Rieth József: Útiemlékek

Egyiptomi utazásunk - Kairó és környéke - (1)

 

Tartalomjegyzékhez - Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső - >>>     

Kelet megismerésének emlékezetes lépése volt Egyiptomi látogatásunk 1996. november 8 - 12 között. Kairó, Gíza, Szakkara legfőbb nevezetességeivel ismerkedtünk ezalatt a néhány nap alatt..

PROGRAMUNK

 

Felkészülés, utazás, szálloda és esti séta (nov. 8.)                           Kairói út (1)  -

Gizai látogatás (nov. 9.)

           Piramisok felé, Mena hotel                                                   Gizába (2)  -

           Kheopsz, Kefrén, Mükerinosz piramisa,                                Piramisok (3)  -

           Építők városa, Sírtemplomok, szfinx                                     Szfinx (4)  -

           Illatszerek, papíruszok                                                        Gizai boltok (5) -

Ismerkedés Kairóval: Belváros, Gezira szigete, Torony                      Kairói séta (6) -        

Szakkarai kirándulás (nov. 10)

           Memphisz, Nekropolisz                                                       Memphis (7)  -

           Halotti templom, Dzsoszer piramisa, szőnyeggyár                 Szakkara (8)  -

Ó-Kairó, Babilon falai, Amr-mecset, Szt. György kolostor, Roda

                     Sergiusz ésBorbála templom, Zsinagóga, múzeum      Ó-Kairó (9)  -

Kairói városnézés (nov. 11.)

           Egyiptomi múzeum                                                             Kairói múzeum (10)  -

           Iszlám-, Gayer-múzeum, mecsetek, halottak városa, bazár    Kairói látnivalók (11) -

Egyiptom története:                                                                       Ó-Egyiptom története (12) -

                                                                                                   Ókori Egyiptom története (13) -

                                                                                                   Újkori Egyiptom története (14) 

Hazaút (nov. 12.)

 

 

FELKÉSZÜLÉS

 

 

Egyiptomba, ebbe az északafrikai országba utaztunk, amely oly sok szállal kötődik a bibliai Szentföld történetéhez, és amely utazásunk idejében is jelentős szerepet játszott Afrika és az Arab Világ életében. A Szuezi csatorna birtoklásával szabályozta az ázsiai kereskedelmet, de az olajszállítást is. Számításba vettük azt is, hogy egy más, egy keleti világba lépünk.

 

A nagy útra alaposan felkészültünk. Az útikönyvek közül az egyiptomi útikönyv és a Poliglottnak egy kiskönyve volt az alap. A történelmi adatokhoz a Herbert Haag féle bibliai lexikont és a Szent István Társulat Szentírásának időtábláit vettük figyelembe. Később mindezekhez az Internet szolgáltatta adatokat használtuk fel.

 

A Julianus Tours utazási iroda szervezésében 1996. nov. 8 - 12. között volt ez az utazásunk. A szervezés egy Domi Tours nevű iroda segítségével, egy kairói partnernél (Zamalek Nile Cruise Travel -- 21. Bvahgat All st. Zamalek Cairo -- Tel: 340-4110, 340-7726, fax: 340-4072) lett megszervezve. A szállásra a Hotel Santana lett biztosítva (címe: Ahmed el Miligy, Dokki Cairo, tel: 337-2121). A szerződés félpanziós ellátást biztosított, továbbá idegenvezetőt (Tokaji Máriát), múzeumi belépőket és a helyi szállítást. Az utazás az EGIP Air gépeivel történt.

 

 

REPÜLÉS

Gyönyörű napsütés volt. Az elmúlt évek során kialakult szokásunk szerint városi autóbusszal mentünk ki a repülőtérre, most a Ferihegy-1-re. Lassan gyűlt össze kicsiny csapatunk, pedig mindössze nyolcan voltunk. Végül is egymásra találtunk. A beszállási eljárás minden probléma nélkül megtörtént. Lelki vezetőnk Bábel Balázs püspök úr volt, ugyanis az utazás egyik célja volt az Egyiptommal kapcsolatos vallástörténeti ismereteink elmélyítése.

 

Arab repülőgéppel utaztunk és a személyzet is arab volt. Mosolyogtak a csinos arab légikisasszonyok, de szomorúan tapasztaltuk, hogy csak angol és arab nyelvtudásuk volt. Beszálláskor és elhelyezkedéskor igen figyelmesek voltak, mindenütt ott voltak, segítettek mindenkinek. A becsatolási ceremónia után hosszasan várakoztunk, a személyzet jövés-menését tapasztaltuk, de semmi információt sem kaptunk, hogy miért is állunk. Már el kellett volna indulnunk, de még mindég semmi. Türelmes várakozás után az első osztályra végre sebbel-lobbal megérkezett egy idegenvezető-szerű hölgy, kezében halomnyi lista volt. Kiderült, hogy csak őrá vártunk. Bezárultak a gép ajtói, ismételten bekötöttük magunkat, és most már így folytatódott a várakozás. Fogyó türelmünket egyszerre csak teljesen furcsa, szokatlan zaj vonta magára. Mint valamiféle távoli ugatás és fűrészelés keveréke hangzott fel ez a zaj, eredetét bizonyosan nem tudtuk megállapítani. Bizonyára a szellőztető berendezés próbája volt ez. Aztán ez is elmúlt, ismét csend lett. Semmi információnk nem volt a várakozás okáról.

Végül mégis csak akarhatta Allah hogy elinduljunk, mert újra kezdték a légikisasszonyok a becsatolási ellenőrzéseket. Indulás előtt a légikisasszonyok látványosan bemutatták a mentési módokat. A vészkijáratoknál állva mutogatták mindazt, amit a hangszórón és fejhallgatón mondtak, valamint a TV képernyőjén vetítettek. Ez szórólapon is látható volt. Megtudtuk: hol van a mentőmellény, hogyan kell felvenni, hol van a légző állarc. Hogyan kell feltépni a vészkijáratot a csúszdához. A feltétlen menekülési biztonság tudatával teltünk el -- mint mindég, ha riogatják az embert, de aztán megnyugtatják a biztos szabadulás mikéntjéről… Csak minderre ne legyen szükség... Vajon a Jó Isten mit tartogat számunkra? … Végre eljött a tényleges indulás pillanata is, félórás késéssel mozgásba jött gépünk, elindultunk.

 

 

 

A kapitány bejelentette, hogy 11ezer méter magasan fogunk repülni, kb. 3 órás út lesz. Tizenhat-óra után hozták az ennivalót. Csirkemell, rizs, puding, saláta volt a menü, hozzá alkoholmentes sör, körte-, vagy mangó-üdítő volt italnak. A mangó ital túl édes és sűrű volt (Zsuzsó gyomrát néhány napra túl is terhelte ez a szörp!). Az utazás alatt egy Schwartzenegger filmet vetítettek. Az ülések felett halk zümmögéssel lapos képernyők nyíltak le a mennyezetből, a hangot pedig (angol nyelven) az ülések karfájából fejhallgatóval hallgathattuk. A film kicsit unalmas volt: lőttek, robbantottak, a főhős pedig mindenen diadalmaskodott…

 

Repülés közben hirtelen lett este. Magasan szálltunk és gyorsan lement a nap. A gép baloldalán már koromsötét volt, a nyugati oldalon levő ablakokon tűzpirosan látszottak a felhők lenn a láthatáron. Gyönyörű látvány volt. A három órás repülési idő gyorsan elmúlt. Aztán egyszerre csak feltűnt alattunk Kairó. Fentről a hatalmas város kivilágított fényeit, a színes neonokat lehetett látni, és csak sejtettük, hol folyik a Nílus. Óriási város. Később megtudtuk, becslés szerint 17 millió lakója van. A megérkezéskor már teljesen sötét volt, 7,20-kor (ez itt Magyarországon 8,20) simán leszálltunk a kairói repülőtéren.

 

Az ősi Egyiptom bányászati és anyagellátási vidékei, valamint a történelemből ismert városai

 

Hamar végeztünk az útlevélvizsgálattal, nem volt semmi probléma, és már messziről láttuk a "Julianus Tours" feliratot tartó mosolygó arab fiatalembert, aki gyorsan terelt minket a csomagjainkért, majd vezetett ki egy mikrobuszhoz. Itt négy magyar fiatal csatlakozott hozzánk, akik egy másik pesti iroda utasai voltak, ám ugyanaz az arab iroda látta el őket. Ezek egy napig velünk járták Kairót, majd tovább mentek Luxorba és a tengerhez: pihenni, búvárkodni (8 napos volt az útjuk, sok holt idővel, de sok látnivalóval, és árban kb. ugyanennyi, mint a mienk. Viszont mivel sok fakultatív programjuk volt, azt itt Kairóban kellett befizetniük).

 

A repülőtér kijáratánál már mintát vehettünk az egyiptomi életstílusból: lépten nyomon ránk csimpaszkodott valaki; volt aki taxit kínált, a másik elvezetett volna..., megmutatta volna..., segített volna. A legagresszívebb emberke minden­áron a kiskocsinkat tolta volna. Makacsul toltam félre, nem engedtem segíteni. Csak a végén, a busznál derült ki, hogy az iroda egyik alkalmazottja volt, aki nem baksisért, hanem feladatszerűen segített volna. Mi azonban semmilyen szolgáltatást sem mertünk igénybe venni, mert nem akartunk baksis-ügyletbe keveredni.

 

Kairó, szálloda

 

A mikrobuszba gyorsan bepakolták a csomagjainkat, majd elindultunk a szállodánkhoz. Nagyforgalmú, soksávos úton robogtunk, az autópálya Kairón is keresztül vezetett. A város nagy, modern épületekkel mutatkozott be, szépen kivilágítva a város. A Nílus hídján átrobogva hamarosan letértünk a sztrádáról, sötét utcákon, időnként kert­városszerű villák közt, majd keleties rendetlenség közt haladtunk, hepe-hupa, építkezések közt centizett a gépkocsivezetőnk.

 

A szálloda a Nilus nyugati oldalán, a folyóhoz közel van: Hotel Santana. 8 óra után érkeztünk a hotelbe, gyorsan megkaptuk a kulcsokat és elvonultunk a szobánkba. Szép, tiszta, kétágyas szobákat kaptunk. Elegánsan volt berendezve: klíma berendezéssel, hűtőszekrénnyel, szép fürdőszobával, beépített szekrénnyel, TV-vel, telefonnal, rádióval. Az éjjeliszekrénybe épített vezetékes rádió nem működött, a TV sem, antennája szakadt lehetett. Minden más szabályosan működött. A Santana félig kész szálloda, nagyon szép modern, de a pincéje, ahol a garázs lesz, és az 1. emelet, ahol jelenleg még csak egy fodrásznak titulált üvegkalitka van, az építkezési terület: porral, építési anyagokkal, kopáran, sőt rendetlenül. Aki azonban liften jár ezt nem veheti észre, mert a bejárattól csak ragyogással és renddel találkozik. Kairószerte hasonló tapasztalatunk volt. Ragyogó épülethomlokzatok tündökölnek, de a pince, vagy a földszint, esetleg a tető befejezetlen.

 

A vacsora 9 órakor volt: tarhonya leves, milánói makaróni, marha szelet, saláta, puding. Sajnos a salátát nem mertük megenni, nagyon féltünk az esetleges fertőzéstől. Az étterem kissé sötét volt, ilyen a hangulatvilágítása. A kilencszemélyes asztalokhoz meglehetősen nehéz volt beülni: nehéz székek, szűk hely tette nehézzé. A falakon igen sok tükör borítás van, ez a teret hatalmassá varázsolja.

Vacsora után merészen elindultunk egy sétára a háztömb körül a Nílus irányában. A portás mindenáron taxival kínált volna minket, de mi sétálni akartunk, megismerni a környéket. Az utcánk igen sötét volt, a szomszédban építkeztek, az utcai árusok már a portékáikat rakodták el. Mindenfelé üldögélő, álldogáló, vagy csak guggoló arabokkat láttunk, beszélgettek egymással. Egyik-másik lámpa közelében fiatalok fociztak. Sok rendőr, éjjeliőr volt az utcán. Az egyik magas kerítésen túl, magas pálmafák között mecset körvonalait vehettük ki, másutt valamilyen palota húzódott meg a kertben, itt még fegyveres őr is volt a bejáratnál. A Nílus-parti sétány sem volt különösebben kivilágítva, nagyon kevesen jártak az utcán. A taxik minduntalan megálltak mellettünk, kínálkoztak, hogy elszállítanak minket, de mi udvariasan elhárítottuk ajánlkozásukat.

Piramisok          (1996. nov. 9.) 

 

Reggel 8-kor misén voltunk Balázs atya szobájában. Lehetett áldozni, ami nagyon jól esett, olyan volt, mintha az emmauszi tanítványok idejében lettünk volna. Mise után gyors reggeli következett az étteremben: svédasztal. Kedvünk és ízlésünk szerint válogathattunk és pakolhattunk. Pontosan érkezett az idegenvezetőnk: Tokár Mária. Kedves, fiatal nő, két nagy lánya van. 1970 óta él itt, angol nyelvet tanít egy szerzetesi iskolában, katolikus, férje kopt keresztény. (Címe: 11231 Egypt Masr - Cairo  --  Shoubra El TERA  --  20El Manzara str.  --  Facebook címe lehet: )

 

Beszálltunk a mikrobuszba és az iroda arab idegenvezetőjével együtt Gizába indulunk. Ez a hatalmas darab arab nő, szinte kifejezetten tartózkodó volt. Aránylag kevesett magyarázott, Mária rendszeresen átvette tőle a vezetést és érdekesebb dolgokat is mondott el, mint az arab kolléganője. Az arab nő általában a buszban maradt, és mi Máriával jártuk a látnivalókat. Jobb is volt ez így, de Máriának akkor még nem volt meg az idegenvezetői engedélye, ezért egyedül nem vezethetett. Egyiptomi munkamegosztási stílussal aztán egyikük a jogosítványt, másikuk a gondos segítőkészséget adta az életünkbe.

 

Ezen a napon a piramisokat néztük meg. Ez az előzetes program változtatását jelentette a négy magyar társunk miatt, Ők ugyanis már este el kellet hogy utazzanak, és az ő Kairói programjuk a piramisok és a múzeum volt A változtatás számunkra semmi hátránnyal sem járt, könnyűszívvel vállaltuk tehát, bár az arabok nagyon félve terjesztették elénk a módosítást. Mindent megtettek, hogy ne érezzünk csalódottságot, és a legjobb benyomásunk maradjon. Ebben oroszlánszerepe volt Máriának, akivel kölcsönösen megszerettük egymást, és nagyon kegyeibe fogadott minket... A piramisok meglátogatása előtt nagyon gyakorlatias feladat várt ránk: pénzváltás.

 

Tartalomjegyzékhez <<<  Utazások <<<       

Kairói út (1)  Gizába (2)  -  Piramisok (3)  -  Szfinx (4)  -  Gizai boltok (5) - Kairói séta (6) -        

Memphis (7)  -  Szakkara (8)  -  Ó-Kairó (9)  -  Kairói múzeum (10)  - Kairói látnivalók (11) -        

Ó-Egyiptom története (12) - Ókori Egyiptom története (13) - Újkori Egyiptom története (14)        

--------------------

http://www.egyptforever.eoldal.hu/