Lábméretek, méretvétel

A mester megmérte a megrendelő lábát, és elkészítette vagy megrendelte a felsőrészkészítőtől a cipőfelsőrészt. A méretvételkor a mezítelen lábat egy papíron körberajzolta. "Cipészcentiméterrel" lemérte a láb jellemző méreteit. Ezeket és a láb körvonalrajzát a felsőrészkészítőnek adta át. Édesapámnak egy vastag nagy könyve volt a méretvételhez, erre állt rá a vevő, itt rajzolta körül a lábat, ide jegyezte be a szükséges méreteket. Később ebből másolta ki a felsőrészkészítő számára szükséges adatokat.  Számításba vett bütyköt, tyúkszemet, a kaptafát már e szerint alakította ki. A megrendelő meghatározta a cipő fazonját, és kiválasztotta a bélés anyagát és a bőrt. Volt sevró, borjú, boksz, antilop, lakk, vagy egyszerű disznóbőr. Ezeket rendszerint mintadarab alapján választotta ki a vevő. Hasonlóképen a cipő fazonját is alaposan megbeszélték.. A fazon kiválasztásnál segítségre voltak divatlapok és prospektusok. Mindezek után jött a felsőrészkészítés.

Kaptafa előkészítése

Előkészítés. A felsőrész megrendelése, majd elkészülte után jutott el a mester az ún. alja megmunkálásához. A hozzávaló anyagokat " cugehernek" (mások czugihernek) nevezték. -- Legelőször a kaptafa készletből kellett a méreteknek megfelelőt kiválasztani, majd előkészíteni. Ha a kaptafa mérete kisebb volt, mint a láb mérete, kipótolták bőrből készült kaptafa kipótlókkal. A bütyköknek megfelelő bőrdarabokat szögeznek fel a fára, a szükséges helyen szélesítik vagy vastagítják a kaptafát. (alszni, halb alszni, tyúkszembőr, húsbőr, anslóg). A felszegelt korrekciókat a kaptafa kontúrjára gondosan rádolgozzák, vagyis reszelővel, csiszolópapírral teljesen simára eldolgozzák. A kaptafa végül pontos mása a megrendelő lábfejének, figyelembe veszi az érzékeny pontokat (tyúkszem, lúdtalp), a cipő tipusa szerinti igényeket (sarokmagasság, szögletes vagy hegyes orr).

Branzol rögzítése, felsőrész felpróbálása

-- Következő lépés a "branzol" (talpbélés) rögzítése a kaptafára néhány szög segítségével. Ez a branzol 2-3 milliméter vastag bőr volt, kellőképen erős, hogy a varrás szakító erejét kibirja, de meglehetősen hajlékony is, hogy a járás terhelésének eleget tudjon tenni. Ennél a lépésnél építettük be a lágyék alatti betétrészt,  a láb középrészének alátámasztására szolgáló emelő darabokat, a glengstukkot. Így kialakult a talp sík, de csak egy irányban hajlott vonala. A branzol alaposan átnedvesítve pontosan átveszi a kaptafa talphajlását, és megfelel a láb optimális kontúrjának.

-- Ha eddig eljutottak a munkafolyamatban, a cipész ránézte a felsőrészt a kaptafára, hogy jó-e, s nyolc-tíz szeggel felerősítette, "felíberelte".

Keményítő részek beépítése

Következett a kemény áru, a kapli (orrkeményítő) és a kéreg (sarokmerevítő) elkészítése (a richtolás). Ezeket a kemény speciális merevítő anyagokat méretre vágták, a szükséges helyeken elvékonyították, majd vízbe áztatták s hagyták, hogy finoman megpuhuljon (slanftolódjon). Következett az alkatrészek beragasztása arany csirizzel a kaptafáról levett felsőrészbe. A munkát csontkés segíti. Az egymással érintkező felületeket egyenletesen bevonták csirizzel és a csontkéssel igazították a helyükre, majd a felsőrészt visszaigazították a kaptafára. A művelet neve a "cvikkolás". Az ehhez a művelethez kialakított speciális cvikkolófogóval (falczang, falcfogó) a felsőbőrt szakaszonként megfeszítették, majd a cvikkolószeggel a fához rögzítették. A ráncmentes, pontos munkához először csak néhány fontosabb ponton, az orránál és a sarkánál  ütötték be a szöget, majd  a felsőrész ráncainak eltávolítása érdekében néhány szeggel biztosította a szép vonalakat, miközben folytonosan ellenőrizték a felsőrész elhelyezkedését és a két félcipő szimetriáját.

Ráncmentesség kialakítása

Fárafoglalás. A legfontosabb művelet, a kaptafára foglalás, a cvikkolás. Előbb oda erősítette a mester egy-egy szöggel a branzolhoz, a kaptafához a felsőrészt  Ezután módszeresen körbe szögelte a felsőrész szélét, miközben a fogóval alaposan megfeszítette, ráncmentessé húzta a felsőrészt, ami szorosan ráfeszült a kaptafára. Az egész műveletsor alatt lábszíjjal szorította a combjához a cipőt. A felsőrész ráncmentességét és a kapli szép vonalát kalapálással és a cipészkalapács nyelével végzett erőteljes simító húzásokkal érték el. Hasonló igazító alakítást végeztek a sarokrésznél, a kéregnél is. A cipő ebben a fázisban alul sűrűn cvikkolószöggel van körülvéve, mint egy sündisznó.

Körülvágás és öltésstílusok

-- Ezután a kaptafára foglalt felsőrész bőr, bélés és keményítés felesleges részétét a cvikkolószögek mellett néhány milliméternyire körülvágva eltávolították. Vigyáztak arra, hogy branzol ne sérüljön meg. A felsőrész túllógó részét, majd a megmaradt visszahajtott részt erőteljes feszítéssel, szurkos fonállal hozzá varrták a talpbéléshez, a branzolhoz (bindolás). Minden öltés alkalmával erőteljes kalapálással tüntették el a felsőrész ráncait. A varráshoz görbe varróárat és görbe tűt használtak.

A már levarrt részből eltávolította a cvikkolószöget. Egyes esetekben, különösen varrott talpú cipőknél a kb. 16 milliméter széles egy oldalon elvékonyított rámát is a felsőrésszel együtt varrták hozzá a branzolhoz. Ekkor két fonállal és két tűvel varrtak. -- A rámázáshoz használt bőrcsíkot többnyire faszeggel szegezték fel a cipő szélére. A rámázás után egy kis mélyedés, néhány milliméter mélységű üreg keletkezett, amelyet egy gondosan megmunkált bőrlappal kitöltöttek (balléder). A ráma és a balléder is ragasztással lesz rögzítve a szegezés előtt.

Talpalás.

Az áztatással megpuhult (besanftolt) talpat a kloppstein (klostán) nevű kövön (vagy vasüllőn) kikalapálták (klopfolás, kloffolás). A talpat ragasztás után a ráma mellett éles késsel (kneipp) körülvágták, így megadták a talp csaknem pontos formáját. Ezután bejelölik a faszegezés vonalát. Először mintegy tíz helyen szegezték meg a talpat (hefftelés). A talp leszegezéséhez árat (bórer) és kalapácsot használnak. A szegezés faszögekkel történt. Ebből néhányat általában a szájába fog a cipész. Talán meg is kell nyálazni egy kicsit a faszeget, aztán a szögező árral előkészített lyukakba ütötte a szeget egyetlen ütéssel. -- Varrott talp esetében a ráma körvonalával párhuzamosan elkészítik a varró szurkosfonál befogadásához szükséges hornyot. Késsel bevágják körben a horony vonalát, majd a hornyot kiszélesítik, de úgy, hogy a horony anyaga sorja képében megmaradjon. A ráma felöl varróárral lyukat készítenek, majd két irányból, két tűvel átvarrják a talpat. A varrás befejezése után a hornyot beragasztózzák, majd a sorját a horonyba simítják, és körben erősen lekalapálják. Így a járófelület felől a varrófonál védve lesz. --

Talpragasztás. Gumitalp esetén a cipő talpfelületét is, és a gumitalp felfekvő felületét is fareszelővel erősen felborzolják. A két felületet gumiragasztóval bekenik, majd 10 perces, negyedórás szikkasztás után összeillesztik. A talpat erős kalapácsütésekkel végig kalapálják, majd présbe téve 24 órán keresztül nyomás alatt tartják. -- Az elkészült talpat dikiccsel körbefaragják pontosan a ráma széléig, majd reszelővel és üvegcseréppel sima fényesre lecsiszolják. Gumitalp esetében üvegcserép helyett csiszolóvásznat használnak. Szegezett talp esetén a szegelt járófelületet körülbelül másfél centiméteres szélességben körbe reszelik, majd enyhén megcsiszolják, hogy a faszegek kiálló csonkjait eltávolítsák.

Sarok. Amennyiben a sarok helye nem teljesen sík felület, egy keskeny "U" alakban élrehajlított bőrcsíkból felszegezik a sarokrészt (kantnit), s erre építik a felületek beragasztózása segítségével a sarkat, melynek építő elemei a flekkek (unter- és oberflekkek). A sarok esetében a szegezés fém szeggel történik, de itt is gondosan el kell kerülni, hogy a cipő belsejébe beérjen a szög hegye. A sarok minden rétegét külön-külön a ráma vonaláig dikiccsel pontosan körül faragják. Gondosan összemérik a két cipő sarokmagasságát, mert nem lehet a kettő között eltérés. Amikor a sarok szükséges magasságát elérték, következik a reszelővel, csiszolóvászonnal és éles, pattintott üvegcseréppel a sarok simára munkálása, a végleges forma kialakítása. Gondosan vigyáznak a két sarok minden szempontból történő szimmetriájára. --  Gumi sarok esetén vagy gumilemezből vágják ki a felső flekket, vagy a megfelelő méretben kapható gyári sarokgumit szögezik fel. A gyári gumisarok használata esetén már a branzol elkészítésénél figyelembe kell venni a gumisarok kontúrformáját.

Kikészítés. Hátra volt még a festés, mely politúrral történt. Általában a talpszéleket, a sarok oldalát és lágyék felőli részét kente be barna vagy fekete politúrral. Majd jött a pucolás (brennolás, stuffolás) meleg vasakkal. A vasakat kis spirituszégőn melegítette meg és a vashoz tartott viaszt olvasztott óvatosan a szélre. A viaszt a vassal alaposan beolvasztotta a bőr pórusaiba. A nagyobb felületeket az ampusszal, a széleket a talpvastagsághoz illő vasakkal vonta be. A ráma keskeny peremét a felsőrész mellett recés kerékkel (rádlival) cakkozta ki. A talp járófelülete általában nyers maradt, csak új cipőknél vonta be az egész talpat viasszal. Ha nyersen maradt, azt a kalapács nyelével alaposan átdörzsölte, amitől a felület egyenletes sötétebb fényt kapott. A viaszozás után a felület fényezése volt hátra. Lágy ruhával (stuffecni), óvatosan fényeztük át a felületet.

Ha erősen dörzsölte az ember, akkor a viasz meglágyult és matt lett, ezért csak finom mozdulatokkal, a hüvelykujj tenyér felőli párnájára fogott puha ruhával lehetett simogatni, míg csillogóvá nem vált. A jó brenolás olyan volt, mint a tükör. -- A kaptafa kihúzása (lásztolása) roppant nehéz és kényes feladat volt. A felsőrész ráfeszült a kaptafára, és a faszegek is keményen fogták a fát. Az eltávolításhoz egy "L" alakú vasszerszámot használtunk (mi csak "vakacolónak" hívtuk), amit beakasztott édesapa a kaptafa bokatáján levő lukjába és a lábszíj segítségével nagy erőlködéssel feszített lefelé, miközben a cipő sarokrészét a tenyerével felfelé húzta. Kemény küzdelem, nehéz, izzasztó erőlködés volt ez mindég. Úgy tűnt, szétszakad a cipő (egy esetben be is szakadt a bőr, ami katasztrofális tragédia volt!!!), de többnyire sikerrel járt a fa eltávolítása, ami egy szülés örömével ért fel. A sikeres lásztolás után a belül meredező faszegek kireszelését végezték el. Ezután a talpbélés beragasztása következett csirizzel. Végül a kész cipőt krémmel vékonyan bekenve óvatosan kifényesítettük, ami megint csak külön tudomány, mert a krém mellé sokszor tejet is használtunk. A fényezés mélyen tükröző felületet eredményezett. Édesapa mindég azt mondta: "Olyan fényes legyen, hogy ha a légy rászáll, hanyatt essen!". Másik ilyen dimenzió volt a szépségre: "Csillogjon, mint Salamon balszeme!". A cipőfűző befűzése után a cipőre szinte még ránézni se volt szabad, olyan műremek volt.

          CIPÉSZMESTERSÉGRŐL MINDENFÉLE (TARTALOM)

Cipészek;                                  - Varga - Papucs - Saru - Csizma - Cipő - Cipész - Csizmadia - Suszter - Tímár

Cipészszakma;                          - Cipészismeretek

          Cipész szakképesítés         - Munkavédelem - Munkajog - Gyártás - Dokumentáció - Alapműveletek - Lábbelikészítés - Ortopédia - Műveletek - Javítások - Követelmények - Vizsga

Cipészműhely;                          - Pangli - Suszterszék - Varrógép - Cégtábla

Javítási munkák                        - Talpalás - Sarkalás - Talpfoltozás - Bélésjavítás - Tágítás

Alapműveletek;                         - Darabolás - Szabás - Áztatás - Élezés - Tömörítés - Csiszolás - Reszelés - Szegezés - Varrás - Szurkosfonál - Ragasztás

Cipészszerszámok és anyagok; - Cipészkalapács - Csontkés - Vócvágó - Dikics - Szeghúzó - Fareszelő - Kaptafa - Varróár - Csípőfogó - Harapófogó - Szegelőár - Bórer - Falcfogó - Tágító -

                                                                                Cvikkolószög - Cipészszurok - Spiccvas - Cipőprés - Sámfa - Fenőkő - Susztercenti - Lyukasztók - Snittvas - Rádli - Ampasz - Faszeg - Csiriz - Politur

Újcipő készítése                         - Méretvétel - Fazon kiválasztása - Felsőrészkészítés - Kaptafa - Branzol - Kapli - Kéreg - Cvikkolás - Bindolás - Branzolhoz varrás - Rámázás -

                                                                                Talpalás - Szegezés faszöggel - Varrott talp - Ragasztott talp - Csiszolás - Sarokkészítés - Brennolás - Fényezés - Lásztolás

Cipészinas                                 - Ipartestület - Inasévek - Legényévek - Segéd - Kolping

Felsőrész :

          Bőrkikészítés                      - Magyar bőr - Borotválás - Timsó - Konyhasó - Faggyú

          Tímár                                 - Szömörce - Sutor - Lábbeli varró - Bőrkikészítő - Vizesműhely - Szárazműhely - Bocskor - Szekernye - Saru - Bocskorszíj

          Tobak                                - Oszmán-török - Alutarius - Kordován - Irha - Szattyán - Kecskebőr

          Varga                                - Cipellő - Kapca - Talp - Fehérgyártó - Fehértimár - Csizma - Szandál - Hosszú szárú saru - Deli saru - Foldozás - Javítás - Magyar varga -

                                                                             Német varga - Papucs - Cipész

          Csizmadia                         - Topán - Bakancs - Cikkelyes talpú bőrkapca - Oldalvarrott szárú csizma - Hátulvarrott csizma - Sámfa

          Paraszti bőrkikészítés       - Mész - Ürülék pác - Tölgygubacs

          Felsőrészkészítés              - Méretvétel - Cipészcenti - Akcióhossz - Metrikus számozás - Francia számozás - Öltés számozás - Angol számozás - Amerikai számozás -

                                                                             Orrforma - Szabásminta - Szabás - Visszahajtás - Sirfolás - Vékonyítás - Bebukkolás - Lyukasztás - Cakkozás - Tűzőnő

          Követelmények                 - Esztétikai megjelenés - Komfortabilitás - Mechanikai komfortabilitás - Lábra illőség - Hajlékonyság - Higiéniai konfortabilitás - Tartósság - Egyenszilárdság

Ukrán cipészpélda                    - Erdei Éva: Tanúim lesztek című tanulmánya