Rieth József: Útiemlékek

Egyiptomi utunk - Szakkara (8)

Tartalomjegyzékhez Utazások - <<< >>>        

 

Kairói út (1)  Gizába (2)  -  Piramisok (3)  -  Szfinx (4)  -  Gizai boltok (5) - Kairói séta (6) -        

Memphis (7)  -  Szakkara (8)  -  Ó-Kairó (9)  -  Kairói múzeum (10)  - Kairói látnivalók (11) -        

Ó-Egyiptom története (12) - Ókori Egyiptom története (13) - Újkori Egyiptom története (14)        

Kelet megismerésének emlékezetes lépése volt Egyiptomi látogatásunk 1996. november 8 - 12 között. Kairó, Gíza, Szakkara legfőbb nevezetességeivel ismerkedtünk ezalatt a néhány nap alatt..

1996. nov. 10.

Szakkara

Memphisztől csak egy ugrás. Szakkara egyiptomi falu Gíza tartományban, Kairótól 30 km-re, nem messze Heluántól. Itt található az ókori Egyiptom egyik fővárosának, Memphisznek legősibb temetője, 7 km hosszú nekropolisza. Magántemetkezésekre és uralkodók nyughelyéül egyaránt használták mintegy háromezer éven át. Uralkodókat a II. dinasztia korától a XIII. dinasztiáig temettek ide. Közülük a leghíresebb Dzsószer fáraó, akinek síregyüttese, közepén az első piramissal, az ún. lépcsős piramissal az egyik legismertebb egyiptomi műemlék. A lépcsős piramis épületegyüttes, mely Dzsószer fáraó nevét viseli, lenyűgöző létesítménye a nagy építésznek: Imhotepnek, akit az ókori Egyiptomban az építészet és orvostudomány atyjának tekintettek, s akit később a görögök az orvoslás isteneként tiszteltek. Maga a lépcsős piramis a történelem legelső piramisaként van számon tartva (valójában nem a legelső piramisa a történelemnek), mely példája az ókori Egyiptom építészeti és vallási fejlődésének, valamint élő példája annak is, hogy az ókori egyiptomiak sokkal fejlettebbek voltak, mint az akkor létező bármely más civilizáció. A piramis Kr. e. 2800 körül épült.

Szakkara nevét az útikönyv szerint a Beni Szoqar törzsről kapta, de az idegenvezető szavai szerint Szakkarát Szahar istenről nevezték el. Itt a föld alatt utcák, temetők vannak, ezzel a céllal jött létre. Az egyes osztályok negyedekben elkülönülve temetkeztek.

Szakkara, nekropolisz         

A Memphiszi múzeumot és falut elhagyva a sivatagba toppanunk. Keskeny aszfaltsáv kanyarog a homokdombok közt. A homokdombok láthatóan üledékes sziklákat rejtenek, ezekben is sírok voltak mélyítve. A partoldalak eróziója bizarr üledéksávokat mar ki a puha rétegekből. A homokdombok mögött elszórva piramisok válnak láthatóvá.

Főbb építészeti maradványok

Dzsószer piramisához számos középület tartozik, melyeket fokozatosan tártak fel. Így 1924-ben a „Dél Házát” és az „Észak Házát”, 1925-ben a bejárati oszlopsort, 1926-ban a kerület déli sírját. A piramis körül a 3.,4.,5. és 6.dinasztia korából mintegy 160 masztaba helyezkedik el.

Dzsószer fáraó lépcsős piramisa

Unisz fáraó piramisa és halotti templomának maradványai Dzsószer piramisától déli irányban helyezkednek el. Maga a piramis szerény méretű, egy-egy oldala kb. 60 m, magassága 19 m.

A terület északnyugati részén 1851-ben Auguste Mariette francia egyiptológus fedezte fel a Szerapeiont, az Ápisz bikák temetőjét, majd sikerült feltárni egy kb. 200 m hosszúságú kőutat, melynek mentén 121 szfinxet talált. Ő találta meg itt az egyik sírban az ülő írnok híres szobrát, ami ma a Louvre-ban van, Párizsban.

Mariette ásta ki az Ápisz-templomot, melyet I. Nektanebó építtetett. A Szerapeionban szintén ő találta meg Haemuaszet hercegnek, II. Ramszesz fiának, Ptah isten főpapjának a múmiáját.

Ápisz-bika szobra a Louvre-banA szakkarai nekropolisz valószínűleg legszebb sírja Tinek a nyughelye, aki az V. dinasztia idején Noferkaré és Niuszerré királyok piramisainak a felügyelője volt.

Dzsószer piramiskerülete körül található még Teti, Uszerkaf és Szehemhet fáraók piramisa.

A központi területtől délre 4–5 km hosszan I. Pepi, Iszeszi, II. Pepi, Ibi és Hendzser fáraók piramisai és Sepszeszkaf fáraó síremléke áll.

A Szerapeiontól északkeletre állattemetők (tehenek, íbiszek, sólymok, páviánok) kerültek elő, s itt állt a keresztény időkben a kopt Apa Jeremiás kolostora.

A „Sírok utcájában” az előkelők sírjai közül a nevezetesebbek: Ahethotep vezír és fia, Ptahhotep masztabája, Mereruka vezír masztabája, Kagemni vezír sírja, Noferszesemré vezír masztabája, Anhmahor vezír sírja, Noferszesem-Ptah vezír sírja.

Híres szakkarai felfedezők és leletek

1824-ben Bernardino Drovetti felfedezte Dzsehuti tábornok sírhelyét, III. Thotmesz fáraó hadvezéréét, akinek leghíresebb haditette abban állt, hogy Dél-Palesztina partvidékén sikerült betörnie az ősi Jaffa lázadó erődjébe úgy, hogy kétszáz emberével együtt hatalmas kosarakban rejtőzött el. A sírban talált tárgyak Európa több múzeumában (Firenze, Leiden, Párizs, London, Liverpool) tekinthetők meg.

1851-ben a már fentebb említett Auguste Mariette megtalálta a Szerapeiont.

Sejk el-Beled szobra. Egyiptomi Múzeum, Kairó1860-ban Mariette felfedezte a C8 masztabában az V. dinasztiabeli Kaaper tisztviselőnek a faszobrát, amit a munkások Sejk el-Belednek neveztek el a helybéli falusi bíró után, akire nagyon hasonlított.

1860-ban felfedezték Heszirének, Dzsószer fáraó főírnokának sírját. A felfedezők: Auguste Mariette és James Edward Quibell.

1881-ben Heinrich és Émile Brugsch megtalálták I. Pepi düledező piramisának belsejében, továbbá Unisz, Teti, Merenré és II.Pepi piramisaiban a ma Piramisszövegek néven ismert oszlopokba írt feliratokat.

1893-ban de Morgan Tetinek, a 6.dinasztia első fáraójának piramisától északra fedezte fel Egyiptom két híres sírját, Kagemni és Mereruka egymás mellett álló masztabáját.

1899-ban Unisz fáraó piramisától délre Alexandre Barsanti megtalálta az ún. „perzsa” sírokat, Pszammetik, az orvos, Tjanenhebu, a tengernagy és Padianaszet, a kincstárnok nyughelyét a XVI. dinasztia korából.

1935-39 között a Walter Bryan Emery által végzett ásatások során került napvilágra Hemaka pecsétőr 45 kamrából álló sírja az I. dinasztia korabeli Den fáraó korából.

1952-ben Zakaria Goneim megtalálta Szekhemkhet elveszettnek vélt piramisát.

1975-ben Geoffrey T. Martin rábukkant Horemheb sírjára, majd később meglelte Tutanhamon Maja nevű kincstárnokának a sírját is.

1987-97 között Alain-Pierre Zivie ásatásai vezettek sikerre, amikor felfedezték Aperel vezír sírját III. Amenhotep korából.

17 piramis van itt. A leghíresebbhez Dzsózer piramisához kis kaptatóval érkezünk. A 544 x 272 méteres területet kőfal vette körül, ennek nagyrésze ma már elpusztult. A délkeleti sarkánál volt az egyetlen bejárata a területnek, bár sok álajtó, álkapu volt a falakon körben és benn is. Az egész együttest Imhotep, egy később istenként tisztelt építész alkotta. Az épületegyüttes a memphiszi királyi palota együttes kicsinyített mása volt. Egy Lauer nevű régész állította helyre a talált romokat a szétszórt kövekből.

Halotti templom

A magas fal komor kocka-épülethez hasonló bástyájához érkeztünk egy rövid kaptató után. Hosszú folyosón jutunk a halotti templomba, vagy előcsarnokba. Faragott, nyitottnak ábrázolt ál-kőkapun mentünk át a hosszú sötét folyosó után. Az eredeti falak fölé egy francia régész emelt lapos betontetőt. A 65 méteres előcsarnoknak 21 fülkéje van mindkét oldalon a 42 egyiptomi megye szerint. A fülkéket vaskos féloszlopok választották el egymástól. Ezekben a fülkékben valamikor szobrok álltak, a fáraó szobrai, ezek előtt ment el a fáraó. Az elülső oszlopokat mintásra készítették, mintha papiruszból készültek volna, hátulról pedig fallal megtámasztották, mert még nem tudták úgy tervezni, hogy megálljon.

Dzsószer fáraó piramisa

Óriási szabad tér sarkában léptünk a szabadba. A lépcsős piramis előtti hatalmas tér bokáig érő homokkal teljesen síkban terült el, mérete kb. 160 x 105 méteres, kőfallal van körülvéve, olyan mint egy hatalmas aréna. Szemben, a nyugati fal felett egy hosszú terasz húzódik, délen egy sírakna van beépítve a kobradíszes fal mögé, északon a piramis emelkedik, a tér keleti oldalát pedig az ünnepi udvar palotát utánzó építményeinek romjai határolják.

Dzsószer-piramis

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2011. február 7. Pontosság ellenőrzött

Koordináták: é. sz. 29° 52′ 16.56″, k. h. 31° 12′ 59.02″29.8712666667, 31.2163944444A Wikipédiából, a szabad enciklopédiábólUgrás: navigáció, keresés

Dzsószer-piramis

Építtető: Dzsószer Ókori neve nincs vagy nem ismert Épült i. e. 27. század Típusa lépcsős piramis Magassága 61 méter Alap élhossza 125 x 115 méter Oldalak dőlésszöge nincsenek oldallapok Anyaga helyben fejtett mészkő, turai mészkő burkolattal Szatelliták száma 0 Hajógödrök száma 0 Kamrák száma sok, részben feltáratlan Elhelyezkedése

Dzsószer-piramisPozíció Egyiptom térképén Memphisz és a Halottak Városa Világörökség

Dzsószer piramisa a szed-terület felől Adatok Ország Egyiptom Típus Kulturális helyszín Kritériumok I, III, VI Felvétel éve 1979

Dzsószer piramisa a szakkarai nekropolisz máig leglátványosabb monumentális alkotása, Egyiptom első piramisa, 1979-től az UNESCO Világörökség része. A piramiskörzet számos építményt tartalmaz, amelyek egy része ünnepségek rendezésére alkalmas, más része a halottkultusszal kapcsolatos.

Eredeti méretei: 125 × 115 × 61 méter.

Mai méretei: 121 × 109 × 59 méter

Készítésének ideje: i.e. 2700 körül

Tartalomjegyzék

          1      Építtetője -

          2      Építője -

          3      A piramis története -

          4      A piramis építése -

                        4.1 M1 -     4.2 M2 -     4.3 M3 -     4.4 P1 -     4.5 P1A vagy P1'  -     4.6 P2 -     4.7 A szakaszok táblázatban -

          5      Szerkezete -

                        5.1 Felépítmény -      5.2 Alépítmény -

          6      A halotti komplexum többi eleme -

                        6.1 A Déli Sír -      6.2 A Nagy Árok -      6.3 A kerítésfal -

          7      A piramis felfedezése

Építtetője

Bővebben: Dzsószer

Építtetője eredetileg talán a közelebbről ismeretlen Szanaht, de legkésőbb az építés folyamán Dzsószer, a III. dinasztia első uralkodója vette tulajdonba. A tulajdonosváltás feltevését az építés közben bekövetkező nagyarányú stílusváltás teszi lehetővé. A piramist kétségkívül Dzsószer fejezte be, az előtte uralkodó Haszehemui sírja Abduból ismert, így az építés megkezdőjének személyére csak a homályos, kérdőjeles Szanaht marad.

Építője

Bővebben: Imhotep

A rendelkezésre álló források egyértelműen Imhotep nevéhez fűzik a piramis tervezését és kivitelezését. Ha megbízója eredetileg Szanaht volt, akkor személye bizonyos kontinuitást enged feltételezni Dzsószer és elődje között.

A piramis története

Bővebben: Egyiptomi piramisok tipológiája

A piramist már az ókorban kirabolták.[1] A családtagok ötödik sírkamrájában Firth és Quibell két alabástrom-szarkofágot talált, melyből az egyikben még ott volt egy körülbelül nyolcéves gyermek múmiája. Egy betemetett folyosóban pedig óriási mennyiségű halotti kelengyét tártak fel, 30-40 ezer kőedényben, amelyből hétezret rekonstruálni lehetett.

A sírkamrában talált alabástrom-szarkofág érintetlen volt, de üresen találták: Dzsószer valószínűleg nem ide temetkezett. A törmelékben heverő ékszerek alapján az egyiptológusok a temetés előtti fosztogatásra gondolnak, melynek hatására Dzsószer vagy örökösei meggondolták magukat. Ha ez az elképzelés helyes, akkor Dzsószer valódi sírja egyelőre ismeretlen.

A piramis építése

Bővebben: Gízai nagy piramis

Dzsószer idejére csak egy lépés volt a teljesen kőből készült épület. Ráadásul Dzsószer talán egy már kész masztabát sajátított ki magának (elődjéét, Szanahtét), amely eleve kőanyagú volt. E masztaba az eredeti terveivel is az addigi legnagyobb egyiptomi sír lett volna, teljes egészében kőből építve. Már volt tapasztalat arra, hogy a kő jóval tartósabb és nagyobb teherbírású, mint a tégla, így megpróbálkoztak az addigiaknál nagyobb emlékmű felhúzásával. Az építkezés Jean-Philippe Lauer széleskörűen elfogadott elmélete szerint hat, világosan elkülöníthető szakaszra tagolódott, de nem tudni, melyiknél vette át Dzsószer – vagy építésze – az irányítást. A legvalószínűbb azonban az, hogy a negyedik szakasznál, amikor az építmény alakjának teljes átértékelése következett, ez ugyanis akkora szemléleti váltást követel, hogy önmagában is elegendő lenne az építtető személyének változását feltételezni.

A kezdetben 63 × 63 méter alapterületű és 9 méter magas masztabát (az egyiptológusok ezt M1-nek nevezik)... ...először megnagyobbították 71 × 71 méteresre (M2). Azután kelet felé még tíz métert toldottak hozzá (M3). A negyedik szakasz hozta a legnagyobb változást: nemcsak megnövelték mindegyik oldalát 3-3 méterrel, de még három, egyre kisebbedő teraszt is emeltek rá, tehát három masztaba-felépítményt, melyek nem a földön álltak (P1). Ezt a szerkezeti változtatást is csak a kő alkalmazása tette lehetővé, ugyanakkor fel lehet ismerni a visszalépést a boltozatos tumulus-forma felé, melyet a téglából készült masztabák kialakulása miatt elhagytak. Valószínűleg ekkor vágták a bejárati folyosót, mert az eredeti aknát, melyet a temetésre szántak, már lehetetlen volt megközelíteni a négyszeres felépítménytől. Így egy 40 méter magas, négylépcsős piramis alakult ki, mely a korabeli világ legnagyobb építménye volt. Mégis még tovább bővítették, ez az ötödik szakasz: északi és nyugati oldalán szélesítették és hosszabbították, s még két lépcsőt illesztettek rá, hogy a kezdeti arányokat tarthassák (P1A). Az utolsó fázisban jó minőségű mészkőből burkolat került fel három oldalára (P2). Végső méretei a burkolattal együtt elérték a 125 × 115 × 61 métert. A téglalap-alaprajz a masztaba-hagyományokat tükrözi. A piramis belsejében használt kő egy durva szemcsés mészkőfajta, amelyet helyben bányásztak, burkolata pedig turai mészkő.

M1 Az alap-masztaba téglalap alakú volt, szerkezetében a korábbi masztabákhoz hasonlóan a föld alatti sírkamrákból és raktárhelyiségekből, valamint az azokhoz felülről vezető bejáratból állt. Teljes egészében kőből készült, de nem kizárólag faragott kváderekből, mivel a mag kőtörmelékből és nagyobb, nem faragott kövekből áll. Már a jó minőségű mészkőburkolata is elkészült, amikor először átalakították.

M2 Egyszerű méretnövelés, de olyan formában, hogy a hozzáépített rész magassága nem éri el a korábbi építménymagasságot (8 méter), hanem csak 7 méter. Így egy kettős domb formájú épület jött létre, amely már Dzser király sírjánál is megfigyelhető Günther Dreyer rekonstrukciójában.

M3 Az egyik oldal további méretnövelése. E növekmény csak 5 méter magasságú volt, és innen indul 11 darab függőleges akna, amelyek a piramis alatt érnek véget.

P1 E szakaszban a korábbi masztaba minden addigi formális újítása eltűnt, és helyette az Anedzsib masztabájához hasonló lépcsőzetes forma alakult ki. A négyszintes piramis szakaszban megváltozott a falazási technika is: a masztabában még vízszintesen helyezték el a rétegeket, ahogyan azt a házak falazásánál is teszik. Ekkor körülbelül 17°-ban eltértek ettől és a sorokat befelé hajlították, hogy az építménynek nagyobb stabilitást adjanak.

P1A vagy P1' Ez a szakasz egyszerű méretnövelés, technikai, szerkezeti vagy formai újítások nélkül.

P2 A piramis a végleges formáját és méretét három oldal burkolásával kapta meg.

A szakaszok táblázatban

A hat szakasz kialakítása: M1, M2, M3, P1, P1' és P2 M1 M2 M3 P1 P1' P2

Méretek 63 m × 63 m 71,5 m × 71,5 m 79,5 m × 71,5 m 85,5 m × 77 m 119 m × 107 m 121 m × 109 m

Magasság 8 m 8 m, 7 m 8 m, 7 m, 5 m 42 m 60 m 62 m

Építési mód vízszintes rétegek vízszintes rétegek vízszintes rétegek döntött rétegek döntött rétegek döntött rétegek a kváderek átlagmagassága 0,30 m 0,30 m 0,30 m 0,38 m 0,52 m 0,52 m Szintek száma 1 2 3 4 4-6 ? 6

Szerkezete -- Felépítmény

 A Dzsószer-piramis alépítményei

A piramis magja az eredeti masztaba, amely kőborítású, de belseje agyaghabarccsal tapasztott kőzúzalékból áll.

A Dzsószer-piramisnál a téglamasztaba hagyományaitól az építkezés technikájában sem tudtak elszakadni. Az építmény konstrukciója, szerkezete, kivitelezése, a kövek – kváderek – viszonylag kis mérete a régi módszereket tükrözi. Az oszlopokat Imhotep a falakhoz építette, nyilván nem bízott azok szilárdságában, a ritkán előforduló szabad oszlopokat mindenesetre födémekkel kötötte össze. A hornyolt oszlopok és a kőből készült álajtók új típusú díszítmények a királytemetkezésben. A piramis alakja az egyszerű masztaba hatszoros megismétlése, mely új formának nincs funkciója, szimbolikája és hagyománya; azok később, másodlagosan kapcsolódtak hozzá, bár igen gyorsan el nem hagyható hagyományokká lettek.

Dzsószer sírja és sírkerülete nélkülöz bármiféle egységes tervet, vagy akár konkrét elképzelést. Az egyes szakaszok mintha pillanatnyi szeszélyből, ötletszerűen kerültek volna kivitelezésre. A sírkerület maga a hagyományos masztaba-temetkezés konvencióit követi, s Dzsószer abydoszi álsírja is egyszerű masztaba. Dzsószer egész családjával a piramisba temetkezett. A későbbi piramisok kizárólag az uralkodó sírhelyéül szolgáltak.

A kápolnák, a halotti kelengye raktárai és a sírkamrák rendszertelen, girbe-gurba folyosórendszerből nyílnak, melynek egyes részei kilógnak a felépítmény alól. A kanópusz-edények kamrája teljesen elkülönítve, külön bejárattal a piramistól messzebb esik. A halotti templom északon van, míg később mindig keleten. A piramiskerületen – azaz a kerítésfalon – belül két olyan templom is található, melyek stílusa a korábbi korokra jellemző, csakúgy, mint a szed-terület. Szintén a korábbi időkre jellemző, hogy egyetlen építménynek sincsen kidolgozva a belső tere, sőt soknak bejárata sincs. Az egész egy töretlen fejlődés menetébe illeszkedik: tumulus – masztaba – lépcsős masztaba… E sorozat állomásaiból azonban Dzsószer sírja egymagában sokat képvisel.

Dzsószer sírja ma is – legalább 4600 (de inkább 4700) évvel elkészülte után – lenyűgöző a mai 121 × 109 × 59 méteres méreteivel. Meggyőzően hirdeti az egyiptomi királyi hatalom nagyságát. Zakaria Goneim szerint (Elveszett piramis) Dzsószer talán csak arra gondolt, hogy építménye az Ősvízből (Nun) kiemelkedő első szárazulatot, az Őshegyet jelképezi, ezért egyetlen fontos jellemzője a mérete. A domb vagy halom kultikus jelentősége már a predinasztikus-, azután pedig az I-II. dinasztia korában látszik az uralkodósírokon. Ebből kifolyólag az egyiptológusok jó része ma is osztja Goném véleményét a magasság és a méret fontos szerepére vonatkozóan.

Alépítmény

A Dzsószer-piramis alépítményeinek teljes hossza meghaladja az 570 métert. A három közel párhuzamos főfolyosó 365 méter hosszúságú és 400 helyiséget köt össze.

A sírkamra 20 méter mélyen helyezkedik el. Megközelítését eredetileg egy óriási körtő biztosította, melynek keresztmetszete 7 x 7 méter, magassága 28 méter (20 méter mélységből a 8 méter magas masztaba tetejéig). Az építés későbbi szakaszaiban föld alatti galériák sorát vájták ki, amelyeket összekötöttek egymással.

A harmadik szakaszban 11 darab 30 méter mélységű kürtőt ástak, amelyek a kürtőgalériákhoz vezetnek, és nincsenek összekötve a korábbi alépítmény egyetlen szakaszával sem. Valószínűleg a negyedik szakaszban vágták a központi kürtőt a terepszinttel összekötő emelkedő, lépcsős folyosót. Lauer bebizonyította, hogy a sírkamra is szakaszosan épült, kimutatta, hogy eredetileg alabástrom falakkal és diorit-agyagpala padlóval rendelkezett, ezt cserélték később gránitra. A gránit sírkamra méretei: 2,95 méter hosszú, 1,65 méter széles és magassága ugyanennyi. Az 1 méter átmérőjű, 2 méter magas gránit zárókő tömege 3,5 tonna.

A halotti komplexum többi eleme

A sírkerület további részei, a kerítésfal a rengeteg vakajtóval és bástyával még egyszer akkora figyelmet érdemelnének, mint maga a piramis. A kerítés majdnem tíz méter magas, és bár kőből készült, ez is a megszokott téglakerítés díszítőelemeivel dicsekedhetett, tehát ebben is ugyanazt a koncepciót figyelhetjük meg: a kő mint új anyag alkalmazását, de a régi technológiák és formák továbbélését. A kerítésfal több mint másfél kilométer hosszú (544 × 277 méteres területet kerít el).

A kerítésfalon belül nagy, nyitott tér van, az úgynevezett szed-terület, amely a királyi jubileumok ünnepének helyszíne volt. A déli fal mellett a Déli Sírbolt nevű épület állt, északon a szerdab és a Halotti Templom. A szerdab egy lezárt szentély, amelyben Dzsószer életnagyságú szobrát helyezték el, elülső falában két nyílással. Valószínűleg az áldozati szertartások bemutatására szolgáló hely.

A komplexum több építménye az úgynevezett fiktív építészet körébe tartozik, egy részük csak kidolgozott homlokzattal rendelkezik, belső terekkel nem, más részük pedig szimpla, díszítmények nélküli homlokzattal maradt

A Déli Sír

A Déli Sírbolt valójában egy masztaba, bár a felépítmény nem tipikus, hosszan elnyúló. Precíz kidolgozású alépítménye a piramishoz hasonló. Szerkezetileg is a piramisra utal, ugyanolyan központi kürtő vezet egy gránit sírkamrához, amelyhez később lejtős bejárati folyosót is vágtak.

A lejtős bejárati folyosón lehet megközelíteni a sírkamrákat, amelyekben álajtók és álablakok utánozzák a mindennapi életet. Az álablakok felett még egy hengeres díszítmény is van, amely valószínűleg a felcsavart gyékényfüggönyt ábrázolja. Három álajtó-sztélé Dzsószert ábrázolja. A Déli Sír minden elemében befejezett, eltérően a piramis befejezetlen helyiségeitől. Ezért felteszik, hogy korábban épült. Más elképzelések szerint azért befejezett, mert kisebb, és az egész sír egy kenotáfium a király ka-lelkének.

A Nagy Árok

A komplexumot egy nagy, 40 méter szélességű árok veszi körbe a falakon kívül. Az árok eredeti mélysége nem ismert, de 5 méternél mélyebb volt. A déli oldalon nem zárt, egy szakaszon duplán fut.

Az árok funkciója vitatott, egyesek szimbolikusan értelmezik, mások egyszerűen kőbányaként tekintenek rá. Az V. dinasztiában Uszerkaf, a VI-ban Unisz építette piramisát közvetlenül az árokhoz.

A kerítésfal

1645 méter hosszú és 10,5 méter magas mészkőből épített fal, amely a korábbi masztabák kerítésfalait, oldalsó, palotahomlokzatot utánzó falait követi. Megfigyelhető rajta, hogy a még korábbi fal-elemek (fa és gyékény) mintázatát is feleleveníti. 15,15 hektáros területet vesz körül, 545×278 méteres alapon.

A komplexum bejáratát egy 20 pár oszlopból álló, 6 méter magas kapu alkotja.

A piramis felfedezése

Az első – nem kincskeresési célú – felfedezések Heinrich Freiherr von Minutoli porosz főkonzul és Girolanio Segato olasz mérnök nevéhez fűződnek 1821-ben. Bejárták a megközelíthető folyosókat és fülkéket. Az általuk talált múmia-töredékeket Dzsószer maradványainak gondolták, bár a mai álláspont szerint másodlagos temetkezés volt jóval későbbről. 1837-ben John Shae Perring számos másodlagos temetkezést fedezett még fel.

Hosszú szünet után, 1926-tól Cecil M. Firth, majd Edwards Quibell vizsgálták a piramist. Quibell csapatában 1932-től ott volt Jean-Philippe Lauer is, aki egész életét a Dzsószer-piramis kutatására áldozta.

2001-től a piramis és a piramiskörzet több elemét rekonstruálták, illetve folyamatban van a rekonstruálás. Bruno Deslandes lett kutató expedíciója az elmúlt években számos eddig ismeretlen alagutat talált.

A piramis 60 m magas volt, ma 58,8m, a nagy piramisoknál jóval kisebb. Hatlépcsős, 121 x 109 méteres a jelenlegi alapja, lépcsői egyenlőtlenek. Masztabának épült eredetileg, többször átépítették. Először négylépcsős piramissá építették át, majd újabb két lépcsőt építettek rá. Végül turai mészkővel burkolták, ebből készült a többi építmény is. A piramisok bejárata mindég keleten szokott lenni, itt azonban északon van. A piramis külső borítása csak néhány helyen sejthető, csupaszsága mutatja, hogy lapos kőtömbökből épült. Függőlegesen is látszik rajta a réteges építés. A kopott és igencsak repedezett piramis építmény oldalában közelről út látszik felkanyarodni, talán szerpentin (?). A piramis  oldalában a szép borítás hat lépcsője még látszik. A piramis alatt bonyolult labirintus van, de az restaurálás miatt zárva van. Egyes helyeken a piramis oldalában mintha bejáratok, vagy próba bontások látszanának. Lehettek ott oltárok, de lehettek álbejáratok is.

Hátul, a piramis mögött  mély, kútszerű bejárat csúnyálkodik, de az is zárva van, bár csak egy szögesdrót göngyöleggel. Északról nyílt ez a bejárat, ami egyedülálló, hiszen a bejáratok általában keletről szoktak nyílni. Az eredeti masztaba alatt mintegy 50 méteres központi akna, körülötte még 11  másik akna van, több emeletes a folyosók és kamrák rendszere. Az egyik akna alján két alabástrom koporsót, a másik alján koporsó talpazatot találtak. A labirintus-rendszernél már nem lehet megállapítani, melyik az eredeti járat, és mit faragtak a sírrablók.A sírkamra vörös gránittal van burkolva, a folyosók nádat utánzó kék fajansz csempével voltak borítva. Itt állítólag 40ezer kőedény cserepeit, és sok falicsempe-maradványt találtak a régészek. Három helyen domborművek voltak a falon, melyek a királyt vallásos szertartás közben ábrázolták. 

Itt a piramis mögötti hatalmas építmény romjai között bukdácsoltunk, a Holtak Templomában. Benéztünk egy ferde kamrába is a falon levő lyukon át, Egy fáraó szobra nézett farkasszemet a kíváncsiskodó turistákkal. Ez a szerdáb volt, benne Dzsószer szobrának másolatával (az eredeti szobor az Egyiptomi Múzeumban látható). Itt körülbelül gimnazista korú vidám iskolásokkal találkoztunk. Harsány köszöntéssel üdvözöltek minket, érdeklődtek a nevünk és a lakóhelyünk felöl szép angolsággal. Nevelőik gyorsan terelgették őket távolabb tőlünk.

A piramis délkeleti sarkánál hatalmas templom alapjai láthatók, a királyi palota. A templomnak óriási udvara volt, ezt vették körül kis templomok. A kis templomokban oldal-labirintusok sorakoznak, ezekben nagy ajtók számára sarokforgók láthatók. A labirintusok mind a tíz-tizenkét templomban egyformán kígyóztak, mintegy három fordulóval.

A király nem élt itt, csak itt ünnepelte az eseményt, hogy újraválasztották, ez volt a heb-szed ünnepség. Ez valószínüleg a király megfiatalodásának ünnepe volt. Az idős uralkodót valaha régen, kezdetben rituálisan meggyilkolhatták. Később az életerejének visszatéréséért, meg részben a jó termésért végezték a szertartást.  Előbb a hatalmas udvaron dél istenei előtt vonult el, és Felső-Egyiptom fehér koronáját kapta meg az egyik lépcső tetején levő trónon, majd Észak-Egyiptom istenei előtt elvonulva Alsó-Egyiptom vörös koronáját kapta meg a másik lépcsőn. Halála után szimbólikusan is elvégezték ezt a szertartást. Harminc év után újrakoronázták a fáraót. Két lépcső van a templom oldalában belül az északi és déli birodalom részére, itt koronázták a fáraót.

Dél és Észak háza

Dél és Észak Háza keletre hatalmas dombok alatt rejtőzik. Az építményből csak egy-egy kacskaringós, pár méter hosszú bejáratszerűség lett restaurálva (GE40). A két épület valószínűleg szentélyeket utánzott (Hierancopolis és Buto szentélyei), a birodalom közigazgatási központjait ábrázolták. Az oszlopfők díszítése a két birodalmat szimbolizálta, liliommal és papirusznáddal. Az épületek mennyezete is a kor faház-stílusát utánozta. Az egyik bejárat falán Kr. e. 500-ból a falra írta egy görög, hogy mennyire tetszett nekik Egyiptom. Itt találták a legősibb szobrot, Dzsonőz szobrát.

Masztabák

Mereruka masztabája közelében felmásztunk a dombra, a Dél Háza fölé, ahol egy teraszról átláthatók a többi piramisok. A homokdombok oldalában barlangbejáratok látszanak, elhagyott sírok üregei. A távolban egy ipari üzem látszik ki a dombok közül, abban az irányban van az Ápisz-bikák temetője, másik irányban egy távoli kis piramisnál autóbusz állt, körülötte turistacsoport. Elszórva vadászpuskába való hüvelyek voltak láthatók a domb melletti gödrökben, lehet, hogy a koca régészeket sóspuskával riogatják. A dombról leterelt minket egy tevés őr. Itt mindenhol régészeti feltárás védett területe van, bár csak egy szál drótból készült kerítéssel.

A masztabák megnézése után a Holtak Templomát megkerülve tértünk vissza a templom elé. A déli fal mögött 28 méter mély és 7 méter széles gödör van, ennek alján gránittal borított falu kis sírkamra van feltárva. Ez a sírkamra vagy a heb-szed ünnepség része volt, vagy a belső szerveket tartalmazó úrna elhelyezésére szolgált, hiszen kis mérete miatt normális méretű test elhelyezésére alkalmatlan volt.

Unisz piramisa

Mükerinosz piramisától déli irányban fél km-re látszik, igen rossz állapotban. Benn ősi falfestmények láthatók. Unisz (ur.: kb. i. e. 2375 – i. e. 2345) az egyiptomi Óbirodalom V. dinasztiájának kilencedik, utolsó fáraója. Helyi mészkőből készült. Napjainkban alig felismerhető hatalmas domb, déli oldalán burkolat-maradványokkal. Az V. dinasztiától kezdve a piramisépítészet hanyatlik, az ekkor emelt síremlékek már kisebb és rosszabb minőségű konstrukciók. Unisz piramisában írták fel először a Piramisszövegek néven ismert rituális és mágikus halotti szövegeket, amelyek az egyiptomi vallás legrégebbi írásos emlékei, egyes részek azonban kétségtelenül régebbi időre mennek vissza.

Perzsa sírok

1899-ban Unisz fáraó piramisától délre Alexandre Barsanti megtalálta az ún. „perzsa” sírokat, Pszammetik, az orvos, Tjanenhebu, a tengernagy és Padianaszet, a kincstárnok nyughelyét a XVI. dinasztia korából.

25 m mélyen vannak, sok értékes feliratot tartalmaznak. Jelenleg nagy erővel restaurálják a területet, így csak a zeg-zugos utcácskákon járkálhattunk a sírok között. I.e. 525-ben III. Pszammetik fáraó seregeit legyőzte Kambüszész, Perzsia királya, és Egyiptom perzsa provinciává vált. A XXVII. dinasztiától Kambüszész, I. Dareiosz, Xerxész, Artaxerxész és II. Dareiosz nevei állnak az egyiptomi királylistán. Egyiptom csak i.e. 380 táján, a XXX. dinasztia idején, a Delta-béli Szebennütoszból származó hadvezér; I. Nektanebo uralkodása alatt nyerte vissza függetlenségét.

Idut 5.sz.-i hercegnő masztabája.

Számos fontos tisztséget betöltő hivatalnokának épült sírja. Ezek egyike Ihy vezíré volt, aki később kegyvesztett lett, mivel nevét - feltehetően Teti fáraó korában - kivésték a feliratokon, és sírjába új tulajdonos került, akit Idutnak, vagy Sesz-seszetnek neveztek. A sír tulajdonosának cseréjét olyan ügyesen végezték el, hogy sem a masztaba 1927-es feltárásán, sem az 1935-ös publikációjában nem merült fel az uzurpálás kérdése. Évtizedeken keresztül emlegették viszont azt a ritka tényt, hogy a hercegnő ábrázolása mellett előfordul az írófelszerelés képe, ami arra utal, hogy büszke volt írni-olvasni tudására. A nők ilyen képzettsége valóban elképzelhető, hiszen vannak rá későbbi példák, de ebben az esetben éppen az átvésések miatt ez nem bizonyítható.

A masztaba -- mely feltehetőleg Teti fáraó (kb. i.e. 2311-2281) uralkodási idejére datálható -- 10 teremből áll, nagyon szép domborművek borítják a falakat. Ezek köznapi jeleneteket ábrázolnak. A mindennapi élet jeleneteiből nem csak az 5. dinasztia végén zajló életről nyerhetünk képet pl. a halászat, földművelés képeiből, hanem a temetési rítusokról is, például a marha áldozatok ábrázolásain keresztül, vagy a temetési menet jeleneteiből. A legbelső sírkápolnában a halotti sztélét szokás szerint az álajtó fölött helyezték el. A síremlék a piramistól DK felé van a perzsa sírok mellett.

Ptahhotep masztabája

Az 5.sz-ból származik. Ahethotep, a fia és Ptahhotep pap sírja. Sok festett dombormű található benne. A szakkarai nekropolisz "Sírok utcájában" 2012-ben megnyitották a látogatók előtt a sírt. A vezír és fia az V. dinasztia (Kr.e. 2498-2345) uralkodásának vége felé, Dzsedkaré (Kr.e. 1414-2375) és Unisz (2375 - 2345) fáraók uralkodása alatt élt.

Szerapieon

Tovább indultunk buszunkkal a kanyargós aszfalt úton. Pár perces út után oázis tűnt fel  a domb tetején, a csenevész fák közt hatalmas kávézó sátor állt. Messze látni, mindenütt a sivatagi homok dombjai, kivéve az itt-ott kiemelkedő távoli piramisokat. Letérünk az aszfaltozott útról. A dombról talán kilométernyire kell elmenni valódi sivatagi homokban. A közelben egy beton épületet próbálnak lerombolni, a sivatagban távolabb is piramisok. Az út kétoldalt kövekkel van kirakva. Lépcsős lejárat vezet egy hatalmas földalatti kőpincébe, ez az ápiszbikák temetője.

A Szerapeum (más írásmóddal: Szarapeum, Szerapeum, vagy Szarapieion) egyike annak az ősi egyiptomi templomoknak, amiket a görög-egyiptomi isten, Szerapisz (vagy Szarapisz) imádatára emeltek.

Az eredeti templom a Nílus nyugati partján, Szakkara közelében volt, ahol az elpusztult Ápisz-bikák emlékére emelték (az Ápisz-bikák Ptah isten szent állatai voltak). Bár a területet már i. e. 1400 körül is a bikák temetkezésére használták, II. Ramszesz (i. e. 1279–13 között uralkodott) volt az, aki egy galériát és kapcsolódó helyiségeket tervezett hozzá (ezeket a későbbi királyok ismételten megnagyobbították). Mindez katakombaként az elpusztult Ápisz-bikák számára szolgált, akik a halálban hasonlóvá váltak Oziriszhez és Ozirisz-Ápiszhoz.

A Szakkara közelében élő görögök ezt az istent Oszorapisz néven imádták, aki a Ptolemaiosz-dinasztia alatt Szarapisszá vált, a templomot ezek után kezdték Sarapeumnak nevezni.

A szakkarai Szerapeum romjait először 1850-ben tárta fel Auguste Mariette, egy francia egyiptológus. A földalatti termek, ahova 1851-ben jutottak be, 64 eltemetett Ápisz-bikát tartalmaztak, több ezer feliratos tárggyal együtt. Egy második ásatás az 1980-as években kezdődött.

Egy hasonlóan fontos Szerapeum épült Alexandriában, ami az új, ptolemaioszi főváros volt. Amikor I. Ptolemaiosz Szótér (i. e. 305-284 között uralkodott) egy hivatalos istent akart választani Egyiptom számára, Szerapiszt választotta, és utasította építészét, Parmeniszkuszt, hogy tervezzen meg egy templomot, ami később az isten legnagyobb és legismertebb templomaként vált ismertté. Itt Szerapiszt i. sz. 391-ig a görög rituálé szerint imádták, amikor Szerapeumot lerombolták Theophilus patriárka és követői. A római időkben más Szerapeumok épültek a birodalom területén.

A Szerapeumot Kr.e. 1400 táján hozták létre Szakkarában, itt temették el a mumifikált Ápisz-bikákat. 1851-ben tárta fel Auguste Mariette francia régész és egyiptológus. Az Ápisz-bikák végső nyughelyét 2001-ben zárták be vízbeszivárgás és földmozgások miatt, a restaurálásra 12 millió egyiptomi fontot (432 millió forintot) költöttek. A projekt keretében megerősítették a falakat, modernizálták a világítást, a szellőző és a biztonsági rendszert. A látogatók végigjárhatják a hatalmas földalatti galériákat, ahol 30 sír található, valamint sztélék, amelyek feliratai elárulják, hogy mely uralkodók alatt éltek a szent bikák. A sírköveket a restaurálás során fémrudakkal erősítették meg.

Ezeket az állatokat Ptah isten szent állatainak tartották. A föld alatt 340 m galéria van. Egy falat töltenek meg az állatok nevei. Sok tábla már hiányzik. Eléggé össze-vissza vésték be a táblákat. Hosszú folyosón megyünk előre, mint egy borospincében. Kétoldalt oldalüregek, de mélyebben. A folyosó az oldalüregek felemagasságában van, lenn hatalmas szarkofágok, tele hieroglifával. Az oldalüregekben két oldalt hatalmas boltozatos bevágások látszanak. A szarkofágokat kirabolták.

Ti sírja

A piramistól északkeletre lapul a sivatagban. Ti magasrangú tisztségviselő volt az 5.dinasztia idejében. Több uralkodó alatt is szolgált. Sírjában életképek láthatók a falfestményeken. A számos jelenet közül az egyiken egy bika levágása látható. A festett domborművön az egyik mészáros földre szorítja a megkötözött állatot, a másik átvágja a torkát. Balra egy harmadik mészáros a kését élesíti. Mindhárman a mészároskést a kötényükre erősítették a munkához.

Mereruka vezir piramisa

A piramistól ÉK-re található. 32 sírkamrából álló családi sír, jelenetek vannak a vadászat és kézművesség különböző jeleneteiről. Mereruka vezír (VI. dinasztia) szakkarai masztabájának egyik jelenete hiéna etetését ábrázolja. Az egyiptomiak az Óbirodalomban házasították a hiénát, és húsát csemegeként fogyasztották. A két hiénapásztor az állat hátát simogatja.

Szőnyeggyár

Visszatérve a sivatagból a művelt területre, jellegzetes falvakon mentünk keresztül. Az út mellett többször láttunk amerikai stílusú villaépületeket, világos homlokzatukon messziről hivalkodik a felirat: "Tapet School". Egy sokadik ilyen épület előtt megálltunk. A ház oldalából a pincéhez (alagsorhoz) lépcső vezet le. A világos és tágas pincehelységben kisgyermekek ritmusra, szinte kapkodva szőnek. Selyem díszszőnyegeket készítenek nagyon pontosan. Három-négy gyermek ül egy deszkapadon, mindegyik szövőszék előtt. Mondják, hogy a kis finom ujjaik kiválóan alkalmasak arra, hogy a finom szállakkal dolgozzanak. A szövőszék mellett 1-1 felügyelő társuk áll, 16-18 éves lehet. Négy ilyen álló, szőnyeg-szövőszék  áll a fal mellett. A teremnyi helységben még van négy rendes fekvő szövőszék is, de csak az egyiken dolgozik egy fiatalember. Persze időnként felnőttek is dolgoznak a szövőszékeken.

A szőnyegkészítés fázisai:

1. Az első és legfontosabb feladat a gyapjú előkészítése (ez a folyamat évszázadok óta változatlan).

2. Ezt követi a gyapjú színezése. A színezéshez egyaránt használnak növényi erdetű és kémiai eredetű festékeket. Térségenként megoszlik, melyik eljárást alkalmazzák elsősorban. (A festési technikából fakadó "színváltozások" nem számítanak hibának)

3. A fonalak megfestése után következik a szőnyeg elkészítése (felvetőszál, keresztszál, csomó, ... ) A csomózás közben képződő felesleges gyapjúszálakat nagyjából azonos hosszúságúra nyírják. Ezt a műveletet egy speciális kasza szerű vágóeszközzel végzik. (Csak ezután a művelet után válik nagyjából láthatóvá a készülő minta).

4. Miután befejezték a szőnyeget és leszedték a keretről a gyapjúszálakat tökéletesen egyformára nyírják. Ez a folyamat nagyon nagy szaktudást és odafigyelést igényel, csak kevesen értenek hozzá. (Nagyon fontos, hogy minden szál egyforma hosszú legyen, mivel csak így lehet a szőnyeg egyenletes felületű és foltoktól mentes.)

5. Az ötödik munkafázis a szőnyegek átmosása. Ez a művelet a gyapjúszálak megpuhtíására szolgál. Az átnedvesített szőnyegekből egy gereblye szerű tompa tárggyal paszírozzák ki a felesleges vizet. Ezzel az eljárással érik el, hogy a szőnyeg visszanyerje eredeti tiszta fényét.

6. A mosás után a szőnyegeket kifeszítik és megszárítják.

Az egyik csomózási típus a szimmetrikus vagy másképpen gördesz (más néven – eredete után – török). A szimmetrikus, „gördesz” (török) csomózásra jellemző, hogy két láncvonalat körülölelve, középen bújik föl a gyapjúszál, ezáltal megalkotva a bársonyos felületet alkotó elemét. Egy másik technikában (a sokféle más eljárásokon kívül) az asszimmetrikus „szenné” (perzsa) csomó relatíve kisebb felületet igényel. (Ebben az esetben a láncfonalak szinte egymáson helyezkednek el.) A klasszikus aszimmetrikus csomóra jellemző, hogy egy láncfonalat teljesen körülvesz, körülhurkol, míg a másikat csak átöleli. A szőnyeg alapszerkezetét a felvetőszálak és a keresztszálak alkotják. Nem a hagyományos értelemben vett 'csomózásról' van szó, hanem inkább 'hurkolásról', amely a csomózási eljárás során a fonákszálak köré dolgoznak. Attól függ, hogy melyik csomózási típust részesítik előnyben, vagy a perzsa 'Szenné'-ét, vagy pedig a török 'Gördesz' csomózást, mindegyik csomó két, néha három felvetőszálat köt össze, amíg a teljes sort be nem fejezik. Miután egy sor kész van, egy fésűvel (sulykolóval) keresztszálat ráütögetik a csomókra, hogy rögzítsék őket, a fonál végét pedig pengével levágják. Ezután a keresztszálat(vetőfonalat) áthajtják a szőnyeg teljes szélességén, és az oldalélek köré tekerik. Néhány sor elkészülte után a csomózott gyapjúszálakat egyenletesen megnyesik.

A szövőszékeken dolgozó gyermekek széparcúak, naponta négy órán keresztül szövik a szebbnél szebb selyemszőnyegeket. Négy napig dolgoznak, majd két nap iskolai tanulás következik. Szinte oda sem néznek a fonalakra, villámgyors hurok szorul a hirtelen kiválasztott két vetülékszállra, lerántják a színes fonalat, és a kezükben tartott borotvapengével ellátott faeszközzel szinte láthatatlan gyorsasággal vágják le a felesleget. Mellettük milliméterpapírra rajzolt színes mintalap, de alig pillantanak rá. Villámgyorsan dolgoznak, szinte görcsös gyorsasággal. Nagyon megrázó volt, mert ilyen kis gyermekek számára a folyamatos munka embertelen...

A szakkarai kirándulás kötelező velejárója ez a szőnyeggyári látogatás. Más utazók is leírják. "...megálltunk egy szőnyegüzemnél (hivatalosan iskola), ahol megnéztük, hogyan készül a kézzel szőtt-csomózott szőnyeg. A szőnyegeket amolyan 6-14 éves forma gyerekek szőtték hihetetlen gyors ujjmozdulatokkal (Mariann előtte azt mondta, kisgyerekeket nem dolgoztatnak. Hát de.). Amikor a minket körbevezető ürge megkérte az egyik kislányt, hogy lassan mutassa meg a mozdulatsort, igazából akkor sem sikerült rendesen felfognom, hogy hogy is csinálja, pedig anno tanultam szőni is a gimiben. Az a durva, hogy ezeket a gyerekeket azért foglalkoztatják, mert a kis mozgékony ujjaik még fürgék, s eszeveszett gyorsan tudnak dolgozni. Ugyanakkor a tulajdonosok úgy tesznek, mintha a szegény családok gyermekeit szívességből tanítanák erre a mesterségre, hogy legyen valamilyen szakmájuk. A szőnyegek árai egyébként horribilisek voltak, volt egy bazi nagy faliszőnyeg, tény, hogy csodaszép volt és dombormű-szerűen volt nyírva a mintája, de a 10.000 eurós ár -- azt hiszem -- nem a mi pénztárcánknak való kategória. Persze, a kisebbek és egyszerűbbek biztos olcsóbbak voltak." (Írja egy utazó.)

A mintarajzok valószínűleg gyorsan piszkolódnak, gyűrődnek, a terem közepén az egyik gyermek másolja őket milliméterpapírra. A rendes szövöszéken a fiatalember hurkol (tehát nem sző) képeket. A színes fonalakat elvágás nélkül vezeti végig, egyenetlenül teszi fel színenként a képeket. Saját tervezésű képet készített, neki már nagy gyakorlata és -- bizonyosan nagy tehetsége -- van ebben a technikában. Gyapjú-, gyapot- vagy teveszőr szálat használ a szőnyeg jellege szerint.

Döbbenetünkben szinte mindegyikünkben megfogalmazódik a kérdés: "Miért nem tanulják meg a szépet és rendeset ezek az emberek?" Csodálatos szépet alkotnak, képesek rá, kinn az utcán pedig -- legalább is a mellékutcákban, a háttérben -- piszok, szürkeség, rongáltság, elhanyagoltság.

Az utcaszintre vezettek bennünket egy belső lépcsőn. Hatalmas bemutató terembe léptünk. A falakat és oszlopokat szép szőnyegek takarták, kicsik, nagyok, még nagyobbak. A padlót hatalmas szőnyegekből lerakott szőnyegpadló takarta. A mennyezeten nagyméretű ventilátorok keverték a kellemesen hűs levegőt, amit a légkondicionáló berendezés produkált. A teremnek csaknem fele el  volt kerítve üvegezett válaszfallal, ott a (drágább és kényesebb) selyemszőnyegeket mutatják be. Vásárolni lehetett, természetesen nagy alkudozás kezdődött, többen vettek is szőnyeget. Én az egyik arab férfivel beszélgettem el, aki tudott németül. Évekig élt Ausztriában. Gépkocsival szállított Olaszország és Németország között. Elmondta hogy két felesége van: egy arab, két leánnyal és egy német nő, gyermek nélkül. Most itt elárusító.

Aránylag korán végeztünk, így jutott időnk Kairó Ó-városának megtekintésére.

Tartalomjegyzékhez Utazások - <<< >>>        

Kairói út (1)  Gizába (2)  -  Piramisok (3)  -  Szfinx (4)  -  Gizai boltok (5) - Kairói séta (6) -        

Memphis (7)  -  Szakkara (8)  -  Ó-Kairó (9)  -  Kairói múzeum (10)  - Kairói látnivalók (11) -        

Ó-Egyiptom története (12) - Ókori Egyiptom története (13) - Újkori Egyiptom története (14)        

 ------------------

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szakkara 

http://hu.wikipedia.org/wiki/Dzs%C3%B3szer-piramis

http://www.spiritualsolution.hu/html/cikkek/83/a-szakkarai-lepcsos-piramis

https://sites.google.com/site/balazsrozalia/home/rdekessgek/a-szakkarai-piramis---a-kvantumgp

http://www.piramisok.hu/gulyas_tiz_egyiptomi_muemlek.pdf

http://egyipt.tigriskee.fotoalbum.hu/?pageid=0

http://www.origo.hu/tudomany/tortenelem/20120926-a-szakkarai-szerapeumot-es-egy-osi-masztabasirt-nyitottak-meg-egyiptomban.html 

http://karinautazik.blog.hu/2009/06/25/egyiptom_memphisz_szakkara_kairo_negyedik_nap_jul_20_szombat

http://www.kabiriszonyeghaz.hu/index.php/hu/szonyeg-ismerteto/a-szonyegek-csomozasi-technikai 

http://hu.wikipedia.org/wiki/Unisz

http://crowland.uw.hu/images/egyiptom/tortenelem.html 

http://www.divehardtours.com/egyiptomi-varosok 

http://www.mebt.hu/hu/radioadas/110114-wenamon-rovat-beszelgetes-dr-pecsi-agnessel

http://maatkara.extra.hu/florafauna/cats.htm

http://fecsegj.hu/Friss/Posts.tvn?msg=ahethotep 

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/muveszettortenet-7-evfolyam/magansirok-az-egyiptomi-obirodalomban-a-masztabak/masztabak-diszitese 

http://kep-telensegek.blogspot.hu/2015/10/egyiptom.html