Berlin Németország fővárosa

Rieth József. Útiemlékek:

Berlin

Tartalomjegyzékhez - Utazások - Magyar utak - Külföldiek - Elmaradt utak - Időrendben - Útikereső

Berlinben többször jártam. Mint Szociálpolitikai osztályvezető a Balatonföldvári nyaralónk és a Német Posta Prieroszi üdülője közti csere-nyaraltatási egyezség ügyében tárgyaltunk. Ekkor küldöttségünk ellátogatott Prieroszba és Potzdamba is.

Végül -- családi nyaralásunk során 1990. július 4-18-ig -- feleségemmel mi is részt vettünk egy Prierosi nyaraláson.

Berlin Németország fővárosa, egyben városállamként Németország egyik tartománya és a Berlin-Brandenburg régió centruma. 3,4 millió lakosával Németország legnépesebb és kiterjedésében is legnagyobb városa.

Története során Berlin többször volt német államok fővárosa (Brandenburg, Poroszország). 1871–1918 között a Német Császárság, 1918–1933 között a Weimari Köztársaság, 1933–1945 között a Harmadik Birodalom, 1945–1989 között az NDK, majd 1990-től az egyesült Németország fővárosa.

A ll. világháború után Németország is, de Berlin is négy megszállási zónára lett felosztva. A szovjet zónát a Berlini fallal zárták el Nyugat Berlintől.

Berlin térképe -- Berlin kerületei -- A berlini fal részlete

Berlin a politika, média, kultúra és tudomány egyik fontos európai központja.[2] A város fontos közlekedési csomópont és egyike Európa leglátogatottabb nagyvárosainak. Mindezekben szerepet játszanak nemzetközileg elismert egyetemei, kutatóintézetei, operái, színházai és múzeumai. Berlin a világ minden tájáról vonzza a művészeket és a kulturális területen dolgozókat.[3]

A város központja a Spree folyó partján fekszik, az ún. Varsó-Berlin-ősfolyamvölgyben. A folyó kelet-nyugati irányban folyik át a városon, a belvárosban két ágra oszlik és szigetet képez (Múzeum-sziget). Ezenkívül átszeli a várost a Landwehr-, a Lujza- és a berlin-spandaui hajózási csatorna, amelyeken 50-nél több híd ível át. E hidak közül a legszebb a Schlossbrücke (48 m hosszú), amelyet 1822–1824 között Schinkel tervei szerint építettek; széleit négy-négy, a katonai életet ábrázoló márvány szoborcsoport ékesíti. Jelentősebb hidak még: a Kurfürst híd, a nagy választófejedelem ércből öntött lovasszobrával; a Vilmos császár hídja, a 4 márvány szoborcsoporttal ékesített Belle-Alliance híd és a Herkules híd.

A város nyugati részén, a Spandau nevű városrészben a Spree a Havel folyóba torkollik, mely a város nyugati részét észak-déli irányban szeli át és Szász-Anhalt tartomány területén végül az Elbába ömlik. A folyók mentén Berlin területén nagy tavak találhatók, melyek egyrészt a Havelből (például Großer Wannsee, Tegeler See), másrészt a Spree-ből (Großer Müggelsee) táplálkoznak. A nagy tavakon kívül Berlinben számos kisebb tó fekszik, melyek a nagyobb tavak mellett nyáron népszerű kirándulóhelyek (például Krumme Lanke, Schlachtensee).

A város legmagasabb pontjai a Großer Müggelberg (115,4 m) Treptow-Köpenick városrészben, a Teufelsberg (114,7 m) Charlottenburg-Wilmersdorf városrészben és az Ahrensfeldi hegyek (112,1 m) Marzahn-Hellersdorfban. A Teufelsberg nem természetes domb, hanem a II. világháborús törmelékek összehordásával keletkezett. Az ilyen „törmelékhegyek” (németül: Trümmerberg) minden német városban megtalálhatók, melyek komolyabb háborús károkat szenvedtek el (Berlinben több is van).

A Berlinisch vagy Berlinerisch egy dialektus, melyet Berlinben illetve Berlin környékén beszélnek. Nyelvészetileg a Berlinerisch ún. metrolektnek számít, azaz egy nagyvárosi nyelv, mely nem a helyi gyökerekből fejlődött ki, hanem különböző dialektusok egyvelegéből, melyet a Németország különböző részéről érkezett bevándorlók hoztak magukkal. Ennek során a Berlinerisch számtalan szót és kifejezést vett át más német dialektusokból valamint nyelvekből (például flamand, jiddis, francia). A Berlinerisch a történelem során inkább az egyszerű emberek nyelve volt, a műveltebb rétegek igyekeztek mindig Hochdeutschot beszélni. Az NDK idején ez megváltozott, az NDK fővárosának nyelve elterjedt a műveltebb rétegek körében is. Ma is megfigyelhető, hogy a város keleti felében a Berlinerisch elterjedtebb mint a nyugati városrészekben. A nem-berliniek vagy az újonnan érkezettek jellemzően átvesznek szavakat és kifejezéseket a Berlinerischből, de a dialektus folyamatos használatát továbbra sem tekintik választékosnak. Berlín -- a berliniek tehát hosszú í-vel ejtik -- a hangsúly a második szótagra esik.

Berlini látogatásunk

Odaút. A Berlin - Prieros-i nyaralásunk 1990. július 4-től július18.-ig tartott. Július 4.-én délután 17 órakor indult a vonatunk. Négyen voltunk odautunkon a fülkében a hat ülésen. Így aztán még alhattunk is, különösen, hogy az ülések kihúzhatók. Másnap, 5.-én 1/2 9-re érkeztünk meg Berlinbe. Ismerős utcákat, parkokat láttam a vonatból. Végül befutottunk a Lichtenberg pályaudvarra, végállomásunkra. Olyan, mint a többi. Az egyik vágányon az S-Bahn, a többin a vasút közlekedik. Berlin a vasút felől nézve olyan, mint egy nagy rendezőpályaudvar. Mindenütt gyomos, rozsdás vágányok, vagonok, vonatszerelvények, lerakott anyagok. Köztük suhannak másodperc pontossággal a Schnellbahn szerelvényei. A vasut renoválásával megvárták az egyesítést.

Gyorsan mentem a nemzetközi pénztárhoz, a hazaútra helyjegyet vásárolni. Hosszú sorállás után meg is kaptam, természetesen nyugatnémet Márkáért. A régi NDK pénzből csak az 50 Pfeniges és a kissebb pénzérmék maradtak még forgalomban.

Prieros. 13 órára végre S-Bahnnal és autóbusszal megérkeztünk Prierosba. Másnap reggel Herr Lattner jött látogatóba az üdülőbe. A neki kölcsönadott pénzünket sikerült átváltania, és ajándékba egy-egy napi-bérletet is kaptunk a berlini autóbusz, villamos, metró és S-Bahn vonalra. Mi egy gyors ismerkedéssel kezdtük a nyaralásunkat. Elsétáltunk a Frauen-tóhoz, megterveztük, hol fogunk fürdeni, sétáltunk a szomszédos komor, sötét fenyőerdőben. Délutánra kiültünk a kertbe, a nap melegen sütött. Múzeumlátogatást terveztünk a következő napra. Asztaltársaink sok jó tanácsot adtak, és még azt is megígérték, hogy másnap reggel bevisznek minket gépkocsival Königs-Wusterhausenba, az S-Bahnhoz. (Prierosi látogatásainkról bővebben.)

Berlin. Július 7.-én reggeli után beutaztunk Berlinbe, irány az Alexander Platz! Rengeteg ember nyüzsgött mindenütt. A nagy áruház jócskán át lett rendezve, tele volt nyugati árukkal. Csodálatos árubőség, szép holmik, játékok, iskolaszerek, porcelánok, edények, cipők, stb., de minden nagyon drága. A nyugati áruval mintha a kereskedelem is nyugati stílusúvá vált volna: csinosabb eladók, kikozmetikázottak, színes ruhában. Az üzletek is csillogóbbak, az árukat ki is lehet próbálni, játszani lehet a játékokkal.

Megváltozott az utca is. Eltűntek az élelemárusító pavilonok. Sétáló tömegek voltak mindenfelé. Utcai prédikátorokat láttunk gitárral, erősítővel (Jézus így, Jézus úgy...), körben tisztelettel hallgató emberek. Csodálatos az újjáépített óvárosi városszöglet, a Miklós-templom környéke. A kongresszusi palota környéke tele volt rendőrségi kordon elemekkel egy esetleges tüntetés esetére. Az elemek békésen vártak, tüntetők sehol, az utca csendes, az emberek békésen sétáltak. A Dóm lépcsőjénél román cigányok kéregettek, kartonpapírra írt német szöveggel magyarázva tragédiájukat.

1990. július 11.

A drágaság miatt elmaradt az erre a napra tervezett közös kirándulás. Kárpótlásul Lattneréktól a csehekkel együtt ezért kaptuk az egésznapra érvényes közlekedési jegyet. Irány Nyugat-Berlin.

A csehek vezetője, Marek úr, autóval bevitt minket Königs-Wusterhausenba, onnan S-Bahnnal mentünk Nyugat-Berlinbe. A csehek már a falon túli első állomásnál leszálltak, mi egészen Charlotten-Burgig mentünk. A palotáig rövid sétával jutottunk el. Szépek a házak, az emberek jobban öltözöttek, mint keleten. Márkás autók suhannak, a gazdag kirakatok is a jólétet tükrözik.

A Nyugat-Berliniek saját bennszülött életüket élik. A nők többsége (az én fogalmaim szerint) nem nőies, a fiúk hippi-szerűek. Az idősebbek megadással tűrik ezt, csak nézik őket.

Nekik is van még mit építeniük. Sok a hátul elhanyagolt, romos rész. Ami elkészült, az szép, modern, bár sok helyen látszik, hogy csak felszínes csillogás, és nem a jövő századok számára készült. Az utcákon nyitott liftajtók: "beszállás után tessék a gombot megnyomni". Ilyen feliratok, páncélajtók mutatják a szexklubbokat és a szexmozikat.

Először az egyiptomi kiállítást tekintettük meg. Nem csak az angolok, de a németek is szép anyagot hoztak el az ókori Egyiptomból. Itt látható az ismertebbek közül az a bizonyos "írnok", a "macska", Nofretete. Rengeteg múmia-fejdísz, papírusztekercsek, szobrocskák, edények, ékszerek, gyékényből font sarú, gyermekjáték, stb. szépen elrendezve, jól és hatásosan megvilágítva sorakozik a tárlókban. Látható egy hatalmas kőkapu, amit a Nilus duzzasztása elől mentettek el. A kapun rengeteghieroglifa szöveg és történet-ábrázolás. "Hogy milyen ügyesek voltak már Kr.e. 2500-ban az emberek és a rabszolgák."

A szemben levő múzeumban az antik művészet emlékeit csodálhattuk. Görög, római, kelta művészeti emlékek. Csodálatos vázák, tálak, festett szépségek. Szobák sokasága van tele ezekkel a hosszúnyakú, keskeny vázákkal. Több itt a váza, mint Görögországban. A pincében páncélterem, arany és ezüst emlékekkel. Pénzek, láncok, gyűrűk, érmek, fejdíszek, vázák edények. Valóságos "Dáriusz kincse".

Szerencsénkre egy rendkívüli kiállítást is láthattunk, az Akropolisz történetéről. Fényképek, rajzok, modellek mutatták meg a fellegvár múltját és jelenét. Rekonstruálták, hogy 1687. szeptemberében hogyan robbant fel a lőszerraktárrá alakított Pantheon. Kár volt tönkretenni ezt a csodálatos alkotást.

Már elmúlt 13 óra, mire elhagytuk a múzeumot. Leültünk ebédelni a Charlotten-Burg előtti parkban. Jól esett a kis pihenő, meg a szendvics is. De az idő sürgetett, hamarosan bementünk a várba, pontosabban a kastélyba. A vár jelleget már csak légi felvételen lehetett felismerni. Tehát a kastélyba, mely II. Vilmos porosz császár rezidenciája volt. Csak az alsó termek egy részére futotta időnkből, ahol a Nemzeti Galéria kiállítása volt látható, és a királyi család egy-két bútora, porcelánja, stb. Az emeletet csak kemény (és borsosan sok) valutáért lehetett volna megtekinteni. A keletnémetek ingyen mehettek fel. Mondtuk, hogy mi is keletről jöttünk, de nevetve mondták, hogy a mi keletiességünk nem az igazi. Se pénzünk, se időnk nem volt a porcelán, ezüst kincsek megtekintésére, szomorúan kihagytuk.

Átmentünk a Pergamon-múzeumba. Ez mindég ugyanolyan lenyűgöző, valahányszor megcsodáljuk. Az "Istár-kapu" és a "Pergamon-oltár" mindég ámulatot ébreszt, visszaidézte és kiszínesítette Görögországi emlékeinket. Az embernek csodálattal kell fejet hajtania a 2500 évvel ezelőtt élt művészek előtt. Nagyot alkottak, szépet és művészit. A formák, színek, kidolgozás utolérhetetlen.

Pergamon múzeum -- Piackapu -- Altar

Istár-kapu képei -- Nefertiti

Iszlám művészet -- Görög művészet -- Evolúciós sor

Innen a Természettudományi múzeumba villamosoztunk. A hatalmas "taurusz" csontvázak itt is óriási csarnokot töltenek meg. Van mindenféle őshal, ősteknős, ősrozmár, ős-ős-mindenféle csontváza. Szép ásványgyűjteményük hasonlít a londoni és bécsi gyűjteményhez, azok azonban nagyobbak. Sok a kitömött állat, sok tárló van tele bogarakkal, lepkékkel. Szép lenyomatok láthatók fákról, tengeri herkentyűkről és még ki tudná felsorolni mi mindenről. Értékes gyűjtemény.

Természettudományi Múzeum: ősgyíkok

Időnket ügyesen osztottuk be és vacsorára hazaértünk, pedig sokat jártunk, sokat láttunk. Jól elfáradtunk. Július 8.-11.-ig Prieros környékével ismerkedtünk.

Nyugat Berlin. 11-ére közös kirándulás volt meghirdetve, de a drágasága miatt az elmaradt. Kárpótlásul Lattneréktól a csehekkel együtt ezért kaptuk az egésznapra érvényes közlekedési jegyet. Elhatároztuk tehát Nyugat-Berlin meglátogatását.

A Nyugat-Berliniek saját bennszülött életüket élik. A nők többsége (az én fogalmaim szerint) nem nőies, a fiúk hippi-szerűek. Az idősebbek megadással tűrik ezt, csak nézik őket.

Nekik is van még mit építeniük. Sok a hátul elhanyagolt, romos rész. Ami elkészült, az szép, modern, bár sok helyen látszik, hogy csak felszínes csillogás, és nem a jövő századok számára készült. Az utcákon nyitott liftajtók láthatók: "Beszállás után tessék a gombot megnyomni" táblácskával. Ilyen feliratok, páncélajtók mutatják a szexklubbokat és a szexmozikat.

Először az egyiptomi kiállítást tekintettük meg. Nem csak az angolok, de a németek is szép anyagot hoztak el az ókori Egyiptomból. Itt látható az ismertebbek közül az a bizonyos "írnok", a "macska", Nofretete. Rengeteg múmia-fejdísz, papírusztekercsek, szobrocskák, edények, ékszerek, gyékényből font sarú, gyermekjáték, stb. szépen elrendezve, jól és hatásosan megvilágítva sorakozik a tárlókban. Látható egy hatalmas kőkapu, amit a Nilus duzzasztása elől mentettek el. A kapun rengeteg hieroglifa szöveg és történet-ábrázolás. "Hogy milyen ügyesek voltak már Kr.e. 2500-ban az emberek és a rabszolgák."

Pergamon múzeum -- Múzeumsziget -- Schlossbrücke

Már elmúlt 13 óra, mire elhagytuk a múzeumot. Leültünk ebédelni a Charlotten-Burg előtti parkban. Jól esett a kis pihenő, meg a szendvics is. De az idő sürgetett, hamarosan bementünk a várba, pontosabban a kastélyba. A vár jelleget már csak légi felvételen lehetett felismerni. Tehát abba a kastélyba mentünk be, mely II. Vilmos porosz császár rezidenciája volt. Csak az alsó termek egy részére futotta időnkből, ahol a Nemzeti Galéria kiállítása volt látható, és a királyi család egy-két bútora, porcelánja, stb. Az emeletet csak kemény (és borsosan sok) valutáért lehetett volna megtekinteni. A keletnémetek ingyen mehettek fel. Mondtuk, hogy mi is keletről jöttünk, de nevetve mondták, hogy a mi keletiességünk nem az igazi. Se pénzünk, se időnk nem volt a porcelán, ezüst kincsek megtekintésére, szomorúan kihagytuk.