Rieth József: Útiemlékek urano - Jesoloi-Velencei nyaralásunk kirándulásaTartalomjegyzékhez - Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső Jesolo <<< Torcello <<< Burano
Burano a velencei lagúna szigete, pontosabban Velencéhez hasonló, 0,21 km² összterületű szigetcsoportja, amelynek részeit hidak kötik össze egymással. Burano 7 km-re fekszik Velencétől, északkeleti irányban, Torcello közelében, a lagúna északi részén. Fő nevezetessége élénk színűre festett házai és csipkekészítése. Lakossága mintegy 3 000 fő. A szigetet fahíd köti össze a szomszédos, nagyobb területű, de jóval kisebb lélekszámú Mazzorbóval. Közigazgatásilag Velencéhez tartozik. Burano a szomszédos Torcellóval és Mazzorbóval együtt a velencei lagúna legkorábban létesült települései közé tartozik. A szigetet valószínűleg már a római korban is lakták, majd a 6. században az Attila hun seregei által 452-ben feldúlt Altinumból menekülők telepedtek le itt. A menekülők elhagyott városuk hat kapujának a nevét adták a környék szigeteinek: Murano, Mazzorbo, Burano, Torcello, Ammiana és Costanziaco. Eszerint a Burano név a "Porta Boreana"-ból, azaz az északi kapuból eredhet. A város nevének eredetére vonatkozóan további két feltételezés is létezik. Az egyik szerint az alapító Buriana családról kapta a nevét, míg a másik feltevés szerint a név arra utal, hogy az első telepesek a kb. 8 km-rel délebbre fekvő Buranello szigetéről érkeztek. Egyes kutatók szerint az eredeti Burano nem ott alakult ki, ahol a mai szigetet találjuk. Egyes régi feljegyzésekből azt vélik kiolvasni, hogy az egykori Burano a tengerhez közelebb helyezkedhetett el, amelynek a lakói azonban a tengerszint erős ingadozása miatt a lagúna belseje felé húzódtak. Más írások ezzel szemben arról tanúskodnak, hogy Burano helye soha nem változott. A sziget első házai vályogból készültek. Csak később kezdtek téglaházakat építeni, ekkortól a régi épületeket raktárként használták. Később a sziget mintegy 8000 lakosú, virágzó település lett, amelyet azonban Torcellóból kormányoztak, és amely egyetlen olyan kiváltsággal sem rendelkezett, mint amilyenekre a közeli Murano abban az időben szert tett. Burano férfilakossága főként halászatból és csónakkészítésből élt, míg az asszonyoknak elsősorban a 16. századtól a 18. század végéig a csipkekészítés adott munkát és megélhetést. Burano jelentősége csak a 16. században kezdett növekedni, amikor a szigeten lakó asszonyok csipkevarrással kezdtek foglalkozni, és kialakult a csipkekészítés sajátos, Buranóra jellemző technikája, a reticella. A buranói csipke hamarosan a sziget egész Európában keresett exportcikke lett. A csipkekészítés a legkülönbözőbb társadalmi rétegekben egyaránt elterjedt, bár ami a nemesi származású asszonyok és a tehetősek részére a női alkotókészség kibontakoztatása volt, az az apácák számára az alázatosság gyakorlását és az elmélkedés lehetőségét nyújtotta, a legszegényebbek számára csak puszta kenyérkereseti forrást jelentett. Burano fő „folyója”, a Rio Ponticello. A csipkekészítés a 18. század végétől hanyatlásnak indult, és csak 1872-től tért vissza a szigetre, amikor megnyitották a csipkekészítő iskolát. Akkorra ugyanis már Francesca Memo személyében csak egyetlenegy maradt a csipkekészítés titkait ismerő asszonyok közül, aki átadhatta tudását az utódoknak. Ekkortól ismét virágzásnak indult az iparág, noha napjainkban csak nagyon kevesen készítenek a hagyományos, roppant időigényes technikával csipkét, amely ennek megfelelően rendkívül drága. A kézzel varrott csipkét egyre inkább kiszorítja a konkurencia, a (főként távol-keleti eredetű) géppel készített csipke. Ma Burano öt, egymástól csatornákkal (Rio Ponticello, Rio Zuecca és Rio Terranova) elválasztott városrészre tagolódik: San Martino Destro, San Martino Sinistro, San Mauro, Giudecca és Terranova. Az utolsó jelentős városképi átalakítás során befedték a város legfőbb csatornájának egy részét, hogy a helyén kialakíthassák a város főutcáját és főterét. Burano legfőbb nevezetességét az élénk színűre festett lakóházai jelentik. A sziget virágkora óta mind a mai napig az önkormányzat adja ki az engedélyt arra, hogy az egyes házakat milyen színűre lehet festeni. Ennek köszönheti a sziget a legváltozatosabb pasztellszínek egyvelegében pompázó utcaképét. Egy legenda szerint a házak tarka színei segítették a halászokat, hogy a színek alapján ködös időben is könnyen hazataláljanak. A Galuppi téren áll az 1872-ben létesített Csipkekészítő iskola (Scuola del Merletto), amely ma a mesterség múzeumának ad otthont (Museo del Merletto). Az iskola az 1960-as évek végéig működött teljes tanítási idővel, ma már csak alkalmi csipkekészítő tanfolyamokat tartanak az intézményben. Ugyancsak a főtéren, az egykori csipkekészítő iskolával szemközt áll a jellegzetesen ferde tornyú, Szent Márton templom (Chiesa San Martino). Bal oldalhajójának egyik oltárát Giambattista Tiepolo egyik fiatalkori, 1725-ben festett, Krisztus keresztre feszítését ábrázoló oltárképe díszíti.
Valóban mint egy gyöngyszem, olyan ez a kis sziget. Sok tudnivalót szedtem össze a szigetről (l. a szigetről szóló honlapot és a vizsla-kereső néhány lapját: az elsőt, a harmadikat, az ötödiket és a hetediket), izgatottan vártam a valóságos látványokat. Ahogy közeledtünk a szigethez, messziről feltűnt -- amit már előre tudtunk amúgy is -- ferde a harangtornya. Élénk vízibusz forgalmú hajóállomásnál kötöttünk ki. A széles parti sávot nagy fák alkotta liget tette kellemessé. A ritkás növényzet mögött színes és nemes formájú házak sorakoztak.
Hamarosan beértünk a szűk és rövid sikátorok közé. Szinte átmenet nélkül már az első háznál kezdődött az üzletsor: csipkebolt, fagylaltbolt, emléktárgy-kereskedés, étterem sorakozott sűrűn egymás után. Világvárosias környezet, légkondicionálás, és -- érdekes módon -- a mindenáron való eladás kalmárszellemének teljes hiánya fogadott. Érdeklődésre szívesen foglalkoztak az emberrel, de a látogatót mint látogatót, egykedvű közönyösséggel kisérték figyelemmel.
A sikátorokban élénk forgalom volt, turisták tömege csodálta a szebbnél szebb csipkéket. Az üzletek légkondicionáltak voltak, és a legtöbbjükben közvetlenül csodálni lehetett a csipkekészítés apró fortélyait is: ott, a szemünk láttára készült a világhírű csipke. Sok féle csipkét sokféle célra készítenek itt, például a már Torcelloban is megcsodált csipkeernyőket is itt készítik. "Nem olcsó az ilyen varrott csipke dísztárgy, és persze attól is függ, hogy mekkora méretű holmiról van szó. Egy olyan pillangó, amelyik egyszerűbb, kisebb méret, az kb. 10-15 euro, mondjuk egy varrt csipke napernyő (cirka 50 centi átmérőjű) az olyan 70-100 euro (de napernyőből is kapható olyan picike mint egy férfitenyér, s az arányosan olcsóbb). Velencében drágább a szuvenir is, tehát ha megteheti a turista, akkor inkább Muránóban vásároljon üvegtárgyat, és Buránóban vásároljon varrt csipkét." -- olvasható az egyik turista beszámolóban. Többnyire keskeny lagunák két oldalán álltak a lakóházak. Ezekben a házakban már inkább lakások voltak, elvétve vendégfogadók. Sok csónak, motorcsónak parkolt bennük, itt-ott kőhidak tették lehetővé az átjárást a szemközti partra. A nap keményen, meredeken sütött be a házak közé. Itt is a fő közlekedési eszköz a csónak. A lagunák partja mentén sehol se láttunk védőkorlátot, ami azt sejteti, hogy az itteni emberek nem félnek a vízbeeséstől. Valószínűleg az itteniek nem részegesek, nem kerékpároznak, nem rolleroznak, éjszaka bizonyára lámpással közlekednek. A közvilágításra ugyanis csak kevés lámpát láttunk. A sziget belső részén szép nagy tér található. A térbe széles korzók csatlakoznak. Itt igen sok étterem, emléktárgy-kereskedés sorakozik egymás mellett. A téren egy itteni költő (Baldassari Galuppi) mellszobra látható, a tér sarkán a híres templomuk áll. A kis San Martino plébániatemplom a ferde tornyáról nevezetes. Egy ilyen súlyos harangtorony az öböl üledékes talajára csak igen mélyre levert cölöpökkel rögzíthető megbízhatóan.. A templom nevezetessége Giambattista Tiepolo Kálváriája. A helyiek nagyon bíznak a torony stabilitásában, szerintük még évtizedekig biztonságosan állni fog. A templomba sajnos nem tudtunk bejutni, de pár képet sikerült szerezni a belsejéről és a régészeti feltárásokról. Az eddigi képek is mutatták már, de külön hangsúlyozni kell a sziget leglátványosabb nevezetességét, az épületek élénk, pasztellszínű festését. A kék, zöld, rozsdabarna, sárga, bíborvörös és még ki tudja milyen színek váltakoznak a házakon. Egy kicsit rikítónak, kissé bizarrnak tűnnek ezek a festések, de összességében a gondozottság benyomását keltik. Kopott vagy jellegtelen házat nem láttunk a szigeten. A sziget -- ha nem lenne ott a sok turista -- egy meseország látványát sugallná. A férfiak főként halászok, a nők csipkét készítenek, a gyerekek meg játékkal, tanulással töltik az idejüket. Ezt sugallja a látvány. Lehet, hogy a valóság egészen másmilyen, de a turista számára egy ilyen nyugodt világot mutatnak. A főtérről a széles főúton tértünk vissza a kikötőhöz. Megcsodáltuk az üzletekben fellelhető üveg-különlegességeket, a csipkéket, néhány lagúna szép látványát. Az üzletek és vendéglők előtt kinyúló sátortetők oltalma alatt csaknem végig kényelmes, enyhet adó árnyékban mehettünk vissza a kikötőhöz. A Buranói kirándulás jutalma egy-egy finom fagylalt volt. Lassan, kényelmesen nyalogattuk, bőven volt még időnk a hajó indulásáig, jól esett a csemege hűs, de igen kellemes íze. A színek szigetéről sikerült néhány szép emlékképet is begyűjteni. Láthattuk, hogy a halászhálók karbantartása milyen sok munkát ad, meg hogy itt is építkeznek, no meg azt is, hogy még a megkopott épületeket is színesre festik, és hogy a tükröződő színek is milyen szépek. Gondolom, hogy itt is az idegenforgalom jelenti a főjövedelmet, de ez a lelket üdítő környezet érthetően vidámmá és dalszeretővé teszi az embereket. Nehezen váltunk el az üde színfoltot mutató szigettől, de hajóra szállva visszatértünk Jesolóba, folytatva nyaralásunkat. [147]
Tartalomjegyzékhez - Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső Jesolo <<< Torcello <<< Burano --------------------------- https://hu.wikipedia.org/wiki/Burano https://hu.wikipedia.org/wiki/Velence_és_lagúnája http://www.erdekesvilag.hu/burano-a-velencei-laguna-szinpompas-szigte/ http://www.szallasvelence.hu/velence-murano-burano ------------------------------------------------------ Útivázlatunk: ................................... Tartalom - Előkészület - Osztrák útszakasz - Olasz útszakasz - Jesolo (2. rész) Előkészület és indulás (l. még: Vetítés az odaútról a képsor elején.) Úti érdekességek: Magyarországról (Fehérvárig és a határig), Ausztriáról, Olaszországról (Tarviziotól és Jesoloig) Jesolo érkezés, mise és hajóút a szigetekre. (Hotel) (l. még: Vetítés a képsor középső részén) Murano (Muranóról angolul, olaszul) (l. még: Vetítés, Üveg) Burano (l.még: Vetítés, Csipke) Velence (bővebben földrajzáról, történetéről, jelenéről, jövőjéről) (l.még: Velence, Séta, Gondolák, Lagúnák, Képek,) Szent Márk tér, és a S. Marco templom (l. még: Vetítés) Doge palota (udvara, folyosói, termei) (l. még: Vetítés) Városnézés (Rialtoig, műemlékek, templomok, lagúnák, Canal Grande, Déli városrész Strandolás (l. még: Vetítés, a képsor végén)
Diabemutató: Jesolo - utazás, Jesolo, szálloda és strandolás; Murano, Üveg - az üveg szigete; Torcello - a kihalt sziget; Burano, Csipke - a színek és csipke szigete; Szent Márk tér - a tér és a katedrális; Doge palota - a palota kívül-belül; Velence, Séta, Gondolák, Lagúnák, Képek, Árvíz - séta Velencében; ----------------------------------- Tartalomjegyzékhez - Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső
|