Háttérismeret a "GYERMEKKOROM" című anyaghoz:

Spanyol örökösödési háború

 

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)       30 éves h. < Pfalzi h. < Spanyol ö.h. > Lotharingiai ö.h.    

 

A spanyol örökösödési háború (1701–1714) az utolsó Habsburg-házi spanyol király, az utód nélküli II. Károly halála után kezdődött 1701-ben, és az utrechti (1713) majd a rastatti béke (1714) zárta le.

 

Részt vettek benne:

          A Habsburg Birodalom és szövetségesei, Anglia, Hollandia, Portugália, Savoya és Piemont hercegségei, valamint egy sor német fejedelemség

          Franciaország, Spanyolország, Bajorország és Magyarország (a Rákóczi-szabadságharc révén).

 

A harcok főleg Spanyolország, Spanyol-Németalföld, a Német-római Birodalom és Észak-Itália földjén folytak, de kiterjedtek Észak-Amerikára is („Anna királynő háborúja”).

 

Katonailag a franciaellenes erők győztek, de a Habsburgok túlzott megerősödésétől tartó tengeri hatalmak (Anglia és Hollandia) végül diplomáciai útra terelték a megoldást. A spanyol trónra a francia Bourbonok kerültek.

 

 

Előzmények

 

Európa térképe a spanyol örökösödési háború előtt (1700)

A Spanyol Királyság trónjának megüresedése már jóval az utolsó spanyol Habsburg, II. Károly halála előtt foglalkoztatta az európai uralkodókat. Az osztrák Habsburgok több családi szerződésre hivatkozva magukat tartották az egyedüli legitim örökösnek, azonban a francia Bourbonok is pályáztak a spanyol trónra. XIV. Lajosnak leányágon szintén joga volt az örökléshez.

II. Károly, a beteges spanyol király. Lipót és XIV. Lajos már 1668-ban kidolgoztak egy felosztási tervet. Eszerint Lipótnak jutott volna Spanyolország, az amerikai gyarmatok és a milánói hercegség. Lajosé lett volna Németalföld, Franche-Comté, a Nápoly–Szicíliai Királyság, Navarra, az afrikai gyarmatok és a Fülöp-szigetek. Ebben az időben Lipót és Lajos a beteges II. Károly közeli halálában reménykedtek, ő azonban mégsem halt meg, így az osztozkodás elhalasztódott.

 

A század végén (még szintén II. Károly idejében), mikor újra felvetődött a felosztás kérdése, már Anglia és Hollandia is bele kívánt szólni abba. Nem akarták, hogy Franciaország kapja az örökséget (féltek attól, hogy hozzá kerülnek a gyarmatok, ez ugyanis saját gyarmatosítási céljaikat veszélyeztette volna), de azt sem, hogy a Habsburgok kezében V. Károly-féle birodalom összpontosuljon. Végül, hogy mindenki megelégedjen, egy harmadik felet, Miksa Emánuel bajor választófejedelem fiát, József Ferdinándot választották II. Károly utódjául. Ebben kiegyeztek a franciák és az osztrákok is, II. Károly pedig kijelölte őt örökösének, és megtette Asturia hercegévé. József Ferdinánd azonban 1699-ben váratlanul meghalt.

John Churchill, később Marlborough hercege, az angol fővezér. Ekkor új terv született, ennek értelmében Lipót fia, Károly főherceg (a későbbi VI. Károly német-római császár) és a francia trónörökös örököltek. Az újabb tervet az eddig passzív spanyol főnemesek vétózták meg. Ők egyben akarták tartani az egész spanyol örökséget. Mivel úgy gondolták, hogy annak egyben tartására csak a franciák képesek, ezért rábeszélték II. Károlyt, hogy hagyja a trónt XIV. Lajos unokájára, Anjou Fülöpre. II. Károly néhány héttel a végrendelet megfogalmazása után 1700. november 1-jén meghalt.

 

A végrendeletbe természetesen nem nyugodtak bele sem az osztrák Habsburgok, sem pedig Anglia és Hollandia, ezért kitört a háború.

 

 

A háború menete

Savoyai Jenő, a háború egyik legjelentősebb hadvezére1701-ben Anglia, Hollandia (a tengeri hatalmak) és Lipót megegyeztek, hogy a spanyol trónra jutásban Károly főherceget fogják támogatni. A főherceg nem volt trónörökös az osztrák Habsburgoknál, ezért személyébe belenyugodott Anglia és Hollandia is. Anjou Fülöp már megérkezett Madridba, most Károly is elindult oda.

 

Megindult a háború, melynek harcai Spanyolország, Spanyol-Németalföld, a Német-római Birodalom és Észak-Itália földjén folytak.

 

Savoyai Jenő császári hadvezér Itáliába tört be, a harcok pedig megindultak a Rajna mentén is. Az angolok Portugáliában is partra szálltak, és egyezményt kötöttek a portugálokkal, akik szintén a tengeri hatalmak mellé álltak. A hadiszerencse viszont kezdetben a franciáknak kedvezett. Tovább növelte előnyüket az, hogy Magyarországon kitört II. Rákóczi Ferenc felkelése is, amit XIV. Lajos pénzzel is támogatott.

 

A savoyai herceg a tengeri hatalmak és az osztrákok mellé állt, a bajor választófejedelem, Miksa Emánuel viszont a franciákat támogatta, ezért 1703-ban Tirolba is betört.

A Ramillies-i csata (1706) a franciák vereségével végződött. A háború menetében a fordulat 1704-ben következett be. Savoyai Jenő és John Churchill, az angol főparancsnok Blindheim (angolosan Blenheimnél) és Höchstädtnél súlyos vereséget mért a bajor és a francia hadseregre. 1706-ban Ramillies-nél a franciák ismét vereséget szenvedtek (ezúttal csak az angoloktól), Észak-Itáliát pedig Savoyai Jenő foglalta el a Habsburgok számára. Az 1709-es osztrák-angol malplaquet-i győzelem után a franciákat Párizsig szorították vissza.

 

A francia összeomlásnak külső és belső okai voltak. Franciaország Lajos évtizedes háborúi következtében kimerült, nem bírta a terheket. Ugyanakkor Anglia a polgári forradalom győzelme után teljes erejével vethette magát a küzdelembe. A dunai monarchia is megerősödött, I. Lipót és az európai keresztény koalíció hadereje kiűzte a törököt Magyarországról, és Ausztria seregei is francia mintára egyenruhában, jól kiképezve, hivatásos hadvezérek irányítása alatt vonultak hadba.

 

Ebben a helyzetben úgy tűnt, hogy a franciák teljes vereséget szenvednek, azonban 1711-ben meghalt I. József (1705-ben váltotta fel I. Lipótot). Mivel Józsefnek nem volt fia, a választófejedelmek öccsét, Károly főherceget választották császárrá (VI. Károly néven). Ez az új rendezés nem felelt meg a Habsburg Birodalommal szövetséges hatalmaknak, akik mindeddig biztosítottnak látták, hogy a keleti és a nyugati Habsburg-területek továbbra is különválasztva maradjanak. Károly a császárkoronázásra német földre utazott Spanyolországból, közben a harcoló felek Utrechtben béketárgyalásokba kezdtek (1712-ben).

 

 

Békekötések

Európa vázlatos politikai térképe az utrechti és rastatti békekötések után.

Az utrechti béke (1713) értelmében Anjou Fülöp lett a spanyol király (V. Fülöp néven), megkapta a tengerentúli birtokokat is, de azzal a kikötéssel, hogy a spanyol és a francia Bourbonok birtokait sohasem szabad egyesíteni. Cserébe átengedték Angliának az amerikai gyarmatok egy részét, Gibraltárt, a rabszolga-kereskedelem monopóliumát. Az európai spanyol birtokok, azaz Spanyol-Németalföld, Nápoly, Milánó, Livorno, Szardínia és közel fél Itália VI. Károly császárnak jutottak. A savoyai herceg birtokába vehette Szicíliát. Franciaország megtarthatta Strasbourgot és Elzászt, tehát nem kellett visszavonulniuk a Rajnától az 1648 előtti határok mögé. E békében ismerték el a brandenburgi választófejedelem királyi rangját is (a későbbi Porosz Királyság előzménye).

 

Az utrechti békét csak Franciaország és a tengeri hatalmak kötötték. Károly eleinte visszautasította a békekötést, de végül 1714-ben a rastatti szerződésben ő is csatlakozott hozzá.

 

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)       30 éves h. < Pfalzi h. < Spanyol ö.h. > Lotharingiai ö.h.    

--------------------

http://hu.wikipedia.org/wiki/Spanyol_%C3%B6r%C3%B6k%C3%B6s%C3%B6d%C3%A9si_h%C3%A1bor%C3%BA