Háttérismeret a "GYERMEKKOROM" című anyaghoz:
Levente mozgalom
(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom)
Magyarország XX. századi történelmének legsötétebb szakasza a trianoni békeszerződésnek 1920. június 4. -i. aláírásával kezdődött. A békeszerződés alapján elvesztette területének 2/3-ad részét. Jelentős magyarlakta területet kaptak az újonnan létrejött szomszédos országok, s ez a Duna menti népek ellentétének forrása lett. Az ellentétet a magyar uralkodó osztály soviniszta, revíziós politikája is szította. Az ország igen nehéz gazdasági helyzetbe került. A korábbi egységes gazdasággal rendelkező ország a területek szétszakításával, a közlekedési vonalak, az egymásra utalt gazdaság megbomlásával nem tudott megbékülni.
A trianoni békeszerződés megtiltotta Magyarországnak az általános hadkötelezettségen alapuló hadsereg fenntartását. Az ellenséges szomszédokkal körülvett országnak csak önkéntes jelentkezőkből álló, 35 ezer fős hadsereg tartását engedélyezték. Megtiltották a nehézfegyverek, ágyúk, tankok, repülőgépek gyártását s így az ország az ellenséges környezetben elvesztette védekező képességét. A katonai előképzés legfontosabb színtere Magyarországon a leventeintézmény lett.
Az 1921. évi LIII. törvénycikk, a testnevelési törvénynek nevezett leventetörvény értelmében bevezették a levente kötelezettséget, a "testnevelésben" az iskolát elhagyó ifjúság minden férfitagjának kötelezően részt kellett vennie 12 éves korától 21. életévének betöltéséig. Valamennyi e korosztályba tartozó fiatalt, előzetes orvosi vizsgálat alapján kötelezték, hogy a lakóhelyükön rendszeres levente kiképzésben vegyenek részt. Aki ezeken a foglalkozásokon nem jelent meg, azt csendőrökkel vezettették elő. Egy ilyen elővezetés az illető számára emlékezetes maradt, ezért a leventék körében szigorú fegyelem uralkodott.
A leventeintézmény kettős irányítás alatt működött. A felszínen nyílt intézmény, a kultuszminisztérium alá rendelt Országos Testnevelési Tanács (OTI') irányította, míg a rejtett katonai szervezetet a tanács tábornoki rangú társelnöke vezette. A szakbizottság vegyesdandár-kerületenként egy "kerületi testnevelési felügyelő", vármegyénként egy "testnevelési felügyelő" és járásonként egy "testnevelési vezető" elnevezéssel álcázott hivatásos tiszt közvetítésével végezte munkáját. Önkéntes alapon voltak női leventék is, de általában nem nagyon volt jelentkező, kevesen voltak.
A leventék a foglalkozásokon civil ruhában jelentek meg, azonban a katonasapkákhoz hasonló sapkát viseltek, melyre ünnepi alkalomkor liba szárnytollat tűztek. A foglalkozásokon katonai alaki kiképzést kaptak, megtanulták a fegyverek kezelését, gondozását, fapuskával, fa kézigránátokkal gyakoroltak. Kispuskával lövészeten vettek részt, ilyen versenyeket rendeztek.
Az egyesületek gyakorlatain való részvételt a hatóságok a szülőkön kérték számon, és adandó alkalommal az elmaradásokért őket büntették pénzbírsággal vagy elzárással. A leventeoktatók gyakorta tényleges tisztek voltak, akik a katonaságnál megszokott gépies engedelmességet, fegyelmet várták el, és sokszor értelmetlen fizikai megpróbáltatásoknak tették ki a rájuk bízott fiatalokat. A kiképzés évi 10 hónapon át, legalább heti négy órai foglalkozást jelentett. Ezzel a katonakorban bevonulók már annyi honvédelmi és katonai ismerettel rendelkeztek, hogy a katonai kiképzés lényegesen könnyebb volt. A leventemozgalom nem volt népszerű, ezért vezetői, hogy vonzóbbá tegyék, a cserkészet néhány megoldását próbálták átvenni, de nem sok sikerrel. Különféle sport és kulturális versenyeket, lőgyakorlatokat, kirándulásokat rendeztek. Ráadásul a militarista szellemnek ellenállni tudó cserkészetet magát is a Levente mozgalom alá rendelték 1939-ben.
|
|
A leventéknek jelentős szerep jutott a közösség közéletében. Egyes ünnepi alkalmakkor zárt, katonás rendben vonultak fel. Ilyenkor nemcsak az említett libatollas sapka, hanem egységes ruházat is kötelező volt, ami fekete nadrágból és fehér ingből, levente-sapkából állt. Így az úrnapi körmenetben, a Hősök napján tartott felvonuláson katonás rendben vettek részt. Pl. a Hősök napi koszorúzási ünnep végén, az ünnepély vendégei, a volt frontharcosok, a hadiözvegyek előtt, a fúvószenekar által játszott indulók hangja mellett, díszlépésben elvonulva, tisztelegtek. A húsvéti ünnepek alatt a templomban a szent sir előtt díszőrséget álltak, óránkénti váltással. Ebben a díszőrségben a fehér ruhába öltözött Mária lányok is részt vettek.
A harmincas évek végén a német fasizmus előretörésének idején, magyar részről is megszegték a trianoni békeszerződés előírásait, és bevezették az általános hadkötelezettséget. Ezzel egyidejűleg a leventekötelezettség idejét 18 éves korig szállították le, hiszen az ettől idősebbeket már be lehetett sorozni a hadseregbe. A honvédelemről szóló 1939. évi II. tc. a leventekötelezettséget kiterjesztette az iskolai ifjúságra is. A katonai előképzés 1941 nyarán nyerte el végleges szervezetét, amikor a kormányzó 1941. július 18-án rendeletileg, "Legfelsőbb Elhatározás" útján "az ifjúság katonás szellemű neveléséről és a testnevelés erőteljesebb végrehajtásáról" címmel szabályozta a kérdést. Felállították a Honvédelmi Minisztérium VIII. Csoportját "a testnevelési és sport vonatkozású ügyek intézésére". Mindebből az következett, hogy a levente szervezet egyre inkább a hadsereg bujtatott kiképzőterepe lett.
|
|
A háború vége felé a nyilas hatalomátvétel után, a leventemozgalmat ténylegesen felszámolták. A még idehaza lévő, hadra fogható fiatalokat, KISKA (kiskatonai) alakulatokba osztották be, és idehaza gyorsított fegyveres kiképzésben részesítették, hogy a harcokba mielőbb bevethessék őket. A Szálasi-kormány elrendelte az úgy nevezett Leventeriadót, mely szerint “a levente legfőbb kincse a becsület, s leventéink most bebizonyíthatják, hogy a nemzeti vagyonnak ők a leghűségesebb szívű őrzői, védelmezői”. (Az “őrzés és védelmezés” azt is jelentette, hogy a sárga csillaggal megjelölt házak lakásaiban a még megmaradt holmikat nyilas altisztek, honvédek vezetésével ki kellett rámolniuk a leventéknek.) A levente-riadó nevezetű összevonás intenzív kiképzését mi a Czakó-utcai iskolában végeztük el. Páncélos elhárításra egyesek páncélököl kiképzést kaptak, mások szintén páncélos elhárításra alkalmas rakéta vetőre specializálódtak. Ezeket a kiválasztottakat aggódva tekintettük mi többiek "ágyútölteléknek", mert rémtörténetek terjengtek a kiszolgáltatottságukról, Az első lövést állítólag igen kevesen élték túl súlyos sebesülés nélkül. Sokakat választottak ki közülünk rohamlöveg-kiképzésre, őket aztán további kiképzésre más egységhez vezényelték. A kiskatonákat rövidesen nyugatra szállították, mintegy tíz nappal a szovjet hadsereg bevonulása előtt. Közülük többen nem tértek már haza. Egyesek neve a hősi halottak emlékművén is szerepel. A többi az "őrzés és védelmezés" rámolási akcióban vettek később részt. Kevesen voltak, ugyanis ekkor már tömegesen tűntek el a kiképzés elől a fiatalok. (Én is dezertáltam...)
(Tartalomjegyzékhez -- Gyermekkorom)
------------------
https://hu.wikipedia.org/wiki/Levente _(int%C3%A9zm%C3%A9ny)
http://multunk-portal.hu/html/jobb_menu/A%20leventek.html