Ozsváttól napjainkig megszakítatlan.

A Tihanyi-, Kazinczy-, Érdy-, Teleki-, Horvát-, Cornides- és Nagyszombati-kódexek előadása elsősorban Pelbárt szövegének kifejtése, magyarázata. A Tihanyi-kódex skolasztikus okfejtéssel bizonyítja, miért kellett Máriának megdicsőülnie.

A középkori legendát barokk népkönyvek közvetítik a licenciátus jámborság, innen meg búcsújáró népünk világába. A Makula nélkül való Tükör így mondja el Máriának elszenderülését:

"Nagy fényességben megjelenik néki Gábriel arkangyal, kezében hozván olajfaágat, kinek levelei, mint a csillagok ragyognak vala. Nagy főhajtással mondá: Üdvözlégy Mária, az én Uramnak áldott szent Anyja… Az te szerelmes szent Fiad hozzád küldött, hogy megjelentsem néked, hogy közelget az üdő, hogy hozzája menj, és az öröktül fogva elkészíttetett koronát elvegyed. Az egész mennyei karok a te odajöveteledet kívánva várják.

Mondá az Szűz Mária: örülök ez örvendetes híren. Azért alázatosan kérlek, mondd meg napját. Mondá az angyal: harmadnap múlva elvégezed életedet, és egyenesen mennybe vitetel… Azután az édes Szűz Mária mondá az angyalnak: ha kedvet találtam szent Fiamnál, három dolgot akarnék tűle kérni: első, hogy halálom óráján jöjjön hozzám. Másik, hogy az apostolok halálomon legyenek jelen és tisztességben temessék el testemet. Harmadik, hogy halálomkor a gonosz lelhet ne lássam. Mondá az angyal: meglesz kívánságod, mert szent Fiad maga eljön hozzád, az apostolok is jelen lésznek, a gonosz lélektűl nem kell félned, mert mindnyájan hatalmad alatt vannak…

Aznap Szent János Efezusban prédikállott, és leszállván egy fényes felhő az ott valók jelenlétében, Őtet onnét elvitte és rövid idő alatt a levegőégben Jeruzsálembe hozá… Szűz Mária ottan mondá, hogy harmadnap múlva elvégezi életét. Azt hallván Szent János térdreesett és keservesen kezde sírni. Mondá: óh édes uram Jézus, miért adtad érnem e napot? Te énnékem szent Anyádat anyául adtad, most megint elveszed tőlem. Miért engem ki nem vettél ez életből?

Azonközben a több apostolok is a levegőégben vitetvén, csakhamar a Szűz Mária háza eleiben letétetének…

Azon három nap alatt az angyali karok néki szolgálnak vala. Amint maga Szent Mechtildisznek megjelentette: midőn ágyamban lefeküdtem, mindjárt az egész angyali karok szolgáltak nékem. A Szerafinok az isteni szeretet tüzét adták nékem és mindjobban gyúlasztják vala bennem. A Kerubimok az igaz isteni megesmérést adták, úgyhogy mindazokat világosan megesmértem, kiket az én szent Fiam nékem akart mutatni. A Trónusok felbonthatatlan békességben tartottak, mely által Istenben nyugodtam. Az Uraságok oly böcsülettel szolgálnak vala nékem, mint az udvari nép az új királynak szokott vala szolgálni. A Fejedelemségek őriztek, hogy senki felőlem olyant ne szóljon, se ne cselekedjen, aki megszomoríthatná szívemet. Az Erősségek a gonosz lelkek seregit tűlem elűzék, úgyhogy közülök senki nem mert csak közel is jönni. Az jóságok tisztességemért körülem állottak, felöltözve lévén az én jóságammal és tökéletességemmel. Az arkangyalok, angyalok azon szorgalmatoskodtak, hogy akik ott jelen voltak, legnagyobb tisztességgel nékem szolgáljanak…

Kisasszony havának tizennegyedik napján, három órakor az édes Szűz Máriához eljöve Urunk Jézus minden angyali karokkal és szentekkel nagy dicsőséggel, és az egész ház megtelik vala világossággal… ottan az angyalok a Szűz Mária ágyát mennyei ékességekkel ékesítették, és házikóját mennyei illatú virágokkal béhintették…

Ott eljövén az édes Jézus… Ott volt jelen Ádám és Éva, a több Szentatyákkal, kik nagy édesdeden mondják vala: jőjj el hozzánk mi szentséges leányunk, és részesülj a nagy boldogságban, kit szent Fiad nékünk szerzett. Az apostolok pedig sírva mondják vala: maradj meg velünk mi szent Anyánk és vigasztalónk, és ne hagyj árvául minket… Azért az édes Jézus fogá szent Anyja kezét, és véle keresztet vete az apostolokra, mely által testi és lelki vigasztalással bétölti vala őket.

Azután az angyali karok kezdének énekelni ilyenképpen: mindenestül szép vagy óh Mária, és makula nincsen tebenned. Csepegő méz a te ajakad, méz és tej vagyon a te nyelved alatt, a te szemeid mint a galambnak szemei, a te jóságod illatja minden patika illatját felülhaladja. Ime a tél elmúlt és a zápor elment. Virágok láttatnak a mi földünkön, a szőlők jó illatot adtak magukból. A gerlicék szava hallatik a mi földünkön: kelj föl és jőjj el mi Királynénk. Jőjj el a Libanusbul és megkoronáztatol, alleluja!

Ezen éneket hallják vala az apostolok is, mely miatt nagy édes vígassággal bételnek vala és szívek olvadoz vala, mert édes Mestereket csudálatos szépségben nézik vala. Aki vélek édesen beszélgetvén… azt is mondá, hogy Szent Anyjának makula nélkül való szent Testét halála után Josafát völgyére vigyék. Ott új koporsóban tévén, harmadnapig az ő eljövetelét ott várják meg.

Közelgetvén pedig az éjfél, ilyen vagy hasonló szókkal hívá Urunk Jézus az ő szent Anyját az örök boldogságban: kelj föl én Atyámfia és Jegyesem, kelj föl és jőjj el én galambom a kőszikla hasadékában. Mutasd meg a te orcádat és zengjen a te szózatod az én fülemben, mert a te szód édes, és a te orcád ékes. Felele az édes Szűz Mária: magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendez az én Megváltó Istenemben. Ottan megént az angyali karok kezdenek vala énekelni: vígadj, örvendj Mária, mert ma a mennyei örömben béfogadtatol. Felele a Szűz Mária: megtekintette az ő szolgálójának az ő alázatosságát, és imé azért boldognak mondanak engemet minden nemzetségek. Azután a főmuzsikus, az édes Jézus kezde énekelni: jőjj el én választottam, és az én trónusomra ültetlek, mert kívánom a te orcádat. Mondá az édes Szűz Mária: kész az én szívem, óh Istenem, kész az én szívem. Arra újabban énekel vala a fő muzsikus: jöjj el Libanusból én jegyesem, én mátkám! Jőjj el és megkoronáztatol!

Azután… az ő szent fia szívéhez hajlott, akit isteni kezében nagy kedvesen vévén, nagy dicsőséggel a Szentháromság trónusa eleiben vitt.

Mihelyt pedig az apostolok látták, hogy megholt, azonnal térdreestek… Az ő szent testén látták a mi jövendő testünk feltámadásának jeleit, mert azon szent test sokkal ékesebb volt akkor, hogysem életében. És ami nagyobb csuda, noha az édes Szűz Mária alázatossága miatt semmi csudát nem tött életében, de halála után mindjárt nagy csudákat kezdett az ő szent teste cselekedni. Vakok, némák, sánták, poklosok és más nyavalyákban lévők odavitetvén magukat, mindjárt meggyógyultanak, ha a szent testhez nyúltak…

Midőn pedig három szűzek… nagy isteni félelemmel azon szent testet elkészítvén, jó illatú virágokkal bérakták, és azután sok égő gyertyákat körülötte rakának. Mely dicsőségesen temettetett pedig el… Szent János viszi vala elől az olajfaágat, Szent Péter és Szent Pál viszik vala a szent testet, segítvén a több apostolok is. A test után mennek vala a többi tanítványok és hívek, akik akkor Jeruzsálemben voltak. Szent Péter azért elkezdé énekelni a zsoltárt: Midőn kijött Izrael Egyiptombul… és a több apostolok utána mondják vala. Úgy az angyalok is énekeltelt együtt…

A szent testet Josafát völgyére vitték, azon kert mellett, hol a Krisztus vérrel verítékezett, és ott kősziklábúl kivágott koporsóba tették. Ottan azért egyenként a koporsóhoz járulván, térdre estek a szent test előtt, és ájtatosan tisztelvén, csókolják vala. Mely miatt nagy édességgel bételének, és nagy állhatatosan három nap és éjjel ottmaradának, dicsérvén Istent és az ő szent Anyját. Sok égő gyertyákat is gyújtottanak, és sokféle jóillatú füstökkel és temjénnel füstölték. Ahhoz Szent Dávid zsoltárit éneklik vala és a levegőégben angyali muzsika-éneklést a három nap alatt hallottak vala.

Most azon a szent koporsón nagy gazdag templom vagyon építve, aki oly mélyen vagyon a földben, hogy ötven grádicson kell belé lemenni. Azért éppen setét azon templom. Kórusában vagyon a szent koporsó kősziklából kivágva…

Midőn harmadnapig az apostolok a szent koporsónál imádkoznának, imé véletlenül néminemű fényes fölhő a koporsót béfedé, és a levegőeget szép illat töltötte bé. Azután sokezer angyalokkal eljöve Urunk Jézus, és nagy dicsőségben az ő tanítványit köszönté, mondván: békesség néktek! Felelének az apostolok: hálaadás és dicséret légyen Néked Uram, ki csudálatos dolgokat cselekszel… Ottan eljöve Szent Mihály sok szent angyalokkal. És a Szűz Mária szent lelkét Urunk Jézusnak béprezentálta… Áldott légy Uram Isten, ki méltóztattál feltámasztani az örök életre. Azután kezdenének az angyalok nagy örvendezve énekelni…

Urunk Jézus mennybemenetele dicsőséges volt ugyan, de a Szűz Mária mennybevitele majd dicsőségesebbnek láttatik, mivel több szentek voltak akkor jelen: Szent Jakab, Szent István első mártír a kétszáz mártírokkal, kik véle azon napon megölettettek. Jelen volt Szent Nikodémus több más szentekkel, kik Urunk mennybemenetele után megholtak. Urunk Jézus maga is jelen volt, aki szerelmes anyját legnagyobb tisztelettel mennybe felkésérte… A mennyei vőlegény az ő jegyesével fel lévén öltözve, mennyei dicsőség ruhájában… Ezután a szentatyák serege ment, szép dicsőséges rendben, énekszóval dicsérvén az édes Szűz Máriát. Ezeket követték azok a lelkek, kiket akkor Urunk Jézus szent Anyja érdeme által a purgátóriumból kiszabadított, hogy annál dicsőségesebb legyen szent anyjának mennyben való vitettetése…

És midőn a mennyei Király az ő jegyesével és szent anyjával a mennyei kapuhoz közelgettek volna, angyali trombitazengés között bévivé a mennyei városba, és annak dicsőséges utcáin általmenvén, minden angyali karok rendben állottak, és Királynéjokat üdvözlették, tisztelték. Általmenvén az angyali Karokon, nagy csudálva mondják vala az angyali Karok: kicsoda ez, aki jön a pusztából és gyönyörűségekkel legeltetik az ő szerelmese ölelgetési között.: szép, mint az hold, választott, mint a nap…

Micsoda öröm volt, midőn az égnek, földnek Királynéja a teljes Szentháromságtul koronáztatott. Elsőben az édes Szűz Mária föl vala öltözve mennyei dicsőség ruhájába, és tizenkét legfényesebb csillagokkal megkoronáztatott, és a királyi hatalompálcával megajándékoztatott, és legmagosabb trónusra ültetetett. Oly csudálatos mennyei ceremóniával pedig, hogy arról nékünk nem lehet szólani.

Azután a Szentháromság új koronázat ajándékában megajándékozta teljes isteni hatalmával, bölcsességével, jóvoltával, hogy Isten után égen, földön leghatalmasabb, legbölcsebb, legirgalmasabb ő légyen. Azután a kilenc angyali Karok rend szerint az ő új Királynéjok trónusa eleiben estek, és mint örökös Asszonyuknak, engedelmességet fogadtak. Utoljára eljöve Szent József, az édes Szűz Mária szüleivel és atyjafiaival. Azután eljöve Ádám és Éva, mind a pátriárkákkal és prófétákkal, mind azokkal, kik Krisztus mennybemenetele után mennyországba jutottanak…

Örüljetek bűnösök, kik a sátán hatalma alatt vagytok, mert ez új Királynénak oly hatalom adatott, ha hozzá kiáltatok, és őt segítségül hívjátok, kiszabadít, a sötétség fejedelme hatalma alól. Örülj te is szegény nyomorult lelkem, mert a Szűz Mária, ki a te Reménységed, Vigasztalód, Szószólód, ő az Isten Anyja és mennyen-földön hatalom adatott néki…"

Bőségesen, bár így is csak szemelvényesen idéztünk, hiszen a Makula nélkül való tükör legszebb, legjellegzetesebb, legvonzóbb hatású lapjai ezek: apokrif evangéliumok és középkori legendák, látomások és teológiai vélekedések a divina dulcedo igézetében ötvöződnek benne kerek, költői egésszé, tükrözvén a barokk szuggesztív képszerűségét, emberismeretét. Átmentik a középkori hagyományt, és előkészítik a népi kultusz őszi virágzását, hiszen a könyv jámbor falusi tekintélyének a felvilágosodás, jozefinista papi racionalizmus mit sem ártott. Ismeretlen cseh summázója és magyar fordítója remekelt vele: két évszázadon át a legnépszerűbb katolikus népkönyv, licenciátusoknak, búcsúvezető szentembereknek, olvasni szerető jámbor asszonyoknak egyik legkedvesebb, legépületesebb olvasmánya. A magyar és közép-európai búcsújáró parasztság szíve két évszázadon át éppen ezen a fejezeten gerjedezett leginkább. Szinte megszámlálhatatlan versbe foglalt, énekelt ponyvairodalmi változat,* istória is készült belőle. Legtanulságosabb Varga Lajos fogalmazása,* amely a teljes hazai hagyomány ismeretében íródott. Nem vetekedhetnek ugyan a forrás és példakép költői szépségével, de búcsújáró helyeink, jámbor közösségeink nagyboldogasszonyi vigiliáján, virrasztásán gyertyafény mellett, mégis fölidézik Mária megdicsőülését. Ezt előttünk már Hetény János is észrevette.

Erről itt nem szólhatunk bővebben, csak Máriapócs helyi gyakorlatára utalunk. A Boldogasszony elszenderülését a görög és latin búcsúsnép, nyilvánvalóan az ősi bizánci liturgia ihletésére hatalmas temetői menettel és szertartással (parastasis, parasztáz) üli meg, amely egyúttal a megholt búcsújáró hívekről is megemlékezik. A kis falusi temető alig tudja befogadni a tengernyi népet. Ott foglalnak helyet, ahol éppen tudnak, így a sírhalmokon is. Gyertya világít a kezükben, mintha a halottaknak mutatnák vele a Mária nyomán megnyílt, égbe vezető utat.

Makula nélkül való tükör

Újfalusy Judit klarissza apáca által 1712-ben cseh eredetiből fordított könyve. Kiadását a testvérnénje, Klára asszony, Karancs-Berényi Györgyné fedezte. Eleinte nemes asszonyok lelkiolvasmánya volt, a 19. század közepétől főleg jász és palóc vidékeken a parasztasszonyok kedvelt könyve. 1863-ban már a 11. kiadást érte meg. Három részből áll: - 1. A mi Urunk Jézus Krisztusnak és az ő szent Anyjának élete 117 részben. Apokrif evangéliumok, Szent Brigitta, Mechtild és Gertrúd látomásai és Szent Bernát művei alapján írja le meglepő részletességgel a Szűzanya rokonságát, életét, ünnepeinek történetét, s az Úr Jézus életének azon részleteit, ahol Mária hangsúlyosan szerepel. - 2. Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak élete, tanítása, kínszenvedése és halála, amint azokat a négy evangelista előnkbe adja. (Ez egy 67 szakaszra osztott evangéliumharmónia.) - 3. Az Apostolok Cselekedetei. (1-28. fejezet, a szentírási szöveg).

<< Mária sírja <<      

Tartalomjegyzékhez  <<<  Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső        

---------------

http://mek.niif.hu/04600/04657/html/unnepikii0035/unnepikii0035.html

http://lexikon.katolikus.hu/M/Makula%20n%C3%A9lk%C3%BCl%20val%C3%B3%20t%C3%BCk%C3%B6r.html