Rieth József: Szentföldi zarándoklatunk

Tábor hegye

(Szentföldi utunk)  ---    << Yardenit <<    Tábor hegye    >> Jordán völgye >>     

Tartalomjegyzékhez  <<<  Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső     

Sokat és sokáig álmodoztunk feleségemmel egy Szentföldi utazásról. 1994-ben aztán belátható közelségbe került a régen ápolgatott titkos terv magvalósulása. Nagy energiával kezdtük a felkészülést, és 1994. október 13-20-ig részt vettünk egy Szentföldi Zarándokúton. A sikeres utazás után hosszú feldolgozási időszak következett, míg -- évek alatt, többszöri átdolgozás eredményeként -- összeállt jelen anyagom.

(Szentfödi utunk 4. napja, 1994. október 16., vasárnap.) A "Tábor-hegy" neve Dzsebel et Tur, ami azt jelenti, a hegy, a szent hegy. Az ígéret földjének meghódítása után 150 évvel Debora lelkesítése hatására Barak itt semmisítette meg Sisera seregét. Meggyőző hagyomány ide teszi Jézus színeváltozását. Már 553-ban püspökséget alapítottak a hegyen, de a századunk elején csak romokat lehetett a hegyen látni. 1921-ben impozáns román-szíriai stílusú templomot építettek a régi romok alapjaira.

 

A Tábor hegye

 

Arab falvakon haladtunk keresztül. Közben az ég egyre felhősebb lett, majd hatalmas felhőszakadás tört ránk. Minden szürke lett, semmi sem volt  látható a buszból, oly erősen folyt a víz az ablakokon. Reménytelennek látszott, hogy a hegyre feljuthassunk, vagy hogy ott mise lehessen. Rövid tanakodás után határoztunk: mégiscsak megpróbáljuk, felmegyünk ameddig lehet, legalább a buszból láthassunk valamit. Az utolsó elágazásban ezért aztán nem a Jezreel-síkság, hanem a hegy felé fordultunk. Lassan a párából, felhőből egyre jobban kibontakozott a Tábor hegye, majd az eső is csökkent. Mire a hegy közép magasságához felkapaszkodtunk,  az eső már el is állt, majd hirtelen a nap is kisütött.

 

A csúcs térképvázlata és látképe madártávlatból

 

A Szineváltozás temploma és szentélye

 

Kanyargós úton kapaszkodtunk idáig, a hegy derekáig, ahol is egy nagy parkolóba érkeztünk. Itt keleties hangulatú bazár és vendégfogadó van, pár épülettel. Innen már csak taxival lehet tovább menni. A taxik gyorsan elviszik a néhány autóbusznyi tömeget, többé-kevésbé mindenki békésen vár. Mi is sorra kerültünk, hetesével begyömöszöltük magunkat a kocsiba, aztán elindultunk. Csodálkozva láttam, hogy a sofőrünk bal keze-feje hiányzik. Arabnak néztem az arca alapján. Aztán a tolvajok Korán szerinti büntetése jut eszembe...

 

Szélvész sebességgel robogott pilótánk a szűk hegyi szerpentinen. Rádiótelefonján állandó hangzavar harsogott, mindenki mindenkivel beszélt egyszerre. Egyik másik kanyar után szembe találtuk magunkat egy lefelé, hasonló sebességgel száguldó kocsival. Sofőrjeink rugalmasan fékeztek. A szembejövő kocsi sofőrjétől a mi sofőrünk átvette a szembe jövőnek a félig szívott cigarettáját, óvatosan kitértek egymásnak, aztán tovább robogtunk. Mi némán szorongtunk a férőhely miatt is, de a helyszín miatt is. Tisztelettel pillantottunk lefelé, oldalra a meredek hegyoldalra...

 

A templom képei

 

Itt volt szentmisénk, ebben a romkápolnában -- A templom alaprajza

 

A fennsíkra érkezve nagy kőkapun haladtunk át, előttünk messze egy egyenes út végén templom látszik. Valamikor bizonyára a keresztesek várának kapuja volt ez a kőkapu, ma már csak jelkép, de megmaradt, míg a fal folytatása -- láthatóan -- tönkrement, jórészt eltűnt.

 

A fennsík térképe és két kapu maradványa

 

Hatalmas térségen álltunk meg. A térség túlsó oldalán fenségesen emelkedik a nemrég épült Színeváltozás Bazilika, a Megdicsőülés Temploma. A templomhoz tartozó térségbe egy vaskapun mentünk be. Először egy romterületre érkeztünk, egy régi templom és ősi kolostor maradványai közé. Mintha egy épülő templom alapjait rakták volna le itt, derékig érnek a falak. Tovább haladva előttünk lépcsők következtek, és egy nagy szabad térség, végül az igazi, a nagy templom. Mi balkéz felé, kissé lefelé a feltárt romok közé bújtunk, egy hajdani kápolna romjai közt készültünk misét mondani. Oldalról a romok takartak minket az úton tolongó tömegtől. Gyorsan pár apró követ kerestünk, az oltárterítőnek szolgáló szalvéta rögzítésére, ne fújja el a szél. Mások pár szál virágot téptek az út menti gyomokból az oltár díszítésére. A nap kábító erővel sütött. A mise kíváncsi nézője volt az oltár melletti hasadékból kikandikáló gyíkocska... Csodálatos hangulatú mise volt... Csak utólag tudtam meg, hogy útitársam, István, akivel együtt ministráltunk ezen a szentmisén, vonuló hangya-menetoszlop útjában ült szótlanul és tűrve az egész mise alatt... (A hegy történetéről.)

 

 

A főoltár mozaikképe és a templombelső

 

A templomba mentünk mise után. Milyen jó volt, hogy nem a bazilikában terveztünk misét mondani, ugyanis zsúfolásig tele volt zarándokokkal és turistákkal. Fenn szép freskók, arany díszítések, lépcsők, boltívek csillogtak. Alul egy lemélyített szentélyben a színeváltozás látható egy ragyogó freskón. A templom melletti teraszról csodálatos kilátás nyílik a Jezreel-síkságra.

 

Pillantás a kolostor kertjébe

 

A templom közelében az északi oldalon hatalmas kert van egy lezárt kerítésen túl. Érdekes, hogy mennyi fa él itt fenn. Nyilván a szent hely tisztelete hagyta meg ezeket. A barátok számára ez csendes elvonulásra alkalmas terület. A hegytető többi része meglehetősen elhanyagolt; van ott iszonyatos állapotban lévő illemhely, romok, szeméthalmok. Zárt vaskapun keresztül láttunk kicsiny részletet a barátok gondosan ápolt kertjéből, de a külső részek (a kerítés és környéke) igencsak elhanyagoltak. (A hegy Kroll szerint.)

 

Szerencsésen túléltük a taxis visszatérést is, lefelé jövet a parkolóba hasonló száguldásban volt részünk, mint korábban felfelé. De most a kocsi előtt tátongtak a meredek mélységek. A lefelé-utat is megúsztuk... Buszra szálltunk, és már is sietősen kanyarogtunk lefelé a síkságra. Így utólag nagyon boldogok voltunk a csodák élményétől, amikben részünk volt: a reménytelen felhőszakadás után ragyogó napsütés köszöntött ránk, ami egy valóságos színeváltás volt számunkra, de az is a váratlan lehetőség volt, hogy a Tábor hegyén misén vehettünk részt az ősi romok között.

 

Művelt, öntözött földek közt robogtunk, ez a Jezreel síkság keleti vége. Sok csata színhelye volt ez a vidék. Izrael bizonytalanul megrajzolt északi határvidéke, a letelepült földmíveseknek féltett földbirtoka, a Jordán felé közvetlenül vezető sík vidék, a kelet-nyugati karavánutak fontos területe volt ez ősi idők óta. Észrevétlen haladhattunk el fontos ókori szent helyek mellett, amelyekről vezetőnk nem beszélt, de amelyeknek említhető régészeti maradványai valószínűleg nincsenek is feltárva. A fák gyarapodása sejteti, hogy már a közelben lehet a Jordán.

(Szentföldi utunk)  ---    << Yardenit <<    Tábor hegye    >> Jordán völgye >>     

-------------------

http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A1bor-hegy _(Izrael)

http://lexikon.katolikus.hu/T/T%C3%A1bor%20hegye.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/Krisztus_sz%C3%ADnev%C3%A1ltoz%C3%A1sa