Háttérismeret a "GYERMEKKOROM" című anyaghoz:

Prof. dr. Krakovits Gábor c. egyetemi tanár:

A Szent János Kórház alapításának, működésének rövid története

 

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)     Régi János Kórház < Új Szent János Kórház > Kórházi lelkészség     

 

A régi Szent János Kórház bővítése

A középkori központot képező Buda ellenében a Duna bal partján a XVIII. században Pest erős fejlődésnek indult. Nemcsak modern paloták, bérházak, közigazgatási épületek, hanem a tudomány, oktatásfellegvárai, így a kórházak, klinikák döntő része Pestre került. A budai terület inkább kirándulóhelyként jött szóba, de a század vége felé a lakosság erősen megszaporodott. Ezért született meg 1887. június 28-án Budapest, fő- és székváros törvényhatóságának közgyűlésén a határozat, hogy az addig tervbe vett régi Szent János Kórház bővítése helyett a 87. évi 534. határozatában megjelölt 300 ágyas új kórház építését elrendelték. Ez a későbbiekben az "Új Szent János Kórház" nevet kapta.

 

A régi Szent János Kórházról, - amely a mai Margit körút és Hattyú utca szögletében helyezkedett el - ma már a jelenlegi budai autóbusz végállomás által körülhatárolt kis téren csak a bozótok által eltakart emléktábla és a kórházi fal kis maradéka lelhető fel, utalva az előző majd 300 évre, ameddig a kórház eredete visszavezethető.

 

A régi Szent János Kórház a Széna téren

 

Abban az időben a kórházak inkább szegényháznak mondhatók voltak, amelyek a jómódú polgárok adományaiból éltek. Ezek az intézmények fogadták be elsősorban a ragályos betegeket, akik szegénységüknél fogva otthon elkülönített elhelyezést nem nyerhettek. A kórház és a szegényház fogalma összemosódott és csak később az orvostudomány fejlődésével a szakosodásoknak megfelelően jöttek létre, így a János Kórház elődjében is egyes gyógyító egységek.

 

 

A 18. század végére Buda lakossága nagyon nagymértékben nőtt. Ezért egyre inkább szükségessé vált, hogy egy megfelelő, korszerű kórházat építsenek. A vásárlandó telek kiválasztása során elsősorban annak ára jött számításba. Hosszas vita után, a szőlőtőkéket elpusztító járvány által sújtott diósárok dűlőre esett a választás, mert ennek a teleknek ára lezuhant. A tereprendezés után, mely nem kis összegbe került, 1889. június 5-én Haberhauer I. tanácsos jelentése alapján a régi vámház és a katonai temető között jelölték ki a kórház építési területét. Ő maga tömbkórházat javasolt, de előzetes vizsgálatok alapján, Darányi Ignác bizottsági tag javaslatára pavilon rendszer mellett döntöttek. December 14-én írták ki az építési pályázatot, 10 pavilon felépítésével, 1 220 000 forint megajánlásával. A három esztendeig tartó építkezés befejeztével 115 574 forintot szavaztak meg felszerelésnek. A gazdasági visszaélések miatti viták után 1898. augusztus 3-án ünnepélyes külsőségek között megnyitották Budapest Székesfőváros Új Szent János Kórházát, mely végül is 420 ággyal nyitotta meg kapuit. Az épületek K.U.K, német-osztrák stílusban készültek, általában három emeletesként, kiegészítésként használható alagsorral. A déli oldalon szép teraszokkal és akkoriban nagynak számító ablakokkal rendelkeztek a pavilonok. A Fővárosi Közlemények 1898. március 4. már a "közeljövőben elkészülő kórházi szervezet tervezeté"-t is ismertették.

 

A régi kórházépület szegényházként a második világháború derekáig működött, amikor a Vár ostroma alatt rommá nem lőtték. A romokat 1949-ben eltakarították a romeltakarítás és városrendezés keretében.

 

 

(Új) Szent János Kórház

 

1898-ban még csak öt osztállyal indul meg a munka: sebészet, belbeteg, gyermekbeteg, bel-, bőr- és bujakóros betegek osztálya, végül szembeteg osztály, de ugyanakkor fiókosztályként szülő és nőbeteg, gyermekragály és vegyes osztály is felállításra került. 1903-ban épül Wodiáner Albert gazdag vállalkozóadományából egy lábadozó betegek részére készült pavilon, mely még ma is korszerűnek számító stílusban épült. A későbbi évek folyamán a kórház felső részén három pavilont építettek. 1910-ben már Röntgen-laboratórium létesült, 1917-ben központi laboratórium. 1918-ban megalakult az ország első ortopéd sebészeti osztálya. A bőr és nemi osztályt 1934-ben urológiai osztállyá alakították, majd 1935-ben új, modern szülészeti osztály épült, majd száj- és fogbeteg, fülészeti, stb. osztályok- úgyszólván minden orvosidisciplina képviselve volt. Az elme-idegosztály mintegy 150 ággyal indult. (A második világháború után külső osztályok is működtek, mint a Szinetár Ernő által alapított mentálhigiénés osztály a Rózsadombon, a pesthidegkúti elme rehabilitáció, Széher úti Kórház. A II. világháború után a Vár alatti sziklakórház is a János Kórház kezelésébe került.)

 

Az első világháború nehézségeit átvészelve, mely főként anyagi szűkölködést jelentett, újból megindult a munka és nemcsak technikailag fejlődött a kórház, hanem tudományos eredményeket értek el nagynevű elődök. A teljességre nem törekedve emeljük ki az országos, ill. nemzetközi hírre szert tett orvosokat: a belgyógyász Gyurmán Emil (1998-1923), Fodor Imre (1945-56), Baráth Jenő belgyógyász (1952-67), a gyermekorvos Lénárt György (1949-71), a sebész Kuzmik Pál (1912-14), Manninger Vilmos (1914-35), Bugyi István a 20-as években Sebestyén Gyula (1940-47), az urológus Rihmer Béla (1913-36), Noszkay Aurél (1943-74),a szülész Árvay Sándor (1944-46), a szemész Grósz Emil (1901-02), Csapody István(1929-59), a gégész Török Béla (1913-25).

 

A kórházban a felszabadulásig vincés nővérek látták el a betegápolás feladatait. Munkájukat kórházlelkész, és a központi elhelyezésű kórházkápolna segítette.

 

 

A második világháború alatt a kórház munkájában fennakadás nem volt. A kórház vezetése és főorvosi kara tisztességesen viselkedett, katonaszökevényeket és vallási okokból üldözötteket bujtatott. Horváth Boldizsár professzor személyesen mentett ki az óbudai téglagyárból elhurcoltakat. Sajnos áldozatai is voltak a rémuralomnak, Góth főorvost a kórházból hurcolták el, Dr. Kéry Rezsőt a kórház területén lőtték agyon.

 

Bombatámadás nem érte a kórházat, viszont az ostrom sok kárt okozott, mert a nyilasok és németek védőállást rendeztek be a kórházban és környékén. A gyógyító munka teljes vízhiányban és nehéz élelmezési gondok közt is megfelelően történt. A háborús károk elhárításával teljességgel megindult a munka. 1952-ben a szovjet mintára poliklinikák kerültek ideiglenes kialakításra az amúgy is szűkös kórházi körülmények között. Kezdetben az I-II-XII kerületi rendelőintézet, amely a XII kerület vonatkozásában jelenleg is pavilonokban van elhelyezve.

 

 

Az 1956-os forradalomban a kórház sebesülteket fogadott, saját mentőszolgálatot szervezett és Horváth professzor révén, aki a Nemzetközi Vöröskereszt vezetőségének tagja volt, megfelelő gyógyszerekkel rendelkezett. Ez a tevékenysége volt az oka Horváth doktor későbbi kényszernyugdíjazásának.

 

1970-ben átadták az Ortopédiai Osztály ambulancia műtőblokkját, a 80-as években a Gégészet újépületét, korszerű konyha épült, és több osztály, mint. pl. a II. Belgyógyászat átépítésre került. A kórház műszerparkja megújult, CT, ultrahang labor létesült. A főváros kórházai közül csak itt található szájsebészet és idegsebészeti osztály.

 

Az intézmény azon kevés egészségügyi létesítményhez tartozik, ahol -- a szívsebészetet kivéve -- a korszerű orvostudomány mindegyik ága képviselve van. Reméljük, hogy a régi intézmény múltjának és hírének megfelelően működhet majd a jövőben is.

 

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)     Régi János Kórház < Új Szent János Kórház > Kórházi lelkészség     

--------------------------------------------------------------------

A kórház száz éves jubileumának alkalmából készült összeállítás alapján

http://www.hegyvidekujsag.eu/archivum/archivum-2013-junius-18/regi-kepeslapok-targyi