nov

(Egyiptomi út) < MEMPHIS <<< SZAKKARA >>> Ó-KAIRÓ

Szakkara 1996. nov. 10.

Memphisztől csak egy ugrás. Szakkara egyiptomi falu Gíza tartományban, Kairótól 30 km-re, nem messze Heluántól. Itt található az ókori Egyiptom egyik fővárosának, Memphisznek legősibb temetője, 7 km hosszú nekropolisza. Magántemetkezésekre és uralkodók nyughelyéül egyaránt használták mintegy háromezer éven át. Uralkodókat a II. dinasztia korától a XIII. dinasztiáig temettek ide. Közülük a leghíresebb Dzsószer fáraó, akinek síregyüttese, közepén az első piramissal, az ún. lépcsős piramissal az egyik legismertebb egyiptomi műemlék. A lépcsős piramis épületegyüttes, mely Dzsószer fáraó nevét viseli, lenyűgöző létesítménye a nagy építésznek: Imhotepnek, akit az ókori Egyiptomban az építészet és orvostudomány atyjának tekintettek, s akit később a görögök az orvoslás isteneként tiszteltek. Maga a lépcsős piramis a történelem legelső piramisaként van számon tartva (valójában nem a legelső piramisa a történelemnek), mely példája az ókori Egyiptom építészeti és vallási fejlődésének, valamint élő példája annak is, hogy az ókori egyiptomiak sokkal fejlettebbek voltak, mint az akkor létező bármely más civilizáció. A piramis Kr. e. 2800 körül épült.

Szakkara nevét az útikönyv szerint a Beni Szoqar törzsről kapta, de az idegenvezető szavai szerint Szakkarát Szahar istenről nevezték el. Itt a föld alatt utcák, temetők vannak, ezzel a céllal jött létre. Az egyes osztályok negyedekben elkülönülve temetkeztek.

Szakkara, nekropolisz

A Memphiszi múzeumot és falut elhagyva a sivatagba toppanunk. Keskeny aszfaltsáv kanyarog a homokdombok közt. A homokdombok láthatóan üledékes sziklákat rejtenek, ezekben is sírok voltak mélyítve. A partoldalak eróziója bizarr üledéksávokat mar ki a puha rétegekből. A homokdombok mögött elszórva piramisok válnak láthatóvá.

17 piramis van itt. A leghíresebbhez Dzsózer piramisához kis kaptatóval érkezünk. A 544 x 272 méteres területet kőfal vette körül, ennek nagyrésze ma már elpusztult. A délkeleti sarkánál volt az egyetlen bejárata a területnek, bár sok álajtó, álkapu volt a falakon körben és benn is. Az egész együttest Imhotep, egy később istenként tisztelt építész alkotta. Az épületegyüttes a memphiszi királyi palota együttes kicsinyített mása volt. Egy Lauer nevű régész állította helyre a talált romokat a szétszórt kövekből.

Halotti templom

A magas fal komor kocka-épülethez hasonló bástyájához érkeztünk egy rövid kaptató után. Hosszú folyosón jutunk a halotti templomba, vagy előcsarnokba. Faragott, nyitottnak ábrázolt ál-kőkapun mentünk át a hosszú sötét folyosó után. Az eredeti falak fölé egy francia régész emelt lapos betontetőt. A 65 méteres előcsarnoknak 21 fülkéje van mindkét oldalon a 42 egyiptomi megye szerint. A fülkéket vaskos féloszlopok választották el egymástól. Ezekben a fülkékben valamikor szobrok álltak, a fáraó szobrai, ezek előtt ment el a fáraó. Az elülső oszlopokat mintásra készítették, mintha papiruszból készültek volna, hátulról pedig fallal megtámasztották, mert még nem tudták úgy tervezni, hogy megálljon.

Dzsószer fáraó piramisa

Óriási szabad tér sarkában léptünk a szabadba. A lépcsős piramis előtti hatalmas tér bokáig érő homokkal teljesen síkban terült el, mérete kb. 160 x 105 méteres, kőfallal van körülvéve, olyan mint egy hatalmas aréna. Szemben, a nyugati fal felett egy hosszú terasz húzódik, délen egy sírakna van beépítve a kobradíszes fal mögé, északon a piramis emelkedik, a tér keleti oldalát pedig az ünnepi udvar palotát utánzó építményeinek romjai határolják.

A piramis 60 m magas volt, ma 58,8m, a nagy piramisoknál jóval kisebb. Hatlépcsős, 121 x 109 méteres a jelenlegi alapja, lépcsői egyenlőtlenek. Masztabának épült eredetileg, többször átépítették. Először négylépcsős piramissá építették át, majd újabb két lépcsőt építettek rá. Végül turai mészkővel burkolták, ebből készült a többi építmény is. A piramisok bejárata mindég keleten szokott lenni, itt azonban északon van. A piramis külső borítása csak néhány helyen sejthető, csupaszsága mutatja, hogy lapos kőtömbökből épült. Függőlegesen is látszik rajta a réteges építés. A kopott és igencsak repedezett piramis építmény oldalában közelről út látszik felkanyarodni, talán szerpentin (?). A piramis oldalában a szép borítás hat lépcsője még látszik. A piramis alatt bonyolult labirintus van, de az restaurálás miatt zárva van. Egyes helyeken a piramis oldalában mintha bejáratok, vagy próba bontások látszanának. Lehettek ott oltárok, de lehettek álbejáratok is.

Hátul, a piramis mögött mély, kútszerű bejárat csúnyálkodik, de az is zárva van, bár csak egy szögesdrót göngyöleggel. Északról nyílt ez a bejárat, ami egyedülálló, hiszen a bejáratok általában keletről szoktak nyílni. Az eredeti masztaba alatt mintegy 50 méteres központi akna, körülötte még 11 másik akna van, több emeletes a folyosók és kamrák rendszere. Az egyik akna alján két alabástrom koporsót, a másik alján koporsó talpazatot találtak. A labirintus-rendszernél már nem lehet megállapítani, melyik az eredeti járat, és mit faragtak a sírrablók.A sírkamra vörös gránittal van burkolva, a folyosók nádat utánzó kék fajansz csempével voltak borítva. Itt állítólag 40ezer kőedény cserepeit, és sok falicsempe-maradványt találtak a régészek. Három helyen domborművek voltak a falon, melyek a királyt vallásos szertartás közben ábrázolták.

Itt a piramis mögötti hatalmas építmény romjai között bukdácsoltunk, a Holtak Templomában. Benéztünk egy ferde kamrába is a falon levő lyukon át, Egy fáraó szobra nézett farkasszemet a kíváncsiskodó turistákkal. Ez a szerdáb volt, benne Dzsószer szobrának másolatával (az eredeti szobor az Egyiptomi Múzeumban látható). Itt körülbelül gimnazista korú vidám iskolásokkal találkoztunk. Harsány köszöntéssel üdvözöltek minket, érdeklődtek a nevünk és a lakóhelyünk felöl szép angolsággal. Nevelőik gyorsan terelgették őket távolabb tőlünk.

A piramis délkeleti sarkánál hatalmas templom alapjai láthatók, a királyi palota. A templomnak óriási udvara volt, ezt vették körül kis templomok. A kis templomokban oldal-labirintusok sorakoznak, ezekben nagy ajtók számára sarokforgók láthatók. A labirintusok mind a tíz-tizenkét templomban egyformán kígyóztak, mintegy három fordulóval.

A király nem élt itt, csak itt ünnepelte az eseményt, hogy újraválasztották, ez volt a heb-szed ünnepség. Ez valószínüleg a király megfiatalodásának ünnepe volt. Az idős uralkodót valaha régen, kezdetben rituálisan meggyilkolhatták. Később az életerejének visszatéréséért, meg részben a jó termésért végezték a szertartást. Előbb a hatalmas udvaron dél istenei előtt vonult el, és Felső-Egyiptom fehér koronáját kapta meg az egyik lépcső tetején levő trónon, majd Észak-Egyiptom istenei előtt elvonulva Alsó-Egyiptom vörös koronáját kapta meg a másik lépcsőn. Halála után szimbólikusan is elvégezték ezt a szertartást. Harminc év után újrakoronázták a fáraót. Két lépcső van a templom oldalában belül az északi és déli birodalom részére, itt koronázták a fáraót.

Dél és Észak háza

Dél és Észak Háza keletre hatalmas dombok alatt rejtőzik. Az építményből csak egy-egy kacskaringós, pár méter hosszú bejáratszerűség lett restaurálva (GE40). A két épület valószínűleg szentélyeket utánzott (Hierancopolis és Buto szentélyei), a birodalom közigazgatási központjait ábrázolták. Az oszlopfők díszítése a két birodalmat szimbolizálta, liliommal és papirusznáddal. Az épületek mennyezete is a kor faház-stílusát utánozta. Az egyik bejárat falán Kr. e. 500-ból a falra írta egy görög, hogy mennyire tetszett nekik Egyiptom. Itt találták a legősibb szobrot, Dzsonőz szobrát.

Masztabák

Mereruka masztabája közelében felmásztunk a dombra, a Dél Háza fölé, ahol egy teraszról átláthatók a többi piramisok. A homokdombok oldalában barlangbejáratok látszanak, elhagyott sírok üregei. A távolban egy ipari üzem látszik ki a dombok közül, abban az irányban van az Ápisz-bikák temetője, másik irányban egy távoli kis piramisnál autóbusz állt, körülötte turistacsoport. Elszórva vadászpuskába való hüvelyek voltak láthatók a domb melletti gödrökben, lehet, hogy a koca régészeket sóspuskával riogatják. A dombról leterelt minket egy tevés őr. Itt mindenhol régészeti feltárás védett területe van, bár csak egy szál drótból készült kerítéssel.

A masztabák megnézése után a Holtak Templomát megkerülve tértünk vissza a templom elé. A déli fal mögött 28 méter mély és 7 méter széles gödör van, ennek alján gránittal borított falu kis sírkamra van feltárva. Ez a sírkamra vagy a heb-szed ünnepség része volt, vagy a belső szerveket tartalmazó úrna elhelyezésére szolgált, hiszen kis mérete miatt normális méretű test elhelyezésére alkalmatlan volt.

Unisz piramisa

Mükerinosz piramisától déli irányban fél km-re látszik, igen rossz állapotban. Benn ősi falfestmények láthatók. Unisz (ur.: kb. i. e. 2375 – i. e. 2345) az egyiptomi Óbirodalom V. dinasztiájának kilencedik, utolsó fáraója. Helyi mészkőből készült. Napjainkban alig felismerhető hatalmas domb, déli oldalán burkolat-maradványokkal. Az V. dinasztiától kezdve a piramisépítészet hanyatlik, az ekkor emelt síremlékek már kisebb és rosszabb minőségű konstrukciók. Unisz piramisában írták fel először a Piramisszövegek néven ismert rituális és mágikus halotti szövegeket, amelyek az egyiptomi vallás legrégebbi írásos emlékei, egyes részek azonban kétségtelenül régebbi időre mennek vissza.

Perzsa sírok

1899-ban Unisz fáraó piramisától délre Alexandre Barsanti megtalálta az ún. „perzsa” sírokat, Pszammetik, az orvos, Tjanenhebu, a tengernagy és Padianaszet, a kincstárnok nyughelyét a XVI. dinasztia korából.

25 m mélyen vannak, sok értékes feliratot tartalmaznak. Jelenleg nagy erővel restaurálják a területet, így csak a zeg-zugos utcácskákon járkálhattunk a sírok között. I.e. 525-ben III. Pszammetik fáraó seregeit legyőzte Kambüszész, Perzsia királya, és Egyiptom perzsa provinciává vált. A XXVII. dinasztiától Kambüszész, I. Dareiosz, Xerxész, Artaxerxész és II. Dareiosz nevei állnak az egyiptomi királylistán. Egyiptom csak i.e. 380 táján, a XXX. dinasztia idején, a Delta-béli Szebennütoszból származó hadvezér; I. Nektanebo uralkodása alatt nyerte vissza függetlenségét.

Idut 5.sz.-i hercegnő masztabája.

Számos fontos tisztséget betöltő hivatalnokának épült sírja. Ezek egyike Ihy vezíré volt, aki később kegyvesztett lett, mivel nevét - feltehetően Teti fáraó korában - kivésték a feliratokon, és sírjába új tulajdonos került, akit Idutnak, vagy Sesz-seszetnek neveztek. A sír tulajdonosának cseréjét olyan ügyesen végezték el, hogy sem a masztaba 1927-es feltárásán, sem az 1935-ös publikációjában nem merült fel az uzurpálás kérdése. Évtizedeken keresztül emlegették viszont azt a ritka tényt, hogy a hercegnő ábrázolása mellett előfordul az írófelszerelés képe, ami arra utal, hogy büszke volt írni-olvasni tudására. A nők ilyen képzettsége valóban elképzelhető, hiszen vannak rá későbbi példák, de ebben az esetben éppen az átvésések miatt ez nem bizonyítható.

A masztaba -- mely feltehetőleg Teti fáraó (kb. i.e. 2311-2281) uralkodási idejére datálható -- 10 teremből áll, nagyon szép domborművek borítják a falakat. Ezek köznapi jeleneteket ábrázolnak. A mindennapi élet jeleneteiből nem csak az 5. dinasztia végén zajló életről nyerhetünk képet pl. a halászat, földművelés képeiből, hanem a temetési rítusokról is, például a marha áldozatok ábrázolásain keresztül, vagy a temetési menet jeleneteiből. A legbelső sírkápolnában a halotti sztélét szokás szerint az álajtó fölött helyezték el. A síremlék a piramistól DK felé van a perzsa sírok mellett.

Ptahhotep masztabája

Az 5.sz-ból származik. Ahethotep, a fia és Ptahhotep pap sírja. Sok festett dombormű található benne. A szakkarai nekropolisz "Sírok utcájában" 2012-ben megnyitották a látogatók előtt a sírt. A vezír és fia az V. dinasztia (Kr.e. 2498-2345) uralkodásának vége felé, Dzsedkaré (Kr.e. 1414-2375) és Unisz (2375 - 2345) fáraók uralkodása alatt élt.

Szerapieon

Tovább indultunk buszunkkal a kanyargós aszfalt úton. Pár perces út után oázis tűnt fel a domb tetején, a csenevész fák közt hatalmas kávézó sátor állt. Messze látni, mindenütt a sivatagi homok dombjai, kivéve az itt-ott kiemelkedő távoli piramisokat. Letérünk az aszfaltozott útról. A dombról talán kilométernyire kell elmenni valódi sivatagi homokban. A közelben egy beton épületet próbálnak lerombolni, a sivatagban távolabb is piramisok. Az út kétoldalt kövekkel van kirakva. Lépcsős lejárat vezet egy hatalmas földalatti kőpincébe, ez az ápiszbikák temetője.

A Szerapeumot Kr.e. 1400 táján hozták létre Szakkarában, itt temették el a mumifikált Ápisz-bikákat. 1851-ben tárta fel Auguste Mariette francia régész és egyiptológus. Az Ápisz-bikák végső nyughelyét 2001-ben zárták be vízbeszivárgás és földmozgások miatt, a restaurálásra 12 millió egyiptomi fontot (432 millió forintot) költöttek. A projekt keretében megerősítették a falakat, modernizálták a világítást, a szellőző és a biztonsági rendszert. A látogatók végigjárhatják a hatalmas földalatti galériákat, ahol 30 sír található, valamint sztélék, amelyek feliratai elárulják, hogy mely uralkodók alatt éltek a szent bikák. A sírköveket a restaurálás során fémrudakkal erősítették meg.

Ezeket az állatokat Ptah isten szent állatainak tartották. A föld alatt 340 m galéria van. Egy falat töltenek meg az állatok nevei. Sok tábla már hiányzik. Eléggé össze-vissza vésték be a táblákat. Hosszú folyosón megyünk előre, mint egy borospincében. Kétoldalt oldalüregek, de mélyebben. A folyosó az oldalüregek felemagasságában van, lenn hatalmas szarkofágok, tele hieroglifával. Az oldalüregekben két oldalt hatalmas boltozatos bevágások látszanak. A szarkofágokat kirabolták.

Ti sírja

A piramistól északkeletre lapul a sivatagban. Ti magasrangú tisztségviselő volt az 5.dinasztia idejében. Több uralkodó alatt is szolgált. Sírjában életképek láthatók a falfestményeken. A számos jelenet közül az egyiken egy bika levágása látható. A festett domborművön az egyik mészáros földre szorítja a megkötözött állatot, a másik átvágja a torkát. Balra egy harmadik mészáros a kését élesíti. Mindhárman a mészároskést a kötényükre erősítették a munkához.

Mereruka vezir piramisa

A piramistól ÉK-re található. 32 sírkamrából álló családi sír, jelenetek vannak a vadászat és kézművesség különböző jeleneteiről. Mereruka vezír (VI. dinasztia) szakkarai masztabájának egyik jelenete hiéna etetését ábrázolja. Az egyiptomiak az Óbirodalomban házasították a hiénát, és húsát csemegeként fogyasztották. A két hiénapásztor az állat hátát simogatja.

Szőnyeggyár

Visszatérve a sivatagból a művelt területre, jellegzetes falvakon mentünk keresztül. Az út mellett többször láttunk amerikai stílusú villaépületeket, világos homlokzatukon messziről hivalkodik a felirat: "Tapet School". Egy sokadik ilyen épület előtt megálltunk. A ház oldalából a pincéhez (alagsorhoz) lépcső vezet le. A világos és tágas pincehelységben kisgyermekek ritmusra, szinte kapkodva szőnek. Selyem díszszőnyegeket készítenek nagyon pontosan. Három-négy gyermek ül egy deszkapadon, mindegyik szövőszék előtt. Mondják, hogy a kis finom ujjaik kiválóan alkalmasak arra, hogy a finom szállakkal dolgozzanak. A szövőszék mellett 1-1 felügyelő társuk áll, 16-18 éves lehet. Négy ilyen álló, szőnyeg-szövőszék áll a fal mellett. A teremnyi helységben még van négy rendes fekvő szövőszék is, de csak az egyiken dolgozik egy fiatalember. Persze időnként felnőttek is dolgoznak a szövőszékeken.

Az egyik csomózási típus a szimmetrikus vagy másképpen gördesz (más néven – eredete után – török). A szimmetrikus, „gördesz” (török) csomózásra jellemző, hogy két láncvonalat körülölelve, középen bújik föl a gyapjúszál, ezáltal megalkotva a bársonyos felületet alkotó elemét. Egy másik technikában (a sokféle más eljárásokon kívül) az asszimmetrikus „szenné” (perzsa) csomó relatíve kisebb felületet igényel. (Ebben az esetben a láncfonalak szinte egymáson helyezkednek el.) A klasszikus aszimmetrikus csomóra jellemző, hogy egy láncfonalat teljesen körülvesz, körülhurkol, míg a másikat csak átöleli. A szőnyeg alapszerkezetét a felvetőszálak és a keresztszálak alkotják. Nem a hagyományos értelemben vett 'csomózásról' van szó, hanem inkább 'hurkolásról', amely a csomózási eljárás során a fonákszálak köré dolgoznak. Attól függ, hogy melyik csomózási típust részesítik előnyben, vagy a perzsa 'Szenné'-ét, vagy pedig a török 'Gördesz' csomózást, mindegyik csomó két, néha három felvetőszálat köt össze, amíg a teljes sort be nem fejezik. Miután egy sor kész van, egy fésűvel (sulykolóval) keresztszálat ráütögetik a csomókra, hogy rögzítsék őket, a fonál végét pedig pengével levágják. Ezután a keresztszálat(vetőfonalat) áthajtják a szőnyeg teljes szélességén, és az oldalélek köré tekerik. Néhány sor elkészülte után a csomózott gyapjúszálakat egyenletesen megnyesik.

A szövőszékeken dolgozó gyermekek széparcúak, naponta négy órán keresztül szövik a szebbnél szebb selyemszőnyegeket. Négy napig dolgoznak, majd két nap iskolai tanulás következik. Szinte oda sem néznek a fonalakra, villámgyors hurok szorul a hirtelen kiválasztott két vetülékszállra, lerántják a színes fonalat, és a kezükben tartott borotvapengével ellátott faeszközzel szinte láthatatlan gyorsasággal vágják le a felesleget. Mellettük milliméterpapírra rajzolt színes mintalap, de alig pillantanak rá. Villámgyorsan dolgoznak, szinte görcsös gyorsasággal. Nagyon megrázó volt, mert ilyen kis gyermekek számára a folyamatos munka embertelen...

A szakkarai kirándulás kötelező velejárója ez a szőnyeggyári látogatás. Más utazók is leírják. "...megálltunk egy szőnyegüzemnél (hivatalosan iskola), ahol megnéztük, hogyan készül a kézzel szőtt-csomózott szőnyeg. A szőnyegeket amolyan 6-14 éves forma gyerekek szőtték hihetetlen gyors ujjmozdulatokkal (Mariann előtte azt mondta, kisgyerekeket nem dolgoztatnak. Hát de.). Amikor a minket körbevezető ürge megkérte az egyik kislányt, hogy lassan mutassa meg a mozdulatsort, igazából akkor sem sikerült rendesen felfognom, hogy hogy is csinálja, pedig anno tanultam szőni is a gimiben. Az a durva, hogy ezeket a gyerekeket azért foglalkoztatják, mert a kis mozgékony ujjaik még fürgék, s eszeveszett gyorsan tudnak dolgozni. Ugyanakkor a tulajdonosok úgy tesznek, mintha a szegény családok gyermekeit szívességből tanítanák erre a mesterségre, hogy legyen valamilyen szakmájuk. A szőnyegek árai egyébként horribilisek voltak, volt egy bazi nagy faliszőnyeg, tény, hogy csodaszép volt és dombormű-szerűen volt nyírva a mintája, de a 10.000 eurós ár -- azt hiszem -- nem a mi pénztárcánknak való kategória. Persze, a kisebbek és egyszerűbbek biztos olcsóbbak voltak." (Írja egy utazó.)

A mintarajzok valószínűleg gyorsan piszkolódnak, gyűrődnek, a terem közepén az egyik gyermek másolja őket milliméterpapírra. A rendes szövöszéken a fiatalember hurkol (tehát nem sző) képeket. A színes fonalakat elvágás nélkül vezeti végig, egyenetlenül teszi fel színenként a képeket. Saját tervezésű képet készített, neki már nagy gyakorlata és -- bizonyosan nagy tehetsége -- van ebben a technikában. Gyapjú-, gyapot- vagy teveszőr szálat használ a szőnyeg jellege szerint.

Döbbenetünkben szinte mindegyikünkben megfogalmazódik a kérdés: "Miért nem tanulják meg a szépet és rendeset ezek az emberek?" Csodálatos szépet alkotnak, képesek rá, kinn az utcán pedig -- legalább is a mellékutcákban, a háttérben -- piszok, szürkeség, rongáltság, elhanyagoltság.

Az utcaszintre vezettek bennünket egy belső lépcsőn. Hatalmas bemutató terembe léptünk. A falakat és oszlopokat szép szőnyegek takarták, kicsik, nagyok, még nagyobbak. A padlót hatalmas szőnyegekből lerakott szőnyegpadló takarta. A mennyezeten nagyméretű ventilátorok keverték a kellemesen hűs levegőt, amit a légkondicionáló berendezés produkált. A teremnek csaknem fele el volt kerítve üvegezett válaszfallal, ott a (drágább és kényesebb) selyemszőnyegeket mutatják be. Vásárolni lehetett, természetesen nagy alkudozás kezdődött, többen vettek is szőnyeget. Én az egyik arab férfivel beszélgettem el, aki tudott németül. Évekig élt Ausztriában. Gépkocsival szállított Olaszország és Németország között. Elmondta hogy két felesége van: egy arab, két leánnyal és egy német nő, gyermek nélkül. Most itt elárusító.

Aránylag korán végeztünk, így jutott időnk Kairó Ó-városának megtekintésére.