Rieth József: Szentföldi zarándoklatunk

Netanya

(Szentföldi utunk)   << Jaffa <<   Netanya    >> Cesarea >>    

Tartalomjegyzékhez  <<<  Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső     

Sokat és sokáig álmodoztunk feleségemmel egy Szentföldi utazásról. 1994-ben aztán belátható közelségbe került a régen ápolgatott titkos terv magvalósulása. Nagy energiával kezdtük a felkészülést, és 1994. október 13-20-ig részt vettünk egy Szentföldi Zarándokúton. A sikeres utazás után hosszú feldolgozási időszak következett, míg -- évek alatt, többszöri átdolgozás eredményeként -- összeállt jelen anyagom.

Netanya környéke térképen, és a város tengerpartjának látképe

 

(Szentfödi utunk 1-2 napja, 1994. október 13-14., csütörtök-péntek.) Tel Aviv északi széle tájékán, a városon túl, a tengerparthoz közel, a  (Kék Öböl) nevű, osztályon felüli szálloda előtt állt meg az autóbuszunk. Ez már Netanya. Az esti sötétség már elrejtette a környéket. Ez a sokemeletes szálloda lett első Izraeli szállásunk. A szálloda -- sok jel mutatott erre -- mostanában készülhetett el, vagy mostanában lett alaposan felújítva, néhány vonásában még a "belakás" első vonásait mutatta. A fogadtatásunk -- így jelentették be -- az izraeli szokásoknak megfelelően egy pohár üdítővel történik, ezért megkértek, fáradjunk a recepció melletti helyiségbe, amely a szállónak egyik kis presszó terme, ízlésesen és hangulatosan berendezve. Letelepedtünk a fotelekbe az alacsony asztalok mellé. Alaposan megtöltöttük a viszonylag kicsiny termet. Az idegenvezetőink megkezdték a kulcsok kiosztását. Közben valahol a terem bejáratánál a személyzet letett egy tálcát, rajta poharakban valamilyen üdítő volt. Akik közel voltak kaptak belőle, akik messzebb, azoknak már nem jutott. Mi a sor másik végén nem kaptunk. Vagy a mohó elől ülők elitták előlünk, vagy meg sem érdemeltük mi sorvégiek. A jelek szerint formális gesztus ez az italkínálás, muszályból csinálják. Persze, lehet, hogy a késői óra miatt vált sablonossá a fogadásunk. Kár... Kulcsot viszont mindenki kapott.

 

Szálodánk, a Netanyai négycsillagos Blue Gay

 

A szálló négycsillagos volt, de kritikusan vizsgáló szemem nagyon sok hibapontot talált (szerintem erősen lehasznált állapotban van a szálloda, bár a hibák nagyon gondosan javítgatva lettek, de azért felfedezhetők voltak). A szobában klímaberendezés volt (egyébként később is mindenütt volt klímaberendezés a szobánkban!).

 

Szállodánk étterme, és a fejedelmi svéd-asztalok

 

Az elhelyezkedés után vacsorát kaptunk: svéd asztal, megrakva mindenféle jóval. Nem tudtuk világosan, meddig terjednek a jogaink, miért kell fizetnünk, mennyit fogyaszthatunk. Problémáinkra aránylag könnyen találtunk választ, néhány felszolgáló eredménytelen megkérdezése után, szerencsémre tudott németül egy vendég hölgy, aki nagyon készségesen felelt minden kérdésemre. Így aztán zökkenőmentesen elkövettük a vacsorát. (Később már nem mindenütt találtunk németül tudó segítséget)

 

Vacsora után a szobánkból telefonáltunk Haifába Szobotka Magdinak, Zsuzsó rokonának. Ez a telefonálás sem ment teljesen simán. Nem lehetett ugyanis Magdi költségére hívnunk őt, mint ahogy ezt ő korábban javasolta. Így aztán mi hívtuk fel Magdit, megadtuk a mi szállodai telefonszámunkat, és kértük, hogy ő hívjon vissza minket. (A portán sem tudott a személyzet németül, ezért csak nagy nehezen lehetett -- Márti csoportvezetőnk tolmácsolásával -- a telefonálás módjáról tájékoztatást kapnunk.)

 

Örömmel közöltük, hogy megérkeztünk, és tudakoltuk, hogy hogyan tudnánk találkozni. Nagyon örült a megérkezésünknek Magdi, de kérte, hogy picit várjunk, felhívja a fiát, Gabit, hogy valamilyen tervet hangolhassanak össze. Nemsokára aztán visszahívott minket. Gabival ugyan nem tudott beszélni, de azért mi megállapodtunk abban, hogy másnap találkozunk majd a Haifai templom, a Stella Maris előtt.

 

Tengerpart a lemenő nap fényében

 

A telefonálgatás után kaptuk magunkat és lementünk egy éjszakai tengerparti sétára. Meredek úton kellett a közeli tengerparthoz leereszkednünk. Kimentünk a széles, lankás homokpadon a víz széléig. Sötéten csobogott a tenger a lábunk előtt. Bokáig süppedtünk a parti homokba séta közben. A part sötét volt, csak a szálloda ablakaiból áramló fény tette valamelyest láthatóvá a különben csak csillagfénnyel megvilágított fövenyt. A tengerparton a közelben katonák gyakorlatoztak. Állig fegyverben vonultak ide-oda kisebb csapataik, nagy rádió-telefonálgatással. A part mellett az út végénél egy beteg katonát ápoltak. Nem tudni mi történt vele, lehet, hogy csak színlelt sérülést gyakoroltak. Infúziót kapott ugyan, de különben nem volt nagyon rossz állapotban, később autóval elszállították. Egyáltalán nem volt fegyveres konfliktus jellegű az akció, ránk ott bóklászó civilekre oda se hederítettek, de azért számunkra zavaró volt a helyzet. Az a palesztin fegyveresek által túszul ejtett izraeli fiatalember jutott eszünkbe, akit nagyon kerestek a hatóságok. Ki szerették volna szabadítani az izraeliek. Csak nehogy itt találják meg valahol, borzongtunk bele az eshetőségbe. Más sem kellene, mint hogy belekeveredjünk egy fegyveres csetepatéba... (Később megtudtuk hogy végül is nem sikerült, életét vesztette a szerencsétlen)

 

A parton horgászok is ültek, szerencséjükre várva. Belepacskoltunk a langyos, fekete színű tengerbe. A víz kellemes volt, de az éjszakai fürdésre nem vágyakoztunk. A vastag, laza homokban visszafelé indultunk a szállóba. A parton a szálló alatt egy tánclokál hangoskodott, lehet, hogy a szállodához is tartozott, bár oldalról, az utca felől volt bejárata. Sokan táncoltak benne. Mi felmentünk a szobánkba. Kíváncsian végigzongoráztuk a TV összes csatornáját. Körülbelül a magyar műholdas választék vehető ott is, persze a héber (talán arab is) műsorokkal feldúsítva. Fáradtan aludtunk el.

 

A szállodánk gyönyörű medencéje (sajnos időnk nem volt kipróbálni)

 

A telefonos ébresztő 1/2 7-kor lett volna, de mi már jóval korábban talpon voltunk. Gyorsan körülnéztünk, először az erkélyről. A szálloda parkolója pálmafákkal, meg más, javarészt délszaki fákkal volt szegélyezve. A kerítésünk után bozótos bevágásban ment a tenger felé meredeken egy aszfaltos út, azon sétáltunk le előző este a tengerpartra. Szállodánk kb. 10 méter magas sziklapart tetején ült, a szikláról a föld jórészt lekopott már. A környéken mindenfelé sivár, csupasz partot látunk. A tenger párába veszett, távolabb a parton egy másik szálloda is állt. Köztünk a nem túlságosan szemet gyönyörködtető kopár szikla-grund emelkedett.

 

Kilátás az ablakunkból

 

Még távolabb a 160 ezer lakosú Netanya-város házai látszottak. Lenézve a szállodánk parkolója terült el, dús bokrokkal és pálmafákkal tele, kellemes látvány volt, éles ellentéte a messzebb látható kopárságnak. Gyors csomagolás után egy kis terepszemlére lesiettünk a parkolóba és nappali fényben a szállodát is, valamint a szálloda közvetlen környezetét is megcsodáltuk. No sok csodálkoznivalót éppenséggel nem találtunk, de ízelítőt vettünk Netanya perifériájáról. A kopár kősivatag és dús vegetáció párharcát is érzékelhettük. Építkeznek mindenfelé, kulturáltan, főleg szállodákat. A villák távolabb vannak, hatalmas zöld oázisok árnyékába rejtve. Amerikai ízű gondozottság látszik róluk, szinte hivalkodóak. Sok villa még a szemek elől is el van rejtve a bokrok, fák mögé. Az oázis persze telepített, ültetett, gondosan locsolt. Visszatérve, a szálloda belső teraszáról a ragyogó úszómedencét csodáltuk meg. Pompás látvány volt. A szép színek, a tükröződés, a tenger képe, a nagy nyugalom igen kellemes látvány volt. Sajnos a program sürgetése miatt még kísértést sem éreztünk az úszómedence kipróbálására.

 

Svéd-asztalos reggeli következett, igen bőséges, nagyon változatos. Közben csomagjainkat leszállították az emeletről. Meggyőződtünk, hogy minden csomagunk megvan, és már indultunk is tovább új gépkocsivezetőnk, Ábrahám (Avi) gondjaira bízva magunkat. Avi egész további utunkon gondos pilótánk volt. Pontos volt, gondosan vezetett, szótlanul biztos háttér volt számunkra

 

Gondozott utakon kanyarogtunk az autópálya felé. Kétoldalon egyre másra láttuk a luxusvillákat. Egyik szemet gyönyörködtetőbb mint a másik. Az autóbusz azonban sietősen falta a kilométereket. Az autópálya mellett is oázisok sorakoztak, hatalmas, öntözött ültetvények banán, olajfa, narancs vagy más finomság termesztésére.  Ez már a Sharon síkság -- ahol már Dávid is legeltette nyájait -- és ami már akkor is rendkívül termékeny volt. Meglepő volt számunkra, hogy a banánkötegekre színes zacskók voltak felhúzva. A zacskó védi a férgek és szennyeződés ellen a termést, de egyfajta melegházat is képez a gyümölcsnek. Aviva elmondta, hogy a zacskó színével állítólag az érés ideje is szabályozható.

 

Hamarosan célhoz is értünk, Cezareába, a római-kori régi főváros helyére.

 

(Szentföldi utunk)   << Jaffa <<   Netanya    >> Cesarea >>    

Tartalomjegyzékhez  <<<  Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső     

-----------------

http://www.booking.com/hotel/il/blue-bay-and-spa.hu.html?aid=319854;label=blue-bay-and-spa-arzcRnnFMkhsqFR17Fk6sQS32264829609;sid=cf64f42d6e75f894ed43e149cb60bbd2;dcid=4;ucfs=1;srfid=9d458979395820f21c738ff898728771118ee1b9X1